Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-06-18 / 25. szám
2 NAGYBÁNYA 1914. junius 18. Azonban még nem késő, az elmulasztottakat pótolni lehet gyors munkával. A nyaralók építésének kérdését végre dűlőre kell vinnünk, az, örökké nem maradhat nyílt kérdés. Nekünk mindegy, akár városi, akár magánvállalkozás oldja meg a feladatot. Nem bocsátkozunk annak fejtegetésébe. melyik a helyesebb, közgazdasági szempontból előnyösebb. Ez csak egy hosszadalmas elméleti vitát támasztana, ami a kérdés gyakorlati megoldását csak hátráltatná. Ám, ha magánvállalkozás valósítaná meg a nyaralók felépítésének régóta vajúdó kérdését, az mindenesetre szükséges, hogy e vállalkozás bizonyos előnyökben részesitessék. Hogy micsoda előnyök legyenek, azok a terv megvalósulásakor mérlegelendők. S főleg nem halogathatjuk tovább a régóta emlegetett uj fürdő felépítését. Hiszen gyógyvizeink vannak s mi engedjük, hogy parlagon heverjenek. Ezt is a magánvállalkozásra szeretnők bízni, ami nincs! Föl kell azt építenie magának a városnak, mert hiszen hogyan is ábrándozhatunk mi addig számbavehető idegen forgalomról, amig egy becsületes fürdőépületünk nincs, mely legalább a tisztasági szempontoknak megfelelne? Nagy örömmel kisérjük figyelemmel azt a mozgalmat, mely most az idegen- forgalom megteremtésére megindult. Talán lesz is valamelyes eredménye, de ne áltassuk magunkat, addig, mig fürdőépületünk nem lesz, teljes eredményre alig számíthatunk. Egy minden tekintetben modern, kényelmes, gyógyvizekkel és hidegviz- gyógyintézettel ellátott fürdő volna a koronája mindazon alkotásoknak, amelyeknek megvalósításával egy-két év alatt évtizedekkel haladtunk előre. Ha ezt is életre hivnók, az idegen forgalom egyszerre önmagától valósulná meg uj és bőséges kereseti forrásokat nyitva meg, a régi, bedugult kereseti források helyébe. Egy érdekes interwiev. Juniui 17. Nagyváradon mozgalom indult meg, hogy ott a nagybányai festőművészek közreműködésével képzőművészeti iskolát létesítsenek. Ez az eszme nem uj; már vagy 8 — 10 éve kisért. de most újabb erővel tört ki a mozgalom az idea életrehivására. Ez alkalomból Huzella Ödön hírlapíró, ki nagyváradi ember, meginterwievolta Thorma János nagynevű festőművészünket, hogy mi a véleménye az alakulandó képzőművészeti iskoláról s beszélgetéséről a következőkben számol be a Nagyváradi Napló legutóbbi számában : Érdekes nagy koncepciójú egyéniség Ihorma János, az aradi vértanuk nagynevű mestere. Ez az aránylag még fiatal ember, aki negyvenéve daczára dús, fehér hajával, a temperamentumos fiatalság megtestesülése, most is nagy kompoziczión, a »Talpra magyar«-on dolgozik. Termékenysége azért olyan csekély, mert minden energiáját ezekbe a nagyméretű kompozíciókba viszi. Az egész nagybanyai művésztelep az ő vezető keze alatt van most s hogy igen jó kezekben van, bizonyság reá, hogy Becsből, Münchenből is igen sokan keresik fel a nyári hónapok alatt. Őt kérdeztük meg egy délután a nagyváradi művésztelepről s most, amikor csodálatos, szép pompájában bontakozik ki a nyár a Kálvária-hegy környékén is és a fürdővonatok zsúfolva közlekednek; amikor minden ember szeretne költő vagy festő lenni, hogy ne csak emlékkomplexumokban örökítse meg a lelkében azt, amiben megnyugszik a belümiriád- ban kifáradt szeme, s amikor színes festőcsapatokat szeretnénk látni a Kőrös partján és a mély utón — beszámolunk a Nagyváradi Napló olvasóinak Thorma János nagyérdekes- ségü fejtegetéseiről. — Nagybányát nem szabad a műterembe vinni és ott lekritizálni! Nagybánya itt van! — fakadt ki szenvedélyesen Thorma János és izmos, barna öklével lecsapolt a kávéházi márványasztalra. Nagybánya itt vau a Kereszt-hegy, a Koltó, a Rozsály völgyében. Mielőtt Nagyváradról került volna szó, ugyanis Rózsa Miklós művészeti könyvéről vitatkoztunk s ez izgatta fel úgy az illustris mestert. Thorma Jánost, aki soha nem ismerte a megalkuvást, aki nem törődött vele, hogy 96-ban rebellisnek bélyegezték az aradi vértanuk miatt s nem bánta azt sem, hogy ugyanezek a mű- kritikusok nehány év múlva, úgy 1906. táján, az uj párisi fuvalmak idején, ugyanezt a forradalmi »rebellis« képet pátoszteli, színpadias dekorációnak minősítették s csupán a méreteiben látták a »művészi temperatum« nagyságát. Ez a Thorma János most fellázadt az ifjú művészet A hetedik. Nyugalmas csönd borult a városra, az éjszaka csöndje. Csak a fő-utczán végigfutó Csermely halk locsogása hallatszott, miközben apró hullámai a piacz elején kétfelé ágazó, végén ismét egybefolyó patak fölé vert harminczhat hidacska czölöpeihez verődtek. Valahányszor a dóm órája rekedt berregéssel megkondult, erkélyén fölhangzott a toronyőr elnyújtott tülkölése, melyre a hármas kőfal bástyáin strázsálók éles fütytyel feleltek. Aztán ismét csöndes lett minden. Röviddel éjfél előtt lövés dördült el Herczeg István senator házában s az álmából fölriadt szomszédság kifutott az utczára. Félig felöltözött alakok lepték el a kövezetét s a késői lárma hallatára egymásután kivilágosodtak az emeletes házsor ablakai. A városházáról álmos darabontok szaladtak át a csoportosulók felé, akik türelmetlenül döngették a tavalyi főbíró kapuját. Annak egyik szárnya kisvártatva föltárult, dúlt képű szolgalegény dugta ki rajta fejét s hebegve szólította a rend őreit. Négy alabárdos a küszöbön termett, a kaput becsukták mögöttük s a künn ácsörgó nép ismét folytatta a találgatást: mi történhetett oda benn? Herczeg István harmadnapja távol van, hegyaljai szőlőjébe utazott ... — Igen ám, de ma este visszajött. Gazdám az alsó kapunál lefülelte s magához invitálta névnapot ünnepelni. Én kisértem őt haza, a kovácsutcai kapuig, egy negyedórával ezelőtt. A főbíró hajdúja hangoztatta e szavakat s Miszlókainé kofaasszony széles tenyerével keskeny homlokára ütött. — Herczeg uram agyonlőtte a feleségét, — rikoltotta s az egyre növekedő tömeg ajkán zugó moraj fakadt. Az első pillanatban elhitték a termetes asszonyság állítását. Herczeg István szenátornak ez volt a hetedik felesége. A mikor, még főbíró korában, hatodszor nősült, Thurzó György nádorispánnak is annyira imponált bizalmas emberének bátorsága, hogy messze Pozsony városából sem röstelte váltott forsponttal utazni lakodalmára. Materna Katalin is kassai lány volt, akinek orczáiról a város mocsaras környékének miazmás lehellete korán letörülte a fiatalkor ró kritikus pártfogójának nagybányai fejtegetései felett s talán igaza is van. — Nagybánya itt van, folytatta azután lecsillapodva s alapíthatnak száz müvészteiepet is, olyan, mint a nagybányai egy sem lesz soha ! Hiszen innen indult ki a magyar plein-aire forradalom s aki valamivé lett a művészek között, velünk tartja a közösséget, ha a nagyközönség nem is tudja, mert itt nőtt fel! Vidéki művész- telepekre azonban szükség van s minél több alakul, annál jobb, mert megmenti az egyes kolóniákat a túlzsúfoltságtól. A hiba ott van, hogy a fiatalok, akik felnőnek s innen Nagybányáról lódulnak el, Budapesten maradnak: leköti őket az anyagi kényszer s az a suggestiv erő, amivel a pesti kollegák és a kávéházi élet hat reájuk. Ez pedig a művészet, a művészek halála. A művésznek nem szabad a kávéházi terraszra ülni és a szomszédja fülét teleorditani teóriákkal. A művésznek a szabad természetben van a helye, ott kell élnie, nőnie, dolgoznia s nem a főváros Ízléstelen, magyartalan, művésziellen levegőjében — A fővárosban — folytatta Thorma János — a művészek szükebb viszonyok közt kénytelenek élni s csak kiváltságosak azok, akiknek a budai hegyek közt lehel műtermük így a szabad természettől is távolabb kell élniök, mint a vidéken, hol az uj müvésztelepek természetesen a város legszebben fekvő pontjaira építették a műtermeiket. Nagyváradnak, mint művészeti központnak már szerencsésebb vasúti összeköttetése is előnyére válnék, hisz a fővárosi művészek elsősorban oda síelnének, hol nemcsak szép tájak s folyóvíz van, hanem hegyek is, nem úgy, mint pld. Szolnokon vagy Kecskeméten. A modernebb, úgynevezett ultra és kubista művészcsoport a szeműnkre veti, hogy a korrektúra kényszert még mindig nem szüntettük be. Festőiskolának azt nem is szabad soha. Mert a korrektúra nem egy bizonyos irányban fejleszti a növendék figyelmét, (és nem a tehetségét) hanem azokra az általános boneztani és pikturális törvényekre, amelyeken egyedül épülhet fel művészi munka Az egyéniség, a tehetség fejlődését a korrektúra »kényszer« — s itt újra fellobbaut Thorma János tüzes, barna szeme — abszolúte nem befolyásolja, csupán azt az utat mutatja meg, amelyen fejlődnie lehet. — Ezeket csak azért mondtam, nehogy a kubistáktól befolyásoltassák majd azt a művész- iskolát. Az is meglehet, hogy a mi piktoraink közül is elpártolnak majd Váradra, de ez nem baj. Jönnek uj emberek és Nagybányának erre van szüksége, ezekre az emberekre, a jövendő Cezanisták előfutárjaira. S ha szétszakadna a kolónia? Hát aztán? Nagybánya már nem halhat el, mert benne él a modern magyar müvészélet vérkeringésében. Gyöuyörü az a lelkesedés, amelyel ez a zsáit. Halványak voltak akkoriban a kassai lányok mind, hamar vénülők és férjüket korán özvegységben hagyok. A jámbor polgárok azonban rendesen megelégedtek az egyszeri özvegységgel. Ök is nagyra tartották főbirájuk bátor férfiasságát. Ám amikor Kata asszony is meghalt s ő aiig egy esztendővel a Szepességről hozott feleséget, megbotránkoztak Istent kisértő merészségén, de méginkább azért, hogy idegenből nősült. A görbén mozgó nyelvek furcsa dolgokat rebesgettek s a rágalom mérge, mint az áfium, észrevétlenül belelopózott a polgárok szivébe. S Herczeg Istvánt következő három szt. királyok napján nem választották meg újra főbírónak, ö ugyan nem sokat törődött ezze’, uj szerelme boldogságának élt s ügyet sem vetett arra, mint húzódnak el tőle némely együgyüek. A gyanú, mint az elhamvadt pörnye alatt a zsarátnok, n.ár régóta olt izzott az emberek lelkében s most egyszerre lobbot vetett. A sokfejü tömeg lelkében csodálatos viliágosság támadt. A háború izgalmai közepette föl sem tűnt nekik az első hat feleség egymásután való kimúlása. De most, úgy látszik, Herczeg BIKSZÁD GYÓGYFÜRDŐ SZATMÁRMEGYÉBEN 8S“ MEGNYÍLT. lyviz-fürdók, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Balling-féle Inhalatio, 160 kényelmesen berendezett ezeték, acetilen-világitás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. :::: Elő- és utóévadban az tózkodóknál a szobaárakból 30% engedmény. Prospekiust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fürdőigazgatóság.
