Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-06-18 / 25. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre -f korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében 1$. Idegen forgalom városunkban. Junius 17. A napnak perzselőbb heve, a nviló akáczok, színes virágok zöld l^*^b- füzc' az ember'1 oren, hangi kedve mutatja, hogy itt a avasz. tavasz van, az egéc mésze' ébred. A fák tarkoronája kis lomösa- torrá válik, az elhagyott ugart felhasitja a csillogó ekevas, a belsőségekben, kertekben intenzív munkálkodás folyik, az egész termelési életünk gyorsabbá, élénkebbé válik. A tavasz és a nyári időszakban kezdődik meg egy érdekes néphullámzási mozgalom, mely a városi népnek a vidékre, a falvakba és kisebb városokba való kivonulásában kulminál A rekkenő hőség és fülledt levegő, melyet az ipari vállalatok gyárkéményei teljesen élvezhetetlenné tesznek, a városi népet a szabad természet felkeresésére késztetik, így alakult ki az intenzív városi élettel párhuzamosan a nyaralás. A nyaralás érdekes, nemzetgazdaságilag is czélszerü társadalmi mozgalom. A városlakóknak az egyes vidékekre való gravitácziója az ott lakóknak számos gazdasági előnyt, sőt teljes megélhetést biztosítanak. A szép természeti fekvésű, gazdag kiránduló helyekkel biró, friss, egészséges levegővel rendelkező városok lakói az odatóduló idegenekből könnyen megélhetnek, Ezáltal bizonyos kölcsönös kiegészitődés keletkezik a nyaralni akarók és a nyaralóhelyek állandó lakosai között. Hogy vannak gazdasági előn}rei é mer jtési könnyebbségei az egyes d' akóinak, arra kiváló példa akt ulönösen Svaicz. Micsoda tekinti összegeket fordítanak e vidékek tczélokra. üs bizonvára nem hiába, mert a laJ 1 kósság anyagi jóléte, gazdasága biztos mutatója annak, hogy ez busásan jövedelmez. Hazánk egyes vidékein is felismerték e praktikus gondolatot s igyekeznek fényképfelvételekkel, ismertetésekkel, hirdetésekkel és a modern reklám technika minden eszközével odahatni, hogy a vidék festői szépségére, nyaralásra való alkalmasságára a közfigyelmet felhívják. Városunk egyenesen pradesztinálva van arra, hogy egy nagyarányú nyaralóhely legyen. Észak-kelet Magyarország egyik legszebb pontján fekszik. Égy meglehetős széles völgyben, pompás kirándulóhelyekkel bővelkedő hegykoszoru alatt. Fekvése valóban festői. Rendelkezik mindama természeti adományokkal, melylvel egy nyaralóhelynek bírnia kell. Legeklatánsabb példája annak az, hogy az a nehány lelkes emberből álló feslőcsapat, mely felkereste egykor városunk művészi motívumokban gazdag vidékét, azóta nem hogy nem pártolt el tőlünk, hanem városunkban egy nagy müvészkoloniának csinált otthont s városunk ma már az uj magyar festészetI ben, sőt a nemzetközi művészeti irodalomban közismertté, hogy úgy ~ "ogalommá " 1 Azonkiv figyelem» “1, ősünk 17 megg’’ hogy ; <v' bb szám yáron _ r ____ alaku l át s a benszülött nagybányai ember is alig tud ismerőst találni a sok idegen között. És mindezekkel szemben, nézzük, mit tett városunk közönsége a nyaralás előmozdítására? Szomorúan s egy szóval válaszolhatunk: semmit! Tizenegy évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy nyaralókat épitünk s a nyaralók ma, tizenegy év után is csak jámbor óhaj tárgyát képezik. Akkor azt mondották, hogy a nyaralók építése nem lehet városi vállalkozás, majd megteremti azt a magán vállalkozókedv. Nyaralóink ma is kénytelenek apró, dohos levegőjű bányászházakban meghúzódni s azokért horribilis bért fizetni. Egy nyaralóból megél egy háznép. Természetes, hogy egy ily kiuzsoráit ember ismerősei körében nem fogja ajánlani, hogy ide jöjjenek nyaralni. Bizony, egy csepp élelmesség, egy piczinyke üzleti, vállalkozási szellem sincs bennünk. S akiben van, az már kalmár-szellem, egyszerre akar meggazdagodni. Bezzeg, ha németek laknának itt, egy pár év alatt Nagybánya elsőrangú nyaralóhely lenne. A „Nagybánya“ tárczája. Gomoly gó felhők. i. Te vádolod magad, de én el nem hiszem. És nem veszítem el beléd vetett hitem. Mert kell nekem e hit. Hiszen ez mindenem És e hiten kívül már semmim sincs nekem. 8 most vádolod magad, de nem hiszek neked — Hol van a gyilkos tör, nyisd ki kicsiny kezed ? .. II. Ha elhagy az, akit szerettél, bár szörnyűek a nappalok, elmúlnak mégis valahogy. De hogyha jön a sötét éjjel és fátyolát reád borítja : akkor éled fél szived kínja. de kedvesedé éjszakád, a lelked akkor fonja át. diómban, ébren ott marad És mig szemedből könny fakad: véresre szívja ajakad . . . III. Boldognak gondolnak, irigylik nyaram, El se tudják hinni lelkemnek sebét. Persze, ők nem néztek soha elérhetlen epesztő, sóvárgó vágyakkal feléd. Nyaramat irigyli minden ismerősöm, S a telet, a véget én érzem csupán S én tudom, hogy nékem nem lesz több nyaram Örök tél jött a pár nyári nap után. [már. IV. Hát igy fognak a napok múlni? Egymást nem látjuk soha többet? Nem fogsz többé hozzám simulni, nem érzünk osókot már, osak könnyet ? a fodros vizen reng egy csolnak — kik benne ülnek éjben, vészben, óh bár ne ülnének már holnap ! Gazdátlanul holnap hogy úszna a csolnak, én uram, óh engedd. A két bennülő éltét unja s neked kínálja fel, hogy elvedd. V. Adhatsz te a koldusnak is alamizsnát, uram, mégis. Ha nyomorult, ha bűnös is, teremtményed vagyok én isi Bűneim levezekeltem; megadóan, szánva, bánva — s hogy igaz a megbánásom, lelket látó szemed látja: És ha látja, meg kell szánnod én jó Uram, óh hát szánj meg — unom már az utozasarkot, valahol egy sírral áldj meg .. . Vértesy Gyula. Nappal elfoglal sok más minden, A meddő vágyak tengerében NYARALÓK FIGYELMÉBE. 6SSSSSSS:S®S! A liget közvetlen közelében, Veresvizi-ut 14. szám alatt 2 külön bejáratú, de egybe is ■ kaposolható szép, világos szoba, konyhával, bútorozva vagy anélkül bérbe kiadó. ::: Villam- """"""" .............. világitás bevezetve. ::: Vízvezeték az udvaron. ::: Közeli szöllőben három bútorozott szoba mi...........i, konyhával, fürdőszobával osalád részére kiadandó. ::: Felvilágosítással szolgál Égly Mihály,
