Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-07 / 19. szám
22111. évfolyam. 1S2L-3:. 2naá,jas lió '7. \ Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, ! Felelős szerkesztő: I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. j „ _ \r T .. [' r \r I lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. ríj vJ Íj I 1V1 1 ll A L I. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. A belügyminiszter a városokról. Május 6. A belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával Sándor János belügyminiszter nyilatkozott a városi törvényről, a rendőrség államosításáról s a városok hitel- ügyéről. Nem vonjuk kétségbe a belügyminiszter jóindulatát, de e nyilatkozatok aligha elégíthetik ki a városokat. A tizen- ketletilig óra, melyre a városi törvényt el kell készíteni, veszedelmesen közeledik s^o^^y látjuk, hogy még mindig csak ;;v^t^yégEeJés stádiumában áll a dolog. A^örügyminiszter legutóbbi beszédében uj volt annak a bejelentése, hogy a városi törvény keretében a városi adminisztrácziónak egy egyszerűbb formáját kívánják létesíteni, csakhogy a költségeket apasszák. Ez aligha fogja szolgálni a városok fejlődését. Hiszen a járások közigazgatását párhuzamba állítani a városok köz- igazgatásával nem is iehet s vájjon a járásokat csak a főszolgabiir» közigazgatja? Nagy az az apparátus, melylyel a főszolgabíró dolgozik, csakhogy ezt az apparátust jelenleg a vármegye szolgáltatja. A kisebb tipusu városok is majd talán egészen a vármegye védőszárnyai alá fognak kerülni ? Ez bizony nem fejlődés, nem haladás. A városokat, az igaz, jelenben horribilis költségek terhelik. De e költségeket nem a városok visszafejlesztésével lehet és kell csökkenteni, hanem föl kell menteni a városokat mindazon terhek viselése alól, melyeket az állami feladatok ellátása ró jelenleg a városokra. Ha a terhek alól a városokat fölmentjük, egyszerre olyan állapot fog előállani, hogy a legkisebb város is könnyűszerrel fogja az adminisztráczió terheit elviselni. De sajnos, kitűnik a belügyminiszter beszédéből az is, hogy ha a rendőrséget államosítják, még az államosított rendőrség kiadásainak jórészét is a városokkal fogják megfizettetni. Pedig a rendőri ügyek ellátása csak állami feladatot képez! Hogy boldoguljanak ezután a városok, ha az állami ífunkcziókat is velők fizettetik? Végül a városok hitelügyére vonatkozólag kijelentette a miniszter, hogy még mindig a pénzpiaci tanulmányozásánál tartanak s első sorban és legfőkép a hazai pénzintézeteknél keresik a segítséget. Vagyis a városok ezután is a hazai pénzintézetek járszalagján hagyatnak s ami után annyira vágyakoztak, hogy városfejlesztési czélokra külföldi olcsó ' pénzhez juthassanak, ez a* reménységük is aligha válik valóra. A beszédnek a városokra vonatkozó része egyébként igy hangzik: Méltóztatnak tudni, hogy törvény teszi kötelességünkké azt, hogy a városok rendőrségét országosan rendezzük. E kötelességünknek igyekezünk is minél előbb megfelelni, annál is inkább, mert e czélra a törvényhozás már rendelkezésre is bocsátott egy megfelelő tekin- j télyes összeget, amennyiben a városok segéK "zpnt. összegek.! ■ millió dórség sere r neDi ciz/eii adásál: utolsó i megvan r • úgyis rendoiscguK icjicsÄicscj c iui uiw nak, ugv, hogy ezzel megindulhatunk és bátran nekifoghatunk a munkának. E czélra folynak is az előkészületek, amelyekre vonatkozólag itt azt vagyok bátor jelezni, hogy ugv, amint a többi reformnál, ennél sem szándékozunk mindent felforgatni, tabula rasát csinálni és egészen uj, külföldi minták után alkotott intézményekkel előállani, hanem igenis azt akarjuk, hogy a mostani szervezetből induljunk ki és azt fej- leszszük és javítsuk. Szükség van erre azért is, mert hiszen városainkban a rendőrség ma is nemcsak azokat a teendőket végzi, amelyek az elméleti tudomány vagy a külföldi gyakorlat szerint szoros értelemben vett rendőri teendőknek tartanak, hanem sok olyan, a városi rendészet körébe tartozó más teendőt is, amelynek végzésétől ha most egyszerre megfosztatnánk, nemhogy segítenénk a városok legnagyobb részén, hanem zavarba hoznók azokat. Gondoskodni kell tehát a rendőrség szervezéséről, vagy mondjuk ki bátran a szót, a rendőrség államosításáról, amelyet annál is inkább megvalósíthatunk, mert hiszen a közigazgatás államosítása I során a vármegyei tisztviselők is álla- ! mositva lesznek és igy most már egyA „Nagybánya“ tárczája. Esti ut. Hárman ültek a csézában, amely az országút szép, fehér kemény testén szorgalmas robotban haladt előre. A gavallért, aki Izabellával és Rózsával szemközt a kis ülésen leste, hogy az esti csillag magános gyerlyaként hogyan világit az égbolt kék abroszán, Szilveszternek hivták. Szilveszter most boldog és izgatott volt. Hogy a két nővérrel szökésben utazhatott, megfeledkezett mindenről. Elfeledte teljesületlen álmait és már nem korholta az eget azérl, hogy nem ő volt az a költő, áki Velenczében betegen feküdt a szállóban, mig kedvese az olasz doktorral megcsalta és akit Alfred és Mussetnek hivtak; és a szája most azért sem görbült keserű árokként, hogy nem a hatvanas években él, nem kék frakkot hord Lavalliere nyakkendővel és hogy nem kár- tyázhatik Füreden Bizayval éjjel és nem vívhat párbajt a nemzet bárójával reggel, szép hölgyért természetesen. Szilveszter most boldog volt. Izabella zöld szemétől kérdezte, hogyan hívják az utmenti földek névtelen virágait, Rózsával tréfálkozott, időnkint orosz kölni vízzel locsolta a hölgyeket, majd apró ibolyaillatu czukorgömbök- kel kínálta őket, a melyeket bársonykabátja zsebében hordott kis vert. ezüst boribonniéreben (a kis szelencze fedőlapját a Mi Urunk édes arcza díszítette), szeretett volna verseket szavalni, de ezt restéit, ezután Rózsától bocsánatot kért azért, hogy szerelmes a nővérébe, végre pedig mégis Izabella arczát nézte és semmi mást nem tett. Szeme órák hosszat czirógalta az arcznak minden édes vonását. — Az álla — kérdezte végül — Izabella herczegnő, szeretném tudni, hogy az álla a keskeny álla, miért komoly és miért mégis derűs, miért álmodozó és miért mégis pajzán, miért olyan és főként miért olyan, mint az angol ladyké a Gainsborough képein, amikor pedig maga határozottan Raffaelo Madonna della Sediájára hasonlít? És arczocskája, amely máskor olyan rózsaszínű, hogy az ember a közelében szinte friss almaszagot érez, most miért sápadt, mint az elefántcsont? Hiszen maga igy még sokkal szebb, mint rendesen és ez egészen helytelen, sőt szabálytalan, mert hiszen maga amúgy is olyan szép, hogy az ember már nem is lehet szebb. Izabella feddőn magosra emelte jobbkezének mutatóujját: — Ne beszéljen ilyeneket Szilveszter, különben még igazat kell adnom az abonyi parasztasszonyoknak, akik a bolondos urnák nevezik magát. Ám a boldog leány hangján meg lehetett hallani, hogy nem haragszik és Szilveszter is nagyon boldog volt. Éppen olyan boldog, mint Izabella és mint Rózsa, aki azért volt boldog, hogy bár tizenhat éves, mégis szabad volt ott lennie, amikor Szilveszter kocsin szökteti meg a nénjét hazulról. — Petőfi is tán erre utazott elshós szekéren — szólt most Szilveszter — és ő is a csillagokat bámulta. Hetven évvel ezelőtt volt és mégis ugyanezeket a csillagokat nézte. Ez nagyon szép. Mind a hárman egyetlen boldogot sóhajtottak. — Mit fognak szólni ehhez Abonyban — kérdezte most Szilveszter a lányoktól. — A helyi lap talán meg is irja a szökésünket és én akkor leszúrom azt a fir! onczot ... A mamájuk meg fog bocséjtani, de a papájuk haragudni fog, mert szerinte a lányszöktetés illetlen dolog ... És talán igaza is van. — Igen talán papának jjvan igaza — vélte Rózsa. Izabella semmit sem szólt. Szilveszter tovább okoskodott. — Tulajdonképpen vonaton is szökhettünk volna, de igy szebb kocsin ... Ez a legszebb kocsi egész Abonyban. A fuvaros nagyon csodálkozott, a mikor délelőtt megkérdeztem tőle, kogy vájjon kibirják-e a lovai az utat Nagykátáig. De azt hiszem, igazán csak akkor gyanakodott, amikor arra kértem, hogy a határban várjon meg és hogy rózsát fonjon az ostornyele köré. Ám mindegy! Még vele is törődjünk? . . . Az ifjú most elkérte a kocsistól az ostort. Négy szál rózsát szakított le annak nyeléről. Kettővel Izabellát kínálta meg, eggyel a húgát, a negyediket pedig a kabátja külső zsebébe helyezte, ahol mások a selyemkedőjüket szokták hordani. Mégis csak páratlan ez a mi Alföldünk — magyarázta Szilveszter — Izabella, magának mü-
