Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1914-04-30 / 18. szám

2 Ugyanígy fedezi a város a kisajátí­tási czélokra fölvett s mintegy 40.000 koronára rugó kölcsönt; a kismalom át­alakítására fölvett 41.406 koronás, a bo- donkuti közlegelő javítására fölvett 11.111 K, az agyag-utczai peczérlak átalakítá­sára fölvett 4000 K, az István torony villamos órájának fölállítására fölvett 2800 K, a régi nagyvendéglő restaurálá­sára fölvett 46.000 K, a nagybánya— magyarláposi vasúti hozzájárulásra föl­vett 29.759 K, a felsőbányái vasút hozzá­járulására fölvett 14.500 K, a főszolga­bírói hivatal és lakás fölépítésére fölvett 27.750 K, a zsibó—nagybányai vasútra fölvett 17.250 K, az Eckstein féle ház ki­sajátítására fölvett 1700 K, a Virágh Lajos-féle ház megvételére fölvett 4300 K, a fernezelyi vasútra íölvett 6750 K, a városi gőzfürdő restaurálására fölvett 8168 koronás stb, stb. kölcsönöket. Meg­jegyzendő, hogy az idézett számok a kölcsöntartozások jelenlegi összegét tün­tetik föl. E szigorúan a városi háztartás keretébe nem is tartozó összegekhez jönnek még a festőműtermek építésének költségei, Felsőbánya városnak a forrá­sokért fizetendő 20.000 K, melyből je­lenleg már csak 14.000 K összeg áll fönt. Csoda-e tehát, ha ilyen gazdálkodás mellett költségvetésünk mérlege fölbo­rul? Hiszen hozzávetőleges számítással mintegy 800—900 ezer koronára rúgnak azon összegek, melyeket nem amortizá- czionális kölcsönnel, hanem az évi költ­ségvetések terhére kell rövid idő alatt kamataival együtt törlesztenünk. Ha a város szakitana azon hibás rendszerrel, hogy a beruházási kiadáso­kat nem egy generáczióval s nem is tiz, hanem 40—50 év alatt akarná vissza­fizettetni, egyszerre megváltoznék a mi súlyos helyzetünk. S hogy az jogos is, meg méltányos is, hogy a beruházásoknak necsak áldá­saiban, de terheiben is osztozkodjanak az utódok, azt hisszük, vita tárgyát nem képezheti. Minden város fejlődését, haladását háztartásának helyes alapokon nyugvó költségvetése biztosítja. Már pedig az alap, — Hogyne, hogyne . . . — Hiszen tudja, milyenek a nők ? Biztosan megszólnának, hogy rosszul megy nekem, mert még mindig a két év előtti hajamat hordom. Meg aztán egy kis változatosság sem árt. — Sőt használ. — Ezt mondja ő is! — O... ő... még mindig a bankigazgató ur! — Már nem. Még nem tudja, hogy a bank- igazgatók kimentek a divatból ? — Valóban ? — Az idei őszi divat a börziánerek. Azok vezetnek föltartva, kanterben, megszámlálhatatlan hoszszal. — óriási hausse-szal. Tehát most egy . . . — Igen. most egy czég udvarol nekem. — Ah? — Igen ö és Társa. Tudja, egy ilyen czég- ben semmi sem történhetik a másik tudta és beleegyezése nélkül . .. — Persze, persze. — Ok nagyon finom emberek. Mondtam is a vőlegényemnek . . , — Tehát a vőlegénye még megvan? — Hogyne 1 Vagy azt képzelte, hogy valaha hűtlen leszek hozzá ? — Ne is tegye 1 — Kettő van . , . egy katonatiszt és egy színész. Mind a kettőt nagyon szeretem ... Igazán nem tudok köztük választani. — Úgy van vele, mint a kalapokkal. — Körülbelül. Mit csináljak? — Vegyen még egy automobilt. NAGYBÁNYA melyre helyezkedtünk, határozottan rósz. Ha a székes-főváros is minden beruhá­zási kiadásait csupán egy generáczióval akarná megfizettetni, székes-fővárosunk vagy ma is ott volna, ahol félszázaddal volt” ezelőtt, vagy pedig az óriási pótadók elől még az a polgára is megszöknék, kinek három-négy palotája van az An- drássv-uton. É beruházási kiadásokat nálunk mind pótadóból fedezni még kétélübb fegyver, mint- bárhol másutt. Mert a pótadó-alap szerfölött csekély lévén, a lakosságnak csak igen csekély hányadát sújtja, jól­lehet, hogy azon alkotások áldásaiban, miknek költségeit pótadóból akarjuk fe­dezni, a lakosság egyeteme egyformán részesül. S a pótadóval az említett okok­nál fogva épen azok exisztencziáira tö­rünk, kik a városfentartó elem legerősebb s legbiztosabb támaszai, Nagy igazsága van Stoll Bélának, hogy nálunk nem a pótadó emeléséről kell gondoskodni, hanem oly bevételi források szaporításáról, mely igazságo­sabban osztaná el a terheket, mint a pótadó. é. m. Uránia-előadások és az iskolák. Waigandt Anna akcziója. — Tudományos elő­adások a moziban. — A szemléltető oktatás nagybányai példája. — Mit mondanak a szülők? Április 29. Hélfőn délután a Nagybánya régi álma valósult meg Waigaridl Anna polgáriskolai igazgatónő kezdeményezésére : a Lendvay-szin- házban Uránia tudományos előadást rendeztek, elsősorban az iskolák részére. A zilahi Wes- selényi-collegium tulajdonát képező Velencze czimü tudományos Uránia darabot mutatták be s a nagy érdekességü, minden részletre kiter­jedő és mélyen járó darab magyarázó szöveg­részét maga az írónő: Marössy Aranka polgár­iskolai tanárnő olvasta fel. A páholyokat ellep­ték — tanárnőik kíséretében — a polgáriskola növendékei, a földszint első sorait pedig a Kossuth utczai elemi iskola növendékei foglalták el g igazán csodálkozásunknak kell kifejezést adnunk, hogy a ritka szellemi élvezetben nem részesítették a többi iskolák is testületileg a növendékeiket, sőt a gimnázisták közül is csak egy-ketten voltak a parketten láthatók. Az igaz, hogy a felsőbányái utczai elemi iskolában a — Ne tréfáljon komoly szívügyekkel. Inkább mondja meg nekem, mit csináljak, hogy ezek az emberek ne találkozzanak nálam egyszerre? — Nehéz I — Tudja mit, nem is olyan nehéz... Most úgyis átalakítják a lakást, csináltatok még egy vészkijáratot. Mert egy már van. — Maga angyal 1 — Angyal vagyok? Szépen vagyok angyal... Az angyalnak nincs az idén szerződése. — Micsoda már nem tagja a színháznak ? — Nem. Elcsaptak, mert a télen engedély nélkül elszöktem Monte-Carlóba . . . Bizony! Itt állok szerződés nélkül. Igazán nem tudom, mibő! fogok megélni ? Hamisítatlan pesti történet. — Két ur a kávéházban. — Az egyik Ah, öregem, ahb, öregem, mi­csoda kaland, micsoda izgató szenzácziós kaland 1 A másik. Gyorsan, gyorsan mesélje el. Az egyik Már mesélem, tegnap este történt... az Andrássy-uton pontban nyolcz órakor. Éppen megnéztem hamis aranyórámat, a mely hamisí­tott aranylánczon lóg, a mikor gyönyörű asszonyt pillantottam meg. Micsoda asszony, micsoda asz- szony 1 Észbontó fekete, elegáns . . . ránéztem és ő visszanézett. Szédítő, hogy mennyi hamisság volt szemében . . . A másik. Érdekes, nagyon érdekes. Az egyik. Az nem kifejezés. Több, mint szen ­zácziós . . . Nekibátorodtam és a mikor befordult délelőtt folyamán himlőoltások voltak s igy ez a gyermekeket a megjelésben- befolyásolhatta, még sem tekinthetünk el a fölött, hogy a nagy­bányai paedagógiának csak egy része pártolta a szemlélve oktatás e legszebb módját. Marossy Aranka tanárnőt azért a legtel­jesebb elösmeréssel és köszönettel kell illet­nünk, hogy megtartotta — este is —• az ér­dekes és a XV-VIII-ik század minden művé­szetét szinle felölelő Velencze előadását, mert ezzel olyan akcziót indított meg, ami az iskolai nevelésbe kapcsolva a gyermeki lélek fejlesztésére csakis a legjobb és legszebb ha­tással lehet. Az előadás — amely felölelte úgy Velencze természeti szépségeit, lagúnáit, mint embertípusait és építészeti remekeit is, — jóval túlhaladta az általunk eddig látott iskolai Uránia előadások színvonalát és azt, hogy a délutáni előadás folyamán igen sok kép zavaros volt: csak a gépész rovására írhatjuk, aki fordítva vetítette őket. Ilyesminek — ami feltétlenül zavaróan hat — máskor elejét kell venni. A paedagogusok ma már mindenütt igye­keznek a szemléivé oktatást minden eszkÖzz< 1 megvalósitani. Mert a mozi: léha, üres és tartal­matlan bohózataival nemcsak a gyermek szem­idegeire van igen káros hatással, de a leg­többször ka'andokat tárgyaló üres képek lclki- nemesedését sem szolgálhatják s ami a fel­nőttnek pár órai szórakozás, neki méreg. Azon­ban a mozinak: minf tudományos eszköznek, a szó, az értelem szolgálatában igenis fontos hivatása van: elvisz a távoli országokba, be­mutat ösmeretlen népfajokat, állatokat, növény­zeteket, sőt, a tudományos biológiai kutatások is igájába hajtották már az X sugarak által, így tehát annak a kéthetenként megtartandó előadáscziklusnak, amit Waigandt Anna igaz­gatónő tervez, a legteljesebb nevelő, erkölcsi sikere volna. Waigandt Anna igazgatónő ugyanis lépé­seket tett arra nézve, hogy kéthetenként a Lendvay-szinházban az iskolák növendékei ré­szére az iskolák által összeválogatott s előre megállapított programra szerint a hétfőihez hasonló Uránia tudományos előadást tartsanak, de nem az Uránia által megállapított műsorral, hanem a daraboknak az iskolák állal kijelölt részleteiből. Ebbe az Uránia bizonyosan bele­megy, mert nagyon jó ötletnek Ígérkezik. Ugyanis a gyermek fizikuma nem birja ki a két és félórás hosszú műsor végigfigyelését Ha a képsorozat elfárasztja idegeit: a nevelő hatást rontja csupán. Mig egy jó, összevont, alapos és rövid előadás keretében többet tanulhat min­den iskolánál minden könyvnél, mert a gyer­mek kiváncsi, szeret látni s a távoli ösmeret­len országok ily módon való megösmerése nemcsak geográfiái képzettségére szolgál, de felkelti benne az érdeklődés vágyát, még töb­bet tudni s a tanulás leghelyesebb módja min­1914 április 30. a Váczi körútra, megszólitottam. »Takarodjék 1« mondta ridegen, — »én tisztességes asszony va­gyok*. Azonban olyan hamisan mosolygott, hogy eszembe sem jutott takarodni, hanem addig ostro­moltam, a mig megengedte, hogy hazakisérjem. A másik Érdekfeszilő, nagyon érdekfesziíő. Az egyik Ez még semmi. A Lipótvárosban lakott, egyikében azoknak a féügkész házaknak, a melyekben most divat lakni. Hiszen ismeri eze­ket a házakat . . . hamis szeczesszió, hamis már­vány, hamis malter, az egész ház hamisítva van. A másik Igen, igen, igen. Az egyik. A kapunál már olyan jóbarátok voltunk, hogy meghívott egy csésze teára Belép­tünk egy csinos lakásba, egy csinos szobába . . . de mit mondjak önnek ... a bútorok . . . hamis mahagóni, hamis paliszander, a falon egy pár kép . . . persze csupa hamisítvány ... No de én nem ezért jöttem ide . . . A másik. Nem, nem, nem. Az egyik. Behozták a teát . . . mit mond- j ik magának, a tea hamisítva volt, a fej hami­sítva volt, a rum hamisítva volt, a czukor ha­misítva volt, a Gerbaud sütemény hamisítva volt . . . A másik. Igen, igen. igen, Az egyik. No de én nem ezért jöttem ide .. „ A másik. Nem nem, nem. Az egyik. Ennélfogva gyorsan szerelmet vallottam a bájos nőnek, aki elég jóindulattal hallgatta vallomásomat, sőt akkor sem háboro­dott föl túlságosan, mikor csókolni kezdtem. A másik. Tovább, tovább, tovább.

Next

/
Thumbnails
Contents