Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-04-30 / 18. szám
2TII. évfolyam.. lSl'i. április lió 30. rhf TAHÜAJDA XjiTMT X SSSÉir'XXlOD^LljMI TT^WPlT^Ag. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Városi gazdálkozás. Április 29. A képviselőtestület utasítására a gazdasági s pénzügyi bizottság most szorgoskodik azon, hogy a város teherviselési képességéről, nemkülönben anyagi kötelezettségeiről elkészítse a mérleget s világos, áttekinthető képet nyújtson arról, hogy mit keli fizetnünk s jövedelmeinkből mit bírunk fizetni? A közgyűlés, mely ezt az utasítást kiadta, röviden foglalkozott a városi gazdálkodás helyességének kérdésével s hallottunk rekriminácziókat is, melyek ha nem is leljes nyíltsággal, de burkoltan a városi tanácsot tették felelőssé a jelenlegi súlyos helyzetért. E rekriminácziókra képviselőtestületünk egyik legsúlyosabb szavú tagja: Stoll Béla már megadta a választ azzal, hogy ha hiba történt, az nem a tanácsban, de a képviselőtestületben keresendő, mely sok-sok olyan dolog keresztülvitelét rendelte el, melyre abszolút fedezet nem volt. Ezzel ez a kérdés el is volna intézve, de mi a magunk részéről még más okait is látjuk a jelenlegi súlyos helyzetnek, amely okokra évek során már nem egy Ízben rámutattunk. Mi a városi gazdálkodást teljesen helyes mederben folyónak tartjuk. Igaz ugyan, hogy az utóbbi évek alkotásai, melyekkel évtizedek mulasztásait a leggyorsabb tempóban akartuk pótolni s pótoltuk is, óriási terhekkel sújtotta a város közgazdasági bevételi forrásait. De úgy ez alkotásokra, mint azoknak a leggyorsabb tempóban történt megvalósítására égető szükség volt, hacsak vissza nem akartunk esni az elmúlt évtizedek sajnálatos stagnálásába s ha komolyan helyet akartunk foglalni a fejlődésre, haladásra képes városok sorában. Meg azután ez alkotások életre hívása elől nemcsak városfejlesztési szem- pontokból, de közgazdasági okokból sem térhettünk ki. Hiszen iparunk, kereskedelmünk fölött már majdnem megkon- j dúlt a lélekharang s ha mi ez alkota- j sokkal már eddig is az idegen forgalom emelkedését nem biztosítjuk, vájjon kibírtuk volna-e oly csekély rázkódtatá- sokkal a legutóbbi két év válságait, mint j ahogyan kibírtuk. Vájjon az a pár száz ; család, azok a kiránduló társaságok, me- j Ivek az utóbbi években városunkban megfordultak, eljöttek volna-e akkor is, ha a szállodánk még mindig romokban hever; ha városunk vízvezeték, csatornázás hiányában még mindig melegágya az összes fertőző bet bégeknek ; ha semmi kényelmet, ha semmi szórakozást nem I tudunk nyújtani a körünkbe érkező nyaralóknak? Igaz, hogy az idegen forgalom meg- | teremtésének még csak a kezdet kezdetén vagyunk, de azért ne kicsinyeljük azt a pénzt, amely őáltaluk fordult meg városunkban, hiszen ha annak mennyi- ségét statisztikailag ki lehetne mutatni, oszlopos számsorok jönnének ki azokból, amelyek nem csekély mértékben voltak a válságos helyzetben a kereskedelem s ipar segítői. A hasznos beruházások tehát nagyon helyénvalóan történtek; azonban sem a múltban sem most nem t- uk helyesnek ab -—Őrzött szó' A‘ vált rendszer! 1 - ' „ minden oly L v-r - ‘dásaiban és hasznaié ' ”; ;l* ,s részesülnek, csupán egy nemzedékkeT akar megfizettetni. S azzal is nevetségesen rövid határidő alatt. A közgyűlés ugyanis sokszor magas összegét szávaz meg valamely beruházásra, a fedezetről pedig úgy gondolkodik: utasítja a számvevőséget, hogy a megszavazott összeg törlesztési részleteit öt vagy tiz év alatt állítsa be a rendes évi költségvetések keretébe. Nem szólunk most a nagyszállóról, a vízvezetékről, a csatornázásról, az állami elemi iskolákról s óvodákról, vil- lamvilágitásról stb., melyeknek költségei amortizáczionális kölcsönből vannak fe dezve, de szólunk az olyan kiadásokról, melyek szükségszerüleg bár, de mégis inczidentaliter merültek föl s amelyeknek fedezéséi a rendes évi költségvetésekre hárította át a képviselőtestület. A rendelkezésünkre álló adatokból csak egy-két tételt ragadunk ki, hogy kimutassuk, minő összegekre rúgnak azon terhek, mikkel teljesen indokolatlanul csupán egy generácziót sújt a képviselő- testület s azt is a legrövidebbre szabott terminusokkal. A város ez ideig is a népiskolák pótmunkálataira másféiszázezer koronánál nagyobb összeget vett föl s e horribilis összeg részletei s kamatai a költségvetésbe vannak beillesztve tiz évi időtartamra. A „Nagybánya“ tárczája. Heltai Jenő apróságaiból*) A jó czim. — Két drámaíró a kávéházban. — Az egyik. Szervusz. A másik. Szervusz. Mit csinálsz ilyenkor, a mikor nem Írsz drámát? Az egyik. Tervezek. Azonban ettől eltekintve, nincs igazad. Most is Írtam egy drámát. A másik. Ne beszélj! Komolyan? Az egyik. A lehető legkomolyabban. A másik És egészen készen van ? Az egyik. No tudod . . . egészen készen! Egy dráma soha sincsen egészen készen addig, arnig színre kerül. Az enyémnek megvan már a vázlata végig, ki is van már dolgozva, persze a három utolsó fölvonás még hiányzik. A másik. Tehát öt felvonás ? Az egyik. Nem. A másik. Négy. Az egyik. Három. A másik. Szóval egy betű sincs még belőle? Az egyik. Mondom, hogy megvan a vázlata és tudod, hogy ha a vázlat megvan, a kidolgozás igazán semmi. Megirom egy hónap alatt. Három *) Mutatvány Kis komédiák legújabb kötetéből. hét alalt. Két nap alatt. Ez nem is aggaszt. Más nyugtalanít De nagyon A másik. Micsoda? Az egyik. A czim. Ninc3 czimem. Pedig ez a legfontosabb, — egy jó czim. Mindenemet egy jó czimért. A másik. Persze, persze. Az egyik. Töröm a fejemet, hetek óta töröm a fejemet, de hiába . . . Már megkérdeztem egy csomó embert, de senki sem tud jó czim at mondani. A másik. Olyan nehéz? Az egyik. Még nehezebb. Te vagy utolsó reménységem ... Te nem fogsz cserbenhagyni, te fogod nekem a jó czitnei mondani. A másik. Szívesen megteszem, ami tőlem telik. Az egyik. Bizonyos voltam benne. Előre is köszönöm. Nem tudod milyen jót téssz velem. Egyszerűen az életemet mented meg. A másik, No no, öregem nem kell túlozni. . Az egyik. Ez nem túlzás. A holnapi ebédem függ ettől a jó czimtől. Hát ki vele ! A másik Ki vele? Csak úgy vaktában? Anélkül, hogy tudnám miről van szó ? Az egyik. Mit érdekei, hogy miről van szó? Én jő czimet kérek tőled, ha tudsz, hát mondj egyet. A másik. Szívesen ... De miféle jó czimet? Az egyik A hol kétszáz koronát lehetne kölcsön kapni. Az uj szezon. — Egy hatodrangú, de bájos fiatal művésznő panaszkodik nekem. — — Borzasztó sok a dolgom Azt sem tudom, hol áll a fejem. — Igazán? — Gondolhatja ... itt az uj szezon . . . napok óta nem tudok három kalap közt választani. — Rettenetes! — Rettenetesebb, mint képzeli . . . Végre kiszemelek magamnak egy kalapot, megveszem, és mit tesz a jó isién, nem férek be vele az automobilba. Most mit csináljak ? Mit adjak el? A kalapot vagy az automobilt? — Vegyen egy uj kalapot és egy uj automobilt ! — Attól tartok ez lesz a vége. A régi autóm úgyis nagyon rosszul áll az arezomhoz. — Ah? — Igen. Vörös és az a szin nekem rémesen áll. Kéket fogok venni, sötétkéket, az diszkrét és előkelő ... Ah! Mondtam már, hogy a lakásomat is újra berendeztem? — Még nem mondta. — Mennyi munka volt vele . . . Három nap óta festenek náiatn. — A lakást festik? — Nem. A hajamat. Ebben a szezonban szőke ieszek. Két évig barna voltam, de most már éppen elég volt. Az ember ne viselje mindig ugyanazt, nem igaz ?
