Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-04-02 / 14. szám
Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut bí szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzék küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kOnyvkereske#Íi Üzletében Is. A közigazgatás reformja. — Irta: Almásy László dr. orsz. képviselő — Április 1. Minden különösebb, úgynevezett jól értesültség nélkül állíthatjuk, hogy igen kevés idő választ el bennünket a köz- igazgatás reformjától. Minden félreértés elkerülése czéljából disztingválnunk kell s ezt a tényeknek megfelelő preczizitás- sal úgy vihetjük keresztül, ha alkalmazkodunk ahoz a rendszerhez, amely szerint a közigazgatás reformja a már eddig illetékes tényezők nyilatkozata szerint megoldásra kerül. Amikor a közigazgatás reformjáról beszélünk, négy fókér- déssel kell foglalkoznunk és pedig: 1. a szorosabb értelemben vett vármegyei közigazgatás, '2. a városok reformja, a* u. n. városi törvény, 3. a rendőrség államosítása és végül 4. a községek közigazgatásával. Qui bene distingvit, bene dó- cet. Ezt a közismert szabályt újból előre kell bocsájtanunk, amikor azt mondjuk, hogy a közigazgatás reformja küszöbön áll. Küszöbön áll a vármegyék közigazgatásának reformja, ez teljesen nyilvánvaló, mert a vármegyei tisztviselőknek egy évvel meghosszabbított mandátuma ez év deczember havában lejár s igy teljesen kézenfekvő dolog, hogy az ide vonatkozó törvényjavaslatnak ma már úgyszólván teljes egészében készen kell lennie, az rövidesen a parlament tárgyalása alá kerül és törvénynyé kell válnia, amit minden más, a közigazgatás reformját indokoló körülménytől eltekintve, a a rendelkezésre álló idő csekélysége is parancsol. Nagyon tévednek azok, akik abban a nézetben vannak, hogy a vármegyét ezzel megfosztják az önkormányzati hatáskörtől. Teljesen illetékes tényező kijelentése szerint a megalkotandó törvénynek nem ez lesz sem a czélja, sem az intencziója, sem pedig a rendeltetése. Az önkormányzati hatáskört a javaslat magára a lényegre fogja állapítani s meg fognak szűnni, amint Tisza István gróf miniszterelnök kijelentette, azok a sokszor száz és száz pontból álló tárgysorozatok, amelyek előadását a legtöbb vármegye közgyűlésén közönyösség és érdeklődés hiánya kisért s amelyek elintézésében legalább is 95% arányban a vármegyék törvényhatósági bizottsága érdemleges munkát nem teljesített. Szakkérdéseket a vármegyei törvényhatóságokban is a szakbizoítságok, szakosztályok fogják intézni, amely az ügymenetnek úgy a gyorsaság, mint az alaposság szempontjából csak előnyére válhatik. A járásokban a járási bizottságok fognak működni bizonyos önkormánya«*» hatás- körrel a járás tisztviselőivel harmonikusan. A közigazgatás reformjának a szorosan vett vármegyei közigazgatásról szóló törvény lesz az etapeja s erre vonatkozik az a kijelentésünk, amelyben azt mondottuk, hogy a közigazgatás reformja a küszöbön áll. De nem választ j el bennünket nagy idő a városi törvény j és a rendőrség államosításától sem. Gróf Tisza István miniszterelnök a nagy nyíl- j vánosságnak szánva alig néhány héttel ezelőtt tette ama kijelentést, hogy a városi törvény megalkotása és a rendőrség államosítása a legnagyobb valószínűség szerint még ezen országgyűlésnek fogja feladatát képezni. Sajnos, nem lesz már ideje ennek az amúgy is túlságosan igénybe vett országgyűlésnek a községi törvény megalkotására, ezzel már az uj törvény alapján megválasztandó parlament fog foglalkozni. Az állami rendőrség, amely a városok életében és működésében a polgárság jólétének, egészségének és vagyonának biztosítását tekintve elsőrendű fontosságú tényező, az egész országra nézve a csendőrséggel kapcsolatba hozva, egységes szervezetet nyer s működése úgy a városokra, mint a községekre egyenlően kiterjed. A rendőrségi feladatok megfelelő megoldása az első feltétele a kulturáltam létezésének. A közegészség, közlekedés, építkezés, élelmezés és a modern rendőrségnek számos, az állampolgárt a születésétől a haláláig kisérő teendője mind olyan feladatot képez, amely a polgárok jólétének, megélhetésének, társadalmi, politikai és a családban való együttélésének elsőrendű tényezője. A rendőrségi feladatoknak sima és minden zaklatástól ment megoldása olyan jelentőségteljes körülmény, amely nagy mérvben hozzájárul ahoz, hogy a boldog államban megelégedett polgárok éljenek. Ha valahol áll a közmondás, úgy a rendőrségi szolgálatoknál, feladatoknál és teenA „Nagybánya“ tárczája, Csak az szeressen . . . — Egy könyv margójára. — Csak az szeressen, aki élni vágy — s meghalni is tud : ha szeret — és nincsenek fáradt ölében — hervadt, lemondó, bús kezek. Fáradt, lemondó, bús kezekkel — sietek az életen át — s a mámoros, boros daloknak — aláhúzom örök sorát. — És amíg jönnek észrevétlen, — beszédes, hivó, bús dalok: — azt álmodom, hogy nem is éltem. — És hiába, nem jött el értem, — akiért egyszer meghalok ... h. ö. A Kádárék estélye. Kádár ur a kataszteri helyszinelési hivatal főnöke volt Nagy-Láposon s két felnőtt leány édes atyja, akiket már itt lett volna az ideje, hogy férjhez adjanak. De a nagyláposi fiatalság nem akart mozogni, aminthogy ebben a szerencsétlen országban egyátalán napról-napra kevesebb hajlandóság mutatkozik a fiatalság közt a házaséletre, úgy, hogy gondos apáknak és anyáknak estélyekkel, vacsorákkal kell magukhoz édesgetni a fiatal embereket. Kádár ur ugyan azt akarta volna bizonyítgatni, hogy jó bornak nem kell czégér, elkelnek a leányok amúgy is ; de a mit egyszer az asszony fejébe vett, azt nem lehet onnan kiokoskodni. Az ember tartozik a társadalmi állásának is azzal, hogy már egyszer egy estélyt adjon. Kádárné nem akarja, hogy őket kevesebbre nézzék, mint Bogyóékat. Ha azok adhattak estélyt, hát ők is adhatnak, egy kis thea, egy kis hideg sült, egy kis sütemény nem a világ. Ugyan hát csak kitelik tőlük annyi ? Aztán ezek a szegény leányok, miért ne mulassanak ezek is egy kicsit? Úgyis olyan unalmas az élet itt Nagy-Láposon. Meg aztán — de már ezt csak úgy a fülébe súgta a férjének — ez volna a legjobb alkalom, hogy az uj aljárásbirót is, aki olyan komoly, de félénk fiatalembernek látszik, meghívhassák. Kádárné biztosan mondhatja, hogy vasárnap, mikor a templomba mentek, nagyon nézegetett Birike után s mikor kijöttek, akkor is ott várt a sarkon a czukrásznál. Az ilyen bátortalan embert egy kicsit biztatni kell. Kádár ur helybenhagyólag bólintott, de azt vélte, hogy avégett talán nem volna épen szükséges . . . — No persze — vágott szavába a neje — csak nem hihatod ide egymagában ? Kádár ur megadta magát, ami különben a világ teremtése óta még minden férfival megtörtént, ha az asszony elég okosan csinálta a dolgát. Az estélyt hát elhatározták, a meghívókat szétküldték s az uj ruhákat megrendelték Budapesten az asszony és a két leány számára. Ez az utolsó pont ugyan nem tartozott a Kádár úrral megállapított programmhoz: de hát mi mindenféle nem tartozott ahhoz ? Egy szerető apa csak n«m sajnálja a leányaitól azt az egy pár ruhát? Épen most, mikor a jövöjökről van szó s mikor olyan parti kínálkozik, amilyen még soha sem volt Nagy-Láposon s amilyen talán soha sem lesz többé! Vagyonos, fényes jövőjű fiatal ember, akinek azt mondják, valami nagybátyja a kúria elnöke s aki maga is bizonyosan méltóságos ur lesz valamikor, s felesége pedig méltóságos asszony. Hát lehetett volna még tovább ellenkezni Kádár urnák ? Vagy lehetett volna kifogást emelni az ellen, hogy a salonba és az ebédlőbe uj függőlámpákat hozatott Kádárné, pompás bronzcsillárokat? Hiszen csak nem mutathatják be magukat olyan szegényesen ? — Azt hiszem, édesem, az megmarad, — magyarázta férjének Kádárné, — úgyis előbb vagy utóbb újakat kellett volna venni a régiek helyett. Örökké semmi sem tarthat. Persze hogy nem tarthat. Épen azért egy garnitúra uj bútorról is gondoskodik ő nagysága. Gyönyörű franczia bársony. — És milyen szerencsések vagyunk — adja elő örvendezve a férjének; — a bútorkereskedő gyári áron alól adja ide nejünk, csak hogy túladjon rajta, mert ebben a nyomorúságos fészekben senkinek sem kell ilyen szép bútor. Kádár ur is szeretné azt mondani, hogy neki sem kell; de mit csináljon? Az asszony
