Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-09-04 / 36. szám
2 NAGYBANYA 1913. szeptember 4. ségesebb alapokra fektetődik ezáltal s egész gazdasági életünk, általános hitel- viszonyaink állandó megjavulása járna karöltve ezzel. sége, hogy ilyen keserves viszonyok között tribu- tumait beszolgáltassa az államnak, megyének, városnak, iskoláknak ? Széles ez országban, bármerre nézünk, azt látjuk, hogy a károsult közönség adóelengedésért, állami segítségért folyamodik. Csak mi hallgatunk és nyuzatjuk magunkat, mintha a szénánk legjobb rendben volna! Legfőbb ideje volna, hogy megmozduljunk mi is. Ami az egyiknek méltányos, méltányos az a másiknak is. Meg azután nem-e nevetséges dolog az, hogy egyik koldus filléreiből segítsék fel a másikat? Mert most úgy áll a dolog. Másutt adóelengedéssel, állami segítéssel igyekeznek enyhíteni a köznyomort, mi pedig némán exekváltatjuk magunkat, jóllehet, mi is csak oly kárvallottak vagyunk, mint bárki más. Gondolkozzanak e sorokon az illetékes körök s tegyék meg azt, amit a rendkívüli viszonyok közé jutott polgárság érdeke megkövetel. Mert korántsem túlzás az, hogy még talán lehetne segíteni, később azonban a segítés is már elkésett dolog volna! é. m. neked ad, szegény sápadt, fonnyadt kis penészvirág! Lehajolt érte, megremegtek a fellüzdelt ujjai, mig forgatta a lapokat; bíborosra festette az arczát ismeretlen csiklandások, örömök, lehetőségek mámora, hiszen húszezer koronát tartott a kezében, húszezer koronát a betéti könyvecske néma szobájában. Selyemruhák, jobb koszt, szebb lakás, talán uj, ismeretlen világok felé kergette a vérét az a roppant nagy összeg. Nézte. Elborult a szeme és eszébe jutott, vájjon kié volt ez a pénz, amig a véletlen az ő kezébe nem sodorta? Kinyitotta újra, elolvasta és elsápadt az arcza: az előkelő hölgy, akinek a nevére szólt, rendes vásárlója, ismerőse volt a munkaadójának. Járt nála finom tabotás szövetekkel, álomkölteményes toilettekkel. Egyszerű, becsületes, tiszta szivére hallgatott és elnyomta a pénz mámorának örömeit. És elvitte gyorsan a betéti könyvecskét a tulaj - donosának. Minek vigyem a rendőrségre, gondolta. Magam találtam, magam viszem el. Gyorsabb, becsületesebb, jobb igy. Ment — és drága szmirna-szőnyeges, foyanceal diszitett meleg otthonban átadta a könyvecskét. Meg sem rándult a szép, talán egy kissé kendőzött arcz, hogy húszezer elveszett korona tért vissza erős pánczél- börtönébe. Hideg közönyösséggel nyúlt a szekrénybe és gőgös attitűddel, előkelő, nagyúri gesztussal 10, mondd tiz koronával jutalmazta meg a becsületes megtalálót akkor, amikor törvényes utón tiz százalékát kellett volna megkapnia a megtalált összegnek. Hát érdemes jónak, becsületesnek lenni ebben a világban? Hát lehet föl nem háborodni a pénz eldorádójábán élők csúf, hideg, bánló fösvénységét, közönyösségét látva? H. ü. Segíts magadon! Szeptember 3. Segíts magadon s az Isten is megsegít! ügy látszik, e régi közmondást ismerik széles e világon, csupán városunkban hangzik idegenül, ahol még mindig oly naivak az emberek, hogy azt várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. A csapás, mely a nyáron zúdult az országra, országos jellegű volt. Ha nem is oly nagy arányokban, mint az erdélyi városokban, de kijutott belőle a mi vidékünknek is. Iparvasutunk jórészét elvitte az árvíz. A kár oly nagy, hogy jó lesz, ha kifutja az ez évi pótadóból. A folytonos esőzés a vetésekben is nagy károkat okozott. Almatermésünkkel már előbb végzett a rügyfuró. Az a hitvány féreg pár nap alatt tönkretett minden reményt, melyet a tavaszi virágtenger fakasztott a gazdaközönségben. Szilvatermésünk még a közepest sem éri el. S ami termés van, az is le fog hullni a folytonos esőzések miatt. A sarju is veszendőben van. Mit reméljünk a szőlőtől, mely ugyancsak hálramaradt s állandó jó idő esetén is csak igen közepes borral kecsegtet? S e szomorú perspektíva között a leszerelés után is a kamatláb még mindig 12 és 14 százalék között hullámzik. És működik az adóprés hallatlan szigorúsággal. Mikor jogosan várhatna mindenki méltányosságot, sőt segítséget az államtól, a segítő kéz a végrehajtók erélyes működésében nyilvánul meg. A város vezetősége látva e lehetetlen helyzetet, miért nem lép közbe a polgárság érdekében? Miért nem kérik az adók behajtásának felfüggesztését ? Hivatkozva a hallatlan károsodásra, a gazdák miért nem kérnek adóelengedést? A tavalyi is ugyancsak hitvány év volt; nem volt úgyszólván semmink sem, hanem azért adóztunk úgy, mintha csak a legjobb gazdasági évnek örültünk volna! Vájjon meddig fogja bírni e város közönA becsületes megtaláló. Szeptember 3. Virág Eszter, egy szegény, igénytelen varróleány, akit nem Iáinak meg kalandkereső urak, ha lesütött szemmel végigsuhan az utczán Szürke, színtelen kis robotos-leány, aki finom selymeket babrál ujjaival finom, elkényeztetett testek számára. Virág Eszter sohasem látott még száz koronát egy darabban, kinn lakik valahol a Zrínyi Ilona-tér környékén, apró, gerendás szoba a lakása és nem Wolfram világit a könyvére, ha éjszaka olvasni akar. Tegnap éjszaka — mert kilencz óra sötétje éjszaka már neki — sietve haladt keresztül a Rákóczi-tér forgatagán. Fonnyadt, virágos kalapja alól nem szálltak irigy pillantások az elegáns korzós nők felé, meg volt elégedve önmagával, az egyszerűségével, az igénytelenségével, úri passziók nem izgatták, fáradt volt és jól esett éreznie, hogy munkától volt fáradt. Ment — és a főtér sarkán, ott, ahol a minoriták háza előtt keskeny forduló visz a Hunyadi- utczába, a sötétben egyszerre megállította valami. Nem kaland. Nem apacs. Nem is ismerős. Egy ismeretlen nagy summa, ami ott hevert a járdán, egyszerű kis betéti könyvecskében. Kiabált felé: Végy föl! A tied vagyok! Te találtál meg, ki látja, ki tudja, hogy ahoz a kis fejletlen melledhez szorítasz melengető tűzzel ? A véletlen HÍREK. Szeptember 3. Személyi liirek. Dr. Lovrich István fővárosi ügyvéd családjával több heti tartózkodásra városunkba ér- keztU. — Hardcsek László miniszteri tanácsos pár heti itt tartózkodás után a fővárosba visszautazott. — özv. Szathmáry Béláné min. tanácsosné városunkba érkezett. Eljegyzés. Abaházy József kir. járásbiró eljegyezte Morágyi István ny. kir. borászati főfelügyelő leányát: Rözsikát. Kisorsolt esküdtek. A szept. 15-én kezdődő ülésszakra Nagybányáról kisorsolták a következőket : Almer Károly bankigazgató, dr. Barna Samu ügyvéd, Heiler József pénztáros. A szatmári püspök hazaérkezése. Dr. Bo- romisza Tibor szatmári püspök a napokban volt bucsukihallgaláson X Pius pápánál. Az egyházfejedelem rövid külföldi útra indult, honnan már tegnap érkezett vissza székhelyére. lakáts Mihály. A V. U. Kereszlhy István tollából elhunyta alkalmából a következő sorokbeszedők havi fizetését öt-öt forinttal leszállítják. Hozzanak ők is áldozatot a nemes ügyért. De vajmi csekély a kilátás, hogy ilyen takarékosság mellett is összegyűljön a szükséges összeg. Az a szemtelen Schlesinger hatezer forintot kér azért a rongyos házért. Hiába hivatkoznak hazafiságára, csak a vállait vonogatja. Mi haszna olyan szegény boltosnak a hazafiságból? Már világos, bár fájó szívvel, de arról le kell mondani, hogy a házat megvegyék Pedig olyan szép lett volna. Olyan fényes ünnepélylyel lehetett volna átadni a költőnek születési házát. De hiába, arra nincs remény. Valami másról kell gondoskodni. Valamiről, ami nem kerül annyiba, s mégis méltó legyen az ünnepelthez. Arany babérkoszorú, no az jó lesz. A költőknek úgyis azt szoktak adni. Azt csináltatnak hát ők is, de nem valami papirvékonyságu semmiséget, ami csak szemfényvesztésre való, hanem súlyos, masszív aranykoszorut. Száz levele lesz, s minden levélre a százas bizottság egy-egy tagjának neve lesz vésve. Erre aztán mindenki elmondhatja, hogy értékes és kedves emlék. A bársony párnára, melyen álnyujtják, valódi gyöngyökkel fogják kivarrni: »Vas Jenőnek, a kacsándi hölgyek.« Az egész, az arany koszorú, a párna, a gyöngyök, ezerkétszáz forintba fog kerülni. Hatszáz már van, a többi, remélik, a gyűjtésből még befolyik. Újabb lelkes föihivásokat bocsátanak ki. De bár a lelkesedés még mindig nagy Kacsándon, fizetni, úgy látszik, már senki sem akar. Más módokhoz kell folyamodni. A pénzügyigazgatóné- nak, ki igen csinos, fiatal asszony, van egy eszméje, aminek a mogorva vén férje nem fog megörülni, de amin lelkesedéssel kap a százas bizottság. Műkedvelő előadást kell rendezni, hangversenynyel, élő képekkel. Különösen élő képekkel. Az kell, az ám. Annak a jövedelmét hozzácsatolják a gyűjtött összeghez. Magas lángra lobbant a lelkesedés. Alig volt fiatal asszony vagy leány, ki részt ne akart volna venni a műkedvelő előadásban, kiváltkép az élőképekben. Ötvenhat virágbokrétát kellett megrendelni a százas bizottságnak a szereplő hölgyek számára, ami tiz forintjával számítva (csak nem piszkoskodhattak) maga ötszáz hatvan forintra rúgott. Hát még a színpad fölállítása, a díszítés, a rendezés, a világítás, a szolgaszemélyzet, a kocsik, a jegyszedök, a fodrásznők, az öltöz- tetők. Borzasztó, hogy mibe kerül egy ilyen nemes célú műkedvelő előadás. Pedig a százas bizottság hölgyei takarékoskodtak, ahol csak lehetett. Egy forint ötven krajcár helyett csak nyolcvan krajcárt adtak a jegyszedőknek. Elég az, mit akarnak? Szemtelenség, hogy többet mernek kérni. A fodrásznőknek is mindegyiknek lehúztak ötven krajcárt a járandóságából. Az eredmény mégis az lett, hogy mikor összeszámoltak, a százas bizottság pénztárában már csak 1 háromszáz forint volt. A másik háromszázat elnyelte a fényes műkedvelő előadás. Mit csináljanak már most? A gyűjtést nem lehetett folytatni, mert már alig telt ki abból a pénzbeszedők havi fizetése. Arra sem lehetett gondolni, hogy még egyszer rendezzenek élőképeket és szinieiőadást, ámbár a lelkes hölgyek Q n n n I m í Vi o 1 tt i Tni^onf Tisztelettel hozom a nagyérdemű közönség szives tudomásra, hogy az idei legújabb stilusu özeniminaiyi dOZSei gaf* szobafestő mintagyüjteményeket, "Wl címer-, cim- és szobafestő, mázoló, aranyozó melyek a legmesszebbmenő igényeket is teljesen kielégítik, beszereztem Ezúton kérem tehát a n. Telefon 37. NAGYBÁNYÁN. Telefon 37. é. közönség szives megrendeléseit, biztosítva úgy a szolid, kifogástalan munkáról, mint a legolcsóbb arszamitasrol. — Elvállalok mindenfele e szakmaba vago egyszerű es díszes munkákat, ízléses kivitelben. Költségvetéssel készséggel szolgálok.— Magamat a n. é. közönség szives jóindulatába ajánlva, vagyok kiváló tisztelettel: SZENTMIHÁLYI JÓZSEF.
