Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-17 / 29. szám
4 NAGYBÁNYA 1913. julius 17. Sándor ref. lelkész és családja, Debreczen ; Vesz- tergam Gizella tanítónő, Szászlekencze; Vechler Jakab czégvezető és családja Nógrád; ifj Zajar- dai Patachich Béláné és leánya, Budapest; Za- rándy Gyuláné magánzó, Budapest; Varga János főgimn. tanár, Nagykikinda; dr. Varga József kir. ügyész, Budapest; Müner János polg. isk. tanár, Besztercze; Tandel Vilmos akadémiai tanár, Debreczen; Incze Lajos tanár, Budapest; Myskovszky Eruő tanár, Budapest; Kosutány Ignácz egyetemi tanár, Kolozsvár; Roszler Béla kir. táblabiró, Debreczen; Iílimkó Sándor kát. főmérnök, Budapest; Ember Elek lapszerkesztő, Budapest; Nagy Róza magánzó, Kolozsvár; Gil- ler Károly nyug. őrnagy. A »Vasárnapi Újság« julius 13 iki száma egész sereg érdekes képet közöl Márkus Emilia hűvösvölgyi villájáról, a délvidéki árvízről, a hét különböző aktualitásairól. Pékár Gyula a rejtelmes Bretagneról ad érdekes közleményt szép képekkel, Pásztor Árpád a szadagorai csodarabbi otthonát mutatja be, Lénárt Róbert finom angolországi rajzokat hoz Szépirodalmi olvasmányok : Kvassay Ede regénye, Dutka Ákos, Kárpáti Aurél és Lovászy Károly versei, Földi Mihály novellája. Egyéb közlemények: Oláh Gyula czikke az ötvenes évek hazafias mozgalmairól, Chernél István czikke Chernél Mihály- ról, XVIII századi hires magyar katonáról s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészei, sakkjáték stb. — A »Vasárnapi Újság« előfizetési ára negyedévre öt korona, a »Világkróniká«- val együtt hat korona. Megrendelhető a »Vasárnapi Újság« kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. sz). Ugyanitt megrendelhető a »Képes Néplap«, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Várady József fegyelmi ügye. Szatmárvár- megye fegyelmi választmánya legutóbb tartott ülésében foglalkozott Várady József gazdasági ismétlő iskolai tanító fegyelmi ügyével A panasz tárgya, hogy az ismétlő iskola 1000 korona segélyezése daczára csak mulasztásból nem hozhat jövedelmet, nem nyert beigazolást, mert az iskola talaja oly rossz minőségű, hogy a talajjavítás majdnem felemésztette az egész segélyt. Ennek alapján a választmány felmentő határozatot hozott. Forrongás a papválasztás miatt. Mint már jeleztük, dr. Boronkay Bélát, ki városunkban is hosszabb ideig működött mint segédlelkész, Zsibó ref. hívei papnak választották meg. Azóta forrongásban van Zisbó község lakossága s a választási harczok valóságos botrányokká fajultak, melyekbe a főlheczczelt hívek belevonták a templomot is. Veress Sándor zsibói lelkész halálával maradt árván a zsibói eklézsia. Hónapok múlva ejtették csak meg a papválasztást, amelynek két kilátásokkal küzdő jelöltje volt: dr. Boronkay Béla és Jakab Viktor. A két párt a váczeg Törökfáinál is magasabb volt tán egy félfejjel — fenyegetőleg fordult az apjához: — És te tűröd ezt, Kovásznai György ? Férfiak büntetlenül sértegethetik egymást ? Nohát majd megtanítom én. Az Eszmeraldának a fogait fogom kihúzatni a mi tönkre tett lovainkért. Könnyű volt azt mondani, de nehezebb megcselekedni. Eszmeraldának volt annyi esze, hogy a házból nem lépett ki Csak a vaskosarak mögül mutogatta hófehér fogait és piros arczát s szeme ragyogott a boldogságtól. Ha kétszáz esztendővel előbb írjuk az időt, ismétlődött volna az oroszlánvadász meséje, hogy a két küzdő oroszlán addig falía-marta egymást, mig nem maradt, egyikből sem több a farkuk csimbókjánál: a Kovásznaiak és Törökfáik meg- ették volna egymást. Az udvari cselédek, a régi jobbágyok igy is háborúba estek, ha találkoztak. A falusi urak vészterhes haraggal kerülték el egymást, ki amelyik párthoz tartozott és a hóri- horgas Kovásznai-fiuk hatalmas botokkal járlak, mint megannyi buzogánynyal, amelylyel megdöngették éjjelenként a Törökfái kapuját. Folyt, folyt a hadakozás. Gyertyán Mihály, a leglelkesebb liona-párti egy szép reggelen kék kanavász zászlót tűzött ki a háza ormára. — A Kovásznaiak családi szine — mondogatta büszkén. És boldogan nézte, hogyan lobogtatja a szél a zászlót. Az öregek, akik még emlékeztek a régi torzsalkodásokra, elmerengve mondogatták. — Bezzeg Törökfái György — az egykori lasztást megelőző hetekben megkezdte a hivek toborzását. A korteskedésnek megengedhető határait azonban a Jakab-párt túllépte. Szabad evés és ivás folyt a zsibói korcsmákban s a főkortesek egy képviselőjelöljet megszégyenítő hazudozásokkal szédítették a választók tömegét, a kis intelligencziáju parasztokat. A választásban azonban néhány szavazattal ennek ellenére dr. Boronkay Béla győzött, akinek megválasztása az intelligens párt felülkerekedését és győzelmét jelentette. Az izgalmak, az izgatások, melyek a választás tartama alatt valósággal feldúlták a városka nyugalmát, ezután sem szűntek meg. Lelketlen izgatok jelentek meg a nép között, akik a megválasztott pap ellen ingerelték a hiszékeny népet. Először fenyegető levelekkel akarták terrorizálni s mikor ez nem sikerült, valósággal szövetségre léptek, hogy a papbeiktatás után skandalumokat rendeznek a templomban. A parasztok be is váltották a szavukat. Most egy hete, hogy dr. Boronkay a szószékre lépett. A templomot zsúfolásig töltötte meg a hallgatóság, melynek egy része — mikor az uj pap imába kezdett, zajjal, röhögve kiindult a templomból. —■ Ez pap? Ez is pap? Nekünk ugyan nem kell! — kiabálták s duhajkodva otthagyták a templomot. Ä józanabb elemek békéltetni próbálták a parasztokat, akik azonban annyira benne voltak a botránycsinálásban, hogy beszélni sem lehetett velük. Mindennap verekedés volt a községben s mindennap botrány a templomban. így tartott ez egy álló hétig s nem egyszer megtörtént, hogy mig a pap a templomban a szeretetről prédikált, künn a templom előtt a hivek ökölre mentek Az egyház vezetői s elsősorban a pap — egy heti próba után — belátták, hogy ezt az állapotot tovább tűrni nem lehet. Segítséget kértek Dull Andor zsibói főszolgabírótól, aki a járási csendőrörsöt utasította, hogy a templomi skandalumokat akadályozza meg s indítson vizsgálatot. Ma már kakastpllas csendőrök ültek a templomban s ügyeltek a rendre. A lázitás azonban mind a mellett tovább folyik. A csendőrség a napokban fejezi be a vizsgálatot és hir szerint a vezérek közül többeket letartóztat. Mozi. A villamos színház igazgatósága ma, csütörtökön rendkívül érdekes műsort mutat be rendes helyárakkal. Különösen kiemelendő a műsorból »Tiltott álom«, modern dráma 2 fel vonásban A jól összeállított műsor a következő : 1 Kagyló-halászat, természetes kép. 2 Tiltott álom, modern dráma 2 felvonásban. 3. Házasság gőzerővel, komikus 4 Rómeó lepkét kerget, komikus. 5 Vaklárma, természetes kép. 6. Á meglepetés, komikus kép Linder Max világhírű komikussal a czimszerepben. Az önkormányzat tehetlensége. Ilyen czim alatt a Városok Lapja Írja a következőket í Hogy : némely városban az önkormányzati szerv, mi- j lovaskapitány — ha élne, már régen megostro- molta volna a Kovásznaiakat. Vagy megadnák magukat, vagy . . . Ki tudná, mi történhetnék, ha a lovaskapitány élne ? A háború igy vértelen volt, az ügyvédek ontották csupán a tintát. A sors is úgy akarta, hogy a fiskálisok döntsék el a csatát. Még élt az öreg Tóth Gyuri, a sánta prókátor, aki valamikor a Kovásznaiak ügyvédje volt. De ott pipázott még a városi kaszinó egy bőrkaros székében a kövér Verpeléti uram is, a Török- fáiak egykori ügyvéde, aki azért nem tudott meghalni, mert sohasem feküdt ágyba. Az öreg ravaszul elkerülte a halált. Csak amúgy székben ülve, lopva szundi'ott egyet-kettőt, még ki sem aludt a pipája közben. Őt ugyan nem lepi meg a kaszás. Szembe akar vele nézni. így aztán a halálnak elkerülte figyelmét. Áz is csak az ágyban nyögő nehéz beteget veszi szemügyre. Hát ez a két vén fiskális vette kezébe a dolgot. Tudták ők már annak a módját. Leg- elsőbben is egymást gazemberezték le a pörira- tokban; mikor ezen túlestek, akkor nemikentek egymás kliensének. Tóth Gyuri világosan bebizonyította, hogy Törökfái Józsefnél nagyobb semmi- revaló nincs a világon. Csodálkozását fejezte ki, hogy szabadon járhat ez a haramia, aki vagy a fegyenczek közé való, .vagy az őrültek házába. Verpeléti uram se maradt hátra. Szuszogva, megfontolva diktálta le az írnokának azokat a kihegyezett élű gorombaságokat, amelyek Kovásznai Ilonáról bizonyítják, hogy nem érdemli meg a mirluskoszorut. S igy, midőn halálosan elkeserikor komoly munkáról van szó, teljesen tehetetlen, élénken bizonyítja az alábbi eset. Legutóbb Nagybánya város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlésre jött össze, amelyet több képviselő indítványára hivott össze a polgármester. A közgyűlést összehívó képviselők azt indítványozták, hogy az utóbbi évek zárószámadásait a tanács haladéktalanul és szakértők által vizsgáltassa felül. A dologban azonban az az érdekes, hogy városi tanács négy ízben kérte föl a képviselőtestület 3—3 tagját, hogy az idejében elkészített s közszemlére kitett 1908, évi zárószámadásokat vizsgálják felül, de a fölkért képviselők mind a négy ízben a megbízatásról lemondottak. Ekkor a képviselőtestület arra az álláspontra helyezkedve, hogy a Krisztus koporsóját sem őrzik ingyen, a felülvizsgálatot teljesítő képviselőknek 1Ö korona napidijat szavazott meg. de a felülvizsgálatra még napi 10 korona napidij mellett sem jelentkezett senki. Az évek pedig teltek s a zárószámadások vizs- gálatlanul maradtak. Hogy az abnormis állapoton valamiképen segítve legyen, a város tanácsa a közgyűlés utasítására a bánya és erdőkincstár szakembereit kérte föl a vizsgálatra. Az erdőkincstár erre nem vállalkozott, mig a bányaigazgatóság két szakembere a három, 1908, 1909. és 1910. évi számadás felülvizsgálatáért 1440 K honoráriumot kért, napi 3 órai munkát napi 6 K-val díjazva. A tanács e nagyobb s újabb kiadásba a várost nem akarta belevinni, azért elfogadta most már az önként és díjtalanul jelentkező 3 városi képviselő ajánlatát, hogy ők a felülvizsgálatot teljesíteni fogják. A küldöttség az 1908. évi zárószámadást felülvizsgálta s jelentését beterjesztette, de egyik bizottsági tag más elfoglaltsága miatt a megbízatásról lemon dott. A most megtartott közgyűlés erre klasszikus határozatot hozott. A felülvizsgálatra önként és díjtalanul jelentkező bizottsági tagokat minden megkérdezésük nélkül elcsapta és utasította a tanácsot, hogy a zárszámadásokat, az 1908 évit is, melyet képviselőkből álló küldöttség már revideált, a bányaigázgatóság két szakemberével 1440 K költséggel vizsgáltassa felül. íme igy gyakorolja feladatát némely helyen az önkormányzat. Mikor komoly munkáról van szó, akkor igyekezik mindenki szabadulni s csak a közgyűlési szónoklatokban nyilvánul meg maholnap az önkormányzat — Hát bizony ez nem nagy dicséret önkormányzatunkra nézve! Pintér Imre színházi estélye. Pintér Imre, a Népszínház volt tagja, tegnap este tartotta meg színházi estélyét elég szép számú közönség előtt. A szereplők közül Pintér Imre és Par- layhy Kornélia régi ismerősünk Egy-két számaikkal ma is nagv tetszést arattak. Legnagyobb kifogásolni valója volt azonban az estélynek, hogy a műsor szerfölött gyönge volt. Jól ismert, elkoptatott számokból állott többnyire, amin nem győzünk eléggé csodálkozni, hiszen a kabarétették egymás ellen a házastársakat, megállapodtak a békéltetési kísérletek időpontjában. A régi fiskálisok nem szerettek elhamarkodva dolgozni. Szépen, lassan, csendesen hagyták megérni az ügyet addig, amig mindkét fél beleegyezett, hogy hajlandó összetalálkozni a Borkeőy Pál uram házánál, amely semleges terület lévén, — az öreg egyformán pletykázott a férfira is, meg az asszonyra is, — nem volt kifogásolható. A fiskális urak akkor közös határt fogadva, de egymáshoz az utón nem szólva, kiszálltak irnok- jaikkal a Tiszahátra és megkezdődött a békéltetési proczesszus. Arra pedig sajátos rendszerük volt. Kikerestek a Berkeőy uram házában egy olyan szobát, amelynek két ajtaja volt. Az egyik ajtó mögött megállóit a sánta Tóth György Ilona asszonnyal, a másik mögött Verpeléti uram Törökfáival. Audiat Turkonyi az udvaron elsütötte a pisztolyát, a fiskálisok erre felnyitották az ajtókat és szó nélkül betuszkolták az üres szobába feleiket. Az ajtót gyorsan bezárták, a reteszt előretolták, azután nekifeküdtek a kulcslyuknak, hallgatván az odabenn történendőkef. Odabenn pedig az történt, hogy Ilona töltött pisztolyt rántott elő az öltönyéből: — Most meghalsz! — mondta elszántan. Törökfái nem volt gyáva ember, de nem vette tréfára azt a kis fekete üreget, amely a homlokának szegeződötl. Utóvégre egy ingerült, szenvedélyes asszony keze van a ravaszon, meghúzhatja azt minden pillanalban. Nekiesett tehát az ajtóknak. Döngette kegyetlenül, kiabált, rúgott.
