Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-17 / 29. szám
1913. julius 17. nagybanya 5 irodalom sohasem virágzott annyira, mint épen jelenleg Fehér estélynek fehér volt ugyan, de épen a műsor gyöngesége miatt unalmas is. Az anyám ez. drámai költeménynek nevezett micsodát már annyit hallottuk, ha jól emlékszünk magától Pintértől is, hogy még akkor sem hatna, ha jó volna. Pedig épen nem jó Ilyen elkoptatott dolgok a Magának irom ezt a levelet, Unczili-Smímczili, A debreczeni egyetem, Uj aktuális strófák stb. czimü »slágerek« is. Ami uj volt, az tetszett is, különösen Parlaghy bölcsődala. A Főpróba akadályokkal ez. színpadi apróság nem ide, hanem Kutyabagosra való. Ott talán hatna. Sajnáljuk, hogy a tegnapi estről csak igy írhatunk, de Pintérről és Parlaghyról lévén szó, velők szemben nagyobb igényeket kell támasztanunk, mint a jött ment kabarésokkal szemben. Dési Jenő szalonkomikus pedig sehogy sem tudta megállani helyét sem Pintér, sem Parlaghy mellett ítéletidő. Hetek óta mintha a legborzasztóbb ősz köszöntött volna ránk. Hűvös, boron- gós az időjárás, naponkénti záporokkal s óriási viharokkal, melyek nemcsak országszerte, de városunkban is nagy károkat okoztak. A Zazar a nagy esőzésektől oly erősen megdagadt, hogy komoly veszedelemmel fenyegetett. A hegyi vizek pedig elöntötték Kisbányát, Fernezelyt s részben Borpaíakot. A vadul rohanó ár az iparvasutat mintegy másfél kilométernyi hosszúságban egészen elvitte. Oly nagy volt az ár ereje, hogy a vasúti síneket is az árok medrébe sodorta. Az összes kár itt mintegy 25 - 30 000 koronára tehető. A viz óriásilag megrongálta a borpalaki utat is, úgy, hogy azt egészen újra kell kiépíteni. A város kára itt is jelentékeny. Nemkülönben elvitte a viz a zazarimalom gátjátis. A Lapos elöntötte Költőt s nagy károkat tett a vetésben. A viz oly magasan volt, hogy az ár szine majdnem elérte az uj vasúti hidat. Buság- tól kezdve mintha óriási tóvá változtak volna át a rétek Szinérváraljáig ladikon lehetett volna közlekedni. Elképzelhető, hogy ez a nagy tenger most, aratás előtt, minő károkat okozott. Sokan még a szénájukat sem tudták betakarítani. Az is odaveszett, sőt már a boglyában levő szénák is elpusztultak. A város gazdaközönsége a legnagyobb aggodalommal néz a jövő elé. Két év óta minden birtokra rá kellett fizetni. Ez az év kecsegtetett reménységgel, hogy kárpótolni fog. A gyönyörűnek mutatkozó almaterméssel már végzett a rügyfuró. Szilva alig van. A szépnek mutatkozó szőlőtermésben van minden reményünk, de ha az időjárás igy tart, az is elpusztul s akkor azután átveheti birodalmát véglegesen a — végrehajtó. Elhalasztott repülés. Knasz András és Hegedűs József pilóták f. hó 13 ra hirdetett szatmári repülésüket a rósz időjárás miatt f. hó 20-ára halasztották el. A fiskálisok odakünn csak nevettek magukban. Nagyobb dolgok is fordultak már elő az ő praxisukban. Egyszerre aztán elcsendesedtek odabenn. A két prókátor fülelt. Se szó, se hang. Enyje, talán csak nem történt valami szerencsétlenség ? Nem volt türelmük bevárni a fertályórát, amelyet a békülésre szántak. Lassan felnyitották az ajtókat. A szoba közepén állott Kovásznai Ilona és hunezut mosoly játszadozott az ajka szögletén. — Kibékültünk — mondta egyszerűen. — Igaz-e, Józsi? — Igaz, — felelt a szoba sarkában lévő ágy alól a Törökfái hangja. A kövér Verpeléti fiskális egészen megrökönyödött erre a váratlan fordulatra: — De tekintetes uram !—kiáltotta. — Hadd halljam még egyszer. A hetyke Törökfái József szégyenkezve mászott elő az ágy alól, leporolta a nadrágját, aztán csendesen kezet csókolt a feleségének. — Boszorkányság — dobogott a két fiskális, mikor később karonfogva távozott a házaspár. Szerelmesen simultak egymáshoz és a menyecske valamit suttogott a férfi fülébe. Valami kedves titkot, amelybe belepirosodolt az orczája neki is, meg Tyrökfáínak is. — Az ördög játszik velünk? — kiáltott fel a sánta Tóth György. Gyanakodva néztek egymásra s mindketten meg voltak győződve, hogy valamelyik kijátszotta a másikat. Krúdy Gyula. Kamarai tanácsosok választása. A nagybányai kerületben a két kamarai tanácsos választását a központi bizottság f. évi julius hó 24. 25. napjaira tűzte ki. Julius 24-én választanak a kereskedők, 25-én pedig az iparosok. A választást a városház tanácstermében ejtik meg. Választási elnök Égly Mihály főjegyző. A kamara ez idő szerinti tanácsosai Kapás Mihály és Gla viizky Károly, kiknek újból való megválasztása egészen biztosra vehető. Befőzni való kajszin-baraczk kapható Égly Mihálynál, Veresvizi-ut 14. Kilója 60 filíér. Életmentő katonák. Az elmúlt hét csütörtökjén volt a legkritikusabb nap. A hegyekről lerohanó ár elöntötte Fernezelyt s a katlanvölgyet egészen. Kopeslyuk Péter házastelke a völgykatlanban egy dombon állott. A ház lakói jelenleg Zetye Jánosné, két kis gyermeke és öreg édes anyja. Már csütörtökön reggel igen veszedelmes helyzetbe kerültek, mert az árviz nagy messzeségben körülfogta a kis vályogházat s a piszkos ár már a ház falait is elérte. A tűzoltóság és a csendőrség megkísérelték a mentést, de az nem sikerült. Az ár pedig egyre nőtt s ledöntéssel fenyegette a házat, melynek ablakából ijesztően hangzott ki a segélykiáltás. Sma- regla rendőrkapitány végre a városunkban időző katonaságtól kért segélyt. Both százados a legnagyobb készséggel csakhamar kivonult 9 honvéddel s önfeláldozó erőfeszítésekkel sikerült is kimenteni mind a két asszonyt s a két gyermeket. Az életmentő derék katonák neveit itt közöljük: Szőllősy János kürtös, Tamás Mihály, Stern József, Lucsák Demeter, Gerbán László, Jurcsikó János közhonvédek, Stark Bernát őrvezető és Biró Lipót tizedes. Szenzáczió! Egy zseniális amerikai vegyésznek sikerült feltalálni egy olyan szert, amelylye! bármilyen szinü viselt czipő, akármilyen kopott, szinehagyott legyen is, befestés által az eredeti vagy tetszés szerinti ,szinre változtatható. A czipőn lévő izzadás-, zsir-, tenta- vagy bármilyeu más foltot eltünteti és a czipőnek csinos, az újhoz hasonló külsőt ad. Az igy befestett czipő szine tartós és nem kopik le. Czipőket átfestésre elvállal Radó Andor czipökereskedő, és pedig férfi- és női czipőket 1 koronáért, gyermek- czipőket 60 fillérért. A czipők 24 óra múlva átvehetők. Gyorsírás Levelező- és vita-gyorsirás tanítására vállalkozom mérsékelt dij mellett. Jelentkezni lehet a gazd. iskolában Használjuk fel a szünidőt! Nagybánya, 1913 julius 12 Várady József. Városi közgyűlés. A város képviselőíestü lele ma délelőtt 10 órakor dr. Makray Mihály polgármester elnöklete mellett rendes közgyűlést tartott. A közgyűlésre a képviselők oly óriási számban jelentek meg, mintha csak választásra gyüítek volna össze. Nem csoda, a mai közgyűlésre volt kitűzve a kényes kérdés, hogy kinek adassék bérbe az István-szálló, az Islván-szállót ez ideig bérlő részvénytársaságnak, vagy pedig Rumpold Gyula vendéglősnek ? Ez a kérdés már hetek óta izgatja a közönséget s pro és kontra hevesen folyt az agitáczió A mai közgyűlésen is igen heves viták fejlődtek ki e kérdés körül s jellemző, hogy azok, akik Rumpold mellett csoportosultak, mindjárt azt a kérdést kívánták eldönteni, hogy a részvénytársaság tagjai szavazhatnak e »érdekeltségüknél« fogva Mindjárt eleve kijelentjük, hogy nekünk teljesen mindegy, hogy a bérletet Rumpold, vagy a jelenlegi bérlőtársaság kapja-e meg, de valóban nehéz szatírát nem Írnunk arról a felfogásról, hogy a részvényesek »anyagi érdekeltségüknél« tartsák magukat távol a tárgyalástól és szavazástól Vájjon mi is ez az érdekeltség? Mikor a szálloda megnyílt s amikor a szállodáért csak évi 12.000 korona bért ajánlottak, akkor a város érdekében összeállóit a részvénytársaság, hogy megmentse a várost súlyos kényszerhelyzetéből. Ki is vették 20 000 korona évi bérért a szállót s a befizetett részvénytőke után három éven át egy fillért sem J kaptak, hanem a város érdekében elestek még a befizetett részvénytőke kamataitól is Hol van itt tehát az »üzletszerű, anyagi érdekeltség?« Nem, uraim, nem »üzletszerű, anyagi érdekeltségről« van itt szó, hanem nagy és önzetlen áldozatkészségről, melyet a részvénytársaság tagjai a várossal szemben nagyon is megszorult helyzetében tanúsítottak Hosszú, igen hosszú, szenvedelmes viták és számos személyes felszólalás után, mely alatt még a kasszírnők és szobaaszonyok életévét is megállapították, névszerinti szavazás utján 19 szavazattal 9 ellenében úgy döntött a közgyűlés, hogy a gazdasági s pénzügyi bizottság javaslatát, melyben a szál lodának a jelenlegi bérlő társaságnak leendő bérbeadását javasolja, nem fogadja el, hanem a már elfogadott árverési feltételek értelmében uj árverés megtartását rendeli el. Közgyűlés elején a képviselőtestület az árvizokozta károkkal, melyek mintegy 40—50 000 koronára rúgnak, foglalkozott s fölhatalmazta a tanácsot a szükséges intézkedések megtételére A szatmári vegyvizsgáló állomásra a kért segélyt nem szavazták meg. Elhatározta a közgyűlés, hogy a városgazdái állást nem tölti be. A városi dijno- kok részére 50—50 korona drágasági pótlékot szavaztak meg Az iparos tanoncziskola 1912/13. évi költségvetését elfogadták, de azzal a klauzulával, hogy az utalványozást a miniszterileg jóváhagyott keretben fogják eszközölni A Zrínyi Ilona téri paraszt korcsma bérletére vonatkozó szerződést elfogadták. Végül több egyén nagybányai illetősége tárgyában döntöttek. Az izgalmas közgyűlés 1 óra után végződött. Szatmárvármegye adója. Szatmárvármegyé- ben az elmúlt hónapban egyenes adóban 75 536 korona, haddijban 717 korona, bélyeg- és jogilletékben 76 321 korona, fogyasztási és italadóban 26 896 korona folyt be. Munkásnö-otthonok. Amikor Bezerédj Pálnak, a földmivelésügyi miniszterhez intézett, elöltünk fekvő jelentését lapozgatjuk, megbatot- ían gondolunk arra a szerény kis selyemhernyóra, amelyet Rafael, vagy egyik tanítványa rajzolt s amely az urbinói herczeg jóvoltából került a vatikáni könyvtárba. Nem foglalt el az országban senkitől semmi földet, sőt nyomában ország- útjaink a szederfák százezreivel népesedtek be. 1879-ben a tenyésztők 7400 korona kereselhez jutottak, 1912 ben pedig már 4 117,857 korona jövedelmet jelentett a selyemhernyó Magyar- ország földmivelő népe éppen legszegényebb rétegének. Már 1912. évi júniusban fizették ki (1880. óta) a századik millió koronát a selyemtenyésztőknek. A selyemfonál legombolyitása nem nehéz testi munka, de nagy figyelmet és gyakorlottságot igényel, és éppen ezért selyem- fonodáinkban nehézségeket okozott az állandó képzelt munkások hiánya. Időbelileg körülbelül összeesett ezekkel a nehézségekkel az a tervbevett intézkedés, hogy az állam ezentúl csak 12 éves korukig gondoskodik az elhagyott gyermekekről, aminek következtében évente mintegy négyezer 13 éves gyermek kerül ki a men- helyekből A fiuk, mint tanonezok még csak elhelyezkednek valahogy, de mi lesz a leányokkal ezen reájuk nézve éppen a legfontosabb életkorban!? Szerencsésen oldották meg a kérdést a selyemfonódák mellett épített munkásnő otthonok által. A tolnai otthon 120 leány befogadására 130,000 koronába került, a győri otthon 240 leány számára 200000 koronába, a komáromi egyelőre 60, később szintén 240 leány számára rendeztetik be, sőt Lúgoson, Újvidéken, Pancsován és Mohácson is terveznek hasonló otthont az ottani fonodáknál. A gyermek- menhelyeken kivül a Liga, az árvaszékek és még magánosok is küldenek gyermekeket az otthonba. A munkáslcányok keresetéből napi 40 fillért ellátásuk részben való fedezésére fordítanak, keresetük egyéb részét postatakarékpénztárban helyezik el számukra, ami évente átlag 200 koronát tesz ki fejenként, úgy, hogy már 4-5 év után körülbelül 1000 korona a megtakarított pénzük és igy könnyen mehetnek férjhez, amit különben kiházasitási alapítványok is elősegítenek. Az ellátás többi részét a gyári üzem fedezi, minek ellenében a gyáros kár pótlást nyer abban, hogy állandó és jól kitauit- haíó munkaerőhöz jut. Maga az állam sem az ellátáshoz, mint egyáltalában a munkásnő-ottho- nok fenntartásához semmivel nem járul, csupán most kezdetben az épületet bocsátja rendelkezésükre. Az elhagyott gyermekeknek ilyképpen bérfizetéssel járó munkára való alkalmazása nemcsak az államot, községeket stb. szabadítja fel jelentékeny anyagi áldozatok alól, hanem magukban a gyermekekben is komoly erkölcsi I erőket fejlesztett ki azáltal, hogy érzik, misze- : rint senki kegyelemkenyerére nem szorultak. A ! jelentés igen komoly aggodalmat keltő jelen- i ségre is felhívja a közvélemény figyelmét. Sze-
