Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-17 / 29. szám

1913. julius 17.____________________________________ NAGYBÁNYA 3 fióküzletet csupán a hetivásárok alkalmával tart­ják nyitva, a község területén állandó iparosok­nak nem tehinthetők s ennétfogva helivásárokat nem látogathatják.» Természetesen még kevésbé azok, akik pusztán az illető község területére szóló iparigazolványt váltották ki, de ott semmi­féle üzlettel nem bírnak. Az ipartörvény 50 §-ának utolsó bekezdése azonképen az 1887! XVIII. t.-cz. 1. §-a nyilván­valóig azt czélozzák, hogy a helybeli iparos és kereskedő, aki a községben adót fizet és egyéb terheket visel, a helyi viszonyoknak megkívánta módon és mértékben megvédessék a máshonnan csupán vásárok és sokadalmak idején odaözön- leni akarók illetéktelen versenyétől. Mig országos vásárokon ez utóbbiak egyáltalában nincsenek korlátozva, addig a hetivásárok alkalma kizáró­lag a helybeli iparnak van fentartva. Ebből folyólag az idézett törvényczikkek a törvény szellemében csak úgy értelmezhetők, hogy a hetivásárokon csakis olyan iparos van jogosítva árusítani, aki olt helyben tényleg valamilyen ipart vagy üzletet folytat. De ha valaki, esetleg más helybeli iparos vagy kereskedő csupán a látszat kedvéért iparigazolványt vált, de iparát nem gyakorolja, nem árusít állandóan és szin- leges fióküzlete mellett csak a hetivásárokra jár el, ezzel ellentétbe kerül a törvénynyel mert az ilyen egyén semmiesetre sem tekinthető a törvény értelmében vett helybeli iparosnak. Az ilyen a hetivásárról kitiltandó, sőt iparigazol vánva is 2 év alatt az ipar törvény 49. § a értei mében elavul, érvényét veszti. Megjegyzendő azonban, hogy a törvények a hetivásárok látogatására vonatkozó rendelke­zéseinek megszerzése esetin az illető az árusi tástól eltiltható ugyan, de kihágásáért az ipar­törvény alapján felelősségre nem vonható, mert az 50. §-nak megfelelő büntető rendelkezés az ipartörvényben felvéve nincs. A festőiskola látogatói. Egyre szaporodik a száma azoknak, akik a nagybányai festőiskolát látogatják. Julius első napjaiban már hatvanan felül volt a számuk. Ha e számhoz hozzávesszük azon művészeket is, kik az iskolán kívül dol­goznak, úgy körülbelül nyolczvanan időznek jelenleg városunkban. Régi idő óta csak még tavaly volt ily nagy a művészek száma, amikor kilencvenen időztek városunkban hosszabb időig. Örömmel jegyezzük meg, hogy az ország minden részéből fölkeresik a festőiskolánkat. A festő­iskolát látogatók névsora jelenleg a következő: Áldor János László, Bikszád; Argay Dezső Lu- cziabánya; Bacher Rózsi, Budapest; Balázs G Árpád, Péterréve; Bartók Margit, Debreczen; Beck Pál, Paris; Békési Leó, Budapest; Benedek Endre Dés; Boda Béla, Budapest; Botis Victor, Eelsőhomoród; ifj Brannich Gyula, Nagybánya; Bohosiczky Endre, Máramarossziget; Bors Károly, Debreczen; báró Collas Krisztina, Budapest; Csuka Ilonka, Budapest; Csikós Anti, Debreczen; Dóczi Pál, Budapest; Domanovits József, Buda­pest ; Deli Antal, Budapest; Nagygalambfalvi Felcky György, Budapest; Nagyiványi Fekete Zoltán, Budapest, Gulyás János, Budapest; Hu sovszky János, Nagybánya; Hercik Zdislad, Buda­pest; Horváth János, Temesvár; Jándi Dávid, Nyíregyháza; Jávorka Sándorné, Budapest; Ju­hász Miklós, Kassa; Kallós Árpád, Budapest; Kron Jenő, Budapest; Kitzinger Gizus, Versecz; Kurtay Ernő, Budapest; Kőrösy Vilmos. Dés ; Lengyel Sándor, Dés; Lehel Mária, Budapest; Mund Hermann, Budapest; Merényi Rezső, Buda­pest; Nyisztor Amália, Kapnikbánya; Palcsó Dezső, Budapest; Paál Albert, Arad; Dr. Parádi Jenő, Budapest; Paumkirchner Károly, Budapest; Pfeifer Lenke, Budapest; Racskó István, Czin- kota; Remsey Jenő, Budapest; Remsey Jenőné, Budapest; Raj István, Budapest; Schréder Eta, Budapest; Sávai János Szeged, Szabó Zoltán, Nagybánya; Szopos Sándor,Gyergyószentmiklós; Seidl Emma, Budapest; Tóth István Jenő, Sze­ged; Tóth Lajos Budapest; Vargháné Davida Mária. Szekszárd; Lendvay Vargha^János, Lugos; Vass Béla, Szombathely ; Vnutskó Éva, Budapest; Wiegand Edith, Szekszárd; Undi Mariska, Bu­dapest. A tandíjfizetés uj módja a főgimnáziumok­ban. A közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy a jövő tanévtől kezdve az állami középiskolák­ban a tandijat nem közvetlenül az illető inté­zetnél kell lefizetni, hanem a tanulóiíjuság kö­zött erre a czélra kiosztandó »befizetési lapok« fölhasználásával a postatakarékpénztárnál, ille­tőleg a postahivatalnál. A tandíj négy egyenlő részletben és pedig október 15, deczember 3, márczius 15 és május 3-ig okvetlenül bekül­dendő, mert amelyik tanuló a befizetés megtör­téntét a befizetési lap szelvényével igazolni nem tudja, azt az intézet tanulóinak sorából kitörlik A minorita-rend káptalana A magyarországi minorita rend Lakatos Ottó rendfőnök elnök­lete alatt a napokban tartotta meg Aradon káp­talani nagygyűlését. A nagygyűlésen titkos sza­vazással választották meg a házfőnököket. Nagy­bányai házfőnök ismét dr. Czaich Gilbert lett. Heves Béla színtársulata válságban van. Heves Béla színtársulata, mely városunkból is erős deficzittel távozott el Marosvásárhelyre, súlyos válságba jutott. Az árvíz elöntötte az arénát is, úgy, hogy a színtársulatnak be kel­lett az előadásokat szüntetni. A jobb sorsra ér­demes társulat a belügyminiszterhez fordult se­gítségért. Tánczmulatság. Az iparos ifjak önképző egyesülete augusztus 2-ikftn szombaton az István király szálló termeiben jótékonycélu zártkörű táncmulatságot rendez, melyre a közönséget tisztelettel meghívja a rendező-bizottság. Be- lépő-dij: személy-jegy 2 korona, családjegy (3 személyre) 5 korona. Kezdete este 87a órakor. Jegyek előre válthatók: Tréger Lajos, Kovács Gyula, Vigh László és Pintér Ferenc urak üzle­teiben. Felülfizetéseket köszönettel fogadnak és hirlapilag nyugtáznak. A nyaralók. A nyaralók, daczára a hetek óta tartó viszontagságos időjárásnak, az idén igen szép számban keresik föl városunkat. A festőiskola nagyszámú tagjain kívül ez ideig városunkba érkeztek: Balogh Vilmos m. á v. mérnök, Debreczen; Benjamin Jenő gazdatiszt, Nyárasgerend; Buday János építész, Belényes; Bogsch Kálmán kir. főmérnök, Nagykároly; Branecky József tanár, Nagykároly; Balázs Ár­pád Géza ipariskolai tanító, Péterréve; Bors Károly tanár, Debreczen; Békési Leó rajztanár, Budapest; dr. Csöngös Antal ügyvéd, Budapest; Centás Ilona hivatalnoknő, Budapest; Fábián Ferencz m. á v. ellenőr, Kolozsvár; Ferencz Pál főmérnök, Budapest; Farkas Béla mérnök, Budapest; Goldstein Farkasné kereskedő neje, Szeged; Greiner Heta zenenövendék, Budapest; Hegedűs János mérnök, Debreczen; dr. Havasi Miklósné és gyermekei, ügyvéd neje, Szatmár; dr. Jávorka Sándor m. kir. nemzeti múzeumi őr, Budapest; Kubik György vasúti ellenőr, Debreczen; dr. Kőrösy György áll. gimnáziumi igazgató, Dés; dr. Kallós Krisztina rajztanárnő, Komárom; Hoch Tamásné magánzónő, Gyula- fehérvár; Keresztesy Jánosné magánzó, Pest- újlak; Bene Janka magánzó, Pestujlak; Kovács Kálmánná máv főnök neje Debr.; Leitner János turista, Szatmár; dr. Lovrich Gusztáv ügyvéd, Budapest; Manily Ferencz és családja ny. máv. ellenőr, Budapest; Mihalovics Miklós jogszigorló, Budapest; Milits Gyula mérnök, Budapest; Nyár Sándor színész, Budapest; Novák Mór vasúti főfelügyelő, Budapest; dr. Öreg Béla járásbiró és családja, Debreczen; Rattkó Béla kir. tábla- bíró, Debreczen; Raj István műegyetemi hall­gató, Budapest; Szabó István birtokos, Tisza- becs; Törössy Vilmos jogszigorló, Dés; Uray HÍREK. Julius 16. Személyi hirek. Lovricli Gusztáv fővárosi ügyvéd feleségével hosszabb tartózkodásra városunkba érke­zett. — Bosnier Béla debreczeni kir. ítélőtáblái biró csa­ládjával nyaralásra városunkba érkezett. — Dr. Kádár Antal bányaigazgatósági kerületi főorvos három heti szabadságidőre a vízaknai fürdőbe utazott. Kinevezés. A pénzügyminiszter Spiesz György nagybányai adótisztet adófőtisztté nevezte ki. Uj tb. aljegyző. Csaba főispán Sikolya Bálint közigazgatási gyakornokot tb. aljegyzővé ne­vezte ki. Esküvők. Árus Jenő felsőbányái postatiszt a napokban tartotta esküvőjét néh Csausz Ti­vadar gyógyszerész leányával: Etelkával. — Lévay Mihály újságíró. A Nap belmunkatársa a napokban tartotta esküvőjét Vörös Ili művész­nővel, Huszthy Mátyásné húgával. marad meg olyan ember mellett, akinek legény­kori szerelmei vannak ? A nagyapám, aki ebben az időben már csak a kályha mellett szeretett pipázgatni, halkan ne­vetett a pipaszár mögött. — Mintha nekem nem lettek volna legény­koromban . . . Forgósadta! Volt ám. Nem is em­lékszem valamennyire. — Fidonc! — szólt a nagyanyám és szé­gyenkezve nézett ránk, gyermekekre. — Ön ismét megfeledkezik magáról. Nagyapó előkerült a kályha mellől és a csibukszárat úgy tartotta, mint egy kardot. — Asszony van elég a világon. Több is, mint amennyi kellene. De a férfi kevés. Azért rendezte be úgy a természet, hogy egy férfiúra tiz asszony jusson. De némelyik férfit még tiz asszony se bírja elkoptatni. Például engem. Tö­rökfái az én emberem . . . Folyt, folyt a vitatkozás. Nagyapó mindig jobban kiegyenesítette a derekát és csibukszárral hadonászott. Nagyanyám végre haragosan csapta be maga mögött az ajtót és nagyon szomorú lett. De hát az igazi háború mégsem ott folyt le a békés családi lámpások alatt, a régi aczél- metszelek között. Egyszer hire futamodott, hogv Törökházi házához vette a tahi rektor özvegy menyecske leányát, Eszmeraldát, amint a rossz nyelvek a menyecskét elnevezték az apja púpja miatt. Akiknek dolguk akadt a falu felső soráD, látták — persze Borkeőy Pál volt az első — a Törökfái-kuria vasrácsu ablakai mögött azt a piros pongyolás gömbölyű menyecskét, akinek úgy villogott az egérfoga piros ajkai között, mint a porczellán. Sőt estefelé a betuniákat is meg­öntözte a ház előtt abból a kis zöld locsolóból, amit Törőkfái vett a feleségének. (Azt elfelejtette visszaküldeni.) Május volt akkor és a Törökfái-porta mö­gött a gyümölcsfák már hullajtgatták virágaikat a szigorú kemény tél után. Másnapra a gyümölcs­fák nagyrésze a földön hevert Éjjel tőből kifü- részelték a vén baraczkfákat, cseresznyefákat, mintha csak azért tették volna, hogy ne ropog­tassa azon fáknak izes gyümölcséi az Eszmeralda egérfoga. Törökfái rettentő haragra gerjedt. Az első perczben leragadta a falról a nagyapjának rozs­dás fringiáját, amelylyel az Napoleon ellen ha­dakozott és indult volna a meztelen pallossal ellenségei ellen. A cselédei alig bírták visszatar­tani, Eszmeralda meg gyorsan bezáratta a kaput. — Ezért meglakolnak ! — hörögte Törökfái és emelgette az öklét. Néhány nap múlva isme­retlen tettesek lopóztak a Kovásznál György is­tállójába, ahol a hires négy almásszürkéje állott — az esküvőre szerezte őket az egri püspöktől — és tőből levágták a szürkék farkát, sörényét és szurokkal bekenték tetőíől-talpig. Kovásznai György, amikor meglátta a hires lovakat, csak­nem belebetegedett a szörnyű látványba. — Ilona, — kiáltotta. — Gyere elő. Nézd meg, mit tettek a te kedves lovaiddal. A te drága- látos férjed müve I Ilona — hatalmas asszony volt, még a dél­Q 1 • 1 ./• 1 ' T A n r\£ Tisztelettel hozom a nagyérdemű közönség szives tudomásra, hogy az idei legújabb stilusu özentminaiyi dOZScI szobafestő mintagyüjteményeket, ~Wi cimer-, cim- és szobafestő, mázoló, aranyozó melyek a legmesszebbmenő igényeket is teljesen kielégítik, beszereztem. Ezúton kérem tehát a n. Toiofnn« NAPYRÁklYÁM Toiofnn 37 ó. közönség szives megrendeléseit, biztosítva úgy a szolid, kifogástalan munkáról, mint a legol- 6 0 * ' " ' csóbb árszámitásról. — Elvállalok mindenféle e szakmába vágó egyszerű és díszes munkákat, ízléses kivitelben. Költségvetéssel készséggel szolgálok. — Magamat a n é. közönség szives jóindulatába ajánlva, vagyok kiváló tisztelettel: SZENTMIHÁLYI JÓZSEF.

Next

/
Thumbnails
Contents