Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-17 / 29. szám
2 NAGYBÁNYA 1913. julius 17. tekből is a legnagyobbé tegyük, hogy méltó legyen mindenkoron uj nevéhez. Magyar Barbizon! Midőn hozsannával köszöntünk, hozsannás üdvözletünk köszöntse Mestereidet is, kik évek zseniális, verejtékes és ingyen munkájával készítették elő az ünnepi passzitát, hogy azzá lehettél, ami vagy: magyar Barbizon! Égly Mihály. Szószerint közöltük e czikket annak Gazolására, hogy mindaz, amit akkor a edés pillanataiban bár, de komoly gelés után megirtunk, valóra vált. 1912-iki jubiláris képkiállitás ha- mérföldjelző marad mindenha a .eaiöiskola fejlődési történetében s nem csalódtunk, midőn megírtuk, hogy e képkiállitás után az állami támogatás el nem maradhat, melynek elnyerésével uj élet fog virradni a festőkoloniára. A képkiállitás hatalmas eredményeit a következőkben ismertetjük. Mindenekelőtt ki kell emelnünk a vallás- és közoktatásügyi miniszter szerfölött meleghangú leiratát, melyben nagy elismeréssel szól a képkiállitás magas nívójáról, mely épen e kvalitása révén helyet foglalhatna bármely európai metropolisban. Második nagy eredménye a képkiál- litásnak, hogy végre intézményes szervezetbe hozta a nagybányai festők társaságát, melynek alapszabályait a kultusz- miniszter javaslata alapján a belügyminiszter megerősítette. Harmadik nagy eredménye, hogy a várva-várt állami támogatás is megérkezett. A kultuszminiszter ugyanis évi 6000 korona szubvencziót utalt ki a nagybányai festők társaságának — nagyon helyesen — a vezetők kezeihez. Azzal, hogy az utalványozás nem a város utján, hanem közvetlenül a vezetőtanárok kezeihez történt, eleje van véve annak, hogy a bürokratikus elszámolást igénylő krajczároskodás bármikor is megkösse a vezetők kezét, másrészt pedig hogy bárminő illegitim befolyás érvényesülhetne az iskola vezetésében vagy művészi irányzatában. — Mi dolga van itt Kovásznai uram ? — kérdezte csípőre tett kézzel. Az öreg ur kivette a tajtékpipáját és nagy zavarában azt szelelgette: — Nono, leikecském — dünnyögte. — Talán csak nem haragszol rám ? — Dehogy is nem haragszom — pattogott a menyecske. — Gyűlölöm önt. Gyűlölöm az egész atyafiságát, mert elvették tőlem az én egyetlen uramat. — Megháborodtál, kincsem ? A menyecske könnyekbe tört ki. — Ha elveszteném az eszem, az is a maguk lelkén száradna. Törökfái József az én uram volt Isten előtt. De maguk elcsábították tőlem a nyomorultat. Az öreg ur ijedten hátrált a kétségbeesetten zokogó menyecske elől. — Fiatalság bolondság — mormogta magában mintegy vigasztalásul, mikor a vén tyukülte- tőbe felkapaszkodott. Hanem az atyafilátogatástól elment a kedve. Elgondolkozva ment haza és A negyedik nagy eredmény, hogy a képkiállitás, melynek hire tulcsapott az ország határain is, szokatlanul megnövesztette az iskola látogatóinak számát. Ma már hatvanon felül áll a tanítványok száma s ez a szám napról-napra növekedik. Fényes erkölcsi eredmény, hogy az idén a képzőművészeti főiskola növendékei is állami ösztöndíjjal eljöttek Nagybányára, hogy az iskolát látogassák. De voltak a képkiállitásnak más eredményei is. Az állam képeket vásárolt Jakab Zoltántól, Börtsök Samutól, Mikola Andrástól, Ziffer Sándortól, Réti Istvántól, Kuczka Mihálytól és Ferenczy Valértől. Szatmárvármegye törvényhatósága föllelkesedve a nagy sikeren, melyet a képkiállitás aratott, Ilosvay Aladár alispán indítványára 600 koronát szavazott meg a festőiskolának, mely összeget egy szegényebb sorsú növendéknek ösztön- dijnl adnak. Állami ösztöndíjat nyert egy festőművész; mig az Ándrássy Dénes-féle nagy művészi ösztöndijat (4200 K) Mi- kóla András festőművész nyerte el; mindketten a nagybányai festők társaságának tagjai. Nagy kitüntetésben részesült Ferenczy Károly vezető tanár, ki a müncheni kiállítás nagy aranyérmét nyerte el; mig Réti István vezető tanár és Csáktornyay Zoltán festőművész a téli kiállításon a Ráth és a Röck-féle 2000-2000 K dijakat hozták haza. Mindezek a nagybányai festőiskola s vezető tanárainak nagy hírét, dicsőségét dokumentálják s igazolják azon jóslatunkat, hogy a képkiállitás után uj, csillogóbb sperpektiváju élet fog beköszöntem festőkoloniánkra. * Némi rezignáczióval jegyezzük föl azonban azt, hogy mig a kiállítás rendező-bizottsága mindenfelől garmadával kapta a méltányló elismerést, épen maga a hivatalos város az, akinek egy elismerő szava sem volt a kiállítási bizottság hónapokig tartó nehéz és felelősségteljes munkájáért. napokig nem ment ki a fejéből a siró asszony, a kedvetlen vén rektor. Aludni se igen tudott e miatt s hogy könnyítsen a lelkén, elpanaszólla a dolgot szomszédjának, Borkeőy Pálnak. Borkeőy volt akkoriban három vármegye leghíresebb pletykahordozója. Az ő portájára, a szakálszá- ritóra, ahol üldögélni szokott ez az összeszáradt fanyar, vén agglegény, babonás félelemmel néztek a leányok és menyecskék. Akit egyszer Borkeőy uram a nyelvére vett, az akár elbujdoshatott ebből a világból. Kovásznai is a szájára ütött, de már késő volt . . . — Kedves jó komám, nem is egészen igy van ez a dolog. A felét, azt hiszem csak álmodtam. — Talán az egészet — mondta unott közönnyel a pletykafészek. — Az á’ 1 — kiáltott fel Kovásznai. — Hisz sohasem jártam én Tabon. Borkeőy ásított. — Biz az meglehet. Magam se hiszem a dolgot. Minek is kevernénk eczetet ebbe a tál Pedig akkor, amidőn sokszor jegy- zőkönyi köszönet jár azoknak a depu- tatusoknak, kik a főjegyző elaboratu- maival Budapestre utaznak, talán a rendező-bizottság is megérdemelt volna önzetlen nagy munkájáért egy-két elismerő szót . . . A hetivásárokon való árusítás. Julius 16. Több ízben kérdést intéztek szerkesztőségünkhöz, hogy a hetivásárokat mint árusítók, kik látogathatják ? E kérdésekre felelünk a kővetkezőkben: A hetivásárok látogatása és az azokon való árusítás szempontjából különbség teendő egyfelől a helybeli lakosok és iparüzők, másfelől az élelmiczikkek, nemkülönben mezei és kerti termények és iparczikkek között. Az ipartőrvény 50 §-a szerint élelmiszereket, mezei és kerti terményeket és háziipar- czikkeket bárki — tehát úgy a helybeliek, mint más községbeliek — szabadon áruba bocsájt- hatnak a hetivásáron, még pedig véleményünk szerint akár saját termésű, akár továbbeladás czéljába vett áruk legyenek azok s ezeknek árusítóitól a hetivásáron, legyenek akár helybeliek, akár más községbeliek, iparigazolvány felmutatása nem követelhető. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a vásárrendőri közegek a megjelent gyümölcs, zöldség, élelmiszerárusokat stb. adott esetben igazolásra szólítsák fel, csakhogy az igazolás az iparigazolvány nem létében ezeknél más okmányok segítségével is eszközölhető. Ami már most az iparczikkekkel való kirakodást illeti — ide nem értve a háziiparczik- keket — ennek jogát az ipartörvény 50. §-a s az azt kiegészítő 1887 XVIII t.-cz. tudvalevőleg a helybeli iparosi minőséghez kötötte. Ennek folytán más községbeli iparosok és kereskedők csak abban az esetben jelenhetnek meg a hetivásáron, ha az illető községben valóságos és nem szin- leges fióküzlettel birnak. (K. M. 6743—1900. sz.) »Aki valamely községben folytonos üzemben tartott fióküzletet állít ft-1 s annak vezetésével az ipartörvény rendelkezéseinek megfelelő üzletvetőt biz meg, az illető községre nézve helybeli iparosnak, tehát olyannak tekintendő, aki készítményeit az 1887 XVIII. t.-cz. értelmében nemcsak a községben nyitott fióküzletben, hanem a község hetivásáraiban is árusíthatja« Továbbá: (K. M. 10315—1902 sz.) »Valamely község hetivásárainak Iátogathatását, csak valósággal fenálló üzemben levő rendes fióküzlet biztosítja.« És a K. M. 41,402—1900. sz. határozata, mely szerint: »azok az iparosok (illetve kereskedők), akik csurgatott mézbe ? Éu legalább nem vállalkoznám rá. Akár vállalta Borkeőy, akár nem, a menyecske negyednapra odahaza volt. Ki tudná, mi történt, ki lát be a legbelső szobákba ? Ilona hazament az apjához és Törőkfái harmadnap utána, küldte a holmiját két szekérrel, még a pianinót se tartotta meg, pedig azt már ő vásárolta a feleségének. A nagy háború pedig kezdődött legelőiről . . , Lehet, hogy Törökfái József volt amolyan elbizakodott, hetyke homoki gavallér, akinek még a szolgabiró is kutyája, vagy talán Ilonában ébredt fel az a nagyon régi asszonyi tulajdonság, a makacsság, amely miatt már annyi sok férfiúnak kihullott a haja, meg a foga? Az én nagyanyám, ha Otthon a dologról beszélgettünk, haragosan tette le azt az oltárteritőt, amit örökké hímzett és igy szólt: — Nagy kutyaság ám József öcsénktől, hogy nem lép a becsület ösvényére. Utóvégre országvilág tudja, hogy Ilonának van igaza. Csak nem RTV'QVAPi VÉ Af^ VO IP Pv(\ SZATMÁRMEGYÉBEN DÜVOZ. ALJ Aj I UU 1 r U TVLJ W Megnyílt május hó 15-én. Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Balling-féle inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetilen-világitás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. — Elő- és utóévadban, az állandó tartózkodóknál, a szobaárakból 30%, engedőién}7. Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fiirdőigazgatóság.
