Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-12-11 / 50. szám
XI. évfolyam. 1313. d-ecenaToer 2ió 11. 50-iIc szám gjj« • APAI.MI iia »SQÉiF>IXiOI>jA.XjMl S3QTZXjAX*. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: EGL Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahov lapközleményeit, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. „Hogy a magyar pénzt gyüjthessen! ..." December 10. «... És kérem a minisztert, hogy tegye lehetővé a magyar népnek, hogy végre elérkezvén a teherviselésnek legvégső határához, adjon tár egyszer módot arra, hogy megint , t gyüjthessen, mert a pénzgyüjtésre a , ^osságnak is, a pénzügyi viszonynak is nagy szüksége van!« Ezeket mondotta Hegedűs Lóránd, a magyar gazdasági viszonyok egyik legalaposabb ösmerője. Kinek mondotta? A közoktatásügyi miniszternek, aki rombadőlő falusi iskolák tatarozására, újjáépítésére adóztatja meg a népet ? A belügyminiszternek, aki maga látta, maga künyezte meg legjobban a felvidéki árvizsulytotta vidékeket a tavasszal és aki ezek fölsegitésére, a leánykereskedelem leküzdésére, a kivándorlás csökkentésére adóztatja meg a társadalmat? Nem. Nem nekik mondta. Krobatin közöshadügyminiszternek mondta, akinek dreudnoughtok, uj egyenruhák, létszámemelés és minden egyéb más a dolga, csak a magyar nép, a magyar társadalom gazdasági "válsága, a magyarság pusztulása idegen előtte, mert nem ösmeri ezeket a viszonyokat, távol él tőlük, tőlünk. Azért nemcsak érthető hanem méltányolni, megéljenezni és szeretni való ez a bátor, de elkeseredett, őszinte, de fájó kijelentés, ami Hegedűs Lóránd minden szót megfontoló ajkát elhagyta, ha nem sírna mögötte a legnagyobb kétségbeesés, a társadalom helyzetének őszinte meztelensége, amit már fönn, a magyar élet irányitó fórumain is észre kezdenek venni, meg akarnak látni és — érteni. És ebben a megértésben több a biztató, optimista örömet keltő momentum, mint a kamatleszállítás sivár tényében, mert itt a gazdasági kényszerűség, olt, fenn pedig az ébredő szeretet és megértés az irányadó és ez az utóbbi ezerszer szükségesebb a mai ellenségeskedő, marakodó magyar életben, mert csak ennek a szeretetnek és megértésnek a nyomán virágozhatik ki a magyar kereskedelmi és közgazdasági élet! „Hogy a magyar pénzt gyüjthessen...“ Ki mondta ezt? Bankigazgató, gazdasági szakértő, képviselő, delegátus vagy a magyarság barátja, aki magas polcán is tud megértője, szerelő barátja lenni ennek a hálás, mindenbe beletörődő magyarságnak ? Igen, Hegedűs Lóránd mindenkor megmaradt ennek a becsületességben emelkedő embernek, ez mentette szertelenségeit, ez mentette gyakori eltévelyedéseit is, amelyeket sikerült helyreütnie, kiköszörülnie mindenkor élő, őszinte demokratizmusával, amelyel csak bankember, csak gazdasági szakértő volt, aki a társadalom jóllétéért küzdött és ez az akarat nyilatkozik meg — talán önkénytelen — elszólásában is, amellyel feltárja a reális sivárságot: Magyarországon nincs pénz. A magyarnak elsősorban pénzt kell gyűjtenie, hogy ezután összeszedhesse magát . . . És itt . . . itt, ennél a pontnál fa- nyaruan, keserűen el kell mosolyogni, mert ebben az elszólásban ott lappang mégis a tőzsér, a gazdag bankár, a tehetős lateiner könnyelmű gesztusa, amely- lyel a kiszipolyozott, kiuzsorázott, vért vesztett, erőhanyatlott népet arra tanítja: hja, barátom, spórolni kell! E nélkül nem lehet megélni! Spórolni kc1', hogy pénzt gyüjthessen, takarékos; feli, hogy erőre kapjon, pénzt kell gyűjtenie, mert erre nem csak önnek, tisztelt társadalom, nemcsak az ön fiainak, akikből emberek lesznek, neTncsak az ön lányainak, akikből anyák nőnek, van szükségük, hanem szükségük van a magyar pénzviszonyoknak is erre a spórolásra, hogy az egész nemzet visszaszerezze régi erejét . . . spórolni kell! Dehát miből? Miből?! Ennek a kijelentésnek helye van ott, ahol van pénz arra, hogy félre lehessen tenni belőle. Helye van ott, ahol a tőzsdei árfolyamok nem ugrálnak kiszámíthatatlan magasságokból le az örvények mélységébe; helye van ott, ahol általános a társadalmi jóllét vagy csak a nyugodt megélhetés lehetősége deríti mosolyra az arcokat, de most, de nálunk Magyarországon?... Most, amikor minden második családnak akkorára zsugorodott össze a jövedelme, hogy a megélhetés minimális lehetőségeit épen csak biztositja; most, amikor a bankbetevők egyre kisebb összegekre redukálják betéteiket és azt is véres veA „Nagybánya“ tárczája. a politikailag rendezett viszonyok között élő népeknél kevesebb kárt okozhatnak, mint azoknál, amelyeknél politikai természetű bajokra találnak és azokkal egyesülve éreztethetik hatásukat. Ilyen e tekintetben Magyarország is, ahol a vallástalanság, a szociálisták kozmopolitizmusának elvei segítőtársakra találnak a nemzetiségi izgatásokban, gazdasági bajainkban és pártoskodó természetünkben. Ebből kifolyólag azoknak a módoknak és eszközöknek, melyekkel a társadalmi bajok ellen védekezünk, okozati összefüg gésben kell lenniök politikai ténykedéseinkkel és egymást áthatva, egymást támogatva kell érvényesülniük. Ha szemügyre vesszük a magyar társadalom életműködéseit, bizony sok oly jelenség tárul fel előttünk, mely elszomorít s aggódva kérdezzük önmagunktól, hogy hova jutunk, ha ez az állapot tovább is igy marad, ha politikai életünk villongásai közepette társadalmi bajok is sorvasztják a magyar állam életerőit. Mi nem bírjuk el a nagyobb rázkodtatásokat, nekünk tehát nem lenne szabad elbizakodottaknak lennünk és könnyelműen ítélnünk meg helyzetünket. Nekünk ügyeink intézésénél egy pillanatra sem lenne szabad megfeledkeznünk arról, hogy Európában minden népnek van valakije, akire szorult helyzetében számíthat, csak nekünk nincs senkink, — jóbarátunk, van azonban ezer ellenségünk. A vallástalanság tünetei — sajnos — mi- nálunk is mind sűrűbben és sűrűbben mutatkoznak. Ez pedig nagy baj, mert ha kihal a telkekből a vallásos érzület, mely kiegyenlítője azoknak a nagy ellentéteknek, amiket a sors az életben felidéz, mi lesz éltető tüze a reménynek és szeretetnek; mi lesz gyógyító írja a szenvedő léleknek, csillapítója szenvedélyeinknek, mér- sékelője vágyainknak? Mi fog az élet nehézségeivel, bajaival szemben kiengesztelni ős megnyugtatni ? A vallástalanság nyomán burjánzik fel a műveletlen tömegeknél a bűn, mert kihal lelkűkből az istenfélelem, mely attól visszatarthatná. A vallástalanság idézi fel a félművelteknél az elégedetlenséget, a szertelen igényeket és a szocializmusnak anarkiára irányuló törekvéseit. A vallástalanság romboló hatásait fokozzák gazdasági bajaink, amiknek orvoslásáról a politika nagyképűsködése, üres szalmát cséplő munkája mellett egészen megfeledkeztünk. Ipari érdekeink el vannak hanyagolva. A magyar pénznek milliói a külföldre vándorolnak és gazdagítják ellenségeink közt az idegen iparosokat, a mi iparosaink pedig nyomorognak. Ipari szakiskoláink száma rendkívül csekély. Főuraink ahelyett, hogy vagyonukkal nemzeti missziót teljesítenének; ahelyett, hogy gyárakat alapítva a népnek munkát adnának : lóversenyeznek, bőrzéznek és milliókat elkártyáznak. Úri allűrjeikben példájokat követi a középosztály és mindenki más, aki úrnak tartja magát. A föld- mivelő nép kezéből idegen kezekbe megy át a magyar föld, a magyar ember pedig vagy idegenbe vándorol ki, hogy megélhessen, vagy pedig idehaza a nemzetiségek szolgájává lesz és ebben Szociális állapotaink *) Tudva levő dolog, hogy boldogulásunknak alapfeltétele a Társadalmi rend. E nélkül hiábavaló minden igyekezetünk, mert célt nem érhetünk vele ; haszontalan valami a jog, béna és tehetetlen az igazság, értéktelen a kötelesség- teljesítés, a becsület és minden erény. Társadalmi rend nélkül nincs vagyon, nincs megelégedés és boldogság, nincs öröm. A társadalmi rendnek megteremtése és fentartása tehát önmagával szemben is elsőrendű kötelessége minden egyes embernek, kötelessége az államnak és az egész emberi társadalomnak. A velünk született gyarlóságok, illetőleg a gyarlóságokból eredő gonoszság miatt azonban sokszor megfeledkezünk ezen kötelességünkről és olyanokat teszünk, amik által összeütközésbe jutunk a társadalmi renddel, vagy legalább is annak feltételeivel. így keletkeznek a társadalmi bajok, melyek a rend fentartását megnehezítvén felfordulást, nyomort és szenvedést hoznak az emberiségre. A társadalmi bajok nem kapcsolódnak külön valamely nemzet életéhez, hanem a műveltségi viszonyokkal karöltve általánosságban, úgyszólván mint nemzetközi bajok, jelennek meg. Romboló hatásuk azonban nem mindenütt egyforma, mert *) Beme Károly »Magyarország helyzete és az európai népek harca« c. könyvéből.
