Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-12-11 / 50. szám
2 NAGYBANYA ritékkel dolgozzák ki g}?ermekeik jövője érdekében! Most, amikor minden társadalmi és állami akció, amelyet a legnagyobb nyomor enyhítésére indítanak, csődöt mond, mert nincs erre sem pénz, most — spórolni? — Miből? . . . * Fenn, valametyik minisztériumban évek óta fekszik az Erzsébet-emlékmüre összegyűlt öt-hat millió, ami szépen kamatozik, nő, esztendőnként nehány ezer koronát jövedelmezve egy pár tehetséges szobrásznak, első, második és tizedik dij fejében s a rossz szobrok lehetetlen tömegét termelve. De az senkinek sem jut az eszébe, hogy ebből az öt-hat millióból kórházat, iskolát, jó utat, kultúrpalotát, vagy akármit lehet épiteni, megörökítvén vele Erzsébet királynőnk emlékét méltóbb módon minden rossz szobornál és — a magyar nyomorúság öt millió befektetésével sokat, nagyon sokat nyerne a kórház, az iskola vagy a kultúrpalota révén! Mándy Samu 10.000 koronát küldött Szatmármegyéhez kulturális célra. Mire megy el ez a pénz? Az árvizsuly- totta nép lát belőle egy fillért? Vagy azok segítése nem szolgálja a kulturális célt? Pásztory Árkád turvékonyai nagy- birtokos, a bikszádi bazilita rend volt főnöke a hajdudoroghi püspökség javára másfélmilliós alapítványt tett. Ezt, igaz, kulturcélokra. Fog-e ebből a pénzből látni valamit a nyomorgó, az inségsuj- tott nép, amikor még kenyérre valója sincsen? Amikor az elhagyatott községekben egymást követik a szivettépő jelenetek, amikor a népnek annyi összegyűjtött garasa sincsen, hogy végső menedékéhez a kivándorlás sanyaruságához fordulhasson ? Akkor mondja Hegedűs Lóránd, a magyar föld, a magyar nép legjobb ös- merője, egy nekünk idegen, szenvtelen miniszternek, hogy ő tegye lehetővé, hogy a magyar pénzt gyüjthessen ? Ha a mai fonák viszonyok mellett, amelyekben a népnek egy fillére sincs télviz idején s egy örökre meddő pályázat belefut a sok pénzbe, ha a mai viszonyok mellett a burgoisia meg tudja magát tartóztatni kártyaszenvedélyétől s minden valóban felesleges kiadásától, ha a mai viszonyok mellett nem lekicsinylő kéz- legyintéssel intézik el a lateiner körök a kamatlábleszállitást, az árvízkár ma is kisértő árnyát, a nyomortanyák felsikoltását, a jótékony intézmények legnagyobb erőkifejtését; ha a mai viszonyok mellett megtanul a magyar társadalom ja vakban még bíró köre józanul látni és élni — s ezt az életet követik a felsőbb fórumokon — akkor — talán — lehetővé tesszük, hogy a mag}Tar pénzt gyüjthessen és akkor hiszem, hogy él még a magyarságnak is valami láthatatlan, segítő patrónusa. hü. A földmivesek nyugdija. Deczember 10. Az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló legújabb törvény a nyugdíj- csoport felállításával lehetővé telte a földmive- seknek, hogy ugyanolyan nyugdijat szerezzenek, atninő a hivatalnokoknak, katonáknak, tanítóknak már régtől fogva megvan. Az a földmives, aki jövőjéről akár öregségben, akár szerencsétlenségben, ezenkívül pedig halála esetére családjáról kevés költséggel tisztességesen gondoskodni akar, az leghelyesebben cselekszik, ha belép a nyugdijcsoportbeli tagok közé. Nyugdijcsoportbeli tagnak fel lehet venni mindenkit, férfit, nőt egyaránt, aki 14 évesnél idősebb és főkeresete a gazdasági munka. Fel lehet tehát venni minden földmivest, gazda-embert, gazdasági munkást és gazdasági cselédet, akármilyen öreg is. A nyugdijcsoportbeli tag a felvételért 1 koronát fizet, azontúl pedig tagsági dij fejében félévenként előre 5 koronát, vagyis évenkint 10 koronát. Aki be akar lépni, annak felvétel végett lakóhelyén a községi elöljáróságnál (városi tanácsnál, helyibizottság intézőjénél) kell jelentkezni s az 1 korona felvételi dijat lefiizetni. Ennek fejében a központi igazgatóság tagsági ,könyvel küld neki. A tagsági dijakat a tagsági könyvben levő postatakarékpénztári befizetési lapokkal mindig félévenkint előre kell befizetni akármely í postahivatalnál. A tagsági dijat mindaddig fizetni kell. mig ; a tag a pénztártól akármilyen czimen nyugdijat I nem kap. 1913. december 11. A nyugdijcsoportbeli tag csak egy tagsági könyvet válthat. A nyugdijcsoportbeli tag biztosítva van: a) nyugdíjra, b) halál esetére, c) balesetekre. A segélyért mindig az illető lakóhelyén a községi elöljárósághoz (városi tanácshoz, helyibizottság intézőjéhez) kell fordulni. a) A nyugdíj. Ha a nyugdijcsoportbeli tag 10 évi tagság után végleg munkaképtelenné válik, vagy ha 65-ik életévét túlhaladta, nyugdijat kap. A nyugdíj nagysága attól függ, hogy hány esztendeig volt tag az illető. Ha 40 évig volt tag, akkor évenkint 240 korona nyugdijat kap, ha rövidebb ideig, akkor aránylagosan kevesebbet. Ez a táblázat megmutatja, hogy a nyugdijcsoportbeli tag, ha munkaképtelenné válik, vagy 65-ik életévét betölti, hány évi tagság után évenkint hány korona nyugdijat kap Aki 10 évig volt tag, évenkint 60 K > 11 a * » 66 » > 12 » > » 72 « * 13 » » > » 78 » » 14 > « a » 84 « » 15 » » > » 90 » » 16 » a 96 » » 17 » a » » 102 » » 18 » « a » 108 » 0 19 > » > 114 » » 20 > » > » 120 » 21 a » » » 126 » » 22 » » » » 132 » a 23 » » » a 139 » » 24 > 0 » 144 » a 25 » » » 150 « » 26 » » » 156 K » 27 » » » » 162 » » 28 < » » » 168 » » 29 > > » » 174 » > 30 > » » » 180 » » 31 » » 186 » « 32 » * * » 192 » » 33 > » > 198 » » 34 * » » » 204 » » 35 » > » » 210 « > 36 » » > 216 » » 37 » » » 222 » « 38 » » » 228 » 2> 39 0 » » » 234 » 40 » <* » > 240 » nyugdijat kap azontúl holta napjáig. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy a nyugdijat mindenki egészen bizonyosan megkapja a 65-ik születésnapjai megérte, még akkor is, ha teljesen ép, munkabíró ember, csak az kell hozzá, hogy legalább 10 évig tagja legyen a pénztárnak. Ez a törvény legszebb gondoskodása, mely még a munkabíró öreg embereknek is megszerzi a jól megérdemelt pihenést, vagy legalább a nyugodalmasabb életet. az állapotban — védelem nélkül — kénytelen ura kedvéért . . . eloláhosodni. Erdőink a rablógazdálkodás folytán évről- évre pusztulnak és beültetésükre kellő gondoskodás nem történik. Hegyeinkben ott hever a sok kincs. Idegeneknek kell jönni, hogy kiszedjék és magokkal vigyék. Ebben a munkájokban mi csak kapás napszámosai vagyunk nekik. Folyóvizeink kényök-kedvök szerint garázdálkodnak országszerte; nincs aki megfékezésükre s erejök felhasználására gondoljon. Hajózható csatornáink sincsenek Ha a magyar gazda azt szeretné, hogy tanuljon a fia gazdálkodást az iskolában is, hiába keres ilyen iskolát, mert Magyarországban gazdasági középiskola, amely a középgazdák gyermekeit a gazdasági pályára nevelhetné, egyáltalában nincsen. Fölös számmal van azonban gazdasági akadémia, amely urakat nevel. Pedig nálunk nem urizálő, hanem munkálkodó gazdák képzésére van szükség. Kereskedelmünk, iparunk megbízhatóságát és hitelét a buján tenyésző humbug és svindli rontja le miközöttünk éá a külföld előtt. Közigazgatásunk ezer sebtől vérzik. Városaink vagyonkezelését nagy könnyelműség és lelkiismeretlenség jellemzi. Ami ezen a réven a közvagyonból évente elvész, azon épen még egyszer annyi állami népiskolát lehetne felállítani, mint amennyi jelenleg van. Ily gazdálkodás mellett hiába emelik fel a pótadókat 1000/o_raKözoktatásügyünk fogyatékos; a társadalmi szükséglettel egyáltalában nem számol és nem vezérelteti magát magasabb szempontoktól. A proletár középiskolákat dédelgetik. A társadalom azon nagy tömegének középiskolájáért pedig, amely nem a tudományos pályákon és hivatalokban, hanem az ipari, gazdasági és keresked i pályákon keresi a kenyerét azaz a polgári iskoláért, megalkotásának évétől kezdve mind a mai napig, tehát 45 éven át, semmi sem történt. Amilyen rideg és gondolatnélküli a közoktatásügyi vezetés, olyan rideg és üres az iskola szelleme is. Nem csoda tehát, ha a tanár a kö- telességteljesitésben megelégszik azzal, ha óráit betartja, az iskolából kilépő ifjúság pedig, ha tízéves találkozót rendez és azon egy nagy murit csap. Arnig iskolába járt, legalább éljenzett és énekelte a Kossuth-nótát levett kalappal; az iskola végeztével azonban elmarad a nóta és a férfiú komoly munkaterén elmaradnak mindazok az eszmék, törekvések, alkotások, amiket nemzeti ügyünk és társadalmi érdekeink szolgálatában tőle vártál. Kaszinóink társalgótermei üresek; eszmecserére, a közügyek megbeszélésére ott nincs mód és alkalom. Ülj le tehát és kártyázzál te is, vagy fuss, mielőtt ki nem néznek azokból. Minisztériumaink telve vannak urizálő jogászifjakkal és rubrikázó miniszteri tanácsosokkal, akiket nem a gondolat emelő ereje, nem az eszme, az eszme megtestesitésénék szüksége, hanem a sors szeszélye, a ferde divat emelt fel és juttatott vezérszerephez. Az igazi vezetőket azonban, akik gondalatokkal táplálják a társadalmat, nem ezeken a magas helyeken találhatjuk meg. Az uralkodó nepotizmus és bizantinizmus miatt a tehetség és becsületes munka protekció nélkül nálunk sehol sem érvényesülhet érdeme szerint. Legkevésbé a hivatali pályákon. Ennélfogva úgy ez a sajnálatos körülmény, mint a fennebb említett bajok a szooiálizmus malmára hajtják a vizet. A magyar szociálizmus azonban állam- és rendbontó tagoktól van áthatva és amellett, hogy a meglevő bajokon nem tud segíteni, csak újabb bajokat szül. Tehát a legveszedelmesebbek közül való. Az urizálás vágyától hajtva mindenki hivatalt keres. A proletáriátus rohamosan szaporodik. A fényűzés és úri kedvtelések megakadályozzák a család szaporodását, lehetetlenné teszik fajunk megerősödését és e mellett vagy a becstelenség örvényébe, vagy a halálba kergetik a család- fentartőt. A sajtó, melynek az volna a feladata, hogy a közművelődést mozdítsa elő és a társadalmi hibákat ostorozza — tisztelet a csekély számú kivételnek — elsz9metesedett és a közérdekek szolgálata, az erkölcsi haszon keresése helyett a magánérdekeknek tömjánez, az anyagi hasznok után fut. De minden bajaink között legveszedelmesebb az a néprontás, melyben a hazafisággal és szo- ciálizmussal üzérkedő népboidogitók lelik kedvtelésüket. A romlatlan magyar nép becsületes és őszinte. Nem törekszik arra, hogy bárkinél is behízelegje magát s ennélfogva amit mond, az igaz; amit igér, abban bátran meg lehet bízni.
