Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-10-23 / 43. szám
2 NAGYBÁNYA 1913. október 23. zettség vállalására egy ma még koczká- zat nélkülinek éppen nem mondható vállalkozásban nézetünk szerint városaink jórésze nem igen kapható. Nagyban megnehezül a helyzetet az is, hogy a földgáz- ügyben az összes városok nem lévén érdekeltek, a vállalandó kötelezettség és koczkázat a csekélyebb körre szorítkozó városoknál még fokozottabb lenne. Egy megoldást tudnánk találni csak, aminek segítségével közvetve az összes városok bevonhatók volnának az érdekeltségi körbe, ha t. i. az egész vállalatot a városok alapítandó bankja finanszírozná és venné a kezébe. Igaz, hogy a városok bankját illetőleg még elágazóbbak a vélemények. így pl. Lukács Ödön előadó és Szent- páli István azt az álláspontot képviselik, hogy a városok hitelügye csakis czenlra- lisztikus alapon, tehát bank alapításával oldható meg; de mig Lukács ezt az állam részesedésével gondolja megvalósíthatónak, addig Szentpáli az alapításnál az idegen tőkének a résztvételét elengedhetetlennek tartja. Mindkettőjükkel szemben áll azonban Bárczy István és Harrer Ferencz, akik nem akarnak bankot, mert nem a jövőbeli megoldásra kívánják a figyelmet fordítani, hanem arra, hogy a kormány sürgősen siessen a városok hitelszükségletének a kielégítésére azáltal, hogy a városok részére gondoskodjék kölcsönről. Nézetünk szerint e látszólag ellentétes álláspontok összeegyeztetése nem ütköznék nagy nehézségbe. Ugyanis az kétségtelen, hogy a fő- sulyt a hitelkérdésnél arra kellene fektetni, hogy a városok mielőbb kölcsönhöz jussanak, ezt pedig csak úgy érhetik el, ha az állam a segítségükre sietve — maga szerzi meg a kölcsönt és adja tovább a városoknak. Ez utón a momentán szükségletet leggyorsabban lehetne kielégíteni, de nézetünk szerint egyúttal a jövőbeli megoldás alapjait is le lehetne rakni azáltal, hogy ennek a kölcsönnek bizonyos °/o-át visszatartva, a városok központi hitelintézetének megteremtenék azt az alaptőke részletét, ami a városokra A „Nagybánya“ tárczája. Emlékkönyvbe. — Epilog. — A sok szép álom semmivé lett, — elhallgattak a bus dalok, — még nem rég rólad álmodoztam, — most az álmokról álmodok. Még nem rég gyönyör volt az élet — virág fakadt a rózsafán. — Vége van már, a nap kiégett — 8 az élet szenvedés csupán . . . A sok szép álom semmivé lett, — elhallgattak a bus dalok. —'Tegnap még rólad ál modoztam, — most az álmokról álmodok . . . H. Ö. A történelmi ágy. Ha valaki kivételesen bejuthatott a new- yorki Russel palotába, okvetetlenül megmutatták neki a rokoko-stilü hálószobát. Ennek a legnagyobb nevezetessége egy szegényes és kopott ágy volt, amelyben a hagyomány szerint Mária Antoinette az utolsó álmát aludta a Tembe-ban. Ebből az ágyból riasztotta föl a hóhér a boldogtalan királynét, a XVI Lajos hitvesét, hogy elcipelje a guillotine alá. Ennek az ágynak a párnái közé rejtette halvány arcát a Trianon idill- jeinek királynéja. Benne ébredt annak tudatára, esnék. Ha már most ugyanennyi összeggel járulna az alaptőkéhez az állam s ugyanennyit lehetne a külföldi érdekeltségektől is összehozni, akkor a Lukács és Szentpáli álláspontjának is érvényt lehetne szerezni, vagyis biztosítva volna a városok központi hitelintézetének az az alaptőkéje is, azonkívül, hogy a Bárczy István által nagyon helyesen hangsúlyozott sürgős szükséglet is kielégítésre találna. * A közigazgatás reformjánál háromféle nézet állt egymással szemben. Az egyiket Harrer képviseli, aki a legideálisabb önkormányzatnak a hive. Az ő álláspontja szerint az állami igazgatás teendőit is maga a város a maga önkormányzati szerveivel kell, hogy ellássa. E rendszer előfeltétele a főtisztviselőknek a képviselet által meghatározott időtartamra való választása. Ezzel szemben áll 1 egy másik álláspont, amely az ellenkező végletet képviseli Ennek az álláspontnak szószólója az értekezleten ugyan nem akadt, de annál inkább ott van ez sok polgármesternek a szive mélyében. Ezek a legradikálisabb államosításnak a hívei. Ezek felfogása a Harrer fejtegetéseit kisérő ellentmondásban nyilvánult meg. Nem is kell mondanunk, hogy azokkal, akik az államosítást úgy gondolják el, hogy az még a szorosan vett önkormányzati közegek alkalmazására is kiterjesztetnék — egy nézeten semmiképpen sem lehetünk. Az önkormányzati tisztviselők, kinevezését képtelenségnek tartjuk s el sem tudunk képzelni egy várost, amelynek polgármestere, pénztárnoka, mérnöke, stb. állami kinevezés utján nyerné állását. É két ellentétes álláspont között mintegy középső helyet foglal el azoké, akiknek felfogását az értekezleten e sorok írója tolmácsolta. Ez az álláspont lényegében nem egyéb, mint az, hogy az állami igazgatás teendőit lássa el az állam a maga kinevezett közegeivel, de viszont a szorosan vett önkormányzatot hagyja meg. sőt azt tegye életképesebbé, függetlehogy sem a királynői, sem az anyai méltósága nem védi az emberek haragjával szemben. Történetírók és egyéb szőrszálhasogatók számtalanszor be akarták bizonyítani, hogy ez az ágy nem hiteles, de valami kétségük mindig fennmaradt. És ez a kétség ker.ek egy millió dollárjába került Russelnek, a newyorki milliárdosnak. Ennyiért vette meg az ágyat a párisi Hotel Drouot-ban. A newyorki újságok hasábokon keresztül tárgyalták azt a vásárlást, de azt is megírták, hogy a párisi zsibárusok egész egyszerűen becsapták Russelt. Nagy szakértői vita indult meg, amely azonban hirtelen véget ért minden eredmény nélkül. Az emberek azt fecsegték, hogy a »botránysajtó« leszerelése nemcsak sok álmatlan éjszakájába, hanem nagyobb pénzáldozatába is került Russelnek. Annyi bizonyos, hogy ettől az időtől fogva testestül-lelkestül meg volt győződve róla, hogy az ágy valódi, történelmileg hiteles és tragikus múltú. Becsületsértésnek tekintette, ha valaki kételkedett ebben. Az első éjszaka, mikor Russel és felesége belépett a hálószobába, amelyet az ágyhoz méltóan XVI. Lajos-stilu8ban rendeztettek be, meghökkentek. Az ágyon a nehéz selyemtakaró megmozdult. mintha alatta valaki hempergőznék. — Az ördögbe 1 — kiáltott föl Russel, — mi ez ? A feleség pedig félig ájultan, félig rajongva kiáltotta: — Hiteles! Hiteles! j nebbé, és szabadabbá. Ebben az esetben az önkormányzat rendelkezni fog mind- I ama előnyökkel, amit az önkormányzatban rejlő függetlenség és erkölcsi erő csak nyújthat, de amit a mai ál-önkormányzatnál hasztalan keresünk. Várhidy Lajos. Városok hitelügye. Október 22. A magyar városok fellendülési korszaka sajátos véletlen folytán egybeesik a befektetési értékek piaczának megromlásával. Annak előtte a budapesti nagy jeizálogintézetek községi kötvénykibocsátása teljesen fedezte a városok hitel- szükségletét. De az utóbbi esztendőkben vidéki városainkban nagy kulturális és gazdasági fejlődés állott be, amely modern alkotásokra és létesítményekre serkentette a városok ügyeit intéző újabb generácziót. Ez a fokozott beruházási tevékenység már nem talált kellő anyagi fedezetet a városok rendes bevételeiben úgy, hogy egyszerre nagy kölcsönszükséglet támadt a vidéki városokban, amely hozzáértő számítás számítás szerint mintegy 500 millió koronára rúg. A jelzálogpiaczon beállott nagy üzletcsend mellett a községi kötvények kelendősége is teljesen alászálloít, a nagy magyar emissziós intézetek nem képesek fedezni a városok kölcsön- szükségletét és az utóbbi két esztendőben kiderült, hogy a magyar városok hiteligényeinek kielégítésére sehol sem akad pénzforrás. Nem csoda, ha a kölcsönpiacz e teljes bedugulása nagy aggodalmakat ébreszt a városok vezetőiben és a hitelügy kérdése előtérbe került. A városok most lezajlott nagyváradi kongresz- szusán ismét ez a probléma foglalkoztatta a magyar kommunális élet legkiválóbb elméit, de megváltjuk, hogy ezek se tudtak orvosszert találni. A felmerült eszmék és tervek nem újak, de valamennyije abban a hibában szenved hogy a hitel hiánya a világ pénzpiaczának mai kons- tellácziójára vezetendő vissza Amig a külföldi tőkepiaczokon a magyar befektetési értéknek nincs kereslete az általános pénzpiaczi depresz- szió folytán, addig semmiféle szervezeti reformmal nem keríthetünk kölcsönpénzt a városoknak és viszont, mihelyt a záloglevelek és egyéb fix kamatozású értékek ismét nagyobb keresletnek fognak örvendeni a külföldön: városaink hiteligénye az eddigi szervezet mellett is teljes kielégülésre fog találni. A baj nem a községi hitelügy szervezetlenségében rejlik, hanem a világpiaczi helyzetben és ezt semmiféle magyar- országi hitelreform sem megváltoztatni, sem jóra fordítani nem lesz képes. A városok hitelügyének problémája a kör négyszögüsitéséhez haRussel elképedve kérdezte: — Miért hiteles f — Hát nem látod?! — szólt az asszony. — A takaró kísértetiesen megmozdult. Csak régi kastélyoknak és igazán ódon bútoroknak van meg az a sajátságuk, hogy van saját külön ki- sértetük. — Ugyan mit fecsegsz itt össze-vissza ? — Neked nincs érzéked az ilyesmihez, — mondta az asszony, aki maga is milliárdos leánya volt és az apjától, a különcködő Jay Sil- vertől. nagy hajlamot örökölt a titokzatos dolgok iránt — Én a számok embere vagyok, — dicsekedett Russel — és az ágy hitelességét eléggé bizonyítja előttem az, hogy egy millióba került. Kísértetekben azonban nem hiszek. Az ágyhoz lépett, fölrántotta a takarót. Nem volt alatta senki. Fölhányta a párnákat, fölemelte a lepedőt, megbolygatta a matrácot, az ágy alá nézett. Sehol semmi életjel. — Káprázott a szemünk — nyugodott meg Russel. — Annyira beleéltük magunkat a dologba, hogy már hallucináiunk. Amint elhallgatott, a csendben az ágy nagyot roppant és különös percegő hangokat hallatott. Ez egy pillanatig tartott. — Halló, ki az ? — kérdezte Russel. A felesége kisvártatva megszólalt: — Ha azt hiszed, hogy a kisértet felel, nagyon csalódol. Russel egy percig tétovázott, aztán a feleségének ezt mondta:
