Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1913-10-09 / 41. szám

1913 október 9.

mert a hitel érzékeny kérdéseinek helyes megoldását csak megnehezítené, ha az értekezlet határozatokkal magát előre lekötné, de meg különben is az értekezletnek czélját csak az eszmék tisztázásában látja s a konkrét megállapodást egy szükebbkörü szakértő-bizottság feladatkörébe véli sorolandónak. A községi köz hitelügy helyes rendezési módjait a következőkben foglalja össze:

1 a városok a kedvezőbb pénzügyi konjunktúrákat kivárva a belga »Societe du Credit Communal« mintájára egy központi városi hitel- intézetet létesítsenek,

2. az állam e hitelintézet megalapításában megfelelő tőkével participáljon.

3 a gazdaságilag fejlettebb városoknak az önálló kötvény-kibocsátás jogát fakultativ engedélyezze,

4 úgy az önálló kibocsátási, mint a központi városok obligációknak a pupillaritást s a kölcsön-tőkék és járulékaikra a bélyeg, illeték és adómentességet a törvényhozás adja meg.

5. a belföldi piac fejlesztése czéljából törvényesen állapíttassák meg a takarékpénztárak, alapítványok stb. azon joga, hogy betétállományaik egy bizonyos százalékát községi kötvényekbe fektethessék,

és végül 6 a jelenleg kritikus pénzügyi helyzetre tekintettel a legközelebbi állami emissió összegébe a városok közeli nélkülözhetetlen köl- csönszükséglete foglaltassák be s ilykép nyújtson az állam rövid lejáratú átmeneti hitelt a városoknak.

Lukácsnak komoly tanulmányra valló és a rendkívüli szorgalommal feldolgozott statisztikai adatok által is támogatott előadását mindvégig éber figyelemmel hallgatták és a végén őt lelkes óváczióban részesítették

Az OMKE debreczeni közgyűléséhez.

— Kereskedőink figyelmébe. —

Október 7.

A társadalom minden osztályának és fog lalkozási ágának sorsa a külső tényezők munkáján, a gazdasági konjunktúrák és társadalmi erőviszonyok befolyásán kívül igen nagy mérvben függ attól is, hogy ez osztályok és foglalkozási ágak mily komolyan veszik saját dolgaikat, mennyi energiát fordítanak közös érdekeik istápolására, vagyis mennyi erővel és öntudattal mennek bele a szervezkedésbe S ha a mai válságos gazdasági korszakban a különböző társadalmi osztályok és foglalkozási ágak és ezek sorában kereskedőink bús siralmait halljuk, a dolgck megítélésében figyelemmel kell lennünk arra is, hogy mennyi hát az az energia, az a czélludalos és összemüködő öntudatos

Aztán jöttek a névtelen levelek az elnökhöz, a választmányhoz, »egy jóakaró« vagy »egy régi hü pártoló-tag« aláírással. A névtelen levél mind a közóhajtást tolmácsolta s bámulatos, hogy mennyi jelöltje volt a közóhajtásnak. Az elnök majdnem kétségbeesett, a választmányi tagok nem tudták mit csináljanak.

Egyszer azonban mégis csak végét kellett szakítani minden habozásnak. Elhatározták, hogy huszonnégyre emelik föl a koszorusleányok számát. Ebben aztán benne lesz minden társadalmi réteg, minden osztály, hogy senki se panaszkodhassál

Már most csak az volt hátra, hogy fölkérjék a kiválasztott fiatal hölgyeket. A buzgó elnök maga vállalkozott erre a küldetésre s harmadmagával sorba járta a leányos házakat.

A legelőkelőbb családoknál kezdték: Barthá- éknál, Oroszéknál, Kenderessyéknél. Bartháné nagyon kegves volt, nemcsak Gizát ígérte meg, hanem még a kis Margitot is, ámbár ez csak karácsonykor lesz tizennégyéves és ez lesz első nyilvános szereplése.

A szép barna Orosz Mariska mindjárt fölcsapott :

— Hogyne ? Szívesen. Ugy-e mama ?

Önagyságának csak a helybenhagyó szót kellett kimondani.

Kenderessyék sem vonakodtak. Csak azt óhajtotta volna Kenderessyné, hogy báró Wald- burgékat is kérjék föl Konyárról. Elza bárókisasszony épen nagyon jó párja lesz az ő Arankájának.

NAGYBÁNYA

munka, amelyek a vidéki empóriumok kereskedői szervezeteikben közős érdekeik kiküzdésére fordítottak ?

A válasz rövid és lesújtó. Egyszeriben világossá válik előttünk az, hogy a vidéki magyar kereskedelem bajainak egyik fontos kutforrása éppen önön hibáiban rejlik: a közös czélok iránt tanúsított nagyfokú indolencziában, abban, hogy a magyar vidéki kereskedelem nem érkezett még el a belátásnak ahoz a magasabb fokához, hogy tisztán lássa a szervezkedésnek I nagy előnyeit, azokat az áldásokat, amelyek i csak minden egyesnek a köz javára végzett I odaadó tevékenységéből fakadhatnak. Mert a I vidéki városok kereskedőit sújtó bajok nagy részét czéltudatos közös akcióik teljesen kiküszöbölhetnék — de mindenesetre lényegesen I enyhíthetnék.

Annak kutatása, hogy mi a kereskedők ez indolencziájának oka, elméleti és problematikus értékű munka volna. Mert talán csak a múlt megítélésében lehetnek eltérőbbek véleményeink, mint a jövő irányítására vonatkozó tervezgeté- sekben.

Tény, hogy a vidéki kereskedelem éppen ma érzékenyebben érzi bajait, hogy e bajok valóban súlyosak és számosak Keresni kell a ; segítés módjait és lehetővé tenni, hogy e módok egyik legjólékonyabbikával, a kereskedői szervezetek és érdekképviseletek élénk tevékenységével mind több közczél megvalósítása érdekében találkozzunk,

Többször hangsúlyoztuk a vidéki jelzőt s : emeltük ki, hogy a vidéki kereskedelem külö- ; nősen súlyos helyzetben van. Nem czélozzuk ; ezzel a kiemeléssel a vidéki és fővárosi kereskedelem érdekeinek valamilyen szembeállítását, mesterséges érdekellentétek felszitását és különösen nem azt, hogy ne oly sok tekintetben közös bajok forrásaitól a figyelmet az egymás közt meglévő kisebb ellentétek kihegyezésével eltűrjük. Nagyon is őszintén valljuk azt a hitet, hogy a kereskedelem gazdasági és társadalmi helyzetének megjavítása csakis olyan általános, öntudatos kereskedelem politika mellett lehet- í séges, amelyben a kereskedelmi élet minden I tényezője kiveszi a maga részét.

Mégis úgy látjuk, hogy a szervezetlenebb, kedvezőtlénebb létfeltételek mellett dolgozó ma gyár vidéki kereskedelemnek több a baja, mint a fővárosié s hogy van a közös tevékenységnek egy igen tág területe, amelyen elsősorban a vidéki kereskedelemnek specziális bajai várnak orvoslásra.

E fokozott tevékenység kifejtése, a sok és fontos közös czél érdekében való küzdelem vár az öntudatra ébredő vidéki kereskedelemre.

Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülésben, amely az egész hazai kereskedelem érdekképviselete, örömm-1 láthattuk az ébredező kereskedelmi közvéleménynek, a szervezI

De miután fölvilágosították, hogy csak helybelieket kérhetnek föl erre az ünnepélyre, Kenderessyné nagylelküleg abba is belenyugodott :

— Jó, jó, hát akkor majd Bartha Giza lesz az Aranka párja.

Az első nap nagyon jól indult. Mindenütt megígérték, hogy részt vesznek a dalárda ünnepélyén Másnap is csak két vagy három polgárcsaládnál húzódoztak, hogy nem szeretik ők a parádét s nem szeretnek ők az előkelők közé Kirakodni. De a leányoknak mindenütt nagy kedvük volt rá, s a dalárda elnöke oly ékesszólón be tudta bizonyítani, hogy ez az egész Vámos ünnepe, az egész polgárság ünnepe, hogy még az öreg özvegy Hankó szürszabóné is azt mondta: hát nem bánja, csináltat egy szép fehér ruhát az unokájának, abban elmehet.

De már harmadnap levél érkezett Kende- ressynétől. Nagyon sajnálja, az ő leánya azonban nem vehet részt a zászlószentelésen.

Nyomban jött a Bartháné levele. Ugyanaz volt a tartalma. Sajnálják, ők sem vehetnek részt. *

A dalárda elnöke rögtön szaladt hozzájuk :

— De kérem, nagyságos asszonyaim 1

Kenderessyné kérlelhetetlen maradt. Hidegen, gőgösen elutasította a könyörgőt s nem is bocsátkozott bővebb magyarázatokba. Bartháné azonban enyhébben bánt el a dalárda szegény elnökével:

— De, kedves Bodor, azt csak nem kiván3

kedő vidéki kereskedelemnek biztató rőkifeje- téseit. Az OMKE jellegénél fogva országos szervezet s csak a vidéki kereskedők energiáján múlik, hogy ennek keretén belül a specziális vidéki érdekek mily mérvben találnak kielégítésre.

A szervezkedésnek, az öntudatra ébredésnek és a vidéki kereskedelem tudatos össze- müködésének egyik stáczióját jelentette mindenesetre az OMKE debreczeni körzetének október 5-iki közgyűlése. Nem szereljük a gyűlések jelentőségét túlozni, mert tudjuk, hogy azokban a bangulalelem felülmúlja a tevékenységiét, de úgy érezzük, hogy e közgyűlés a vidéki kereskedelem szervezkedésének történetében mégis csak határkő Jelenti azt, hogy a mai szomorú idők keserű tanulságai odavitték a kereskedőket, hogy öntudatra ébredve és a szervezésben rejlő előnyöket felismerve, keresik egymással a közvetlen érintkezést, hogy ez érintkezés nyomán eg)üttes, szoros kapcsolatu, összemüködő munka álljon elő, a közös bajok felismerésére és ennek nyomán együttes munka azoknak orvoslására.

A detail árukereskedelem kihitelezéseinék szervezetlen volta: a lehetőség, hogy a fizetéseknek ez anarchiáját a szervezkedés folytán bizonyos rend váltsa fel, amely az egész üzleti életbe a nagyobbfoku pontosság elvét viszi bele és a hitelviszonyok egészségesebbé tételét segíti elő. Küzdelem a tisztességtelen verseny túlkapásai, az illojális konkurrenczia kétes tisztaságú eszközei ellen, a csődkiárusitások körül tapasztalható súlyos visszaélések ellen. Ez és még sok más ma is meglevő és később adódó kérdés, amely mind vérbe és húsba vág, teszi fölöttébb kívánatossá, hogy a vidéki kereskedelem góczpontjai között a szorosabb összeköttetés szálai fűződjenek, hogy az érintkezés a maga közvetlenségében állandósuljon és igy nagy léptekkel haladjunk előre a vidéki kereskedelem bajainak kiküszöbölésében.

A vidéki kereskedelem szervezkedésének ez újabb fázisát tehát mindenki, aki a kereskedelem nagy társadalmi és nemzetgazdasági fontosságának elismerője — mint egy jobb jövő kezdetét melegen köszöntheti.

HÍREK.

Október 8.

Az uj évnegyed alkalmából kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives beküldésére s előfizetéseik megújítására.

Személyi hírek. Dr. Lovrieh Gyula fővárosi ügyvéd pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. — Per- czián Károly körmöczbányai bányamérnök pár napot városunkban töltött. — Hamrák Ferencz központi m. kir. bányatanácsos hivatalos ügyekben városunkban

hatja, hogy a leányaink holmi csizmadiák, szür- szabók, asztalosok leányaival együtt szerepeljenek. Micsoda gondolat az maguktól? Azt hallom, hogy Hankó Juliskát is meghitták, akinek az édes anyja valamikor szobaleány volt nálunk.

A dalárda elnöke mentegetődzött.

— Nem lehetett kikerülni. Jómódú család, nagy a rokonsága. Juliska apja városi bizottsági tag, a főispán *is meghívja, ha nagy ebédet ad.

Barthánét azonban nem lehet ilyen okoskodással meggyőzni. A főispán, — az egészen más. A férfiak sokat megtehetnek, amit a nők nem tehetnek.

— Nem, kedves Bodor, az nem lehet, hogy a mi leányaink . . . Ugyan hová gondol?

A dalárda elnökének kiütnek a homlokán az izzadságcsöppek:

— De kérem, már fölkértük őket, nem lehet visszalépni. Aztán, kérem, a dalárda tagjai közt sok az egyszerű polgárember, kiskereskedők, iparosok. Kérem, azokra is tekinteni kell.

Bartháné őnagysága a vállait vonogatja. Hát hiszen ő nem mondja, hogy valakit kizárjanak.

— Csak azt ne kívánják, kedves Bodor, hogy mi is ott legyünk. No azt már igázán nem kívánhatják. Hiszen az ember elmegy egy parasztlakodalomba is, keresztelőre is, szívesen leereszkedünk az alsóbbrendüekhez. De az egészen más.

Amint hire futott a városban, hogy az elő kelők, Bartháék, Kenderessyék meg a többi, nem