Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1913-10-09 / 41. szám

NAGYBÁNYA 1913. október 9. 4 időzött. — Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos két heti szabadságidőre városunkból elutazott. — Dr. Almer Sándor fővárosi kórházi orvos a fővárosba visszautazott. — Miskolczy János mármarosszigeti erdőtanácsos váro­sunkba időzött. Áthelyezések. Csaba Adorján főispán Kóródi Katona János tb. szolgabirót Csengerbe, Túr man Zoltán közigazgatási gyakornokot pedig Szinérváraljára helyezte át. Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Demeter Dezsőné szül. Balázs Vilma polgári iskolai tanítónőt a IX. fizetési osztályba léptette elő. Helyettesítés Csaba Adorján főispán Virág Lajos elhunytéval megüresedett anyakönyvve- zető-helyettesi állásra Smaregla János városi aljegyzőt helyettesítette. Október 6 A nagy nemzeti gyásznapot kegyeletesen ülte meg városunk közönsége is. A középületekre gyászlobogókat tűztek ki s az össze templomokban istentiszteleteket tartottak, melyeken részt vett a tanuló ifjúság is A fő­gimnázium Petőfi-önképzőköre az aradi vértanuk emlékére ünnepélyt rendezett, melyen Krizsán Sándor, Syntenisz Béla Hirsch Oszkár, Szabó Andor és Kuhajda Sándor főgimnáziumi tanulók szerepeltek. Részt vett az ünnepélyen a főgim­náziumi énekkar is Borbás Géza tanár vezetése alatt. Az ünnepségnek szép közönsége volt. — Az állami polgári leányiskolával Demeter Dezsőné tanítónő ismertette a nagy nap jelentőségét, mig Katona Margit egy alkalmi költeményt szavalt el Kápolna-szentelés. A restaurált Rozália- kápolnára október 4 én, délután helyezték el az uj keresztet, melyet Török István vállalkozó tett föl, ki ősi szokás szerint köszöntőt mondott a városra. A kápolnát a hívek jelenlétében Szőke Béla h. plébános szentelte föl. Elmaradt egyházi szónoklatok. Városunk keresztény társadalma óriási érdeklődéssel várta Bangha Béla Jézus-társasági atyának, a nagy­hírű egyházi szónoknak megérkezését. Bangha páternek hétfőn kellett volna megérkeznie vá­rosunkba, de hirtelen megbetegedése miatt nem jöhetett. Bangha pater beszédei, melyet e hét első felében kellett volna tartania, emiatt elma­radtak. A Jótékony Nőegyesület ülése. Vasárnap dél­után három órakor a városháza öreg, kopogós lépcsőin elegáns, finom nőiszoknyák verték föl a port. A Jótékony Nőegyesület agilis vezetői gyűl­tek össze, hogy azt a nyomort, ami a külső pe­rifériákon szedi áldozatait, különösen a gyerme­keket tizedelve meg, a közeli tél dermesztő hi­dege elől amennyire csak lehet, elűzzék és pat­togó fát teremtsenek a tűzhelyekre, meleg ruhát a foszló rongycafatok helyére. Nagybánya — so­kan nem is tudják ezt talán — ma már igen kiterjeszkedett a városszéleken. De az igazi nyo­mort nem ott kell keresni, ahol szemétdombok és trágyarakások büzlenek, hanem ott, ahol ép felüti a fejét, — talán a Kossuth-utca közepén — fognak résztvenni a zászlószentelésen, egyszerre húzódozni kezdett az egész intelligencia. A me­gyei, városi tisztviselők, a törvényszéki bírák, a pénzügyigazgatóság hivatalnokai mind azon gon­dolkoztak, vájjon megjelenhetnek-e a zászlószen­telésen az ő leányaik, ha Kenderessy Aranka, Orosz Mariska, Bartha Giza már kijelentették, hogy ők nem lesznek ott? Mindenki szívesebben akar az előkelőkhöz hasonlítani, mint az alsóbbrendüekhez, s egymás­után jöttek a lemondások az elnökhöz s az ünne­pélyrendező bizottsághoz. Az elnök már a haját tépte. Szörnyűség. Mi lesz abból a fényes zászlószentelésből ? Már a huszonnégy koszorusleányból csak kilenc ma­radt, s azok is többnyire egyszerű polgárcsaládok leányai. De a meglevőkben sem lehet bízni. Egy hét­tel a zászlószentelés előtt nagy robajjal tört be az elnökhöz a dohánybeváltó hivatali számtiszt. Tessék az ő leányát is kitörölni. Ö királyi tiszt­viselő, ő sem akarja, hogy az alsóbbrendüekhez számítsák őket. Már nem maradt az intelligenciából, csak a Homoród doktor leánya. Az is mindig sir, hogy miért kell neki elmenni, de nem mer ellensze­gülni, mert az atyja azzal fenyegeti, hogy agyon­üti. Majd bizony! Holmi leányszeszélyőrt nem szeretné a doktor elveszíteni a sok jó betegét. A szürszabók, lakatosok többet érnek, mint az a Gyarmat-közön vagy a bányászok lakta Tárna­utca környékén. Az a végtelen jóság, az a finom subtilis lelkimélységekre valló finom szimat, mellyel a jótékonyság szociális ügyét ezek a höl­gyek kezelik, ki tudta nyomozni, hol van szük­ség rögtöni, gyors segélyre, hol kell kenyeret szelni, ruhát osztani, fát rakni a nedves földü szükfalu szobákban. Ez a megdöbbentő perspek­tíva, amelyet a ma is észlelhető nagy nyomor télire tartogat — gyors aktiv lépésre ösztönözte a vezetőket és vasárnap Stoll Gáborné összehívta az egyesület tagjait a sürgős tennivalók megbe­szélésére. Három óra után gyéren szállingóztak a hölgyek, már megjelent Szőke Béla titkár is, mire fél négy felé vagy tizenöt tag érkezett csak. És ennél a megdöbbentő mommentumnál meg kell állni. Akkor, amikor olyan általános a nagy nyomor, hogy azt a biztos pozíciókban ülők el­képzelni is alig birják, hogy milyen lehet a tél a Tárna-utcán, — akkor, amikor annyi intelligens, müveit diplomás hölgy buzgólkodik a népoktatás, nevelés terén — a paedagógusokat, kiknek a nép művelése mellett a jótékonyság szeretetét is gya korolni kellene: alig képviseli valaki azok közül, kik a fiatalság éveiben élve fokozottabb tevé- i kenységet fejthetnének kil És hol maradtak azok, akik a holnap asszonyainak nevezik magukat? Nekik csak sikk, unalom idején szórakozás és vizitkártyára való cicoma a Jótékony Nőegyesü­leti tagság? Nem tehetünk róla, ezek a gondo­latok elszomoritottak és annál több hálával adó­zunk azoknak, akik lelkes vitával, ötletekkel és tervekkel, taggyüjtő Ígéretekkel és tagbelépéssel álltak elő, mert ők a jótékonyságot nem a mu­latságrendezés objektumául, hanem a nyomor igazi enyhítésül tekintik. Igazán szomorú, hogy a Nőegyesületnek egy 13 000 lakosú városban, amelynek több, mint 50% a nő, csupán 80 tagja van s ma is összevissza négy uj tag jelentkezett. Mi a magunk módján mindent megteszünk, hogy a Jótékony Egyesületet — nem csak a hölgy­közönség előtt szinpatikussá tegyük. Mulatságok rendezésével nem, de kézimunka vásárral, iro­dalmi és szociális felolvasásokkal, képvásárral sokat lehet használni az elhagyottakon és a kul­túra nyomora is enyhülne valamit. Nekünk pld. van egy öreg, kedves előkelő hölgyösmerősünk Débreczenben, aki egész évén át kézimunkázás- sal tölti idejét s év végén — karácsonyf vásár keretében — a jótékonyság céljaira árusítja el. Es még soha nem maradt a »boltkasszája« üre­sen. — A vasárnapi gyűlésen jelen voltak: Stoll Gáborné elnök, Hoffmann Árpádné, Oellért Bé- láné, Neubauer Hermin, Waigandt Anna, Mikes Jánosné, Spinetti Sándorné, Mócs Jánosné és Szlávik Hermin, Szőke Béla titkár és Német Béla jegyző. -- Az újonnan belépők sorában ott vol­tak : SíoZZ Károlyné (Budapest), Csepeg Ferencné, Kovács Lajosné és Virág Istvánné. A gyűlésről rövid tudósításunk a következő : Szőke Béla tit­kári jelentése után — melyet elfogadtak — s amelyet sok szellemességgel fűszerezett, — rá­tértek az összejövetel céljára: a nyomor téli urak, mert azok fizetnek, az urak meg nem fizetnek Az ünnepélyrendező bizottság iparkodik ti­tokban tartani a dolgok e szomorú állapotát; de lehet is azt titokban tartani, mikor az egész Vá­mos zúg, zsibong, forrong. Az iparoskörben nagy a fölháborodás. Zsíros Bálint, a gazdag hentes, fenyegetőzve megy a dalárda elnökéhez : Hát ki az, aki az ő leányával nem akar egy sorba állni? Az elnök csititgatja, szépíti a dolgot, ahogy tudja. Hiszen néhányan lemondtak, az igaz, de kérem, nincs abban semmi sértő szándék, csak éppen családi okok miatt. Ne tessék a miatt há- borogni. Az ünnepélyrendező bizottság már gon­doskodott helyeik betöltéséről. Tessék egészen nyugodtan lenni, minden rendben lesz. — Hát úgy is legyen — fenyegetőzik a ha­ragos hentes — mert máskép . . . Nem mondja, hogy mi történik máskép, de az elnök tudja, hogy botrány lesz máskép, az egész dalárda szétzüllik másképp, a tagok leg­nagyobb része, az iparosok, a polgárok, kilépnek. Veszélyben forog minden. Jaj, az a szerencsétlen zászló! Ha azt nem csináltatják, ha annak nem rendeznek ilyen fé­nyes felszentelési ünnepélyt, most békében élhet­nének. Pedig az a régi zászló még Isten tudja meddig eltartott volna. A sátán sugallata volt, hogy ezt az uj zászlót csináltassák. enyhítésére. Stoll Gáborné elnök indítványa után mindenkinek volt valami ötlete, terve, melyek megvitatása sok időt vett igénybe. Azután a fo­lyóügyek, bérletszerződések és tagfelvétellel fog­lalkoztak. Végül a jelenvoltakat gyüjtőivekkel látták el és egyhangúlag elhatározták, hogy az egyesületet nem csak társadalmi összejövetelek­kel, hanem privát utón is igyekeznek népszerű­síteni. Az ülés 5 órakor véget ért. Gyászmise. Gróf Teleki Géza v. b. t. t. lelkiüdveért a pribékfalvi gör. kath templomban szept. 30 án reggel 8 órakor Kosa János gör. kath. esperes plébános engesztelő szent-mise áldozatot tartott, mely alkalommal az áll. isk. gondnokság tagjai, tanítói és növendékei, vala­mint a kastély személyzete, kegyelettel rótták le hálájukat szeretett jóltevőjük iránt. A félesztendős >Az Érdekes Újság«. Első félesztendŐ3 pályáját n egfutotta »Az Érdekes Új­ság*. Meghpetésül jött és úgy győzött, mint egy kellemes meglepetés: az első órában már meg­hódította a közönséget. Azon a napon, melyen »Az Érdekes Újság« először kopogtatott, bebo- csáttatást nyert s azóta úgy hozzátartozik a csa­lád szükségétéihez, mint a kenyér. Ünnep, ami­kor friss szám kerül a család asztalára. »Az Érdekes Újság« ezt a gyors népszerűséget nyilván annak köszönheti, hogy nemcsak a közönség jogos kíváncsiságát elégíti ki gazdag és aktuális képtartalmával, de súlyt fektet a képek művészi szépségére és ízléses kiállítására is. A legszebb a legérdekesebb és legaktuálisabb képek minden­kor »Az Érdekes Ujság«-ban találhatók. »Az Ér­dekes Újság« mélynyomásu borítékai pedig egye­nesen szenzácziói annak a hétnek, amelyen meg­jelennek. Hozzájárultak »Az Érdekes Újság« gyors népszerűségéhez mellékletei is. Amit »Az Érde­kes Újság« az asszonyok, a gyermek és a tudo­mányos tudnivalók iránt érdeklődő közönség számára hetenkint nyújt, az igazán fölöslegessé teszi a családok számára a külön újságok jára­tását. »Az Érdekes Újság« számol a család min­den igényével és öröme az egész családnak, szülőknek gyermekeknek egyaránt. Az első fél­esztendő tanúságot tesz mellette, hogy »Az Érde­kes Újság« beváltotta amit ígért. Igazán az érde­kességek újsága volt. Aktuális, érdekes változatos, ízléses és tartalmas. Az eddig megjelent számok képes története a lefolyt félesztendőnek, egyol­dalú politikai állásfoglalás nélkül, tárgyilagos kró­nikása a hét eseményeinek és azokat mutatja be, akikről — gyűlölködve vagy rajongva — de be­szélnek, mert érdekesek és aktuálisak. Jogos önérzettel tekint tehát vissza az első fél esztendőre és jogos reménységgel néz a jövendő elé, mert érzi, hogy beváltotta a hozzá fűzött reménységeket és tudja, hogy fokozott buzgósággal fogja kielé­gíteni a hozzá fűződő várakozásokat. »Az Érde­kes Újság« előfizetési ára 1/i évre 2 80 K, V* évre 5 60 K, 1 évre 1120 K. Egyes szám ára 24 fillér. Kíadóhivai Budapest, V., Váci körút 78. sz. alatt van. Kabaré. A nagybányai önkéntes tüzoltótes­De bármint gyötrődik, tépelődik az elnök, nem talál kisegítő utat. Arról szó sincs, az csak olyan hitegetés, hogy az ünnepélyrendező bizott­ság majd gondoskodik új koszorusleányókról. Azonban az ünnepélyt sem lehet elhalasztani. A dalárda működő tagjai, a polgárok, iparosok, kis- kedők zajosan követelték : meg kell tartani. Csak azért is meg kell tartani. Az elnök látja a veszedelmet, de már csak valami csoda segíthet. És a csoda megtörténik. Három nappal az ünnepély előtt az új selyemzászló eltűnik. Éjjel valami ismeretlen tettes ellopta az elnök úr elő­szobájából. Levágta, csak a zászló rudja ma­radt ott. Soha sem tudták meg, hogy ki volt. Az el­nök urék szobalánya talán fecsegett volna, ha egy ötvenforintos bankjegy, a mit az elnök úr a markába nyomott, s egy elveszett ezüst kánál, a mit a ládájában találtak meg, mindenkorra el nem némitották volna. De miért is kutatta volna valaki a tettest? Hisz az az ember tulajdonkép örök hálát érdeme), mert helyreállította a békét Vámoson. A kárt a derék elnök megtérítette, de ki­kötötte, hogy uj zászlót nem csináltatnak azon a pénzen. A régi zászló alatt még sokáig diadallal működhetik a vámosi dalárda. Vértesy Arnold.

Next

/
Thumbnails
Contents