Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-10-09 / 41. szám
NAGYBÁNYA 1913. október 9. 4 időzött. — Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos két heti szabadságidőre városunkból elutazott. — Dr. Almer Sándor fővárosi kórházi orvos a fővárosba visszautazott. — Miskolczy János mármarosszigeti erdőtanácsos városunkba időzött. Áthelyezések. Csaba Adorján főispán Kóródi Katona János tb. szolgabirót Csengerbe, Túr man Zoltán közigazgatási gyakornokot pedig Szinérváraljára helyezte át. Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Demeter Dezsőné szül. Balázs Vilma polgári iskolai tanítónőt a IX. fizetési osztályba léptette elő. Helyettesítés Csaba Adorján főispán Virág Lajos elhunytéval megüresedett anyakönyvve- zető-helyettesi állásra Smaregla János városi aljegyzőt helyettesítette. Október 6 A nagy nemzeti gyásznapot kegyeletesen ülte meg városunk közönsége is. A középületekre gyászlobogókat tűztek ki s az össze templomokban istentiszteleteket tartottak, melyeken részt vett a tanuló ifjúság is A főgimnázium Petőfi-önképzőköre az aradi vértanuk emlékére ünnepélyt rendezett, melyen Krizsán Sándor, Syntenisz Béla Hirsch Oszkár, Szabó Andor és Kuhajda Sándor főgimnáziumi tanulók szerepeltek. Részt vett az ünnepélyen a főgimnáziumi énekkar is Borbás Géza tanár vezetése alatt. Az ünnepségnek szép közönsége volt. — Az állami polgári leányiskolával Demeter Dezsőné tanítónő ismertette a nagy nap jelentőségét, mig Katona Margit egy alkalmi költeményt szavalt el Kápolna-szentelés. A restaurált Rozália- kápolnára október 4 én, délután helyezték el az uj keresztet, melyet Török István vállalkozó tett föl, ki ősi szokás szerint köszöntőt mondott a városra. A kápolnát a hívek jelenlétében Szőke Béla h. plébános szentelte föl. Elmaradt egyházi szónoklatok. Városunk keresztény társadalma óriási érdeklődéssel várta Bangha Béla Jézus-társasági atyának, a nagyhírű egyházi szónoknak megérkezését. Bangha páternek hétfőn kellett volna megérkeznie városunkba, de hirtelen megbetegedése miatt nem jöhetett. Bangha pater beszédei, melyet e hét első felében kellett volna tartania, emiatt elmaradtak. A Jótékony Nőegyesület ülése. Vasárnap délután három órakor a városháza öreg, kopogós lépcsőin elegáns, finom nőiszoknyák verték föl a port. A Jótékony Nőegyesület agilis vezetői gyűltek össze, hogy azt a nyomort, ami a külső perifériákon szedi áldozatait, különösen a gyermekeket tizedelve meg, a közeli tél dermesztő hidege elől amennyire csak lehet, elűzzék és pattogó fát teremtsenek a tűzhelyekre, meleg ruhát a foszló rongycafatok helyére. Nagybánya — sokan nem is tudják ezt talán — ma már igen kiterjeszkedett a városszéleken. De az igazi nyomort nem ott kell keresni, ahol szemétdombok és trágyarakások büzlenek, hanem ott, ahol ép felüti a fejét, — talán a Kossuth-utca közepén — fognak résztvenni a zászlószentelésen, egyszerre húzódozni kezdett az egész intelligencia. A megyei, városi tisztviselők, a törvényszéki bírák, a pénzügyigazgatóság hivatalnokai mind azon gondolkoztak, vájjon megjelenhetnek-e a zászlószentelésen az ő leányaik, ha Kenderessy Aranka, Orosz Mariska, Bartha Giza már kijelentették, hogy ők nem lesznek ott? Mindenki szívesebben akar az előkelőkhöz hasonlítani, mint az alsóbbrendüekhez, s egymásután jöttek a lemondások az elnökhöz s az ünnepélyrendező bizottsághoz. Az elnök már a haját tépte. Szörnyűség. Mi lesz abból a fényes zászlószentelésből ? Már a huszonnégy koszorusleányból csak kilenc maradt, s azok is többnyire egyszerű polgárcsaládok leányai. De a meglevőkben sem lehet bízni. Egy héttel a zászlószentelés előtt nagy robajjal tört be az elnökhöz a dohánybeváltó hivatali számtiszt. Tessék az ő leányát is kitörölni. Ö királyi tisztviselő, ő sem akarja, hogy az alsóbbrendüekhez számítsák őket. Már nem maradt az intelligenciából, csak a Homoród doktor leánya. Az is mindig sir, hogy miért kell neki elmenni, de nem mer ellenszegülni, mert az atyja azzal fenyegeti, hogy agyonüti. Majd bizony! Holmi leányszeszélyőrt nem szeretné a doktor elveszíteni a sok jó betegét. A szürszabók, lakatosok többet érnek, mint az a Gyarmat-közön vagy a bányászok lakta Tárnautca környékén. Az a végtelen jóság, az a finom subtilis lelkimélységekre valló finom szimat, mellyel a jótékonyság szociális ügyét ezek a hölgyek kezelik, ki tudta nyomozni, hol van szükség rögtöni, gyors segélyre, hol kell kenyeret szelni, ruhát osztani, fát rakni a nedves földü szükfalu szobákban. Ez a megdöbbentő perspektíva, amelyet a ma is észlelhető nagy nyomor télire tartogat — gyors aktiv lépésre ösztönözte a vezetőket és vasárnap Stoll Gáborné összehívta az egyesület tagjait a sürgős tennivalók megbeszélésére. Három óra után gyéren szállingóztak a hölgyek, már megjelent Szőke Béla titkár is, mire fél négy felé vagy tizenöt tag érkezett csak. És ennél a megdöbbentő mommentumnál meg kell állni. Akkor, amikor olyan általános a nagy nyomor, hogy azt a biztos pozíciókban ülők elképzelni is alig birják, hogy milyen lehet a tél a Tárna-utcán, — akkor, amikor annyi intelligens, müveit diplomás hölgy buzgólkodik a népoktatás, nevelés terén — a paedagógusokat, kiknek a nép művelése mellett a jótékonyság szeretetét is gya korolni kellene: alig képviseli valaki azok közül, kik a fiatalság éveiben élve fokozottabb tevé- i kenységet fejthetnének kil És hol maradtak azok, akik a holnap asszonyainak nevezik magukat? Nekik csak sikk, unalom idején szórakozás és vizitkártyára való cicoma a Jótékony Nőegyesületi tagság? Nem tehetünk róla, ezek a gondolatok elszomoritottak és annál több hálával adózunk azoknak, akik lelkes vitával, ötletekkel és tervekkel, taggyüjtő Ígéretekkel és tagbelépéssel álltak elő, mert ők a jótékonyságot nem a mulatságrendezés objektumául, hanem a nyomor igazi enyhítésül tekintik. Igazán szomorú, hogy a Nőegyesületnek egy 13 000 lakosú városban, amelynek több, mint 50% a nő, csupán 80 tagja van s ma is összevissza négy uj tag jelentkezett. Mi a magunk módján mindent megteszünk, hogy a Jótékony Egyesületet — nem csak a hölgyközönség előtt szinpatikussá tegyük. Mulatságok rendezésével nem, de kézimunka vásárral, irodalmi és szociális felolvasásokkal, képvásárral sokat lehet használni az elhagyottakon és a kultúra nyomora is enyhülne valamit. Nekünk pld. van egy öreg, kedves előkelő hölgyösmerősünk Débreczenben, aki egész évén át kézimunkázás- sal tölti idejét s év végén — karácsonyf vásár keretében — a jótékonyság céljaira árusítja el. Es még soha nem maradt a »boltkasszája« üresen. — A vasárnapi gyűlésen jelen voltak: Stoll Gáborné elnök, Hoffmann Árpádné, Oellért Bé- láné, Neubauer Hermin, Waigandt Anna, Mikes Jánosné, Spinetti Sándorné, Mócs Jánosné és Szlávik Hermin, Szőke Béla titkár és Német Béla jegyző. -- Az újonnan belépők sorában ott voltak : SíoZZ Károlyné (Budapest), Csepeg Ferencné, Kovács Lajosné és Virág Istvánné. A gyűlésről rövid tudósításunk a következő : Szőke Béla titkári jelentése után — melyet elfogadtak — s amelyet sok szellemességgel fűszerezett, — rátértek az összejövetel céljára: a nyomor téli urak, mert azok fizetnek, az urak meg nem fizetnek Az ünnepélyrendező bizottság iparkodik titokban tartani a dolgok e szomorú állapotát; de lehet is azt titokban tartani, mikor az egész Vámos zúg, zsibong, forrong. Az iparoskörben nagy a fölháborodás. Zsíros Bálint, a gazdag hentes, fenyegetőzve megy a dalárda elnökéhez : Hát ki az, aki az ő leányával nem akar egy sorba állni? Az elnök csititgatja, szépíti a dolgot, ahogy tudja. Hiszen néhányan lemondtak, az igaz, de kérem, nincs abban semmi sértő szándék, csak éppen családi okok miatt. Ne tessék a miatt há- borogni. Az ünnepélyrendező bizottság már gondoskodott helyeik betöltéséről. Tessék egészen nyugodtan lenni, minden rendben lesz. — Hát úgy is legyen — fenyegetőzik a haragos hentes — mert máskép . . . Nem mondja, hogy mi történik máskép, de az elnök tudja, hogy botrány lesz máskép, az egész dalárda szétzüllik másképp, a tagok legnagyobb része, az iparosok, a polgárok, kilépnek. Veszélyben forog minden. Jaj, az a szerencsétlen zászló! Ha azt nem csináltatják, ha annak nem rendeznek ilyen fényes felszentelési ünnepélyt, most békében élhetnének. Pedig az a régi zászló még Isten tudja meddig eltartott volna. A sátán sugallata volt, hogy ezt az uj zászlót csináltassák. enyhítésére. Stoll Gáborné elnök indítványa után mindenkinek volt valami ötlete, terve, melyek megvitatása sok időt vett igénybe. Azután a folyóügyek, bérletszerződések és tagfelvétellel foglalkoztak. Végül a jelenvoltakat gyüjtőivekkel látták el és egyhangúlag elhatározták, hogy az egyesületet nem csak társadalmi összejövetelekkel, hanem privát utón is igyekeznek népszerűsíteni. Az ülés 5 órakor véget ért. Gyászmise. Gróf Teleki Géza v. b. t. t. lelkiüdveért a pribékfalvi gör. kath templomban szept. 30 án reggel 8 órakor Kosa János gör. kath. esperes plébános engesztelő szent-mise áldozatot tartott, mely alkalommal az áll. isk. gondnokság tagjai, tanítói és növendékei, valamint a kastély személyzete, kegyelettel rótták le hálájukat szeretett jóltevőjük iránt. A félesztendős >Az Érdekes Újság«. Első félesztendŐ3 pályáját n egfutotta »Az Érdekes Újság*. Meghpetésül jött és úgy győzött, mint egy kellemes meglepetés: az első órában már meghódította a közönséget. Azon a napon, melyen »Az Érdekes Újság« először kopogtatott, bebo- csáttatást nyert s azóta úgy hozzátartozik a család szükségétéihez, mint a kenyér. Ünnep, amikor friss szám kerül a család asztalára. »Az Érdekes Újság« ezt a gyors népszerűséget nyilván annak köszönheti, hogy nemcsak a közönség jogos kíváncsiságát elégíti ki gazdag és aktuális képtartalmával, de súlyt fektet a képek művészi szépségére és ízléses kiállítására is. A legszebb a legérdekesebb és legaktuálisabb képek mindenkor »Az Érdekes Ujság«-ban találhatók. »Az Érdekes Újság« mélynyomásu borítékai pedig egyenesen szenzácziói annak a hétnek, amelyen megjelennek. Hozzájárultak »Az Érdekes Újság« gyors népszerűségéhez mellékletei is. Amit »Az Érdekes Újság« az asszonyok, a gyermek és a tudományos tudnivalók iránt érdeklődő közönség számára hetenkint nyújt, az igazán fölöslegessé teszi a családok számára a külön újságok járatását. »Az Érdekes Újság« számol a család minden igényével és öröme az egész családnak, szülőknek gyermekeknek egyaránt. Az első félesztendő tanúságot tesz mellette, hogy »Az Érdekes Újság« beváltotta amit ígért. Igazán az érdekességek újsága volt. Aktuális, érdekes változatos, ízléses és tartalmas. Az eddig megjelent számok képes története a lefolyt félesztendőnek, egyoldalú politikai állásfoglalás nélkül, tárgyilagos krónikása a hét eseményeinek és azokat mutatja be, akikről — gyűlölködve vagy rajongva — de beszélnek, mert érdekesek és aktuálisak. Jogos önérzettel tekint tehát vissza az első fél esztendőre és jogos reménységgel néz a jövendő elé, mert érzi, hogy beváltotta a hozzá fűzött reménységeket és tudja, hogy fokozott buzgósággal fogja kielégíteni a hozzá fűződő várakozásokat. »Az Érdekes Újság« előfizetési ára 1/i évre 2 80 K, V* évre 5 60 K, 1 évre 1120 K. Egyes szám ára 24 fillér. Kíadóhivai Budapest, V., Váci körút 78. sz. alatt van. Kabaré. A nagybányai önkéntes tüzoltótesDe bármint gyötrődik, tépelődik az elnök, nem talál kisegítő utat. Arról szó sincs, az csak olyan hitegetés, hogy az ünnepélyrendező bizottság majd gondoskodik új koszorusleányókról. Azonban az ünnepélyt sem lehet elhalasztani. A dalárda működő tagjai, a polgárok, iparosok, kis- kedők zajosan követelték : meg kell tartani. Csak azért is meg kell tartani. Az elnök látja a veszedelmet, de már csak valami csoda segíthet. És a csoda megtörténik. Három nappal az ünnepély előtt az új selyemzászló eltűnik. Éjjel valami ismeretlen tettes ellopta az elnök úr előszobájából. Levágta, csak a zászló rudja maradt ott. Soha sem tudták meg, hogy ki volt. Az elnök urék szobalánya talán fecsegett volna, ha egy ötvenforintos bankjegy, a mit az elnök úr a markába nyomott, s egy elveszett ezüst kánál, a mit a ládájában találtak meg, mindenkorra el nem némitották volna. De miért is kutatta volna valaki a tettest? Hisz az az ember tulajdonkép örök hálát érdeme), mert helyreállította a békét Vámoson. A kárt a derék elnök megtérítette, de kikötötte, hogy uj zászlót nem csináltatnak azon a pénzen. A régi zászló alatt még sokáig diadallal működhetik a vámosi dalárda. Vértesy Arnold.
