Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-10-09 / 41. szám
ZEZI. évfolyam. 1313. olstó'toer lió ©. •sejtet<a^-lf>ATíTMI Í3tt JK£g£Tfo-3F»-ir"s=» r-^ in. ütt. -r. mt B!£iTXT. AF. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8»-12 oldalon. Felelős szerkesztő: EGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 smn, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is. i. osok hitek Debrc A polgái tartott országé több kérdések ._ ==-===== ügyének megvitatása is napirenden állott. Ismeretes mindenki előtt a magyar városok sivár anyagi helyzete, érthető tehát, hogy a nagyváradi kongresszust fokozott érdeklődéssel kisérte az egész ország, főleg pedig a magyar városok, melyek sorsuknak jobbrafordulását várják a kongresszus eredményeitől. Olvasóinknak vélünk kedves szolgálatot tenni, ha ismertetjük Lakács Ödön nagyváradi tanácsos kiváló elaboratumát, melyet a kongresszuson a városok hitelügyének rendezése céljából terjesztett elő, mert az abban lefektetett irányelveket magunk is alkalmasaknak tartjuk a községi hitelügy helyes rendezésére. Lukács tanulmánya igy hangzik: A magyar állam eddig nem fordított annyi gondot a városi közhiteire, mint amennyit ennek állami szempontból való fontossága megérdemel. Mig a kulturállamokban utat tört magának az a felfogás, bogy az állam a maga hatalmas és messze kiható eszközeivel, a kisebb terjedelmű és már szervezetük folytán is a pénzpiactól inkább elszigetelt községek jogosult j hiteligényeinek kielégítésénél minél nagyobb i könnyítésekkel rendelkezésre állani köteles, sőt némely ország a kölcsönök törlesztési tartamára is egyöntetű törvényes szabályozásra törekszik, addig nálunk ily arányú mélyrehatóbb intézkedés után hiába kutatunk. A magyar városok fejlődésük első stádiumában nem nagy figyelmet fordítottak a községi közhitelszerzés megkönnyítésére. Ennek oka egyrészt az, hogy hiteligényeik is csekélyek voltak, másrészt a kölcsönök lebonyolításával foglalkozó bankok is szívesen és kedvező feltételű kölcsönök nyújtásával állottak a városok rendelkezésére. Később azonban, amikor a fejlődő kereskedelem és ipar rendkívüli mértékben kezdte igénybe venni a nagy tőkét s a roha rnosan szaporodó szociális és kuüur szükség- j letek is jelentékenyen megnövelték a közhitei j iránti igényeket s e nagy kereslet a bankok ! politikájába bizonyos tartózkodást vitt bele s igy a hitelmegszoritás ideje éppen egybe esett a közhitei igények nagyarányú emelkedésével — kezdték a városok a községi kölcsön-ügyet érdeklődésükre méltatni s a közhitei nyújtással behatóbban foglalkozni. Amidőn pedig később a hitelt nyújtó bankok kartelbe léptek s ezáltal a városok a külföldi pénzpiacoktól is teljesen elszigetelten, az egészséges verseny előnyeitől is elültettek, egyszerre áthatotta a városokat a községi hitelviszonyok javításának eszméje s a községi hitelügy fejlesztését és javítását szervezkedésük egyik legfőbb programmpontjává tették. A mai nyomasztó pénzügyi helyzet a sürgős megoldásra váró feladatok homlokterébe állítja a községi közhitei rendezését. Méltán aggó- I dalommal töllheti el ugyanis nemcsak a magyar j városokat, de vele együtt az egész magyar köz J véleményt a pénzpicz már második évre terjedő válsága. A városok állandó kölcsön felvételére nem is gondolhatnak, szinte szerencsének kell tar laniok, ha rövid lejáratú de annál maga abb ! kamatozású függő kölcsönökhöz hozzájuthatnak. E szomorú helyzet pedig súlyos veszélyeket magában úgy a városi köz- mint magán .«sági életre nézve. Eltekintve ugyanis attól, a függő kölcsönök nyomasztó kamatterhe áztartás egyensúly mérlegét is kritikus helyzetbe hozhatja, a pénzügyi feszültség folytán nemcsak a munkában levő közintézményeik befejezése válik kétségessé, de a városfejlesztő munkát egészen abba kell hagyniok, oly időben, amidőn iankad a gazdasági forgalom, hanyatlóban az ipar és kereskedelem, devalválva a gazdasági érték s kialvófélben a vállalkozási szellem s igy úgyszólván az állam mellett egyedül a városok alkotó munkája nyújthat teret a vállalkozásnak, foglalkoztathatja az ipart, juttathatja keresethez a munkanélkülek százezreit és adhat némi iendftlctet a gazdasági életnek. E válságos intern helyzetben nem egyedül a városok érdeke, nem partikuláris érdek többé a községi hitelviszonyok javítása és rendezése, de országos érdek annyival is inkább, mert a városok több helyen az áliam részére létesítenek közintézményeket, igy pl laktanyákat, iskolákat, kórházakat stb. s ezek abbanhagyása az ‘,'smra is hátrányos lehet. ‘isztelt Értekezletnek tehát nem leh ^ b íémá'a, mint a községi közhitei i nem lehet üdvösehb és eredménye :ája, mintha a hiteligények mérsékt gyors kielégítésének módját megtaL O A <;k javítását czélozó egészséges e. csakis a városok pénzügyi helyzetéi Vényeinek ismeretével fogamzhatik ezért szükségét látom annak, hog^ * a vagyoni állapotát, jövő terveit s ennek kacsán hitelkeresletét a tisztelt Értekezlettel megismertessem A 25 törvényhatósági város vagyona a legújabb adatok alapján 795,998 868 koronát képvisel. Ezzel szemben az adóságuk 319,796.677 koronát tesz ki, úgy, hogy a tiszta vagyon 476,202.190 koronára rúg. A községi pótadó a tör vény hatóhági városokban 30 —89°/0 között ingadozik. A 112 rendezett tanácsú város vagyona 455,332 910 korona, adóssága 176,829.049 korona, iiykép tiszta vagyona 278,538.036 korona. Két város és pedig Beregszász s Dicsőszentmárton vagyon-mérlege passzív, adósságuk a tiszta vagyont meghaladják, a többi városoké azonban aktiv. Községi pótadójuk az összes egyenes állami adónemek után való kivetést véve csak figyelembe, a 0—163% között mozog. A törvényhatósági joggal felruházott váró sok a legközelebbi jövőben 272,537 100 korona értékű beruházást terveznek. A beruházásokból 179,199 497 K produktiv és 93,337.602 korona improduktív befektetés. A rendezett tanácsú városok a legközelebbi jövőben 175 868 879 koronát akarnak beruházni. A beruházásokból 124,267 890 korona produktiv jellegű és 51,600 988 korona improduktív jellegű. A törvényhatósági és rendezett tanácsú városok iiykép összesen 448,405.978 korona értékű beruházást terveznek a legközelebbi jövőre, amelyből 303,467 388 korona jövedelmező. 144 938590 korona pedig nem jövedelmező befektetés volna. A különböző czimeken bejelentett hiteligényekkel számolva a törvényhatósági városok hitelszükséglete 298,337 100 koronát, a rendezett tanácsú városok hitelszükséglete 189,451.164 koronát, az összes hitelszükséglet tehát 487,788 264 koronát tesz ki. A városi közhiíel-viszonyok bajainak felismeréséhez, rendezési módjainak helyes kiválasz tásához első sorban szükséges, hogy az európai kultur államok hitelviszonyait felölelő pénzügyi perspektívát szerezzünk magunknak. Első kötelességének tartotta tehát, hogy az európai nagyobb kullurvárosokhoz forduljon s tőlök adatokat szerezzen. Bizonyos irigykedéssel kell észlelnünk, hogy a külföldi áiiamok úgyszólván mindegyikéljen a belföldi piac elégili ki a várok hitel- szükségletét. Különös büszkeséggel említik Liverpool és Birminghám városok polgármesterei, hogyha a városaiknak kölcsönre van szüksége, akkor a polgáraikhoz fordulnak Émlilésre méltó, hogy Szászországban van az egyetlen intézet, amelyet magán tőkések kizárólag községi hitel művelésére alapítottak, ez a »Sächsische Communal Bank in Leipzig«, amelynek az 1907. év végén községi kölcsön állománya 19 és fél millió márkát tett ki. Figyelmet érdemel még Ausztriában a bécsi »Boden- Credit-Anstalt«, amelynek Madarassy Beck báró kimutatása szerint az 1907. év végén községi kölcsön-állománya 124,810.000 koronára rúgott. A külföldön magánlapitásokon kívül az állam is elősegítette a maga eszközeivel a községi hitel kielégítését. Az ily ezélzatu állami funkezió három irányban nyilvánul meg és pedig: a) vagy az állam uyujt közvetlenül hitelt, b) vagy közvetve jön segítségére a községi hitel kielégítésének, vagy pedig, végül c) törvényes kedvezményekkel növeli a községi obligácziók értékét. Az elsőre példát látunk Bajorországban, ahol különleges kőzczélokra, igy például kislakások építésére stb. az állami kultúrintézmények anyagi eszközeinek igénybe vétele engedélyezhető Franciaországban bizonyos kőzczélokra szintén bocsát hitelt az állam rendelkezésére, igy az 1868 évi törvény alapján közutak építésére, az 1878. évi 1881. évi törvény alapján iskolák építésére hitelezett az állam. Hasonlóval találkozunk Angolországban, ahol kőzczélokra a közmunka alapból szintén nyerhető kölcsön. Legtovább megy azonban a községi hitelnyújtás terén az olasz állam, amely különösen meghatározott esetekben, amidőn a kölcsönök bizonyos czélokra, pl. vízvezetékre, kórházakra és más közegézségügyi intézményekre fordittat nak, átveszi részben vagy egészben a kamat fizetési kötelezettséget. A tőke tehát ily esetekben a városoknak kamatmentesen lesz kikölcsönözve. A közvetett hitelnyújtás céljából az áliam disponibilis tőkéjéből és lététéiből vagy maga létesít hitelintézményt, vagy pedig az ily czélu hitelintézmények alapításában particzipái. Eminens példáját látjuk ennek Francziaországban. Itt az úgynevezett Caisse de depost et consig - nations takarékpénztári tőkéket, törvényszéki letéteket, disponibilis állami pénzeket, községi alapokat kezel s az igy rendelkezésre álló pénzekből városoknak és departementoknak 4 -4Va százalékos kamatláb mellett nyújt hitelt. A hitel összege közei egy milliárd Teljesen hasonló intézmény Olaszországban a Cassa di Depositi e Prestiíi. E bank az olasz pénzügyminisztérium alá rendelt állami intézmény önkormányzattal, amely régebbi kölcsönök konvertálására, városi ingatlanok szerzésére, útépítésekre és közegészségügyi intézmények létesítésére kölcsönt ad a városoknak. E kölcsönök után a városok 33/4—4% kamatot fizetnek lit vette fel 70 millió koronás kölcsönét Milano városa, amely után a költségeket is beleszámítva 3 95n/0ot fizet. Ez előnyös kölcsönszerzési mód
