Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-09 / 2. szám
NAGYBÁNYA 1913. január 9. 2 szerint fog adót fizetni. Az uj adótörvények életbeléptetése az összes adózókat egy nagy bizonytalanság elé állítja. A pénzügyminiszter által javasolt felhatalmazás pedig ezt a bizonytatanságot nem hogy csökkentette volna, hanem még hatványozta az által, hogv most már igazán nem tudunk semmit. Ilyen előkészítetlenül és ilyen súlyos viszonyok között sehol a világon nem mertek egy országot olyan gyökeres változás elé állítani, mint most bennünket az uj jövedelmi adó behozatalával, és mindazt ^ogy az államkincstárnak egyenes leit r’> -állítólag — 30 milli \ ni aiv ^ leír orv. eietbeléptetésénei. ^uue, nyílt elhalasztására. Álláspontunkat bővebb okfejtéssel támogatni egészen fölösleges, mert azt a bekövetkezett események fogják minden okfejtésnél fényesebben igazolni. — A pénzügyminiszter előttünk ismételten kijelentette, hogy bármilyen formában is kapna felhatalmazást az adókivetés elhalasztására, elhatározott szándéka a kérdéses törvényeket a jövő évben életbeléptéim, amint azt a gazdasági viszonyok megengedik. Az utóbbi napok külpolitikai eseményei arra mutatnak, hogy a háború veszedelme lassanként eloszlik és én mégis azt hiszem, hogy a kormány képtelen lesz az uj adótörvényeket végrehajtani. Ha pedig mégis végrehajtja, úgy a bekövetkező zavarok s ennek nyomán az egész adóreform kompromittá- lása sajnosán fogják igazolni a mi álláspontunk helyességét, Amikor mi a magyar városok országos kongresszusa nevében, úgy érzem, az egész ország polgársága véleményének adtunk kifejezést, amikor eleve bejelentettük, hogy mi nem egyszerű kérelmezőkként jöttünk küldöttségezni a kormányhoz, hanem mi elszántan fogunk küzdeni e méltányos törekvésünk sikeréért, mi komolyan vettük azt, a mit mondottunk. Ezt jelenti a főváros törvényhatóságának állásfoglalása. Mi a főváros vezetése alatt szerveztük az összes magyar városokat. Ennek i a szervezkedésnek a célja tiszta, becsületes, őszinte és szükségszerű. Hiába akarnak bennünket, fővárost, a többi városokkal szembehelyezni. A vidéki városok r 'cársága is kezd öntudatra éb- fedr " ;edi magát sem politikai u alantas cselszövéssel iába akarják a magyar ■llenünk hangolni, mert n józanok, hogy tudjuk ,azdaság érdekeit kellőpolgári haladás, a pol- „űödese műveltségben és va- 6yonoö„ugban, a polgári szabadság, mindezek nem hátráltatják a mezőgazdaság fejlődését, sőt talán ellenkezőleg. A magyar városok azok a kohók, amelyben az ország egész lakossága fokozatosan átformálódik, a jövő feladatainak betöltésére elő készül. Evégből van arra szükség, hogy a városok polgársága, első sorban pedig a saját munkájából élő polgárság felismerje a maga legfontosabb életérdekeit s igyekezzék az áliami, városi és társadalmi szervek működését az életérdekeinek megfelelő cselekvésre bírni. Az a kevésbevétel, amelyben már annyiszor volt részünk, felébresztette a városok életösztönét, Ez az öntudatra ébredés a mi legutóbbi állásfoglalásunk igazi jelentősége. Tévednek azok, akik az elmúlt eseményekben többé-kevésbé elmésen mindig csak az adóháborut látták. Nem, uraim, mi már kezdünk látni, kezdünk akarni és tudjuk is, hogy mit akarunk Talán kissé későn, talán kissé lassan de folytonósan és szívósan szer- vezkedünk arra, hogy a magyar városok és azok polgársága a jövőre a jogalkotás és a közigazgatás terén tudjon kellő váratlanul csodás kis szépségeket villantson elő: mindezt egyszerre. Némelyik mintha fehér, átlátszó felhőcske lenne a fej körül és eltűnnék egy lehelletre, a másik liliom és jázmin koszorúnak tetszik. Mind igen fehárbőrüeknek látszanak és e fátyoloktól olyan hófehér színárnyalatokat, oly lágy és üde szint kapnak, ami elbűvöl. Ez a fejdisz komoly és derült egyszerre, van benne valami zárdái és szűzies; látszik, hogy csak kedves gondolatok és ártatlan szeszélyek születhetnek alatta ... De születik ott egy kevés mindenféléből. * * * A török női szépséget nehéz meghatározni. Annyit mondhatok, hogy amint erről gondolkozom, egy hófehér arczot látok, két fekete szemet, bibor ajkakat és édes arczkifejezést. De csaknem vala- menyi ki van föstve. Az arczukat mandula- és jázmin pásztával fehérítik, kínai tussal megnövelik a szemöldökeiket, festik a szempilláikat, pu- derezik a nyakukat, fekete karikát festenek a szemeik köré, szépségflastromokat ragasztanak az arczukra. De kecsesen teszik ezt, nem úgy mint Fez szépei, akik mintha a mázolok ecsetjével dolgoznának. A legtöbb török nőnek szép tojásdad arcza van, kissé hajlott orrocskája, telt ajka, gödröcs- kés kerek álla. Soknak gödröcskéi vannak arcán is. Nyakuk szép nyúlánk és hajlékony, kár, hogy apró kezecskéiket, csaknem mindig eltakarja a feredzse hosszú ujja. Szinte valamennyien telt idomuak, legtöbbjük a középnél magasabb termetű; igen ritka köztük a mi országainkbeli vakarcs és csöppség. Egy közös hibájuk, hogy kissé hajlottan és hanyagul járnak, a hirtelen nőtt leányok bizonyos ernyedtségével, s ez — azt mondják — a tagjaik elpuhultságától van, amit a fürdők túlságos használata és némileg az alkalmatlan lábbelijük okoz. Tényleg láthatunk igen elegáns asszonykákat, akiknek bizonyára parányi lábacskájuk van olyan nagy papucsban, amely egy férfinak is elegendő volna, vagy hosszú, széles, ősszeránczosodott bakancsokban, aminőket egy európai cselédleány sem huzna föl. Ám még ebben a csúf járásukban is van bizonyos gyerekes báj, úgy, hogy mikor előttünk látjuk, nem visszatetsző. Nem is lát az ember közötiük egyet sem azokból a merev figurákból, azokból az európai városokban oly gyakori divatbábokból, akik marionett-tipegéssel járnak, mintha valami sakktáblán mozognának ide-oda. Még nem veszítették el a keleti járás természetes nehézkességét és hanyagságát, s ha ezt elveszítették volna, talán ünnepélyesebbek lennének, de kevésbbé rokonszenvesek. Igen szép alakokat láthatunk köztük és a szépségűk nagyon változatos, mert a török vérrel a cserkesz, az arab, a perzsa vegyült. Vannak harminc éves matrónák, olyan kövér termettel, amelyet a feredzse sem tud elrejteni; igen magasak, nagy sötét szemekkel, duzzadó ajkakkal, táguló orcimpákkal, — hatalmas hanum-ok, kiknek egyetlen tekintetétől száz rableány megremeg. Látván őket, igazán nevetséges és vakmerő nagyzolásnak tetszik némelyik török úrtól, hogy négyszeres férj akar lenni. Vannak másfélék is, kicsinyek, tömzsik, akiken minden csupa gömbölyűig, arcuk, szemük, szájuk, — és olyan nyugodt, olyan jóságos, olyan gyerekes a képük, annyira látszik rajta az engesullval és megfelelő eredménnyel érvényt szerezni a maga akaratának. Ez az egész. Dr. Bárczy Iván, Budapest polgármestere. A gyümölcsértékesitő részvénytársaság. Január 8. Midőn évekkel ezelőtt arról volt szó, hogy gazdaközönségünket megmentsük az uzsora- perczentre dolgozó szenzáloktól s a gazdasági egyesület keretében megalakítsuk a gyümölcsértékesitő részvénytársaságot, lapunk a legelső sorban harczolt, agitált az életrevaló idea megvalósítása melleit. Sok-sok akadály, nehézség leküzdése után végre 1908 julius havában megalakíthattuk a gyümölcsértékesitő részvénytársaságot s elnök már az alakuló ülésen azon kellemes helyzetben volt, hogy bejelenthette, hogy a kibocsátott 600 darab 100 korona névértékű részvény tízzel már túl is jegyeztetett. Ez a túljegyzés nemcsak a lapok agiláczió- jának volt köszönhető, hanem annak is, hogy a gazdaközönség maga is belátta egy ily közhasznú intézménynek nélkülözhetetlenségéi s tömött sorokban csatlakozott a kibontott zászló alá. A részvénytársaság bevallott czélja volt a termelő gyümölcsének minél kedvezőbb áron való értékesítése; mert mi tagadás benne, a múltakban páratlanul szép gyümölcsöseink nem a föld tulajdonosának, a gazdának hozták a hasznot, nem a gazda tőkebefektetését s verejtékező fáradságát jutalmazták, hanem az uzsora- haszonra éhes szeuzálokét, kik összeköttetéseik, tőkéik révén teljesen uralták a helyzetet s akik a vett árun nagyobb hasznot vágtak zsebre, mint maga a gazda egy évi aggodalmas, verej- tékes munkája után. Ezt a lehetetlen állapotot akarta és ígérte orvosolni a gyümölcsértékesitő részvénytársaság. melynek megalakulását, ismételjük, mindenki a legnagyobb örömmel üdvözölte. Sajnos azonban, a gyümölcsértékesitő részvénytársaság a hozzáfűzött reményekből nagyon-nagyon keveset váltott valóra. Az első egy két évben, midőn a részvény- társaság még gyermekczipőit sem koptatta el, hallgattunk, sőt az itt-ott felhangzó panaszokat is csititgatíuk; de ma, fenállásának ötödik évében végre is íöl kell szólalnunk s napirendre kell hoznunk egy-két dolgot, mely a gyümölcsértékesitő részvénytársaság működésével a legdelmes megnyugvás a sorsukban, hogy ők csak játékszerül és szórakoztatóul vannak a világon, hogy elhaladván mellettük, szinte szeretne az ember egy bonbont dugni a szájukba. De vannak aztán fürge kis alakok is, tizenhat esztendős asz- szor.ykák, tüzesek és nagyon elevenek, szemük tele szeszélylyel és csalfasággal, hogy szinte részvéttel gondol az ember a szegény effendire, akinek fékezni és a szerencsétlen eunukra, akinek szemmel tartani kell őket. És a város csodálatosan illik, úgyszólván keretül szolgál az ő szépségükhöz és ruházatukhoz. Látni kell csak egy ilyen asszonyt fehér fátyoléval és biborszin feredzséjében, amint egy kaikban üi a Boszporusz kék tükre közepén, vagy ledől a pázsitra valamelyik temető sötét zöldjén. Még szebb, mikor jön lefelé egy nagy platánfa által bezárt magános, meredek utcáján Szlambuinak és fu a szél, föilebentve a fátyolt meg a feredzsét, amik födetlen hagyják a nyakat, a lábacskákat és a harisnyát. Bizony mondom, hogy ebben a pillanatban ha még érvényben volna a nagy Szolimán kíméletes rendelete, amely kemény pénzbüntetéssel sújtja a más feleségének és leányának adott csókot, még Har- pagon is féirerugná a fösvénységét. És [nincs eset, hogy mikor fu a szél, a török nő igyekeznék lefogni a feredzsét, mert a muzulmán nőknél a szégyenlősig csak térdig ér, sőt olykor még jóval azon felüi megállapodik. * * * Eleinte zavarba ejt, mikor úgy néznek és mosolyognak, hogy az bármely merészebb következtetésre is feljogosítana. Igen gyakran megesik,
