Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-09 / 2. szám
1913. január 9. nagybanya 3 szorosabb konnexusban áll. Tesszük ezt a legnagyobb tárgyilagossággal. Az eddigi négy évi tapasztalat azt mutatta, hogy a gyümölcsértékesitő részvénytársaság a gyümölcsárak kedvező alakulására a legkisebb befolyással sem volt, sőt sok esetben a magán- szenzálok magasabb árakat fizettek a gyümölcsért, mint maga a részvénytársaság. Azt is tapasztaltuk, hogy a részvénytársaság, talán épen az olcsóbb árak miatt, inkább a vidéki gyümölcsöt kereste, mint a nagybányait. Nekünk pozitív adataink nincsenek, de szavahihető emberek mondják, hogy a részvénytársaság gyümölcs- készletét 60—70 °/0 ban a vidéki gyümö!cs képezte minden évben. Ha ez igy van, hát nem jól van s kétségen felül áll, ha ez igy történt, a részvénytársaság előtt nem annyira a gazda sorsa, helyzete lebegett, mint inkább az, hogy a részvényeseknek valamelyes eredményt tudjon felmutatni. De ha az érem másik oldalát is nézzük, azt látjuk, hogy a részvényesek négy éven keresztül egyetlenegy fillért sem kaptak a részvényeikre befizetett tőkéjük után, pedig ebben a méregdrága időben talán senki sem enged heti meg magának azt a luxust, hogy pénzét oly vállalkozásba ölje, mely nemcsak a köznek nem hajt hasznot, de a részvénytőkét is kama- tozatlanul használja. Többek fölkérésére négy évi hallgatás után ime fölvetettük e kérdéseket, gondolkozzanak rajta az illetékes tényezők, hogy jól van e ez igy? HÍREK. Január 9. Hátralékos előfizetőinket levelezőlapon értesítettük hátralékos tartozásuk összegéről. Kérjük, szíveskedjenek e hátralékokat beküldeni, hogy terhes kötelezettségeinknek mi is eleget tehessünk. Személyi hírek. Ifj. Molcsány Gábor erdőmérnök városunkba érkezett. — Stoll Károly gégészmérnök pár napot vátosunkban töltött. Kinevezés A vallás- és közoktatásügyi miniszter özv. Ercsényi Istvánná Diltrich Máriát Fekeleardóra óvónővé nevezte ki. Előléptetés. Neubauer Hermin és Röszner Valér áll. polgári leányiskolái tanítónőket a vallás és közoktatásügyi miniszter a Vili. fizetési osztályba léptette elő. Uj főispáni titkár. Említettük, hogy Kálnay Gyula főispáni titkárt a belügyminisztériumba rendelték be szolgálattételre. Kálnay távozásával a főispáni titkári teendők végzésével Korodi Ka - tona János fehérgyarmati közigazgatási gyakornokot bízták meg. Postamesteri kinevezés A nagyváradi posta- igazgatóság Keresztény Lajos körjegyzőt hagymás- láposi postamesterré nevezte ki. Eljegyzések. Balogh Sándor M. Á. V. gyakornok eljegyezte Bodenlosz Irma nagybánya— veresvizi állami iskolai tanítónőt. — Révay Ferenc m. kir. erdőmérnök gyakornok eljegyezte Pollicsek Ede m. kir. kezelőtiszt leányát: Matildot. — Dr. Kiss Eudre szilágycsehi ügvvéd eljegyezte Reitmayer Mariskát. Esküvő. Nagy Aladár szatmári méneskari kapitány a napokban tartotta esküvőjét Nagy László volt főispán leányával: Adával. ^karékpénztár testületileg .ál. Moldovám üdvözölte, ki a jókivánságo- mjlott esztendő ölt is a városi .gaslatán állott s huilámtörő szikla Újévi tisztelgések. A vár igazgatósága s tisztikara újé tisztelgett Moldován László igazgatót Csüdör Lajos ali meleg szavakban köszönve kát s rámutatott arra, ho£ válságos pénzügyi viszony* takarékpénztár hivatásání hogy a pénzügyi krizisban szerepét játszotta, épen az bizonyítja legjobban, hogy az évi mérleg az előző évek mérlegénél kevesebb haszonnal zárul; Pedig ha az adósok rovására a helyzetei kihasználták volna, sokkal fényesebb eredményi produkálhattak volna, mint bármely évben is. De a takarékpénztár igazgatósága előtt a polgárság védelme s a nehéz helyzetből való kimentése előbbre való volt a kínálkozó üzleti haszonnál. Ismételten megköszönve az üdvözlést, kéri az igazgatóság a tisztikar további jóindulatát s odaadó együttműködését. Az igazgató szavait lelkes éljenzéssel fogadták. — A Kereskedelmi Bank igazgatósága s tisztikara újév napján szintén tisztelgett Almer Károly igazgatónál. A jókívánságokat dr. Weisz Ignác intézeti ügyész tolmácsolta s szavaira Almer Károly igazgató igen szívélyes, meleg tónusban válaszolt. A Teleki Társaság Máramarosszigeten Mint már múlt számunkban említettük, a mármaros- szigeti Szilágyi István Kör meghívására a Teleki Társaság mármarosszige.li kirándulása e hó 9 én elmarad a közbejött akadályok miatt. Szamolányi Gyula főtitkár most levelet irt a Teleki Társaság elnökének, melyben kéri, hogy a tervezett kirándulást tartsa meg a Társaság e hó 20-25 ike közt bármelyik napon. A Teleki Társaság elnöksége ismételten felhívja a társaság tiszteletbeli és rendes tagjait: tudassák Révai Károly elnökkel, hogy hajlandók-e a kiránduláson részt venni és felolvasást tartani? Szükséges, hogy legalább három felolvasó jelentkezzék. Bejelentési határidő január hó 15-ike. G katholikusok karácsonya. A g kathoiikusok karácsouyának a legszebb idő kedvezett. Erősen fagyott, nappal pedig a téli világban derült fénv- nyel sütött a nap. Csupán a hó hiányzott, hogy teljessé váljék Télapó birodalma. A két ünnepnapon a g. kath. templomot igen sokan látogatták, úgy, hogy az istentiszteletek alatt mozdulni is alig lehetett a tágas, szép uj templomban. Az istentiszteleteket mindkét ünnepnapon Brebán Sándor h plébános végezte. Az Én Újságom ajándékai. Egész kis könyvtárt ad ajándékba kis olvasóinak »Az Én Újságomez a kitünően szerkesztett gyermekifju- sági lap, melynek minden számát változatos, egész bokrétára való tréfás vers. vidám történeti elbeszélés és tanulságos leírás tarkítja. Eddig is »Az Én Újságom« nyújtotta a legtöbb örömet a magyar gyermekifjuságnak, de most még tetézi is ezeket az örömeket egy egész kis ingyen könyvtárral, amelyet előfizetőinek juttat. Negyedévenként egy-egy szép ifjúsági könyvet küld el minden gyermeknek és ezek a könyvek a világirodalom legjava termései, amelyek lassanként, amint könyvtárrá növekednek, a gyermekszobák legértékesebb díszei lesznek. Most a januári évnegyedben »Az Én Újságom« elküldi előfizetőinek Copper világhírű szép kövnyét, a Vadölő-1, amelyet Garády Viktor gyönyörű magyarsággal fordított le. A mellett »Az Én Újságom továbbra is éppen olyan gazdag és értékes tartalommal fog megjelenni, mint eddig. Most az uj esztendőben Tányértalpu koma, a hires neves maczkó család tréfás ivadéka uj regényében beszámol az olimpiai versenyen tapasztalt kalandjairól. Dánielné Lengyel Laura szép történelmi regényt ir, Gaál Mózes pedig az élet meséit írja meg, azonkívül pedig Pősa bácsi, a szerkesztő melleit a magyar irók szine-java hétről hétre ir a pompás gyermek- ifjúsági lapba. Az Én Újságom értékes ajándék- könyveit mindenki megkapja, a ki előfizet a lapra. A legkitűnőbb magyar gyermekifjusági lap előfizetési ára negyedévre 250 K. Mutatványszámot kívánatra ingyen küld a kiadóhivatal. Budapest, VI. Andrássy-ut 16. Megnyílt a jégpálya. Halifax híveinek nagy örömére végre beállott az igazi tél, úgy, hogy vasárnap a jégpályát is meg lehetett nyitni. Azóta a jégpályán igen mozgalmas élet uralkodik. Délután 4—5 órakor valóságos találkozó helye a város intelligencziájának. Sok szép viruló asszony, még több gyönyörű leány hódol a korcsolyázás testedző sportjának s amit örömmel jegyzünk fel, a legifjabb nemzedék is tömegesen keresi föl a pályát. És foly az irrin- gálás ragyogó villanyfény mellett, pajkos jókedvvel ; a társasjátékoknak se szeri, se száma s van látnivaló is bőven mert a pályán úgy a hogy ha egy európai ifjú, ha erősen megnéz egy — akár magasabb körökből való — török nőt, viszonzó nyájas tekintettel, vagy nyílt mosolygással találkozik. Éppen nem ritkaság, hogy egy szép hanum a kocsiból — úgy hogy az eunuk meg ne lássa — kecses üdvözlést int kezével valamelyik fiatal embernek, akiről észrevette, hogy tetszik neki. Olykor a temetőben, vagy valamelyik mellékutczában egy szeszélyes török nő odáig merészkedik, hogy elhaladtában virágot dob el, vagy azzal a nyilvánvaló szándékkal ejti a főidre, hogy vegye fel az elegáns gavallér, aki utánna jő. Az ilyesmi nagy tévedésbe ejtheti a felületes utazót és valóban akadnak is olyan balga európaiak, kik egy hónapnyi konstantinápolyi tartózkodás után abban a hitben vannak, hogy százszámra rabolták el a boldogtalan török nők nyugalmát. Az ilyen cselekedeteikben kétségtelenül a rokonszenv naiv kifejezése nyilvánul, de hozzájárul legnagyobb részüknél bizonyos rebellis szellem, amely ott él minden török nő szivében, és annak az alárendeltségnek keserűségéből fakad, amelyben tartják őket. Ennek engednek rést, a hogyan és amikor tehetik, apró csínyekben, nem egyébért, csakhogy titokban megbosszantsák az urukat. Tehát inkább gyerekességből teszik, mint kaczérságból És a kaczér- kodásuk is igen sajátságos, nagyon hasonlít a süldő leányok első kísérleteihez, mikor kezdik észrevenni, hogy nézik őket. Nagyot kacagnak, néznek az ég felé nyitva felejtett szájjal álmélkodva, szialelik, mintha fájna a fejük, vagy a lábuk, bosszankodnak a feredzséjükre, amely akadályozza őket,fölpattannak, mint az iskolás leányok; mintha inkább nevetést akarnának fakasztani, mint csábítani. Semmi szalónias, vagy fotográfus elé való póz. Az a kevés mesterkedés, amit mutatnak, valóban igen kezdetleges. Látszik, hogy — mint Tommaseo mondja — nincs sok levetni való fátyoluk, hogy nincsenek szokva a hosszú szerelmeskedésekhez, ahhoz, hogy »némán környékezzék őket«, és mikor rokonszenvet éreznek, ahelyett, hogy sokat sóhajtoznának és forgatnák a szemöket, bevallanák egyenesen, ha ugyan kimondhatnák az érzelmeiket: — »Keresztyén, te tetszel nekem!« — mivel ezt szóval nem mondhatják meg, elmondják őszintén azzal, hogy a gyöngysor fogukat mutatják felé, vagy nyíltan az arcába nevetnek. Szép megszelídült tatárnők. * * * És szabadok : ez olyan igazság, amit az idegen kézzel foghat, alig hogy megérkezik. Túlzás ugyan azt mondani, mint Lady Montague, hogy szabadabbak, mint az európai nők, de aki csak volt Konstantinápolyban, legfeljebb nevet azon, mikor a török nők »rabszolgaságát« emlegetik. Az úri asszonyok, mikor hazulról el akarnak menni, megparancsolják az eunukoknak, hogy készítsék elő a kocsit, és elmennek a nélkül, hogy valakitől erre engedélyt kérnének. És akkor térnek haza, amikor nekik tetszik, jcsak ne legyen már éjszaka. Régebben nem lehetett elmenniök eunuk, vagy rableány, vagy egy barátnő kísérete nélkül, és a különösen merészeknek is, ha nem akartak más kísérőt, legalább a kis fiukat el kellett magukkal vinniök, hogy számot tarthassanak az emberek tiszteletére. Ha valamelyik nő egyedül mutatkozott egy nép'e’enebb utcában, igen könynyen megtörténhetett, hogy egy városi rendőr, vagy valamelyik szigorú öreg török megállította és megkérdezte: — Hová mégy? Honnan jössz? Miért nincs veled valaki? Így tiszteled te az effendidet ? — Eredj haza! De manapság százszámra mennek el hazulról egyedül és a nap minden órájában láthatjuk őket a muzulmán külvárosok és az idegenek városának utczáin. Mennek meglátogatni a barát- néjukat Sztambul egyik végéről a másikra, fél napon át elsétálgatnak a fürdőkben, kaikban kirándulást tesznek. Csütörtökön az európai édes vizekhez, vasárnaponként az ázsiai vizekhez, pénteken Szkutari temetőjébe, más napokon a Fejedelmek szigetére, Therápiába, Büjükderébe, ott uzsonáznak rableányaikkal nyolezan-tizen egy társaságban. Elmennek imádkozni a padisák és szultánok sírjához, betekintenek a dervisek kolostorába, megnézegetik a kirakatokba tett menyasszonyi kelengyéket. És nincs egyetlen férfi, aki kisérné őket, vagy utánnuk menne, sőt ha egyedül vannak is, senki nem mer szólni nekik Konstantinápolyban egy török férfit — nem mondom — karonfogva, de csak együtt is menve, vagy egy perezre beszédbe elegyedve látni egy »fátyolossal«, még ha a homlokukra volna is irva, hogy ők férj és feleség, mindenki előtt annyira különösnek, jobban mondva olyan hallatlan szemérmetlenségnek tűnnék föl, mintha ná:uuk egy férfi meg egy nő az utczán hangosan szerelmi vallomásokat tenne egymásnak E tekintetben a török nők csakugyan szabadabbik, mint az európaiak. Es ki sem lehet mondani, mennyire örülnek ennek a szabadságnak, milyen önfeledt vágygyal vetik
