Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-13 / 11. szám
2 NAGYBÁNYA 1913. márczius 13 idők múltán eljő egy újabb március 15, ha majd a sok forrongás után a nemzet elérkezik a fejlődés azon stádiumába, az érettség azon fokára, ahol a teljes emberi jogegyenlőség nemcsak elméleti tan, hanem gyakorlati valóság lesz. Higyjünk ebben, ha ugyan ez nem utópia, nem örökké elérhetlen emberi ideál. A cselédkérdés. Márczius 12. Mennél többet foglalkozunk a cselédkérdéssel, annál inkább domborodnak ki a megoldás nehézségei. Minden újabb hozzászólás más és más beállításban mutatja a töretlen ugart, melyen munkáskezek meg nem szorgoskodtak. Szemben állnak egymással a cselédtarló osztálynak és a szolgálatkeresőknek érdekei. A cselédtartó a múlt tradícióban keresi álláspontjának jogosultságát, szolgálatkereső a megváltozott helyzeti nagyitó üvegével a szemén küzd a maga hasznáért. A fejlődés őrök törvénye, amely a korhadó törzsek tövén uj hatásokat fakaszt, nem hagyta nálunk sem érintetlenül a szolgálatkeresők osztályát, mert már itt is küzdenek az emberi jogokért, anélkül azonban, hogy dicsekedhetnének a más államok műveltebb cselédjeinek munkaértésével, megbízhatóságával és szorgalmával. Innét származik a cselédtarlók jogos elkeseredése a megokolatlan igényekkel s bérkövetelésekkel szemben. Cselédeink átlagos tudása nem sokkal több a semminél. De nem is lehet. A szalmafödeles kunyhókból kiindulva, nem hozzák magukkal hazulról a munka értésének még legelemibb fogalmait sem. Bért azonban követelnek lehetőleg sokat, mert úgy hallották, hogy ennyi jár a cselédnek. Bérigényük a szolgálati évekkel emelkedik, de tudásuk és használhatósuk nem tart ezzel lépést. Inas- vagy tanulóévek a cselédsorban levőknél nincsenek, mindjárt pályájuk kezdetén bért, önállóságot, kimenőt és jogokat követelnek. A szülei háznál alig foglalkoztak egyébbel, mint kisebb testvéreik dajkálásával vagy a libák őrzésével. Arra, hogy egy tizenöt éves leány azzal állítana be, hogy már otthon megtanulta a mosást, vasalást, kenyérsütést, hogy rendben tudja tartani a házat és önmagát, — aiig van eset. Ezek után nem nehéz a bajok kulforrá- sára rámutatni. Nálunk csak az megy szolgálatba, akit erre a nyomorúság egyesen ráhajt. És most ha vesszük azt az anyát, aki a cselédsorból bizonyos relativ jó módba került tudása révén, avagy a másikat, aki egy egész élet boldogtalanságával fizeti meg, hogy nem volt alkalma a háztartást megtanulni, arra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy úgy az egyik, mint a másik anya irtózni fog annak még csak a gondolatától is, hogy a gyermekét odaadja egy idegen családhoz, ahol jó fizetés mellett megtanulhatja mindazt, amire később saját háztartásában oly égetően nagy szüksége lesz. Kisasszonyt eevel mindegyik a leányából. Az egyikből varrónő, a másikból masamód, gép- irónő avagy színésznő lesz. Keresni alig fog valamit, mert a silány fizetés nem elég a divatos ruházatra, fiatal teste elveszti ruganyosságát az idegernyesztő foglalkozásban, arcának rózsái elvirulnak és mig gör- nyedten ülve munkája mellett kergeti a boldogság fantomját, az élet a maga apró cseprő örömeivel elsuhan mellette. Szegény leány, szüleid álbüszkeségének csak te lész az áldozata! Manapság legnagyobbrészt csak a szegény embereknek a gyermekei lépnek szolgálatba, akiknek maguknak nincs háztartásuk, ahol az anyák sem főzni, sem mosni saját minimális igényeik kielégítésén fölül nem tudnak, ahol a leguagyabb nyomor és piszok van, ahol az anya vagy házoukivüli dologban van, vagy beteg, vagy anya egyáltalán nincs. A gyermek alig jár iskolába, úgyszólván az ut porában nőtt fel. Tisztán a véletlen dolga, hogy a tanulatlan, nyers leány milyen asszonyhoz kerül. Ha olyanhoz jut, ki ugyan szükes viszonyok között él, de maga is dolgozik, otthon ülő és érti jól a házi munkát, úgy nyert ügye van. Ha a cseléd nem felel meg, asszonya elkergeti, lehetőleg bérlevonással. Sokszor tiz helyről egymás után kell távoznia. Közben a leány egy-egy koronával maga licitálja föl bérét. Rendesen egy-egyjj hetet szolgálj egyhuzamban, azután kvártélyos asszonyoknál facároskodik, ott magára szed minden elképzelhető rosszat. Tudományban, ügyességben nem gyarapodik, de annál inkább sülyed erkölcsben és erkölcsi felfogásban. Elemei minden elemelhetőt, orgazdára könnyen akad, a pénzt pedig könnyelműen költi el. Így fejlődik az ugynevett rossz cseléd típusa. Hihetetlennek látszik, de szomorúan igaz, hogy az ily cseléd nyolc —tiz évi szolgálat után alig tud valamit, tisztességes ruhája, sem megtakarított pénze nincs, a lelke pedig sivár, mint a sivatag. Hol konkludál tehát a cselédkérdés? A cselédsort erkölcsi értékben, becsülésben emelni és a szellemi proletarizmus ellen küzdve, a leányokat erre pályára terelni és nevelni I Nekünk nagybányaiaknak különleges,szinte tarthatatlan állapotaink vannak ezen kérdésben Egyrészt a cselédhiányt érzik általánosan asszonyaink, ezenkívül hiányzik az alkalmas, megfe- telő anyag. Tehát kereslet van ezen a téren kínálat hiányában. S ezért nem győzzük eleget hallani asszonyaink panaszait a cselédmizériák miatt. Vándorbiróság — Irta: Nagy Zoltán, szegedi kir. törv. biró. — Márczius 12. A polgári perrendtartás — ismeretes 1914 évi szeptember 1-én lép életbe. Az életbeléptetésről szóló törvény egyik szakasza egy uj intézményt létesít: a vándorbiróságot. Ugyanis : »az igaszságügyminiszter a járás- birósági területnek két vagy több körre felosztását rendelheti el. Mindegyik kör főhelyén a járásbíróság egyik bírói tagja az előre meghatározott és közzétett időben törvénynapokat tart. A törvénynapon teljesítendő bírói cselekményeket az ’igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.» Végül a törvénynapok céljára szükséges helyiségekről, világításról és fűtésről a község gondoskodik.» így szól a törvény. Sajuos, hogy csak kijelentést tesz, elvet stalutál, de részletében, az elv keresztülviteléről nem intézkedik; ezt a miniszteri rendeletnek tartja fenn. És okulva annyi példán és tapasztalaton, tartani lehet tőle, hogy csak elvi kijelentés marad ez az újítás, vagy ha gyakorlatilag meg is valósul, nem lesz az az eredménye, amit a gyorsaság és olcsóság kettős követelménye mellett alapos és jó igazságszolgáltatástól várhatunk. Különösen gyanús az a kijelentés, hogy »a lörvénynapon teljesítendő bírói cselekményeket az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg,« mert bírói cselekményt képez a tanúkihallgatás, a szemle is a mind bírói cselekmény és kellene, hogy az legyen első sorban az ítélkezés. Megvalijuk, jobb szerettük volna, ha kifejezetten azt mondta volna már a törvény, hogy minden bírói cselekményt végez a bírói tag a törvénynapon. Korántsem lett volna felesleges vagy éppen szószaporitásszámba menő, hiszen a jogvita gyors, olcsó eldöntése lehet a célja a jó igazságszolgáltatásnak általában és minden olyan eljárási módnak, amely egyszerűsítést is jelent. Ezért hisszük, hogy ez a bírói cselekmény első sorban az ítélkezésre az ítélethozatalra vonatkozik, De még igy is, ha ezt fogadná el alapul, nem kell hozzá praemeditált pesszimus, csak a tapasztalatokon való okulás, hogy a vándor- birósági intézmény felállításától valami sikeres eredményt várjunk. Ismerjük az eljárások közül az egyeszségi eljárást és a fizetési meghávarias szavakba e kemény szavakat: »Fizesse meg adósságát. . .< »Igen tisztelt méltóságos asszonyom!—igy írja — ha a tavalyi számláját még ma kiegyenlíteni szíveskednék, e csekély összeggel egy életet menthetne meg. Szükségemben tehát önhöz fordulok, remélvén, hogy eddigi jóságát továbbra sem vonja meg tőlem slb«. A levél kész volt, de még egy ideig ott feküdt az asztalon. A szabónő még reményt táplált, hátha valamelyik vevője váratlanul fizet... Jönnek, mennek a megrendelők. Ha egy kocsi áll meg a ház eiőtt, zajongva tódulnak a leányok az ablakhoz, hogy azután jelentsék: »Nagysága, itt a báróné a dohány uíczából . .. Nagysága, most érkezett a vigszinházi színésznő « Nemsokára hangzik is már az előszobából a csengő jól ismert hangja és a belépő hölgy elé két- három leány is siet, hogy a próbánál segítségére legyenek. A szabónő legszivesebb mosollyal ajkán fogadja megrendelőjét. Majd csöndes megvetéssel vizsgálja a hölgy á ruháját, majd izgatott hangon felkiált: »Kérem cserélje ki ezt a szalagot, a színe sem illik az arcomhoz és még hozzá milyen gyűrött. Ez a csipke nem való ide. . .« Dacára ötven évének, a szabónő serényen sürög-forog és igyekszik minden követelésnek eleget lenni. Ám a hölgy türelmetlenül szól: »Már megint nem vagyok jól befűzve! Kérem, hisz ez az alj úgy áll rajtam mint egy zsák 1 . ..« A vevő távozik, a szabónő pedig elküldi a levelet a bárónénak. Három hét repül el mire a méltóságos asz- szony a nyaralásból visszatér és kézhez kapja a levelet. Utána küldeni nem lehetett, mert csak a legjobb barátnői tudták nyári címét. Kissé kellemetlenül lepi meg őt, midőn a házmesterné a számlát és a levelet átnyújtja, de nem szól semmit, csak elégületlenül rejti ridiküljébe. Nemsokára látogatóba készül egyik fővárosi barátnőjéhez s mig a hintó halk zörejjel gördül tova Budapest utcáin, a hölgy unalmában előveszi az imént táskájába rejtett levelet. Kedvetlenül futja át a sorokat. . . »Mégis csak kiállhatatlan dolog, ilyen számlát küldeni az ember nyakára a fürdőszezon közepén!« Amint barátnőjéhez, a Dohány utczai bárónőhöz ér, nem tudja hangját tovább türtőztetni és kifakad: — Tudod kedvesem, a mi szabónőnkkel nem megy rendjén a dolog! — Igazán ? Hogy értsem ezt ? — Képzeld, a számlámat máris elkülete? — Lehetetlen! Ugy-e, az ember nem is gondolná 1 — Bizonyosan nem kap már elég megrendelést. Különben a múltkor is észrevettem, Kapható mindenhol! A BIKSZÁD1 Y természetes ásványvíz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan. L A legutóbbi termésű saKapható mindenhol! MvwrfSiid a Bikszádi gyógyfürdő igazgatóság vanyu uj borral vegyítve 3. kitűnő italt szolgáltat.
