Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-09 / 2. szám
Ja» »ZÍ3FI3^0X>AXjM1 Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIFÁ1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 34 szára, ahova ’ --invék, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. ' devonatko^ )ebreczej ezek az uj a*, iem, azzal mos okozni. A magyar natkozó véleményüket moly és alapos emlékiratoan .u i. ben ki is fejtették. Most csak azt emelem ki, hogy ezeket az uj adótörvényeket megfelelő gonddal és alapossággal 1913. évben végrehajtani nem is lehet, mert a megfelelő előkészítés kellő időben nem történt meg. A végrehajtásnak a mostani viszonyok között minden áron való erőltetése az egész adóreform sikeres keresztülvitelét teszi koczkára. Ezt első sorban a pénzügyminiszternek kellett tudnia és éreznie s mi — ha fellépésünket heh7esen értelmerik — ezzel tulaj - donkégen szolgálatot lettünk a kormánynak, hogy erre a kormányzati szükségességre felhívtuk aCközfigyelmet. És ezzel szemben mit Tapasztaltunk? A pénzügyminiszter az .el ‘bb említett küldöttség előtt teljes ridegséggel elzárkózott javaslatunk figyelembe vétele elől s még azt sem helyezte kilátásba, hogy azt* a kormány kebelében megfontolás tárgyává teszi. Bármily nagyrabecsüléssel vagyok is a pénzügyminiszter képessége és tudása iránt, mégis, ne vegye rossz néven, ha azt mondom, hogy ez a rideg állásfoglalás hiba volt két szempontból. Először leszögezte magát egy olyan állásponthoz, amelynek hely leienKőtelespéldány Portómentes üOlgciuaju <\Li i— ^ ménvek élénk megvitatásban részesültek a magyar közélet különböző gyülekezetein és a közélet orgánumaiban: a hírlapokban. Amikor ezúttal visszatérek erre, nem az a czélom, hogy ezt a sokat hányt-vetett kérdést és az ennek nyomán felmerült ellentéteket részletesen tárgyaljam, nem is az, hogy az ez ügyben ért támadásokra válaszoljak, hanem inkább az, hogy a történtek igazi jelentőségét s jövőre való kihatását jobban megvilágítsam, Bár e sorokkal első sorban épen nem az egész háborúskodásnak adópolitikai részét akarom felújítani, mégis meg kell állapítanom, hogy annak idején a magyar városok kongresszusának állandó bizottságában ezt a kérdést a munkapárt egyik oszlopos tagjának felszólalására minden politikai czéizattól menten vetettük fel. Ezen az ülésen a többi magyar városok jelen volt polgár- mestereivel és az állandó bizottság országgyűlési képviselő tagjaival folytatott beható tanácskozás alapján állapodtunk meg abban, hogy az uj adótörvényeknek egy évre leendő elhalasztása végett elszánt, erős akciót indítunk s hogy még aznap küldöttségileg fordulunk a kor^1 vétetnek Kovác# tyula könyvkereskedő üzletében Is. nru kép> úgyszólván Kizárólagosan mükőu esze. A munkapárti képviselők ^egy része — azt hiszem, ez nem titok — méltánvos- nak tartotta a mi kívánságunkat. Napokon át folytak a tárgyalások. A pénzügyminiszter telt bizonyos engedményeket, formulák készültek, bővültek, mindig abban az irányban, hogy a pénzügyminiszter hatalmaztassék föl az uj adók kivetésének esetleges függőben tartására. Az utolsó formulát a pártegység hangoztatásával a munkapárt elfogadta, még pedig láthatólag abban a hitben, hogy ezzel «az adótörvények életbeléptetése elhalasztottnak tekinthető. Mi ezt kielégítőnek nem találtuk, mert egyfelől^ erős ma is az a meggyőződésünk, hogy" ezeket az uj adótörvényeket pontosan, jól, az adóreform érdekében álló lelkiismeretességgel és gondossággal 1913-ban végrehajtani nem lehet; más felől, mert az ország válságos gazdasági helyzetben sínylődő lakosságát a háborús izgalmak közepette annak a bizonytalanságnak, véleményünk szerint, kitenni sem szabad, hogy az uj esztendő megkezdésekor még azt se tudja: melyik adótörvény A „Nagybánya“ tárczája, A török nő.*) — Edmondo De Amicís. — Annyit hallottunk beszélni a törők nők rabszolgaságáról, hogy Konstantinápolyba érkezve, nagyon meglepi az embert, mikor mindenütt és a nap minden órájában nőket lát, min! akármelyik európai városban. Mintha csak éppen aznap bocsátották volna először szabadon ezeket a rab fecskéket és a szabadságnak uj korszaka érkezett volna el a muzulmán szépnemre. Az első benyomás fölötte érdekes. Az idegen, látva ezeket a fátyolos nőket rikító szinü hosszú köpenyben, azt kérdi: nem maskarák, apáczák, vagy bolondok ezek?S mivel egyetlen egy mellett sem lát férfi-kisérőt, úgy tetszik, mintha senkihez sem tartoznának, csupa özvegyek vagy lányok lennének. Vagy valami »rosszul férjhezmentek« nagy telepének tagjai valamennyien. Az első napokon nem képes az ember elhitetni magával, hogy mindezeknek a török férfiaknak és nőknek, akikitt szembe jönnek és találkoznak egymással a nélkül, hogy egymásra néznének, vagy valaha egymáshoz csatlakoznának, lehet valami közük egymáshoz. Minden pillanatban kénytelenek vagyunk megállani, hogy szemügyre vegyük ezeket a sajátságos alakokat és gondolkozzunk ezen a nagyon különös szokáson. íme tehát — mondjuk magunkban — ezek azok a »sziveket hódítók«, ama »gyönyö *) Mutatvány Edmondo Be Amicis a hires olasz írónak A török nő ez. most megjelent érdekes kötetéből. rök forrásai«, azok a «kis rózsalevélkék« és »korai szőlőszemek«, »reggeli harmatcseppek«, »hajnalsugarak«, »életrekeltők«, és »ragyogó holdak«, akikkel számtalan poéta eltöltötte a fejünket. Ez az a sok rejtelmes hanum és oda'iszk, akikről húsz éves fővel, a kert árnyékában olvasván Victor Hugo balladáit, annyiszor álmodoztunk, mint valami másvilági teremtésekről, akiknek egyetlen öleléséért oda adtuk volna ifjúságunk minden erejét? Ezek azok a rácsok mögé zárt, eunuchoktól őrzött, világtól elrejtett boldogtalan szépek, akik kísértetekként járnak a főidőn a gyönyörnek, vagy a fájdalomnak kiáltó szavával ? Lássuk, mi az igaz még ebben az egész poézisben ? * * * Mindenekelőtt a török nő arcza már nem rejtély többé s ezért a poézisnak, mely övezte, nagy része szertefoszlott. Az a féltékeny fátyol, amelynek — a Korán szerint — »a női erény jelének és a világi pletyka elháritójának« kellett lennie, ma már csak látszólagos. Mindenki tudja, miből áll a jazmak. Két nagy fehér fátyol, amelynek egyike a fej köré szorítva, mint valami széles szalag eltakarja a homlokot a szemöldökig és hátul a haj fölött a nyakszirten van megkötve, úgy, hogy két szárnya a nő hátán hull le a derekáig ; a másik az arcz egész alsó részét fedi és úgy kötik az elsőhöz, hogy azzal egyetlen fátyolnak látszik. Ám ez a két fátyol, amelynek muszlinból é3 olyan szorosnak kellene lennie, hogy csak az arcz kiemelkedő részeit mutassa meg, a legritkább tüllből való és annyira lazán kötött, hogy nemcsak az arezot láttatja, hanem a füleket, a nyakat, a hajfürtöket és gyakran az európai divatu tollas, virágos kalapot is, amelyeket a »reformált« úri nők viselnek. És igy éppen az ellenkezője történik annak, ami hajdan, a mikor az idős nőknek volt megengedve, hogy kissé födetlenebb arczczal járjanak és a fiatalabbaknak kellett szigorúbban elleplezniük magukat. Most a fiatalok, kivált a szépek mutatják jobban magukat és az öregek hordanak sürü és zárt fátyolt a világ megtévesztéséül. így az a végtelen sok szép rejtély és édes meplepetés, a regényírók és poéták történetei ma már lehetetlenek. És mese többek közt az is, hogy a férj csak a nászéjszakán látja először feleségének arczát. Hanem az arezon kívül más minden egyéb el van még rejtve. Nem lehet látni sem a keblet, sem a derekat, sem a kart, sem a csípőt: szigorun eltakar mindent a feredzse. Ez egy galléros hosszú ujjas, esetlen subaféle, úgy hull le a vállakról a lábig, mint egy köpeny, télen posztóból, nyáron selyemből készül; csupa egyszínű és csaknem mindig a legélénkebb színben; most élénk piros, majd narancsszin, vagy zöld, más-más évben más-más szin divatos, de a szabása nem változik. Bár ilyen esetlen a ruhájuk, a jazmakot annyi művészettel tudják alkalmazni, hogy a csinosak szépeknek, a ruták kecseseknek tetszenek. El sem lehet mondani, mit müveinek ezzel a két fátyollal, milyen gráciával rakják koszorúba, turbán formára, milyen szélesen és minő kecses vonalakban szedik ráncokba és tűzik fel, mily könnyedséggel és mennyi elegáns hanyagsággal lazítják meg és hagyják leomlani: miként alkalmazzák úgy, hogy mutasson és eltakarjon, igér- jén és rejtelmes legyen, talányokat adjon fel és
