Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-06 / 10. szám
Z8ZI. évfolyam. 10i3. március Ixó © lO-ils szám, NAGYBÁNYA ±am ®^ioi»x:i=*.c&:o-A.x*:affi:x / Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szára ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. A drágaság okai és orvoslása. Márczius 5. Dr. Ágoston Péter kiváló iró és jogtanár, Nagyvárad város lakás- és élelmezésügyi bizottságának előadója tudományos és gyakorlati értékű elaborátu- mot dolgozott ki, melyben a drágaság kérdésével foglalkozik. A széleskörű ismeretekre valló elaborátumnak az adja meg különösen értékét, hogy mig egyrészt a városok élelmezése megdrágulásának igazi okait feltárja, másrészt rámutat az orvoslás módjaira is. A drágaság enyhítésére oly intézkedések megtételét javasolja, melyek nemcsak Nagyváradon, hanem más városokban is foganatba vehetők. Tisztában vagyunk azzal — mondja az elaborátum — hogy drágaság van. Mindenkit sújt. Mindenki siránkozik miatta. Mindenki ölhetett kézzel várja, hogy csoda történik és egy szép napon megszűnik a drágaság, ügy vagyunk e bajjal szemben, mint az ismeretlen ba- czillusu járvány idején, amikor az orvos és a laikus az orvoslás eszméjétől súlyos fejjel jár, a járvány pedig tovább pusztit. Ha az orvoslás módjai felett csak gondolkozni akarunk is, tisztában kell lennünk a tényekkel. A közönség leginkább az élelmiszerek drágasága miatt panaszkodik, jóllehet az iparczikkek árai aránylag nagyobb mértékben emelkedtek. Az élelmiczikkek közül azoknak az ára emelkedett nagyobb arányban, a melyeket itthon és Európában termelnek és kisebb arányban a gyarmatáru. Nézzük meg, hogyan fest a drágaság számokban. Tíz évre visszapillantva, azt látjuk, hogy a leveshus 31, a borjúhús 79, a sertéshús 67, a hentesáru 60, a száraz főzelékek 25—60 és a kenyér 30 százalékkal, vagyis az összes élelmiszerek 60 százalékkal drágultak. Tudjuk, hogy sem a bérek, sem a fizetések ilyen arányban nem emelkedtek. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a táplálékok legkeresettebbje és legóhaj- tottabbja a hús. Tudjuk azt, hogy Magyarország állatállománya megfogyott s hogy úgy a íöldmivelésügyi kormány, mint a gazdák most minden igyekezettel azon vannak, hogy állatállományaikat szaporítsák. Miután azonban a külföldről nem hozhatnak be elegendő állatot s igy az állatokért rendkívül magas árak érhetők el, ez a törekvés nem sikerül. Ami élelmiszert behozhatnak, az is magas vám alá esik. Métermázsánként a búzára 630 K, rozsra 580 tó, lisztre 15 K, árpára s kukoriczára 280 K, vágóökörre 9 40 K, friss húsra 30 K, füstölt húsra 45 K, kolbászfélékre 50 tó, füstölt halra 30 K vám esik. Ezért drágább nálunk a búza, mint Londonban. Ezért mozdult meg két év előtt az ország a szerb s a román határnak az élelmiszerek részére való megnyitása érdekében. A múlt meg kellett, hogy tanítson arra, hogy a drágaság ügyében minden mozgalom eredménytelen. Azért most csakis a mi külön drágaságunk enyhítésének módjával kell foglalkoznunk. Ez annál indokoltabb, mert ha az ország különböző városainak élelmiszer-árait megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az árak nagyon különbözők, sőt például a kenyérre nézve azt, hogy ennek ára 1897. óta Pozsonyban volt a legkisebb, ellenben több évben Debreczenben s Kolozsvárott a legnagyobb. A hús Debreczenben, Miskolczon s Aradon a legolcsóbb. A zöldségfélék, gyümölcsre s tejre nézve nincsennek megbízható adatok. Érdekesen Írja le a nagyobb kelendőségnek örvendő élelmi és áruezikkek- nek folytonos emelkedését az elaborátum, amely egy világlátott, európai műveltségű ember érdekes megfigyelései. A külföldi és a magyar városok közötti különbséget a következőképpen Írja le: A külföldi és a magyar városok között az élelmiszerek ára tekintetében egy szembeötlő különbség van. Amig ugyanis a külföldön a legnagyobb és a legkisebb városok fő élelmiczikkeinek árai alig mutatnak eltérést, addig a magyar városok élelmiszerpiaczain még a hús és a kenyér árában is 10—25 százalékig terjedő, sőt nagyobb különbséget láthatni. A porosz városokban a disznóhus kilója átlag 1 korona 76 fillér, a sonkáé felvágva 4 korona 20 fillér, egészben 3 korona. Nálunk az élelmiszer-piacz szerveA „Nagybánya“ tárczája. A művész. — Gr. Neuhöfer. — Nem sokat mutat, de azért jó darab, gondolta magában Greenup Albert és behatóbban kezdte szemlélni a kirakatot. Ezen a fuvolán jól esnék a játék. Rövid gondolkozás után bement a kis üzletbe. — Ezt a fuvolát megvenném. — Olcsó, mondta a fiatal segéd és elővette a kívánt hangszert. — Megtekintem közelebbről is, mondotta Greenup és kezébe vette a fuvolát, de csaknem elejtette, mert a fuvola meleg volt és hajlékony, mintha élet laknék benne. — Furcsái Minden oldalról megnézte, haj- litgatni próbálta, ami természetesen nem sikerült. — Meg mernék rá esküdni, hogy mozgott, dadogta Greenup. Aztán a nyílásokra illesztette az ujjait. Kissé ideges volt, folyton ezt gondolta: valami van ezzel a hangszerrel. Azután kipróbálta. Elsőbben por hatolt a szájába, mert a hangszer szabadon lógott és az üzlet tisztasága sem volt kifogástalannak mondható. Újból belekezdett és ekkor oly gyönyörű hangok szabadultak ki a fuvolából, mintha egy értékes hegedűt szólaltatott volna meg. Néhány pillanatig fuvolázott, mire az üzlettulajdonosnő elragadtatással szólt hozzá: — ön ért a fuvolázáshoz! A fuvola zöldesszinü diófából készült, furcsa bevágások és karczolatok díszítették. Kigyóformáju csavarodásoknak látszottak. Greenup jobbra- balra forgatta és figyelmesen szemlélgette. — Nagyon furcsa darab, honnan vették ? kérdezte. — Oh, mondta vállvonogatva a fiú, adósaink egyike, aki nem tudott fizetni, pénz helyett ezt a fuvolát átadta nekünk. Greenup újra elkezdett fuvolázni és a kis bolt csodaszép hangokkal lett teli. Végre felpillantott : — Mennyibe kerül? — Nyolcz korona, vesztességgel adom, de ön oly csodaszépen fuvolázik. Szombat délután volt és a fuvolás zsebében még meg volt a hetibére. — Hat koronát adok érte. — Legyen hét korona. — Rendben van. Becsomagolták a fuvolát. Egy harmadrangú zenéskávéház zenekarában volt alkalmazva Gre- nup és este 7—11-ig fújta az uj fuvolát. A műsor közepén nagyobb szólója volt Grenupnak és már az első hangok után észrevette, hogy a lármázó közönség elcsendesedett és figyelemmel kiséri játékát. Egy szám után tomboló tapsvihar következett és Greenupnak meg kellett ismételni játékát. A taps és a tetszés nem akart megszűnni. — Greenup, nem is tudiam, hogy maga olyan gyönyörűen játszik, mondta őszinte csodálattal a zongorista. — Magam sem tudtam, mondta Geörg Albert Greenup és buzgón fényesitgette a hangszerét- De lássa, még sohase volt a kezemben egy ilyen kiiünő hangszer. Nem sokat mutat igaz, nem is került sok pénzbe, de ,.. E perezben levelet hoztak neki: »Hétfőn tizenegy órakor elvárom. A fuvolát is hozza el magával. Hugo Griffin«. A fuvolá3 arcza sápadt lett, azután vérvörös, Griffin a hangversenydirigens ? Bizonyára itt volt és hallotta játékát. Most megtalálta szerencséjét, gondolta magában, miközben odanyujtotta a levelet a zongorásnak. Később is gondolt erre, amikor már befejezték a műsort és ő a tartójába fektette a fuvolát. Sietett a kollégák után, akik a »Három toll« vendéglőben vártak reá. — Meglássátok pajtások, szerencsém lesz,, mondta. Megfelelően ünnepelték a várt dicsőséget és Greenup csak vasárnap reggel felé került a szobájába. Csak nem történt baja a fuvolának? Gyertyafény mellett buzgón fényesítette szeretett hangszerét, noha már alig állt a lábán. Azután a tokba fektette a fuvolát és le akarta csukni, de nem lehetett. A tartó fedele guiiottine módjára csapott le a fuvolára. Kezei érezték az ellenkezést és ez nagyon nyugtalanította. A piros bársony párnán feküdt a fuvola. — Ez egyszer alaposan kirúgtunk a hámból, gondolta bűnbánóan és ágyába botorkált. Egész vasárnapon át gyakorolt, mert másnap volt a döntés napja. Ha a hangverseny-dirigensek Napóleonja meg lesz vele elégedve, még hírneves művész válhatik belőle. Ma szabad napja volt, ezért az estét újra vig társaságban töltötte. Elövigyázatból éjjel nem nézett a fuvola felé,, amely élőnek tűnt neki, már a gondolattól is megborzongott. — Kezdő fizetése hetenként kétszáz korona, mondta neki hétfőn délben Griffin Hugoésjóaka- ralulag nézett végig rajta.
