Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-06 / 10. szám

2 NAGYBÁNYA 1913. március 6. zetlen. Nem a termelő teszi zsebre a nagy nyereséget, hanem az drágítja az élelmi- czikket, hogy több kézen megy keresz­tül, mig a iog}rasztókhoz jut, mert a ter­melő nem jöhet a városba nagyobb mennyiségű áruval, mivel nincs hol el­raktározza. A városnak tehát polgársága érde­kében olyan intézményekről kell gon­doskodni, melyek az élelmiszerek árai­nak nagyobb kilendüléseit megakadá­lyozzák, mert ezek nemcsak az állandó fizetésű s a munkáslakosság háztartásá­nak egyensúlyát billentik fel, hanem a kereskedők és iparosokét is, akik a város legfőbb fenntartói. Ha eredményesen aka­runk a drágasággal megküzdeni, akkor állandó és ideiglenes intézményekkel kell kísérletet tenni. Állandók: 1. Községi kenyérgyár, melynek üd­vös hatása — a budapesti tapasztalatok után — vitán felül áll s melvre nézve a •j bizottság már nyilatkozott. 2. Községi husszék. 3. Községi élelmiszer-közvetítés és megfelelő raktárhelyiségekről való gon­doskodás, mely végleg a vásárcsarnokok­kal kapcsolatban lesz megoldható. 4. Községi tüzelőraktár. 5. A tejközpont termeljen csecsemő­tejet. 6. A város létesítsen népkonyhát, nemkülönben gyermekkonyhát. 7. A város létesítsen egy szocziál- politikai ügyosztályt, melynek feladatává tenné mindezeknek a kérdéseknek tanul­mányozását. Ez egyelőre valamely arra alkalmas tisztviselőnek adott megbízás alapján is eszközölhető. 8. A város tegye mérlegelés tárgyává, hogy nem volna-e czélszerü városi tej­gazdaságot, konyhakertészetet beren­dezni. 9. A város földjét csak kertészeti művelésre adja ki. 10. A város vásárcsarnokot építsen állandó raktárakkal és állandó eladási helyekkel. — Tehát szerdán délután lesz a Mozart- hangverseny, ne feledkezzék meg róla ifjú ba­rátom ! Greenup egyenesen a zenés kávéházba sie­tett, hogy kikérje az elbocsáttatását. — Ma egyedül mulassunk, gondolta magá­ban és tanult, gyakorolt a fuvoláján. Este tiz órakor mégis elment hazulról, de csak azért, hogy lerázza magáról álmos fáradságát. — Ez a fuvola istenien fenséges! kiáltotta másnap reggel lelkesülten és tovább gyakorolt. A próbán megcsodálták játékbeli készségét és kife­jezésteli játékét. — Hihetetlen, hogy mekkora művész ez a kis fiú, mondta az első hegedűs. A próba nagy sikert jelentett részére és száz korona előleggel sietett egykori kollégáihoz, hogy velük együtt ünnepelje az uj dicsőséget. A fuvolát az Íróasz­talán hagyta. Lefekvés előtt újra kezébe vette és mégint úgy tűnt neki, mintha mozogna kezében. Tehát mégis volt benne élet ?! Greenup reszketett, de végre, ki tudja, kissé sokat idogáltak ma este. Óvatosan újra elővette a fuvolát; az asztalon feküdt. — De hiszen el van görbü've, itt a köze­pén tisztán látható a behajlás! Hiába fáradozott, hogy betegye a tartójába. — Ittas vagyok ? kérdezte magától bor- zongva. A feje izott, különben jéghidegnek érezte a testét. Ruhástól vetette magát az ágyba, bámulta a czipőit, végű! elfujta a gyertyát és aludni ké­szült. Egy óra hosszat feküdt igy és mereven nézett az asztalra, amikor hirtelenül zöldes fény Átmenetileg. 1. Minden évben az időszakhoz ké­pest szerezzen be a város élelmiszereket és más czikkekei De ne elégedjék meg a beszerzéssel, hanem oktassa ki a népet annak elkészítésére. 2. Addig, mig az élelmiszerstatisztika elkészül, a városok szerezzék be a szom­széd városokból az árakra vonatkozó adatokat. 3. Az élelmiszer ellátását kisegítő minden vállalattal lépjen a város össze­köttetésbe. 4. Amig az állam meg nem teszi, a város szervezzen kertészeti tanfoly­mokat. Ezeket az intézményeket a város megvalósíthatja az állam nélkül is. A moziról. Márczius 5. ügy halljuk, hogy a belügyminisztériumban szabályrendelet készül a mozikról, vagy — tel­jes néven: a mozgófényképcsarnokokról Nem ismerjük a rendelet vezető gondolatait, nem tudjuk, ki tudja-e majd elégíteni a közerkölcsi- ségnek immár nagyon is redukált igényeit, de látatlanban is örömmel üdvözöljük, mert egy­néhány korlátot és tilalomfát bizonyára állít majd a mozi-üzletnek szabad vadászterületén. A mozi kulturjelentőségét nem lehet el­vitatni vagy leértékelni. Fürgeségben nem tudja megközelíteni a sajtót, de nyújt olyan valamit, amivel a sajtót meg is haladja: a közvetlennek látszó szemléltetést. Végre is az ember legere­detibb művelődési érzéke a látás. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a nagy hódítás a mozi szempontjából nem kívánatos. A mozi ugyanis a lelkiismeretlen üzletté való fejlődés nyomait mutalja és pedig két irányban. Az egyik — és ez a fő — a filmgyárosok kou- kurreucziája. Az Itala, a Pathe, a Gaumont s a többi világczégek milliókat áldoztak arra, hogy minél szenzácziósabb, minél érdekfeszitőbb fel­vételekkel egymást a piaczról leszorítsák. Alig tízéves ez a hajsza, de máris megdöbbenfőmé­retű Először tájképeket adtak, vagy tanulságos néprajzi, technikai felvételeket. Rövid idő múlva bevonult az izgató elem a filmgyárakba. Össze­ütközéseket, tűzvészeket produkáltak; majd meg­jelenítették szerencsés üzleti érzékkel a pár évvel ezelőtt sok százezer példányban közkézen forgott detektív- és rémregényeket. Nick Carter, Scherlock Holmes, Zigomár nagyobb hírnévre lobogott fel előtte. Látta mint egyenesedik fel a fuvola és a sötétségben foszforeszkáló fényt su­gároz ki magából. Elhagyta biborszinü ágyát, úgy világított, mint egy szentjános bogár és úgy ug­rott fel a levegőbe, mint egy vipera. Greenup eltakarta a szemeit és nyöszörögő aludt el. Amikor felébredt, a reggeli nap sütött a szemébe, már nem is emlékezett az elmúlt es­tére. Kiugrott az ágyból. — Ruhában vagyok, dörmögte csodálkozva. Ekkor jutottak eszébe az éjjeli látományok és a fuvolára tekintett. — Ez egyszer kissé sok volt a jóból, mondá nevetve. A fuvola benn feküdt a tartójában, egé­szen egyenes volt és a behajlásnak semmi jelé sem volt rajta. — Persze, hogy nincsen behajlitva, mondta jókedvűen Greenup. — Nem iszom többé, határozta el magát. Különben mi lesz majd a hangversenyeimmel?! A hangversenyen való bemutatkozásról a kritika a leghizelgőbb módon számolt be. De ez a csütörtöki lapban jelent meg, ezt pedig Greenup már nem olvashatta. Száz koronával zsebében, a jó pajtásoktól körülvéve a vendéglőben, Greenup nem birt el- lenállani a kisértésnek. — Nem én remekeltem, minden dicséret a fu­volát illeti meg, mondta tréfásan barátainak. A fuvola éjjel két óráig a megszokott helyén pihent, akkor Greenup oda ment hozzá, gyengéden néze­gette és azután lezárta a fedelet. Á fuvola moz* tettek szert, mint akármelyik tudós vagy had­vezér. Most már annyira vagyunk, hogy egész drámák kerülnek a mozi-filmre és elsőrangú ! művészek állnak ki a felvevő gép lencséje elé. A film-gyártás nagy konkurrencziája természe­tesen mindig több izgató, selejtes, erkölcstelen elemet vont be sokkal brutálisabban és sokkal aljasabban, mint a színpadokon lehetséges, mert ott az immorale és antimorale inkább szavak­ban jelenik meg, mint ágálásban és a függöny­nek mégis csak kell némi szerepet juttatni; a felvevő gép előtt pedig a színész egyetlen esz­köze a mimika, többet kell adnia akczióban és kevesebbet sejtetésben, hogy megértést találjon. Mindezek daczára azt keli mondanunk, hogy rémülettel gondolunk azokra az időkre, amikor majd nálunk is film gyár létesül, mert ahogyan legsülyedtebb sajtónk és leg virágzóbb pornográfiánk nekünk van, ép úgy a legerkölcs­telenebb filmek is majd nálunk készülnek és a magyar ipar pártolása czimén terjesztési elsőbb­séget fognak követelni. A mozi'tulajdonosok ter­mészetesen arra törekszenek, hogy minél na­gyobb közönséget kössenek le vásznaik számára. Ezt a szándékot az üzleti érzék sugallja és irá­nyítja, hamar megtalálja tehát a kizsákmányo­lási alapot a műveletlen nagytömegeknek a ré­mes és a brutálisan izgató elem iránt való ro- konszenvében, ahol majdnem korlátlanul fejti ki romboló hatásait. A magyar fővárosban talán minden utczasarkon mozi van. (Állítólag min­den hétszáz lélekre esik egy!) Tisztelet az ér­demes kivételeknek, mert ilyenek is vannak; sok moziban orczapirulás és felháborodás nél­kül nem lehet végignézni az előadásokat. A ledér főhőst, az ügyes tolvajt, Zigomárt, a ra­vasz banditát, a majdnem ruhá lan utczaleányt hangos tetszés és röhej üdvözli a vásznon való megjelenésekor, ellenben ökölbe szorulnak a kezek, amikor a főhős már-már rendőrkézre kerül és a megkönnyebbülés sóhajtása hallat­szik, ha a rendőr legyilkolása árán ismét meg- menekszik. Egy alkalommal a franczia bandi­ták, Bonnot és társai üldözése volt műsoron. Mikor a sorkatonaság reodes tüzelés alá vette a házat, amelybe bemenekültek s végül bom­bával robbantotta — mindez persze a vásznon! — igy szólt mellettünk egy munkáskülsejü ember: »Mégis csak szép haláluk volt! Bátor legények voltak U A budapesti rendőrfőkapitány legutóbb ren­deletet adott ki a mozik szellőztetéséről. Hát igaz. Tényleg szellőztetni kellene a mozikat, de nemcsak az ablakok kötelező nyitogatásával, hanem a műsorok és filmek előzetes erkölcs­rendészeti czenzurájával. A törvényhatósági jog­gal felruházott városok máris mozognak, hogy a mozi-ügyet saját kezelésbe vegyék. Nagyon helyesen. Ugyanilyen módon kellene a kisebb városokban és falvakban is eljárni, mert igy a dulatlanul és nyugodtan feküdt a helyén, mintha nem tudna megbántani senkit. Egyszerre azután nőni látszott és a fedél felnyílt, mint akkor éjjel. Greenupot elfogta a düh, káromkodott, ütötte, hajtitgatta a hangszert. Sikitó tremoló hangzott fel belőle, de Greenup nem engedett. Az ő dühössége átszármazott a fuvolára is. Tekerődzött a kezeiben, aztán ráugrott, érezte a bőrén, egy meleg, ruganyos, kigyószerü erős zsineg fogta át a nyakát. Zizegés követke­zett, utána egy nehéz sóhaj, végre diadalmas szisszenés — a fuvolás hörögve dűlt le szegé­nyes ágyára . . . — Öngyilkosság, mondta másnap reggel a rendőrorvos. Természetes, hogy felkötötte magát a ficzkó. De ki vághatta le onnan ? És hol lehet onnan a zsineg? — Nincsen itt még egy darabja sem, — felelt reá a biztos? — Kell, hogy legyen valahol, mskacskodott a rendőrorvos. Keresse kérem miudenütt alaposan. — Nem találok semmit, mondta keresés után a biztos. De az orvos nem is hallgatott reá. A halott nyakához illesztette a fuvolát. — Furcsa, dörmögte. Ugyanazok a lyukak a bőrön, a billentyűknél sötétebbek a benyomá­sok. Úgy ejtette le kezéből a fuvolát, mintha az megmarta volna a kezét. A fuvola a párnára esett és szelíden, nyugodtan feküdt az elhunyt Greenup mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents