Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-02-13 / 7. szám
2£X. évfolyam.. 1313. fefer-m&r Hó 13 7-Ils: szórn. .«£i5;ia:t:-iÄODÄi.Mi 23Ghjtsxx*.äjs*. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: GLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. adóre'jnn ás a ke. Kőtele^ ____ ~ Portómentes * *de Debreczen _wroiza A ^• ..AiuCT-rTnToR: után megengedi a községi adó kivetését, a személyes jövedelmi adó illán ellenben nem. A törvény e rendelkezése nagy aggodalomba ejti a városokat és községeket egyaránt. A hozadéki adók kulcsa ugyanis kisebb a réginél, a községi adó alapjául szolgáló kincstári adóalap tehát a réginél kevesebb lesz. így a községi adókivetés is kisebb, a községi kőzjövedeiem tehát csekélyebb lesz. A haladás mai tempója, az igények mai fokozódása mellett a községi közjövedelem e csökkenése a pénzügyi adminisztrációt nagyon meg fogja nehezíteni. Éppen azért mind sűrűbben merül fel a városok és községek körében a kívánság, hogy a községi közjövedelmek mai mértékének biztosítása céljából személyes jövedelmi adó után is vettessék ki községi pótadó. A helyhatóságok ugyanis attól félnek, hogy már az eddigi szükségletek fedezése czéljából is a községi pótadókulcs emelésére lesz szükség. Az elöljáróság e ténykedése pedig a jelen viszonyok között olyan ellenérzést kellhet a polgárok körében a községi közélet iránt, amelynek az adminisztratív rend fogja kárát vallani. Nekem is az a subjektiv meggyőzőagy az adóreform életbeléptével gi adó alapjául szolgáló kincstári p nagy mértékben csökkenni fog ^ községi adójövedelem eddigi ősziek biztosítása czéljából a kivetési .cs emelésére lesz szükség. Végeredményében ez az adózóra mindegy volna, hogy ha a kivetési kulcs emelése dacára adóterhe nem növelődnék, minthogy azonban a kincstár az adózóképességet, különösen a tehetősebb osztályoknál a maga számára jobban ki fogja aknázni, mint ezelőtt s igy a községi adójövedelmeknek jelenlegi összegéig való biztosítása az adózó polgár összterbének a mullhoz képest való növekedését eredményezheti, ennélfogva az adókulcsnak csak az eddigi községi adóbevétel elérése czéljából való emelése is az adózó polgárság körében valami nagy sraipáthiára nem számíthat. Az adózó polgárság ott fog igyekezni terhein könnyíteni, ahol módjában áll, vagyis autonom háztartásának keretében. Ennek a tendenciának, ennek a törekvésnek;^gy haladó város közéletébe való bevitele, a pénzügyi ad- minisztrácziót kétségkívül nagy mértékben megnehezíti. Ez azonban ma még — bár indokolt — de mégis csak subjektiv feltevés, ametyre a későbbi tapasztalatok alaposan rácáfolhatnak. Nézetem szerint tehát ma még az oly irányú állásfoglalás, hogy a községi szükségletek fe- dezhetése czéljából a jövedelem adó után is vettessék ki a községi adó — korai volna. Igénytelen felfogásom szerint különben a jövedelem adó külön községi megterhelésére csak a beigazolt kivételes szükség esetében kellene fanyalodnunk. A jövedelem-adó után községi pótadó kivetését ugyanis ellenzi a pénzügyi tudomány. Az adórendszer fejlődésének philosophiája ma világszerte megköveteli és a változatlan természeti törvények erejével országról-országra megvalósítani akarja, hogy az adóztatási szerkezet a a gyengébbek védelmében álljon és hogy az állami kiadásokhoz szolgáltatási képességéhez arányosan járuljon. Ez elő- szabott czélok mint korunk mindinkább előretörő szociálpolitikai törekvései csakis a személyes jövedelem-adó után úgy valósítható meg, ha az adózó közönség kötelességtudó és megbízható közreműködése biztosítva van E közreműködés pedig csakis a méltányosan és helyesen megállapított adókulcs alkalmazásával érhető el. Éppen azért a jövedelem-adó helyes progresszív adókulcsának felállítása körül a tudományos irodalom már sokat fáradott. Úgy az elmélet követelményei, mint a gyakorlat tanúságai megegyeznek abban, hogy a jövedelemadó csak akkor töltheti be az adóteher megosztásában álló hivatását, ha kis adókulcscsal dolgozik. Nagy adókulcs alkalmazása mellett ugyanis az elrejthető jövedelem kisiklik a teher alól, a látható és bizonyítható jövedelemre pedig nyomasztó adó nehezedik így aztán hiába állapit meg a törvényhozás a jövedelem adónál méltányosan könnyű adótételeket azzal a jószándéku célzattal, hogy az adózókat valóságos jövedelmeik hü beA „Nagybánya“ tárczája. A históriás. — Irta: Kondoros Gáspár. — Ezernyolezszáznegyvennyolcz november havának elején került Szegedről Orosházára O á István históriás Dúsa József társával. Históriás- nak a nép azt nevezi, ki históriákat árul. Meg- i érkezésük után nyomban ponyvát terítettek a | piaczon és kirakták a portékái, mely a követ- i kezö czimü füzetekből állott : Kép barátja, Tá- \ j ékozás, Az 1848 iki törvények legújabb magyarázata, A politikai pártok, A reform, A nép könyve, Metternich és több ehez hasonló friss terméke a fiatal szabad sajtónak. Ez a históriás, úgy olvasom Oláh Györgynek Békésmegye 1848 — 49 czimü munkájában, veszedelmes iáziíó volt, kit a hatóság idejekorán lefülelt és rögtön ítélő biróság elé állított. A históriás perének aktái a zivataros napokban végleg eltűntek, de én megpróbálom összeállítani mindazt, amit a kortársaktól felőle hallottam a megyében. Nem közönséges ember lehetett ez a parlagi könyvügynök, kit a statáriáüs biróság Orosházán kifejtett sgPácziójáérl kötélhdálra ítélt. És ne higyje senki, hogy ez a békésmegyei statáriáüs biróság valami boszuszorajas, kegyetlen, a spanyol inkvizicziőra emlékeztető bírói testület volt. Ellenkezőleg. Alig tudok bíróságot képzelni, mely több elnézést, humanitást tanúsított volna a vádlottakkal szemben, mint ez a forradalmi biróság. Tudni kell, hogy Békésmegye, mely a háború iszonyatosságait nem látta saját területén, olyan veszedelmes paraszt-lázadásnak volt színtere, hogy maga Kossuth Lajos a kormányzás súlyos gondjai között is szükségesnek látta, mint a Honvédelmi Bizottmány elnöke, szavát, felemelni és egy békéltető felhívást intézni Békés- megye lakosságához. »Megilletődve értesültem — írja Kossuth Lajos — hogy Békésvármegyében a rend bomlásnak indult, a törvények tisztelete helyébe féktelenség lépett s gaz izgaíók a népnek hiszékenységét arra használták, hogy a személy-és vagyonbiztonságot feldúlják, s a népet oly kicsapongásokra bujíogassák fel, mely ha büntetlenül el- (üreínék, az országnak saját fiainak bűnös kezei alatt szét kellene omlani.« Vagyis az ország első embere a békésmegyei lázadásban országos veszedelmet Iát és ehez képest ad hasításokat a veszedelem leküzdésére. ügy látszik, Olá István nem tudta, hogy mekkora energiával áll szemben a hatóság részéről. Megiüatodva azoktól a frázisoktól, amelyeket árult, fanatikus hévvel magyarázta, hogy az urakat mind megvásárolta Metternich s azért hiába gyön a magyar, az urak már előre eladták a németnek. És kínálta Metternich cimü füzetét, mely ennek a magyarázatnak a révén n3gy kelendőségnek örvendett, ügy elfogyott, hogy később a statáriáüs biróság nem tudott példányt kapni belőle. És Orosházán szűrös, ködmönös atyafiak, kik nvolcz hónappal előbb még jobbágyok voltak, lármázva, harsogva emlegették Metternich nevét. (Épp úgy, mint a franczia nagy forradalom első éveiben a Pitt nevét emlegették, mint minden baj, ármány és kudarcz okát, kit ennélfogva el is neveztek az emberi nem ellenségének.) Igen, a boldogtalan 0!á István a széles orosházi piaczon a kiterített ponyva msllett magyarázta a népnek, hogy az urak, főleg a megyei urak, a nép szabadságát újra el akarják adni, mert az urak mind a metternichi politikához húznak. Pedig hát — mondotta — most már nincs ur. Ha a nép adót fizet s a gyerekét katonának küldi, akkor a népnek joga van rendelkezni minden irányban, ő az igazi ura minden vagyonának. És ezeket a lázitó szavakat az erőszak tényei követlék. Földre teperték Zugovics szolga- bírót, az urasági ültetvényeket kiirtották és elfoglalták a legelőket. Ekkor lépett közbe erélyesen a hatóság. Kis Péter főszolgabíró ef'ogatta a histőriást (társa úgy látszik megugrott), s néhány nap múlva átadta az akkor megalakult rögtöa- itéiő bíróságnak. A szabsdságharcz első esztendejének utolsó hónapja volt, de az orosházi lázangó nép nem érdeklődőit a csatatér hírei iránt, hanem fenyegető morgással leste a következendőket, vagyis a rögtönitólő bíróság eljárását. Több mint ötszáz
