Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-23 / 4. szám
1913 január 23. NAGYBÁNYA S delet tárgyalása alkalmával sok szó esett a délutáni hivatalos órák visszaállításáról. Ha valaki délután a hivatalokba benéz, láthatja, hogy a legtöbb hivatalban délután is folyik a munka, legfölebb azért jó ez uj rend, hogy délután nyugodtan dolgozhatik a tisztviselő, a felek áradata nem zavarja. De ha a képviselőlestület bölcsessége úgy dönt, hogy délután is legyenek hivatalos órák, legalább azt kérjük, hogy a fogalmazói szaknál kiírható legyen, hogy a felek mely időben fogadtatnak s panaszok mikor vétetnek fel. Tapasztalásból állíthatjuk, hogy e nélkül a tisztviselő egész munkaideje a felekkel való érintkezéssel majdnem egészen elkallódik. Vagy talán méltányosságból annyit kellene megtenni, hogy nyáron át, amidőn a hivatalos órák a kora reggeli órákban jobban kihasználhatók, a délutáni hivatalos sórák beszüntessenek. Vita tárgyát képezte az is, hogy újabb állások kreálásától tartózkodni kell s a munkatöbblet a hivatalos óráknak jobban való kihasználásával elvégezhető. Erre vonatkozólag utalunk a főispánnak a hivatalvizsgálat alkalmából a városhoz intézett leiratára, melyben minden hivatal ügymenetevei meg van elégedve, csupán a számvevőségnél, a pénztári tisztségnél talált tűrhetetlen állapotokat és pedig kifejezetten azon okból, mert a sok munka elvégzésére az alkalmazott tisztviselők nem elégségesek s felhívja a várost, hogy e bajon uj tisztviselők beállításával azonnal segítsen. Pedig gondoljuk meg, hogy a számvevőség s pénztári tisztség kezén legvitá- lisabb ügyeink fordulnak meg. Épen igy vagyunk az adóhivatallal is. Mi a magunk részéről is legjobban örülnénk annak, ha a számonkérő szék minden hónapban szigorú objektivitással teljesítené a kötelességét, legalább jelentéseiből a képviselőtestület világos képet nyerne arról, melyik tisztviselő hogyan van terhelve, mint végzi kötelességét s ezzel azután sok mende-mondának is vége szakadna. Czikkünk legelején szándékosan mutattunk rá arra, hogy amidőn százezrek kiadásától menthettük volna meg a várost s midőn legfőbb ideje volna annak, hogy a város részére számot tevő bevételi forrásokról gondoskodjunk, minő apró cseprő dolgokra pazaroljuk az időnket, tehetségünket, melyek esetleg évi egy két ezer koronát hoznának a városnak. Mindezt pedig irtuk a legnagyobb objektivitással s a városi ügymenet teljes ismeretével. sz. A mészáros iparosok fekote könyve. A mészáros iparosok nagy dologra határozták el magukat. Döntő lépésüknek, mely kis városokban eléggé szokatlan, bizonyára megvolt és megvan a maga kényszerítő oka, mely nemcsak a válságos közgazdasági helyzetben leli magyarázatát, hanem abban az érthetetlen abuzusban, hogy igen sokan a mészáros-üzleti számlájukat egy évben csak egyszer fizetik, vagy még akkor sem, vagy pedig akkor is csak részletfizetést teljesítenek. Pedig ha vau üzlet, hol készpénzzel kell az árut vásárolni, épen a mészáros üzlet az. Az árut nem adják hitelbe, nekik pedig azt hosszú időre kell kihitelezniük, úgy, hogy az időközi kamatok a legtöbb esetben fölemésztik a tisztes üzleti nyereséget, tíz a lehetetlen állapot vezette a mészáros iparosokat arra, hogy legutóbb tartott értekezletükön minden mészáros iparosra kötelező hatálylyal kimondották, hogy egy hónapnál tovább senkinek sem hiteleznek s ha az adós egy hónap múlva nem fizetné ki adósságát, erről körlevélben érlesitik az összes mészáros iparosokat, akik az ideig, inig az illető adósságát ki nem fizeti, az illetőt csak készpénzért szolgálják ki. Az a mészáros iparos, aki e közös megállapodást megszegné, jelentékeny bírságot fizet. Válasz a „Különös érvelés “-re. Január 22. Dr. Ajtai Nagy Gábor a Nagybánya f. hó 16-iki számában megjelent czikk egy pontját kiragadva, azt a Nagybányai Hírlap 19. számának »Különös érvelés< czimü közleményében hosszasan biráigatja, kihozván végül azt, hogy e pontban foglaltak a város nagy anyagi hátrányára fognak szolgálni. Ezen téves conclusio indit bennünket arra, — mi különben a fent említett czikk czéljától távol állott — hogy „különös érvelésünket“ most már pusztán ez irányban folytassuk és teljes objektivitással bebizonyítsuk azt is, miszerint a villamosom üzembérleti szerződésének 15 évvel való meghosszabbítása még akkor is az üzem és a város érdeke, ha más méltányos- sági okokat nem is veszünk figyelembe. ügy látszik dr. Ajtai Nagy Gábor vagy nem olvasta át a czikket a maga teljes egészében, vagy félre értette, különben meggyőződhetett volna arról a nagyon fontos körülményről, hogy az üzem első üzleti éve — ha csak az áramszolgáltatáson elért üzleti eredményt vesz- szük tekintetbe, 28244.39 K vesztességgel zárult. A magán berendezések számláján elért 18970 K 84 í nyereség ugyanis nem irható a telep javára, s ez különben is oly jövedelem, melyre csak az első két-három évben lehet számítani, hiszeu az ujonan elkészítendő magán berendezések száma évről-évre csökkenvén, csökken a szerelésükön elérhető nyereség is. Az 1911. üzleti évben elért, ennél aránylag sokkal kedvezőbb, de absolut még mindig igen csekély pozitív eredményt a telep tisztán csak annak köszönhette, hogy az üzembérlő Ganz-czégnek sikerült állandó fogyasztóul a veresvizi bányamüvet megnyerni s igy egyrészt a berendezés jobb kihasználását biztosítani, másrészt az áramtermelési költségeket leszállítani. Ezen áramszolgáltatási szerződést a kincstár csak négy évre kötötte meg, mert már ekkor az volt a terve, hogy Felsőbányán központi telepet létesít. A városi telepet ezen terv miatt az a veszély fenyegette, hogy négy év múlva főfogyasztóját ismét elveszti s esetleg rosszabb körülmények közzé kerül, mint az 1910. év végén volt, mert pusztán világítási áramból eredő terhelése, a csekély fogyasztású fémszállas lámpák terjedése következtében még az 1910. évinél is kedvezőtlenebbé alakulhatott volna, már pedig mint előbb láttuk, ebbői korán sem fedezhető a telep évi üzemköltsége és amortisatiója. Ne feledje czikkiró azt a körülményt, hogy ebben az esetben a telep évi mérlegének egyensúlya csakis úgy lett volna biztosítható, ha a mü az áramegységárakat felemeli, már pedig azt hisszük, czikkiró lett volna az első, aki kizsarolást emlegetve az ellen mint fogyasztó tiltakozott volna. Ezek előre bocsátásával áttérünk a czikk érdemleges tárgyára: A legnagyobb lelki nyugalommal kijelenthetjük azt, hogy czikkiró első sorban nem ismeri az üzembérleti szerződést; másod sorban nagy tévedésben van a szerződés meghosszabbítására vonatkozó tárgyalások megkezdésének időpontjára, továbbá azon eredeti indokokra vonatkozólag is, melyek üzembérlő ezéget e meghosszabbítás kérésére — illetve a város — czikkiró szerint, kicsinyhitű korifeusait a hosszabbítás — Hiszen majd megjön, próbálta magát is, meg a többieket is vigasztalni. Most azonban Kapuszlnyákot szállotta meg a csüggedés: — Megjön, meglehet. De akkor már hol leszünk mi öregek, te is Marus, meg én is! Marus kiegyenesítette sovány, görbe derekát, fölállt a szalmaülésről, a szemei meg tágra meredtek, úgy nézett Kapusztnyákra, aki csak helyben hagyta: — Nem leszünk mi már meg akkor, nem bizony. Nem látom már én meg a Janó fiadat, de bizony te sem. — Nem látom meg? kérdezte Marus és a hangja olyan fojtott, olyan nyögősszerü volt, mintha a vén gazda minden egyes szava egy-egy nagy teher volna, amit ráraktak. — Nem bizony. Messzi van innen Amerika, a halál meg közel jár mihozzánk. — Hát nem látom meg soha ? — Soha! — Soha ! Odakapott a fejéhez, igazgatni kezdte fekete fejk«ndőjét, pedig nem volt annak semmi hijja és rémületteljes suttogással ismételte: Soha se látom már! . , . És én még nem is búcsúztam el tőle I . . . Nem búcsúztam el a fiamtól, akit már nem fogok soha többé látni ... — Dehogy is nem, vigasztalta a menye. Hiszen elbúcsúzott tőle. Meg is ölelte, meg is csókolta, meg is áldotta emberi módra, úgy, a hogy dukál! . . . — Nem ... nem ... azt mondtam neki, hogy a viszontlátásra és sohasem látom már őt viszont I... Az emberek ráhagyták, nem feleltek neki, hadd keseregje ki magát. Marus azonban nem szólt többet és a nyolez szekérnyi tót visszaesett letargiájába. Még csak nem is türelmetlenkedett egyik sem, hogy a kocsi beledöczögött a késő estébe, amire hazaértek. ... Az alacsony, földes házban szanaszéjjel hevert minden. A magas ágyon fölhalmozott ruhája meg ott hevert a lóczán. A halina nadrág szára lelógott róla a földig. — Ezt az ágyat már nem fogja megágyazni a fiának és ebben a nadrágban sem fogja őt látni . .. És ahogy igy körü'jártatta bizonytalan tekintetét, csak a gazda nélkül maradt ágyat, halinaruhát, aztán a kaszát, fejszét és egyéb holmit látta. Hirtelen kíméletlenül tárult föl előtte a legnagyobb távolság időben is, térben is: az örökkévalóság, a soha. Marus szegény feje beleszédült ebbe és ahogy haza értek, egyszerre csak nem tudott kimenni, fölkelni se tudott, sőt még a szűkös ételhez se nyúlt. Marust a jó meleg padkára fektették, ezt is dúsan kipárnázták, a szomszédasszonyok hoztak neki irt, sőt még a doktor is adott valami medi- czinát, de Marus cs«k azt hajtogatta, hogyneki semmije se fáj, hogy nem beteg, hanem hogy a fiától, kit már soha sem fog viszont látni, nem búcsúzott el. Ezt hajtogatta folyton és amikor már beszélni se tudott, úgy járt az ajka, mintha csak ezt mondogatná. Hetednapra eltemették, így lett a nagy ut első áldozata az itthon maradt Marus. Kapható mindenhol! A BIKSZÁDI Árjegyzéket kívánatra küld a Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes gyógyásvány- viz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb gyógy- hatása felülmúlja a hasonló összetételű külföldi ásvány- vizeket. Kapható mindenhol!
