Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-23 / 4. szám
Z2£X. évfolyam. 1S13. január Hó 23. “4-ils: szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGL Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők, hirdetések felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. A tisztviselők mellékfoglalkozása s más egyebek. Január 22. nek Amióta a ^ódositott városi szabá’*' rend**’ tv . 'ia napirendre kér azó por* tea merült fő1 ezé. .atyuba zökken rének ^..ait. s a félrebillen, ügyi egyensúly elyreállitása. Dics - „ méltó törekvés, hogy mindenki eszméinek, ideáinak legjavával siet a nehéz helyzettel küzdő város támogatására s ez mireánk annál örvendetesebb, mert hiszen a közügyekkel való élénkebb, intenzivebb foglalkozást már évek óta sürgetjük s főleg az volt szorgoskodásunk czélja, hogy a nagyobb dolgok megfelelő előkészítés után kerüljenek döntésre, hogy azzal s annak legkisebb fázisával is a képviselőtestület minden tagja tisztában legyen s igy ezek a nagyobb dolgok, miknek nagyobbak az anyagi következményei is, ne inczidenta- liter döntessenek el. A városi háztartást tárgyaló czikke- inkben nem egy Ízben muttatunk rá erre a visszásságra s nem egy Ízben sürgettük azt is, hogy a képviselőtestület kiváló pénzügyi kapaczitásai, mert hisz eléggé szép számban vannak, miért nem foglalkoznak behatóbban a város pénzügyi helyzetével? Miért nem állanak elő oly indítványokkal, hogy a városi vagyon minél gyümölcsözőbb módon kezeltessék? Miért tűrik, hogy a képviselőtestület egész ötletszerűen szavazzon meg vasúti segélyezéseket, utczanyitásokat, szabályozás czéljából házvételeket stb. s mindezt kellő fedezet hiányában a takarékpénztár folyó számlájára azzal, hogy a tőke s kamattörlesztés esedékes évi részleteit tiz vagy húsz éven át beillesztik a rendes évi költségvetési előirányzatba. Mert a városnál az addósságcsi- nálásoknál a takarékpénztári folyószámla volt az, ami a szegényembernéí a nagyharang. Ez a folyó-számlahitel volt a mi balvégzetünk, mert széles latilüdőt nyújtott oly adósságok csinálására, melyekre egyébként fedezetünk nem volt. Ez a folyószámlahitei tette lehetővé a Grund- böck-féle szerencsétlen csatornázást, melyről annak idején kiváló szakértők mondották ki, hogy egy nagy konczep- tusba később beillesztendő ilyen részletes csatornázás alig vihető keresztül. De a vehemens egyoldalú sürgetésekre a közgyűlés mégis hozzájárult a részletes csatornázáshoz, a takarékpénztári folyószámla előlegezte a költségeket az általános csatornázási költségek terhére s igy sikerült közel 100.000 koronát az ablakon kidobnunk. Épen igy jártunk az állami iskolák s óvodák építésénél is. 1 íerződéssel a kezünkben fog'oitésekhez s építés közben jöttek a felsőbb rendeletek, tődésileg vállalt kötelezett- l még ezt teljesítse a város, Debr°' több vagy pótmunkálotokat ^lositsa. S a közgyűlés ezeknek a junkálatoknak foganatosítását a folyószámla igénybe vételével mindig teljesítette is, abban a boldog reményben, hogy hiszen ezen munkálatokat az állam rendelvén el, a költségeket viselni is fogja. A tárgyalások során merültek föl ugyan egyesek részéről aggályok e költségmegtéri lésre vonatkozólag, de akkor azzal nyugtattak meg bennünket, hogy hiszen ha az állam e költségeket nem vállalná, majd bepereljük. Az állam pedig nem vállalta s igy e több és pótmunkálatok révén és a takarékpénztári folyószámla kihasználásával sikerült ismét 250 — 300000 koronát kidobnunk az ablakon. Most azután instáncziázhatunk nagy alázatossággal, hogy a kiadott nehéz ezresekért némi morzsához fhthasson a város, ha ugyan még ahoz is ha jut. Mennyivel helvesebb lett volna, ha az elrendelt munkálatoknál a város azon kijelentést teszi, hogy a szerződésileg vállalt kötelezettségekre fedezete van, de szerződésen kívüli munkálatokra nincs. Vájjon mi lett volna? Egyszerűen az, hogy az elrendelt munkálatokra fedezetet nyújtott volna maga az állam. Mert ahol nincs, ott még maga az állam sem vehet semmit. Emlékébe idézzük a képviselőtestületnek az erdei iparvasut anteaktáit is. Midőn arról volt szó, hogy az erdőgazdaság belterjesebb kihasználása czéljából iparvasutat létesítsünk, akadt egy vállalkozó, akinek a háta mögött igen tekintélyes pénzes emberek állottak s aki azt az ajánlatot tette a városnak, hogy a maga költségén felépiti az iparvasutat, a városnak biztosítja azon kedvező tarifákat, a mely tarifáknál kedvezőbb az iparvasutnak városi kezelésében sem állhatna elő s az iparvasutat harmincz év múlva teljesen díjtalanul a város tulajdonába bocsátja. A közgyűlés ez ajánlat fölött egyszerűen napirendre tért, maga kezdett az iparvasut építéséhez s azzal, hogy az iparvasut építésére vonatkozó ajánlatot nem fogadta el, ismét sikerült közel egy félmillióig megkönnyíteni a város kasszáját. Ez adatokat csak úgy találomra szedtük elő a sok közül s az ily dolgokért sürgettük már évekkel ezelőtt a közügyek iránt való nagyobb érdeklő- j dést s az ezekkel való behatóbb foglalkozást, különösen pénzügyi kapaczitá- ! saink részéről, mert nyilvánvaló volt j minden gondolkozó fő előtt, hogy az ily ötletszerű, konczepczió nélküli gazdálkodásnak oda kell hogy vezessen, a hová vezetett. Súlyosbította a bajt, hogy már évek óla a legnagyobb virtuozitással csak lep- lezgettük a bajt s az évi költségvetési előirányzatokat oly boskói ügyességgel tudtuk összeállítani, hogy nemhogy deficitünk nem volt, hanem még fölöslegünk is — a papiron. Pedig az lett volna a kötelességünk, hogy nyílt kártyával játszunk s a hiányt pótadóban már akkor vessük ki, amikor még 15 -20% os pótadóval is segíthettünk volna magunkon. De a pótadótól mindenki irtózott; s nagyon kevesek voltak azok, akik tul- tették magukat azon az ósdi, hagyományos felfogáson, hogy mindent a város teljesítsen, hiszen azért város, a közönség meg semmit. Ennek illusztrálására felhozzuk, hogy ezelőtt egv évtizeddel épen mi voltunk azok, akik fölvetettük az ideát, nem volna-e helyes, ha a tűzoltói költségeket a háztulajdonosok vállalnák? Hiszen, az ő érdekük főképen a tűzoltóság szervezése A háztulajdonosokra házaik nagyságának s a szobák számának aránya szerint alig esett volna évenkint 1 - 8—10 korona, amit könnyen elbírhatott volna mindenki, a város pedig megszabadult volna egy terhes kiadástól. Minő nagy egyhangúsággal elvetették ez indítványunkat! S egy évíized alatt a városnak ki kellett adni kerek 200,000 koronát tűzoltói költségekre, amely pedig a pénztárában maradhatott volna. A jelenlegi súlyos válságos helyzetben, amidőn a pénzügyi krízis is szinte elviselhetetlenné teszi a helyzetet, azt vártuk volna, hogy a képviselők, főleg a pénzügyi szakértők, a gazda kiválóságok nagy érdeklődése a város gazdasági helyzetének javítására irányul. Életre való ideák, nagy konczepcziók fognak szőnyegre kerülni, melyeknek révén a labirinthusból megtaláljuk a kivezető utat. S e helyett mit tapasztalunk? Rendkívüli aprólékosságok forognak a napirenden, amelyek szinte lázba ejtik a sziveket. Az izgató kérdések egyik legizgal- masabbika a tisztviselők mellékfoglalkozása Miért kerteljünk, mondjuk ki nyíltan, hogy e mellékfoglalkozások alatt a takarékpénztári elnöki, felügyelő-bizottsági elnöki, a t. ügyészi s két igazgató- sági tagi állás értendő, melyeket ez idő szerint a takarékpénztári alapszabályok értelmében a polgármester, a főszámvevő, a városi tiszti ügyész s választás utján az egyik városi tanácsos s a főjegyző töltenek be s amely tisztségek betöltéséért, mint minden más pénzinté
