Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-16 / 3. szám
2 1913. január 16. NAGYBÁNYA város villanytelepét biztos alapra fekteti, mert ingyen közvilágítást nyer, a befektetési tőke amortizatiója őt nem terheli, bérlete 50 évig biztosítva van és ezek ellenében csak azt nyújtja, hogy a felmondási határidőt 10 év helyett 25 évre tolja ki. Az elért előny sokkal nagyobb, mint az a 15 esztendő, mit a város ennek ellenében nyújt. Mint kimutatva van, ezen beruházás a városra nézve előnynyel jár, de tekintettel arra, hogy a kincstári szerződés tervezet benyújtása után, újabb részben a kincstár, részben magánosok és városi iparvállalatok részéről újabb motorikus erőt óhajtanak igénybe venni, amelyre az elsősorban tervezett 800 HP bővítés nem elégséges. Hogy a kérdés most oldassák meg, azért nem mint a szerződés szerinti energia szolgáltatás mutatja 800 HP-nyi, hanem 2 drb 600 összesen 1200 HP-t szolgáltató telep kibővítése lett elhatározva. Ezen berendezés jelenlegi megoldásának költsége nem áll arányban ugyan a szerződés szerint kifejtendő erőmeny- nyiséggel, de sokkal olcsóbb e berendezést már most létesíteni, mint egy-két év múlva ismét egy 400 HP-s egységet építeni be. A költséget összehasonlítva az elérendő nyereséggel, a következő eredmények tüntethetők fel: 1. A jelenlegi 2 drb 400 HP gép mellett, mely okvetlen kibővítést kíván, mint azt az 1911. évi üzem eredmény mutatja a nyereség 3753'88 K. 2. Az újabb szerződés alapján 2 X 400 HP-nyi beépítés, mely 372,000 K beépítési tőkét kíván, az amortizatió ö’öö0/« levonása után 29,48200 K. 3. Ha a jelenleg a még közvetlenül nem, de 2 éven belül föltétlenül értékesíthető 2 X 600 bővítést vesszük tekintetbe, úgy 500,000 korona beépítési tőkét és az 5'65% amortizatiót véve alapul, ugyancsak 22150 korona hasznot eredményezne. f)e minthogy 2 éven belül még legalább 500.000 Kw órát fogunk átlagosan 8 fillér egységár mellett elhelyezhetni, ez 40.000 korona bruttó bevételt jelentene, melyből 38.000 korona az üzemköltség, igy ezen ujabbi befektetés két év múlva már 2000 korona bruttó jövedelmet biztosítana, azaz a telep jövedelme előreláthatólag 44150 K volna. Ezen jövedelmet ezen újabb befektetéssel okvetlen elérni reméljük, mert a kincstári szerződés a legminimálisabb, de minden körülmények között igénybe veendő szükségletre kötötte megszerző dését, már pedig a veresvizi kincstári üzemmel, mint azt az 1912. évi fogyasz- I tásból látjuk, egy év alatt 715 Kw, azaz naponta 120 — 150 HP-t vett igénybe. Hogy a kölcsön a tényleg kimuta- tott 500.000 K befektetésnél 200.000 koro- I nával nagyobb, oka elsősorban az ár- ■ folyam különbözet, a kölcsön felvétele alkalmával felmerült költségek, melyek i körülbelül 100000 koronát tesznek ki, I úgy hogy pénzértékben csak 600000 K j fog rendelkezésre állani, melyből a 100 ezer K a telep fejlődéséhez szükséges szek- meder csatlakozásokra, mint forgótőke i fog az üzem rendelkezésére bocsáttatni. Természetesen az üzem ezen forgótőkét is amortizálja, de el nem használt részét betétként kezeli, mely az üzem javára fog kamatozni. Ezek alapján erős meggyőződésünk, hogy a létesítendő újabb beruházás úgy a városra, mint az üzembérlő részvény- társaságra előnynyel fog járni, mert nemcsak a befektetett tőke törlesztése biz- tosittatik, hanem biztos 9500 korona közvilágítási költséget takarítunk meg és még bizonyos % nyereségben részesülünk ; tehát, hogy a város nyomott anyagi helyzetén segítsünk, az üzemi berendezkedésre szolgáló tőke beszerzésére szükség van, mert ellenesetben nemcsak a remélhető nyereségtől esünk el, hanem a Ganz-cég, illetve a m. kir. bányaigazgatósággal kötött szerződésből a városra tetemes károsodás háramolna és e mellett üzeme bizonytalan üzemi eredményeknek VOlna kitéve. Fábián Lajos. Mi lépett életbe 1913-ban az uj adótörvényből? — Irta: Exner Kornél egyetemi tanár. — Január 15. Az 1913. évi állami költségvetést magában ! foglaló törvény az egyenes adók reformjának I végrehajtására vonatkozóan nagyjelentőségű ren- j delkezéseket tartalmaz. Ezek a rendelkezések I rendkívül érdekes, a különböző államok pénzügyi jogának történetét tekintve, egyedül álló ! helyzetet teremtettek. Ennek a helyzetnek meg- I világítása és főbb vonatkozásainak föltárása I nem lesz időszerűtlen. Tisztázni kívánjuk azt, hogy mi lépett j 1913. év első napjával folytatólagosan életbe a I Wekerle-féle nagy adóreform egyes részeiből? Az állami egyenesadó-bevételek zavartalan befolyása érdekében, az uj adókivetésig — ami most eltolódott — köteles mindenki egyenesadóját az 1912. évre megállapított mértékben befizetni Természetes azonban, hogy ez a kötelezettség a múlt évre megadóztatott adótárgy létezésével és birtoklásával kapcsolatos. Ha tehát az 1913. év folyamán az adótárgy megszűnésének esete áll be, az adófizetés kötelezettsége is megszűnik. Például: ha valaki az 1913. évben házát eladja, üzletét bezáry'a, avagy foglalkozásával fölhagy, a ház, az üzlet, illetőleg a kereset után kivetett adók további befizetésére A „Nagybánya“ tárczája. Téged nem adlak. Amit adott eddig a jó sors Mindent, visszaadtam neki. De ez utolsó ajándékát Azt, vissza már nem veheti. Téged nem adlak vissza néki Én alkonyati szép napom. Nem is nap vagy, de éjjelembe Bevilágító osillagom. Téged nem adlak semmi áron, Te hozzád kötöm életem. Nélküled már nem élhetek meg S talán te is csak énvelem ? De ha tudnál is mással élni, Téged nem adlak már oda. A lánczok, mik máshoz kötöttek Nem forrnak össze már soha. Széttéptem mindet, szemröl-szemre 8 telkedre más lánezot rakok — Beád fűzöm szerelmem lánczát, De azért én leszek rabod. Örök rabod, örök királyod l És te: királynőm, mindenem — S el nem vehet tőlem, mig élek Se ég se föld, se senkisem! Úgy ragaszkodom én te hozzád, — Mint orvosához a beteg — Csak akkor hagyhatsz el te engem Ha megölsz s én halott leszek .... Vértesy Gyula, Magdolna. Magdolna a bámész, közömbös tömegben árvának, szerencsétlennek érezte magát. A város túlságosan hivalkodó pompával tolakodott eléje, mint egy kaczér asszony, aki színházba készül. A kristálytiszta télesti levegőben káprázatos villámgömbök sugarai sziporkáztak szerteszét. Lámpa-diadémok ragyogtak a házak homlokán. A kirakatban igazi és hamis drágakövek csillogtak. Lármás, tolakodó, vidám, hazug volt a város. Magdolna pedig tele szomorúsággal. Mentül több ember közé jutott, annál nagyobb aggodalmak lepték meg, mintha ez a sok hangos, tülekedő ember csakis rajta akarna keresztülgázolni Egy idő óta nagyon érzékeny, félénk lett, babonás sejtelmek lepték meg. Alig volt nap, hogy a mint kilépett az utczára, ez a gondolat ne settenkedett volna körülötte: — Valami történi fog ma velem . . . Egy felpántlikázott tót dajkán, akin zöld pruszlik, lila szoknya, piros csizma volt, úgy elbámult, hogy majdnem belébotlott. A termetes cseléd félrelökte és haragos pillantást vetett reá. így lett Magdolna figyelmessé a gyermekkocsira, a melyet a pesztonka maga előtt tolt. A gyermeket nem látta, mert azt eltakarta a dús mennyezet. Afféle kis rózsaszínű hercze- gecske lehetett, egy módos házaspár elsőszüiött bambinója, akit négykerekű selyemtrónuson visznek ki a világba, hogy hivalkodjanak vele. A baldachin alól a kisdednek C3ak a két kis keze látszott ki: mintha a tavi liliomnak két bimbója lett volna, hasadó, de még ki nem nyílott szirmaival. Apró mancsaiban kis aranylánczot szorongatott, a mit nyilván még otthon ejtett zsákmányul és a mit a világ minden kincséért sem engedett ki a karmai közül. — Ő az — nyilallott végig Magdolna szivén a sejtelem. Honnan támadt ez benne? Micsoda titkos gondolatlánczok, a miknek összefüggését maga sem sejtette, vitték rá erre a különös clairvoyancera ? Ezer csecsemő közül miért éppen ez lett volna az, a kivel ismeretlenül is annyit foglalkozott. És a láncz, a minek a függőjére négylevelü lóhere van zománczozva, miért volna ép az a láncz ? Hiszen ilyen ékszert aranyművesnél tu- czatjával lehet kapni. És mégsem tudott a sejtelmétől szabadulni, folyton nyomon követte a gyermekkocsit, a mely egyre határozottabban abba az irányba igyekezett, a mely lassanként eloszlatta minden kétségét. És végül megállt ama ház előtt, a melynél Magdolna szive hevesen dobogni dezdett. — Ő az, kétségkívül ő az — jajdult fel Az iparvasut. Fővárosi lapok híradása szerint a főldmivelésügyi minisztérium tizenhatmillió koronát vett föl büdgetjébe. hogy az erdők jövedelmezőbb kihasználása czéljából erdei iparvasutakat építsen. A kijelölt városok között, melyeknek erdőgazdasága iparvasutat kapna, van Nagybánya is. Mi úgy tudjuk, hogy a város már korábban lépéseket tett, hogy a kincstár vegye át a városi erdőgazdaság érdekeinek figyelembe vételével a város által épített iparvasutat s azt állami kezelésben tartsa fönt. A tárgyalások erre vonatkozólag már meg is indullak, de mégis most, a miniszter újabb elhatározása folytán volna legfőbb ideje annak, hogy az iparvasut átvételének kérdését megoldásra vigyük. Hiszen, ha az állami kezelésbe vett iparvasut is biztosítaná a városnak a kedvező szállítási tarifákat s a város hozzájuthatna az iparvasulba befektetett s még befektetendő nagy tőkéihez, a város anyagi helyzete is mindjárt más képet mutatna Vitális érdeke a városnak, hogy az illetékes körök e kérdést most állandóan napirenden tartsák.
