Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-08 / 19. szám

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szeikesztő:

ÉG L Y MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Yeresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kSnyvkeriskedő üzleté1'*'"’ !s.

Városfejlesztés.

Május 7.

A városok életében az utolsó évek alatt mutatkozó szokatlan fellendülés legjobban a belügyminisztérium városi osztályában érezteti hatását.

Mig azelőtt ezt az osztályt maguk a városok is alig ismerték s nagyon kevés volt az érintkezési pont ez osztály és a városok között, addig ma már annyi munkát adnak a városok ennek az osztálynak, hogy a városok iránt tapasztalható legnagyobb fokú jóindulat, a teljes ügyszeretet és a túlfeszített munka mellett sem képes ez osztály oly gyorsan, mint ahogyan azt az ügyek természete s maga az osztály kiváló vezetője is óhajtaná — az óriási munkát elvégezni.

Nemcsak a jelentékenyen megszaporodott fogalmazói kar munkájának a revíziója köti le az osztályvezetők és az osztályfőnök idejét és erejét, de rendkívüli módon igénybe veszik őket a személyes látogatások, informácziók, sürgetések stb. is. Úgy, hogy elmondhatjuk, hogy nincs a belügyminisztériumban még egy osztály, mely a látogatások tekintetében ilyen frequentált volna.

Ilyen körülmények között úgyszólván a lehetetlenséggel határos, hogy ez az osztály a több időt és zavartalanságot igénylő törvén}7javaslatok kidolgozásával foglalkozhasson és ez irányban

mélyreható, sokszor az egyes városoki kiterjedő helyszíni tanulmányokat folytathasson.

Ez indította a belügyminisztert arra, hogy a belügyminisztérium városi főosztálya keretében a városok fejleszt ésé- ! vei összefüggő kérdések számára külön alosztályt létesítsen. Az uj alosztály ügykörébe a következő ügyek fognak tartozni: Helyszíni tanulmányozás a városokban. 1912. évi LVIII. törvényczikk ! végrehajtásának irányítása. A városok I állami segítésével kapcsolatos ügyek. Az 1886. XXL törvényczikk 15. szakasza és az 1886. évi XXII. törvényczikk 132. szakasza alapján behozható közszolgáltatások. A városi vagyon hasznosítására vonatkozó általános irányítás. A városi intézményekkel, intézetekkel, közmüvekkel, vállalatokkal kapcsolatos elvi és szabályozási kérdések. Városi törzskönyv létesítése.

Az uj alosztály létesítését azok a nagy országos érdekek teszik szükségessé, amelyek a helyesen irányított városfejlesztési politikához fűződnek. Egyik- ! másik városnak túlfűtött a fantáziája, de annál kevesebb alapossággal és előrelátással vezetett a fejlesztési politikája. A milyen fontos az ország modern fejlődése szempontjából a jól átgondolt városfejlesztés, annyira árthat nemcsak az egyes városok anyagi érdekeinek, hanem a modern haladás hitelének is a terv- . szerütlen kapkodás. Ez az egyik szempont amely elsorenu, déssé teszi a városfej let. t-. , oi

zükségletekkel összhang». aitó irányítást.

Tagadhatatlan, hogy az uj, város- fejlesztő belügyminiszteri osztályra nagy szükség van, csak igazi liberalizmus hassa át működését. De ha a bürokratizmus válik úrrá rajta, több kárt fog okozni a városoknak, mint hasznot. Pedig az is kétségtelelen, hogy az ország testébe frissebb vérkeringést csak a modern városi fejlődés hozhat, az pedig ma különválaszthatatlan azoknak a városi intézményeknek a megépítésétől, amelyek terén amúgy is messzire elmaradtunk a nyugat fejlődése mögött.

Az uj alosztálynak elsősorban az lesz a föladata, hogy segítségére legyen a miniszternek a városok fejlesztéséről szóló 1912. évi LVIII. törvényczikk 30. szakaszának végrehajtásában, mely szakasz tudvalévőén utasitja a belügyminisztert, hogy a törvény életbeléptetésétől, tehát 1912. augusztus 13-ától számított két éven belül a városok szervezetéről, közigazgatásáról és háztartásáról, úgyszintén a városi rendőrségek országos rendezéséről törvényjavaslatot terjesszen elő.

A megalkotandó uj városi törvény elkerülhetetlenné fogja tenni az uj községi törvény megalkotását is, a városi és a községi közigazgatás reformálása pedig előreláthatóan rövid időn belül

A „Nagybánya“ tárczája.

A várasszony.

Egyszer már Írtam valahol a furcsa brozsnyói bárónéról, aki bolondos szeszélyeivel, furfangos bohóságaival, csattan ős tréfáival sok esztendeig mulattatta a vármegyét. A brozsnyói kastély olyan volt, mint valami középkori vár, benne az özvegy báróné a várasszony, szép, fiatal, kellemetes asz- szony. De akármilyen kellemetes volt, nem volt olyan férfiú, aki elmondhatta volna, hogy neki virított az a gyönyörű rózsaszál. Pedig, be gyönyörű volt! Pár száz esztendővel korábban még királyok háborúztak volna érte, de most az időt jóval későbben írjuk, csak a megyei gavallérok verekedtek miatta. A párbajok időszaka is el múlott, mert rájöttek, hogy hiába harczolnak a szép asszonyért. Egyformán kedves, szeretetreméltó volt mindenkihez, a kastélyban szívesen látott vendégeket és a vendégei azt csinálhatták, a mit akartak. Nem hajolt senki szavára, senki imádására, epedésére. Csak egy pár komoly öreg úr volt, aki megrögzött gonoszsággal mondogatta a megyei kaszinóban:

— Ugyan ne hagyjátok magatokat bolonddá tenni. A báróné is csak asszony, még pedig olyan asszony, aki valamikor egy cseh miniszternek volt a lánya, aztán színésznő volt mindaddig, a mig Beszterczey báró belé nem botlott. A színésznőknek pedig, rég megmondták a doktorok, kétszer akkora a szivük, mint a polgári renden lévő nőké.

így dohogtak a koros öreg urak, — de hát az öreg urak már mind ilyenek. Beszterczey báróné azért tovább is mulatott, vadászott, lako- mázott Néha napokra, hetekre eltűnt Brozsnyóról.

— Hová? Most kellene megcsípni, — vélték az öreg urak. — Ugyan hol jár ilyenkor?

Kozsniczky nyugalmazott százados, aki a bizonyos kastély várnagya volt, szelíden simogatta kétágú szakáliát és csendesen mondta :

— Kár volna az időért. Meglehet, hogy arat valamelyik tanyáján a báróné, parasztlánynak öltözve. De az is meglehet, hogy Párisban mulat. Nem tudja az ő útjait senki.

— Jó, jó, de hát levelet csak ir néha. Intézkedik az uradalom ügyeiben.

Kozsniczky még szelidebben simogatta a szakáliát:

— Nem az, könyörgöm. Nem igen vannak az uradalomnak ügyei. A pénzt bevisszük a takarékba; ha fizetni kell, onnan kihozzuk. Lopni senki se bátorkodik, mert a báróné ő méltósága nagyon jó gazdaasszony és még azt is tudja, hogy hány vánkosczihája van. Ha vendég jön, ellátjuk, mintha otthon volna, — meglehet néha az is, hogy odahaza van, csak nem mutatkozik senki előtt. Még én se tudom, ha otthon van, csak ha hivat.

A megyei kaszinóban nem volt olyan fej, amelyik ne mozgott volna jobbra-balra a Kozsniczky beszédére. Igaz, hogy a százados születésére nézve lengyel lovag és nem veti meg a nagyot-mon- dást, de a szeszélyes Beszterczeynétől minden kitellett.

Kozsniczky búcsúzott, felemelkedett és kinézett a kaszinó ablakán. Odalenn a piacztéren négy almásszürkét jártatott a kocsis.

— Estére otthon kell lennem, mert az a rend hogy az éjjelt otthon töltsem. A bárónét ugyan, már három hete nem láttam, de ha három esztendeig nem mutatkozna, akkor is betartanám a parancsait. Nem tudni, melyik perczben toppan be a kastélyba. Azt szokta mondani, ha néha szóba áll velem : Kozsniczky kapitányom, azt se fogjátok soha se megtudni, hogy ha egyszer meghaltam. A vendégek éppen úgy járnak majd ki-be a kastélyban, éppen úgy isznak az egészségemre, ha már a föld alatt nyugszom, mintha még mindig élnék. Ne sirasson engem senki, ne örüljön a halálomnak senki. A cselédséget rendesen kifizessed, a vendégekre gondod legyen, — mert meglehet, hogy még akkor is előjövök, amikor már mindenki azt hiszi, hogy meghaltam.

így beszélt a nagyszakállu Kozsniczky és körülnézett.

— Ugy-e, furcsa asszony az úrnőm ? Urak, kinek volna kedve kijönni vacsorára Brozsnyóra ?

Valahogy senkinek se akaródzott; máskor kocsiszámra vitte a vendéget a kastélyba Kozsniczky uram a megyei kaszinóból, a hová csak olyankor jött, ha az utolsó vendég is elfogyott a kastélyból. Az volt a kötelessége, hogy soha vendég nélkül ne legyen a kastély,. Esőre hajlott az idő, meg aztán a báróné úgy sincs ödáhaza. . . De most úgy látszott, egyedül megy haza ; már az előcsarnokban volt, amikor a vállát megérintette valaki.

— No én elmegyek veled, úgy sincs jobb dolgom.

Kozsciczkynak felragyogott a szeme. Szebeni