Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-04-17 / 16. szám
2 N:A G Y B Á N Y A miniszter, de viszont az is igaz, hogy a jelenlegi helyen való épitkezésre kiadott összeg az ablakon kidobott pénz, mert az a hely a főgimnázium elhelyezésére teljesen alkalmatlan s az azon helyen való építkezéssel az uj főgimnázium kérdése korántsem lesz megoldva s ez a kérdés pár év múlva ismétparancsolólag sürgetné a végleges megoldást! Ezt a körülményt is figyelembe véve, vájjon a kultur czélokra hozott óriási áldozatok után nem érdemli-e meg a város, hogy az uj főgimnáziumnak óhaja szerint való felépítésével évente némi megtakarítást érhessen el, melyhez a régi fő- gimnáziumi épület visszaszerzésével jutna s amelyre valóban rá van szorulva. Hiszen ezen megtakarított összeget is úgyis csak kulturális adósságainak törlesztésére fordítaná, amely összeget egyébként csak pótadó emeléssel bírna a jövőben fedezni. De ismételjük, hogy a klastromréti építkezéssel maga az állam is jól járna, mert egyszersmindenkorra megoldaná a főgimnázium kérdését s volna egy oly ideális helyen fekvő, minta gimnáziuma, minő nagyon kevés van az országban. A régi helyen való építkezés pedig csak toldozás-foldozás volna, mely pár évre odázná el csak a kérdést s mégis nagy összegekbe kerülne. Talán büntetésképen akarják (mást nem gondolhatunk) a város közepén levő egyetlen kis sétaterünket megcsonkítani; templomunk ablaka elé egész templomhosszban kőfalat építeni; a gyerekek zajával az istentiszteletet állandóan zavarni? s mindezt azért a 300.000 koronáért, amibe a klastrom-réti főgimnázium többe kerülne. Valában épületes dolog lesz, ha a füles lapba kiüti az oltár előtt álló pap kezéből az Ur testét! Magybányán a város közepén 900 □ ölnyi területre egy tuczatrendszerü, összezsúfolt s mégis 550.000 koronába kerülő gimnáziumot építeni merénylet a város feljődése, a modern pedagógia haladása, a magyar kultúra, a magyar állameszme demonstrálása ellen, akkor, amikor a legideálisabb helyen, öt percznyi távolságra a város szivétől, négy holdnyi terület áll rendelkezésre. De úgy látszik, a miniszter számításából még kimaradt egy fontos dolog! Ha a főgimnáziumot a régi helyen építik föl, hát akkor az építésnek legalább két évi ideje alatt, hol lesz a főgimnázium elhelyezve, ha ugyan egyáltalán elhelyezhető lesz valahol? Mert ha csak az Ist- ván-szállót ki nem bérli a miniszter, másutt nem tudom, hogy hol helyezik el? Vagy talán a testvérváros lesz szives ideiglenes hajlékot adni a főgimnázium elhelyezésére? Ez a két évi bérleti összeg is levonandó lesz a megtakarítani óhajtott 300.000 koronából. Ezekkel a kérdésekkel úgy látszik nem foglalkoztak azok, akik csalhatat- lanságot vindikálnak maguknak a gondos előrelátásban! Mindezek azonban jó tanulságok a városra nézve. Azt hisszük, hogy a képviselőtestület is megszűnik a jövőben jókedvű adakozó lenni; a város polgársága is jobban fogja tudni mérlegelni a vezető helyen levő személyek változásában levő hasznot vagy kárt. Több összetartás, okosabb városi politika s akkor ennél nagyobb akadályok felett is győzedelmeskedhetünk. L. Bay Lajos orsz. képviselő. A Vörös Kereszt, Irta ; Kápolnai Pauer Victor. Április 16, A nagybányai intelligencia nagy érdeklődéssel kisérte a télen a Vörös Kérészi Egylet nagybányai fiókjának működését. Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos, elnök a thráciai hadi eseményekre s a borús külpo litikai láthatárra való tekintettel ismét erősebb agitációt fejtett ki a vörös kereszt jelvényének propagálására. Gyűlést hivatott össze, tagok gyűjtésére minden lehetőt elkövetett s egy ápolói és ápolónői tanfolyamot nyitott meg, melyen főleg dr. Kádár Aulai és dr. Wagner József főorvosok buzgólkodtak a harcztéri egészségügyi szolgálatra jelentkező önkéntes ápoló személyzet kiképzésében. A tanfolyamot városunk értelmiségének túlnyomó többsége látogatta. Elegáns hölgyek, komoly urak ültek a polgári leányiskola rajztermények padjaiban. Az intézet szeretetreméltó igazgatónője minden szükséges tanszert épen úgy rendelkezésre bocsájtolt az előadó főorvosoknak, mint azt a kir. bányaigazgató tette a kötőszerek és sebészeti anyagokkal. Az esteli órákban feszült figyelemmel kisértük az előadásokat. Az elnök nejével együtt minden alkalommal megjelent s olt láthattuk az úri nők között a legelőkelőbbeket is. A fiatal tanárok, tanítók majdnem mindannyian hallgatták a tanulságos fejtegetéseket s a polgári leányiskola és elemi iskolák tanárnői és tanítónői a legbuzgóbb tanítványoknak állottak be. Nem hiányoztak az óvónők sem, magasztos hivatásuk természetesen ez irány felé is vonzotta őket. A tanfolyam befejezése után e hó 5 én záróvizsgát tartott a nagybányai fiókegytet. Az elnök, a titkár s az examináló dr. Kádár Antal előtt sikeresen feleltek a jövő háború áldozatinak önkéntes ápolói s ápolónői: L. Berks Emmy, özv. Bugyi Ferenczné, Hegedűs Rózsi, Homola Elvira, Lakner Ernő, Lessián János, Lipluy Sándor, Mladeiovszky Lajosné, Obetkó Bella és Zsófi Mihályné. A vizsga elméleti és gyakorlati volt s a társkórház egy termében folyt le. Az elnök s a vizsgáltató főorvos legnagyobb megelégedésüket fejezték ki az eredményen s a további gyakorlatszerzés céljából a kórház látogatására biztatták az oklevelet nyert hölgyeket s urakat. A tanácsot meg is fogadták az illetők s az engedély nyerése óta szorgalmasan megfordulnak a kórtermekben. Megnyugvással vehetjük tehát tudomásul az eredményt, annál is inkább, mert mindenfelől hasonló hírek érkeznek. A Vörös Kereszt célja ugyanis oly magasztos, hogy világszerte hódit a társadalom köreiből lelkes apostolokat. Nálunk Magyarországon a Vörös Kereszt Egylet az 1911. évi XX t.-c szellemében és az állam közreműködésével, annak ellenőrzése mellett, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül a legnemesebb emberbaráti tevékenységet fejti ki úgy háborúban, mint békében. Háború esetén a hadszinhelyre küld : 165 sebesült szállító kocsit, 23 társzekeret és 300 hordágyat és hordszéket, 200 ágyas tábori kórházat, tábori kápolnával, továbbá mozgó egyleti raktárakat létesít, melyek rendeltetése, hogy azokban annyi egészségügyi anyag, fehér- és ágynemű, továbbá élelmi és üdilőszer álljon készen, amennyi 18 kórházi és 19 hadosztály 1913. április 17. A „Nagybánya“ tárczája. Praedestinatio. Valamikor — boldog gyermek-koromban Még szárnyaimról sejtelmem se volt. De már is oly magányimádó voltam, Eszme-élethez akkor is hajoltam (.Hálójával a végzet már befont ) — Egy virradatban öntudatlan ébren — [Csak egymagám aludtam a szobában,) A sáppadt szürkületi derengésben Összebújva az ablak közelében Több ködszerü árny-alakot találtain Pillanatig tartott a látomány . . . Nem álom volt s nem álmom folytatása; Oly jól láttam — amint csoportban állva, Gyűlölve? — szánva-e? — felém fordultak, És titkos egyetértőn összesúgtak. 8 felkönyökölve — hogy jobban megnézzem A fantomok is szembe néztek vélem. — £ nyomtalanabbal, mint a füst, a pára, Egy pillanat — s nem voltak a szobába, Tovaszálltak a titkok fátyolán. * Talán már akkor e misztikus árnyak A szenvedéssel eljegyeztek engem. Határoztak, törvényt ültek felettem, Hogy itt e földön nyugtot ne találjak: Hogy lelkem ne csak sorsom árnya tépje, De épp‘ úgy fájjon mások szenvedése ; 8 a kezem sorsbilincsre vert legyen, Hogy mások baján se segíthessen . . . — 8 hogy egy szebb, igazabb világba vágyjak, Tán ők oltották vérembe a lázat, Tán ők csatolták lelkemhez a szárnyat, Mely a való életből elragad . . . Végzetes törvény vonz, hajszol előre, Mindegyre mind önállóbb eszmekörbe 8 az élet kalásztermő nyílt mezője Mögöttem egyre távolabb marad. Most már tudom, hogy árnyat látni: végzet. Az éljen csak, ki valóságba lát . . . S nem érez égő vágyat: szétszakítni Örök titkok saisi fátyolát . . . Belátni a csillagok életébe — . . . Beláthatni a síron túli létbe; 8 e jöldi élet nagy kérdőjelébe: Mely milliárd visszásság szövevénye Az örök nagy: »Miérti<-be. Niola. Esküvő. — Irta; Léon Xanrof. — A betegszobában minden készen áll az ünnepélyességre, amennyire lehetséges ilyen helyeD, mert itt-ott meglátszik a hosszú átvirrasztott éj szakák rendetlensége. Olyan a szoba is, mint a bennelevők arcza: a mosoly alig képes elleplezni a nehéz gondot. A beteg, kinek sápadt arcza fehérebb, mint az ágytakaró, az asszony, ki az ágy fejénél ül s gyöngéden teszi kezét a haldokló kezébe, a két ifjú lány, kik árnyékként suhannak el s aggódva nézik az ajtót, az orvos, ki lázas türelmetlenséggel áll az ablakban, a négy szomszéd, kiket ide kérettek s kis ott ültek most ünnepi elfogultsággal, mély hallgatással. A beteg fuldokló hangon sóhajtja: Miért nem jön a polgármester, Lucie ? Lucie, a nagyobbik leány csendesen szelíden közeledik. A beteg: Megtettek-e minden előkészületet, gyermekeim ? Lucie: Megtettünk, papa. A beteg (visszaroskad vánkosára): Hát miért nem jön, miért nem jön ? A nő (megczirógatja a kezét, úgy csillapítja): Itt lesz nemsokára, Pál. A beteg (aggódva): De nekem, érzem, hogy mindjárt végem lesz s gondold meg, ha későn érkeznék, ha igy kePene itt hagynom benneteket, tégedet, Luciet meg Charlotteot . , . (Szinte kiabálva): De azt nem akarom, nem akarom! Még nem hallhatok meg, még nem szabad meghalnom 1 Az orvos (élénken odalép ágyához): Az Isten szerelmére, ne izgassa fel úgy magát 1 (Bead egy kanál orvosságot.) Nem gondolunk még arra, hogy meghal. A beteg (görcsösen összeszoritja kezét a beesett mellén): De én érzem! Az orvos (határozottan): Fel van izgatva, mert ideges. (Erőltetett kacajjal): A manóba is, amikor az ember házasodik, az izgatottság egészen természetes állapot. De szavamra mondom, nincä semmi veszély s ön meg fog gyógyulni. A beteg (fellángoló szemmel): Igazán mondja ? Az orvos (mosolyogva): De mikor a szava mat adom rá! (Lábujjhegyen Luciehoz tart): Nem küldhetné a polpármesterért? Messze van?
