Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1912-08-29 / 35. szám

2 NAGYBÁNYA 1912. augusztus 29. kapó képet mutatott. Az elszállási bizottság élén Kováts Géza főmérnök állt s nagy feladatát a legteljesebb megelégedésre oldotta meg. Ven­dégeink elé az elszállásolási bizottságnak két tagja: Liptoy Sándor és Pap Géza utaztak, kik már a vonaton átadták a vendégeknek az el­szállásolási jegyeket s megadták a szükséges fel­világosításokat, úgy, hogy az elszállásolás a leg­nagyobb rendben történt meg Végre a zuhogó eső, mert bizony az idő egész nap nem igen volt kedvező, elállolt s akkor már jött is a vonat, melyet a bányász zenekar a Rákóczi-induló hangjaival fogadott. Ezen a vonaton érkeztek meg Madarassy Gábor államtitkár, a kormány képviseletében, gróf Teleki Gábor v. b. t. t. elnök, Farbaky István miniszteri tanácsos s az illusztris vendégek egész hosszú sora. Riadó éljenzés hangzott fel, midőn vendé­geink leszállottak a vonatról, s dr. Makray Mihály polgármester meleg szavakkal üdvözölte a város nevében gróf Teleki Gézát, a kougresz szus elnökét. Teleki gróf szives szavakban mon­dott köszönetét a szép fogadásért s azután a vendégek hosszú kocsisorban bevonultak a vá­rosba, melynek utczáin mindenütt nagy közön­ség hullámzott. Madarassy Gábor államtitkár Neubauer Ferencz bányaigazgatóhoz szállt meg ; ugyancsak a bányaigazgató vendége volt Mály Sándor miniszteri tanácsos is. Gróf Teleki Géza elnök és Farbaky István miniszteri tanácsos, alelnök Molcsány Gábor nyug. erdőlanácsosuál szállot­tak meg. Vasárnap délelőtt a rendes vonaton kívül két külön vonat hozta a városunkba a vendé­geket. Az egyik Zsibó felől jött mintegy 400 vendéggel, mig a szatmári külön vonaton a szatmári megyei gazdasági egyesület s a debre- czeni vasutas szövetség tagjai érkeztek meg mintegy 1200 taggal. Szombaton este 7 órakor a bányaigazgató ság tanácstermében az igazgatótanács tartott ülést, este 8 órakor pedig az István-szállóban ismerkedési estélyt tartottak. Ez alkalommal a nagyterem zsúfolásig megtelt közönséggel, kik a késő éjjeli órákig együtt maradtak. A kongresszus Vasárnap délelőtt 9 órakor a bányászati és kohászati egyesület választmányi ülést tartott; délelőtt 10 órakor nyílt meg a kongresszus majd­nem az összes tagok jelenlétében. Régen nem volt ilyen magas színvonalú kongresszus ezen a vidéken, mint ez. A kongresszuson gróf Teleky Géza v. b. t. tanácsos elnökölt; j'bján Madarassy Gábor államtitkár, balján pedig Farbaky István min. tanácsos, alelnök foglaltak helyet. Az elnöki asztalnál ültek Litschauser Lajos bányatanácsos, egyesületi titkár, Gager Emil egyleti pénztáros, továbbá Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos s igen sok főbányatanácsos. Teleki Géza gróf pontban 10 órakor nyi­totta meg a kongresszust. Nagybánya volt — úgymond — az a város, mely sok évvel ezelőtt az első kongresszusra meghívott bennünket. Nem felejthetjük el a vendégszeretetei, mely ben akkor részünk volt. Annyi idő múlva újból hívtak bennünket s igy csak azt látjuk, hogy már akkor megszerettek bennünket. Örömmel jöilüuk ide ebbe a bányászfészekbe Azóta sok idő telt el, egyletünk meggyarapodolt, megerősödött, az állam és a magánosok tudásunkat gyakorta igénybe veszik. Az egyesület szívesen is teljesiti e feladatát s kész tanácsosai, irányítással szol­gálni mindenkinek. Örömmel jelenti, hogy Madaiassy Gábor államtitkár belépett az egyesület tagjai közzé. (Éljenzés) De egy kedves kötelességet kell még telje­sítenem. (Halljuk ! Halljuk!) Van egy igen tisztelt és szeretett barátunk, ki most fogja ünnepelni hatvanötödik születésnapját s kit tisztelői és barátai e nagy nap emlékéül egy művészi tárgy- gyal óhajtanak meglepni. Átadom ez érmet Mály Sándor műszaki tanácsosnak s nemcsak a magam, de az egyesület nevében is legjobb kivá- natait tolmácsolom (Hosszas, zajos éljenzés) A gyönyörű kivitelű plakett aranyból van s az Mály Sándor miniszteri tanácsost ábrázolja. A riadó éljenzés megszűntével Mály Sán­dor min. tanácsos meleg szavakben mondott kö­szönetét az üdvözlésért. Teleki Géza gróf elnök ezután a kormány képviselőjét, Madarassy Gábor államtitkárt üd­vözölte, ki válaszában kijelentette, hogy a leg­fontosabb iparágat, a bányászatot mindig a leg­nagyobb érdeklődéssel kiséri a kormány s bá­nyászati tevékenységében egyik legfőbb támasza a kormánynak a bányászati és kohászati egye­sület. Lilschauer Lajos bányatanácsos, az egye­sület titkára bejelenti, hogy az Erdészeti Egye­sület, a Természettudományi Társulat, a Dren- kovsi bányatársulat, az egyesület Zalalnavidéki osztálya, valamint a Zsilvőlgyi osztály tagokkal képviseltetik magukat ezen közgyűlésen, amiért köszönetét fejezi ki. Teleki Géza gróf elnök is köszönetét fejezte ki a képviselietésért. Ezután a táviratokat olvasták fel. Távira­tok érkeztek: Teleszky pénzügyminisztertől, Zsigmondy és Lóczy Lajostól és egy levél az országos iparegylettől. Á pénzügyminiszternek az elnök hálás köszönetét mond, éppen úgy a többi üdvözle­tekért is. Most következett az ülés kimagasló pontja: Lázár Zoltán alelnök, a rimamurányi-salgótar- jáni társulat igazgatójának beszéde Áz igazgató tanács megbízásából a kormány, a sajtó és a müveit közönséghez intézi szavait és beszél a bánya és kohó ipar szükségleteiről A tudás nem elégséges, úgymond, de érdekeinket megvédeni is szükséges. Érdekeink védelmét az egyesület régen zászlajára irta, ő e zászlót csak maga­sabbra emeli. Ennek egyik módja a törvényes védelem, a másik saját erőink összefogása. Az első alatt nem a kormány gyámkodását érti, sőt ebben sok tekintetben bajt lát. Leghelye­sebbnek véli, ha ez úgy történik, hogy a tör­vénytervezési munkában az egyesület helyet kap. A minősítés rendezetlen, ellenséges indu- latu elemek jöunek be az országba, kik a peri­fériákon veszedelmesekké válhatnak. Hazai ipar­terményeinket nem védik eléggé. Az iparlör- vény hiányos. Külföldi vállalatok filiáléi, mint magyar gyárak szerepelhetnek a közönség eiőtt, kik csak külföldön gyártott dolgok összeállítását végzik és mégis a közszáilitósokuál hazai ipar- czikkeknek minősitik gyártmányaikat. Tovább nézni ezt tétlenül nem lehet. A szónok ékesszólóan fejtegeti, hogy ez ellen tiltakozni kell. Temperamentumosán szö­gezi le az iparvállalatok iránt támasztandó kö­vetelményeinket Legyen ezek élén magyar mérnök, magyar tisztviselők, munkásaik legye­nek magyarok, ügyvitelük szintén magyar s anyaguk hazánkból számlázottak s ezt magyar kéz magyar munkája tegye iparczikké. (Éljenzés.) Panaszolja ezután, hogy hazánkból mindent ki lehet hurczolni bántatlanul. Vasércz kincsünk az egész világ országai között a legkisebb s mégis elengedjük prédáltatni. Vasérc kivitelünk ellen tenni kell, épen úgy az ellen, hogy az osztrák kormány Bosznia vaskő vagyonát előlünk el ne zárja s ebben még a magyar sajtóban is támogatóra talált. E szégyenletes dolog úgy történhetett meg, hogy a magyar sajtó a vaskariell szélrobban- tásat látta ebben. De a magyar sajtónak még ha igaza is volna, akkor sem lenne szabad ellen­ségünk oldalán állani. A vaskartelirői szól ezután és elmondja, hogy 20 év óta a vasárak nem emelkedtek, mig ezzel szemben minden drágult, tehát a kartell a termelési árak apasztását cé­lozza s kalapot kell emelni előtte. A sajtó mun­kásaihoz fordul, hogy támogassák a hazai ipart ily értelemben s ne tolják az osztrákok szekerét. Nincs törvény továbbá a bányaszédelgések meg­akadályozására. Hazánk a bányasvindlerség ha­zája. Csak rámutat erre, mert az orvoslás mód­jára György Albertnek van egy életrevaló indít­ványa a hites bányaméruöki intézmény propa­gálásával. Nincs elég erős törvény az egyéni és tes­tületi becsületen elkövetett“ sérelmek megtor- I lá;ára. Itt azután Lázár fejtegette azt a rémséges elvadulást, mely ebben az országban minden ; nagyságot a sárba ránt, óriási károsodást okozva hazánknak. A rósz törvényeket sorolja ezekután fel, melyeket meg kell változtatnunk, hogy egészsé­gesebb viszonyok legyenek az ipar terén nálunk. Majd saját készültségünkre tér rá s a jelen- legi generáczió urhatn imságát ecseleli Régi gyár-aiapitások idegenek kezébe jutnak s kicsú­szik a talaj alólunk, mert az ifjabb nemzet csak ur és nem iparos akar lenni. Egyetlen eszköz ennek megváltoztatására a nevelés reformálása. Ez az eszköz azonban csak több évtized múlva mutatja hatását. Első sorban a rangkórságot kell letörni az iskolával, igazi tanítókra s nem tanárokra van szükség. Az állam tegye az iparfejlesztést felada- datává úgy, hogy a fiatal generácziót nevelje I a praktikus munkára. így nő fel majd egy uj - generáczió, mely az elveszett talajt visszahódítja. E szép városból intézi szózatát a kormány, a sajtó, a tanítóság és fiaink szivéhez, hogy I szebb, jobb és boldogabb jövő kapui nyíljanak meg előliünk. A gyönyörű lendületes beszédet perczekig I tartó éljenzés követte s az elnök csak többszöri csengetés után tudta megköszönni a szónoknak ! fáradozását. Hozzáfűzte ehhez, hogy ezen elvekkel ko- I molyán foglalkozik már az egyesület és a sajtó i magatartása onnan ered, hogy soha még ily jól j fel nem világosították Hálásan köszöni még I egyszer a szónoknak nagy munkáját s kéri. hogy I a sajtó orgánumaiban is tegye meg ezen érté- : kés előterjesztéseit. Farbaky ministeri tanácsos, alelnök el- ! nöklése alatt folyt tovább a gyűlés. Lilschauer Lajos titkár, Gager pénztáros I s a könyvtáros tartották meg beszámolóikat. A titkár még a beérkezett pályaműveket mulatta be s a biráló-bizottságok tagjait olvasta ; fel Az egyikbe Kápolnai Pauer Viktor, a nagy­bányai osztály buzgó tagja is beválasztalott. A gyűlést el kellett napolni, mert délfelé járt az idő. A társaság tagjai a Kaszinó udvarán lefolografáltatták magukat s iit tudták meg az egyesület tagjai a lesújtó hirt, hogy Prodam le- ■ zuhant és súlyán megsérült. I A kiállítás megnyitása. A kongresszus bezárása után a díszes kö­zönség a Széchenyi-ligetbe vonult, melynek te­rületén a bányászati és kohászati kongresszust rendezték. A liget gyönyörűen volt diszitve. Ideiglenes oszlopokon vezették el a villamos huzalokat, melyeket mind bányászjelvényck s zászlók di- sziteltek. A liget veresvizi-uli főbejárójához egy szép uj kaput emeltek ez alkalomra, melyet I szintén Ízlésesen diszitetlek. A millennaris-ut a I kiállítás rendezése alkalmából egészen kivetkő zött megszokott gépéből. A hatalmas sugárul mindkét oldalán díszes, fenyőgalyakkal diszitett pavillonok húzódtak el, melyekben a kiállítási tárgyak voltak összehalmozva. A meglepő csínnal készült pavilionokat K. Pauer Viktor mérnök tervezte és építette. Az idő szépen kiderült délire. Verőfény­ben úszott minden s a nyári nap ugyancsak melegen ontotta sugárkévéil. Tizenkét óra elmúlt már, midőn a kon­gresszus elnöksége megérkezett a kiállítás he­lyére, melynek térségén ekkorra már óriási kö­zönség hullámzott. Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos, bá­nyaigazgató ismertette részletesen a kiállítás történetét s felkérte gróf Teleki Géza elnököt a kiállítás megnyitására, mire az elnök a kiál­lítást rövid, lelkes beszédben megnyitotta. Az illusztris társaság ezután sorba látogatta a pa­vilonokat, számra nézve mintegy tizenhetet s úgy Teleki gróf elnök, mint Madarassy Gábor j államtitkár nem egy Ízben a legmelegebb sza­vakban adlak kifejezést elismerésüknek. A kiállítási pavillonok. A kiállítási pavillonok közül legelsősorban i is a nagybányai bányaigazgatóság pavilonjáról kell megemlékeznünk. Ä hatalmas pavilion gyö­nyörűen volt dekorálva, a kiállított tárgyak pe­dig nemcsak nagy számukkal, de ritkaságuknál fogva is impozáns hatást gyakoroltak a nézőre. A bányaércztől s a csillogó villogó bányakövek- íől kezdve volt ott minden, ami a bá lyászat körébe tartozik. Miniatűr kivitelben pedig be­mutatták a zúzdákat, s fény'-épfölvételekben pedig a bányatelepeket is. A fernezeiyi kohó- I hivatal a feldolgozott bányatermékekkel gyönyö- I rtten volt képviselve, mig a munkálj óléti intéz- í mény kiállításánál bemutatták mindazt, amire I az első segélynél, mentésnél szükség lehet. A bányászati és kohászati kiállításból még a laikus is sokat tanulhatott, mert az egész

Next

/
Thumbnails
Contents