Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1912-08-22 / 34. szám

I Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, ahová lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Mozgalmas napok. — Bányászkongresszus. — — Nőegyleti jubileum. — Augusztus 21. Ismét szerfölött mozgalmas napok virradnak városunkra. Augusztus 25-én njúlik meg városunkban egy gyönyörű, nagyszabású kiállítással kapcsolatom az országos bányászati és kohászati egye­sület kongresszusa gróf Teleki Géza v. b. t. t. elnöklete alatt; ugyanakkor tartja a nagybányai nőegyesület felállá­sának ötven éves jubileumát. Mindkét ünnepélyre már hetek óta lázasan folynak az előkészületek s az előjelekből Ítélve, nincs kétség benne, hogy mindkét ünnepély a legfényesebben fog sikerülni s e mozgalmas napok ez ősi bányaváros ünnepnapjai lesznek. A nagybányai jótékony nőegyesület a humanizmus terén szerzett nagy ér­demei mindnyájunk előtt ismeretesek. A lezajlott félszázad alatt, azóta, hogy a m. kir. Helytartótanács 1862 junius 2Ő án alapszabályait jóváhagyta, állandóan s egyre fokozódó buzgalommal a köz szol­gálatában áll. E nagy idő alatt mily sok nyomort enyhített, mennyi könnyet tör- lött le, hány elhagyatott özvegynek nyúj­tott enyhetadó vigasztalást, megélhetést nyújtó keresetet, hány magára maradt gyermeket mentett meg az életnek, ki tudná azt elősorolni? Félszázados mű­ködésével méltóvá vált a mi rokonszen­ves szeretetünkre, tiszteletünkre, minden támogatásunkra s arra, hogy az egyesü­let ünnepnapjait a város közönsége a maga ünnepnapjainak is tekintse. A félszázados évfordulón a legtelje­sebb elismeréssel hajijuk meg lobogónkat a nagyérdemű egyesület működése előtt. Az országos bányászati és kohászati egyesület kongresszusa országos jelentő­ségű kulturális esemény, mely messze túllépi a lokális kereteket. Fényes bizo­nyítéka ennek, hogy képviselve lesz azon a magas pénzügyi kormány is s az ország- i nak minden jelenlós bányavidéke. Azon nagyszabású kiállítás révén pedig, melyet a liget területén a kongresszussal kap­csolatosan rendeznek, városunkba érkez­nek a nagy iparvállalatok, a gyárak igazgatói, képviselői is. Illusztris vendé­geink ezideig is igen tekintélyes számban jelentették be ideérkezésüket. A pénzügyi kormány képviseletében Madarassy Gábor államtitkár érkezik városunkba; bejelen­tették továbbá részvételüket: Málly Sán­dor, Probsztner Alfréd, Tarbaky István, Harácsek László, Reitzner Miksa minisz­teri tanácsosok. Bárdosy Antal, Grillusz Emil, Remenyik Lajos, Kachelmann Far­kas főbányatanácsosok, Topscher Samu főfémjelző hivatali főnök, Münnich Kál­mán orszgy. képviselő, Sziklay Alfonz, Wiessner Adolf bányaigazgatók, Gyiirky Ödön a rimamurányi vasgyár igazgatója s az előkelő vendégeknek egész hosz- szu sora. A bányászkongresszus alkalmával Szatmárról is, a vármegyei gazdasági egylet köréből is mintegy ezren fognak városunkba érkezni, hogy viszonozzák azt a szívességet, melyet a gazdasági kiállítás rendezésekor a nagybányai bá­nyaigazgatóság részéről tapasztaltak. A debreczeni vasutas szövetségnek pedig j mintegy kétszázötven tagja érkezik váro­sunkba, részint a festőkiállitás, részint pedig a bányászkiállitás megtekintésére. S ha még kiemeljük azt, hogy a kiállítás megnyitása napján a városunkba rende­zendő Prodam repülések a vármegye minden részéből igen nagy közönséget csábítanak ide, teljes képet nyerhetünk a ránk köszöntő ünnepnapok nagy mé­reteiről s óriási idegen forgalmáról. Az ünnepély részleteiről, melyeknek programmjában némi változások történ­tek, a következőkben számolunk be: Augusztus 24 én, szombaton délután 5 órakor érkező vendégek ünnepélyes fogadása a vasúti állomásnál s azután elszállásolás. A fogadásra kivonul a bányászzenekar is. Este 7 órakor az igazgatótanács ülése a bányaigazgatóság tanácstermében. Este 8 órakor ismerkedési estély az István szállóban Augusztus 25-én, vasárnap délelőtt 9 óra­kor választmányi ülés a Kaszinó-egyesület helyi­ségeiben. 10 órakor közgyűlés ugyanott gróf Teleki Géza v. b. t t. elnöklete alatt 12 órakor gróf Teleki Géza v. b. t t. elnök a ligetben megnyitja a bányászati és kohászati kiállítást. Déli '/4 3 órakor ebéd az István-szállóban, adja a kerületi bányaegylet. Délután4órakorProdam fölszállásai; azután a képkiállitás s a bányászkiállitás megtekintése. Este 8 órakor bányászzene mellett a Szó- chényi-ligetben vacsora a la carte. Augusztus 26-án, hétfőn délelőtt 9 órától a Kaszinóban előadások tartása. Déli 12 órakor a nőegylet jubiíáris köz­gyűlése. Déli 2 órakor ebéd a Széchényi-ligetben, adja a város. Délután V, 5 órakor kirándulás Borpatakba, Pokol Elek aranybányászatának megtekintésére. Este 8 V2 órakor a nőegylet diszhang­A „Nagybánya“ tárczája, A lepecsételt levél. — Irta: Maurice Blanc. — Feleségének halála után, a huszőnölödik nap estéjén, Guillaume végre elég biztosnak érezte magát arra, hogy bemenjen annak szobá­jába, akit oly mélységesen szeretett és aki őt annyira boldoggá tette. Mindenekelőtt a múltnak illatát kivánta, ezért elolvasta azokat a leveleket, amelyeket ő maga irt az asszonyoknak, olyankor, amikor a kegyetlen élet elválasztotta őket egymástól. Jacqueline egy gyöngyházzal kirakott ébenfa szekrénykében őrizte meg a leveleit, amelyeknek kulcsát mindig magánál tartotta. Amikor felnyi­totta a szekrénykét, megpillantotta benne a leve­leit, szépen elrendezve, különböző apró csoma­gokba rakva, elütő szinü szallagokkal átkötve. Mindegyik csomagon felirás: Guillaume Algériá­ban ... A nagy gyakorlatok .... stb. E levelek alatt egy füzet volt, amelyet Guillaume ismert. Naplóféle feljegyzések, amelyek­ben Jacqueline a közős élményeket, örőmököt és szomorúságokat irta le. Amikor Guillaume fel­emelte a füzetet, egy kis darab bársonyt, amely a szekrénykébe volt ragasztva, eltolt a helyéről. Teljesen fölemelte a szövetet és meglepetésére alatta egy sárga szinü csukott levelet talált, öt piros pecséttel leragasztva, amely látszólag iro­mányokat tartalmazott. A borítékon felismerte feleségének kézírását: Halálom után Henriette Decire barátnőmnek átadandó. Guillaume egy pillanatig sem habozott, ö, aki felesége életében ennek egyetlen levelét sem bontotla fal soha, hevesen feltépte e borítékot, egy őt leigázó kényszer hatása következtében . . . Egy csomó levelet vett ki a borítékból. Egy féi fi levelei voltak. Remegő kezekkel vett fel egyet közülük és elkezdett olvasni: »Imádottam ! . . .« Megfordí­totta a papirt és elolvasta az aláírást: Raphael. Rögtön megértett mindent. A betegség alatt lévő időben Donneval Raphael volt a ház barátja. Guillaume többször ott találta őt a felesé- ségénél és úgy érezte néha, hogy váratlan meg jelenése birtelenül elhallgattatta a feleségét és Donnevalt. A falióra tizenegyet ütött. Guillaume felállt, elhagyta a szobái, kalapot és felöltőt vett magára és elment hazulról. Autotaxiba szállt és a Reu des Capucinsban levő klubba haj‘ato*t. Felment a lépcsőkön Több teremben bridgeasztalok voltak felállítva. Egy nagyobb terem hátterében baccarat já'ék folyt és Raphael Donneval volt a bankár. Guillaume néhány aranyat dobott az asztalra és néhány perez múlva, minden látható ok nélkül oly erős sértéssel illette Donnevalt, hogy a körül- áilók megdöbbentek. Sértő és sértett fél kicse­rélték a névjegyeiket és megnevezték a segédeket. Guillaume hazament. A kandallót Jacqueline két arcképe díszített e. Tüzbe vetette őket. Azután a szalonban leemelte feleségének portréját a fal­ról, a vásznát darabokra vagdalta és a lángokba vetette a rongyokat. Azután békésen elaludt és amikor másnap reggel felébredt, egészen nyugodt volt. ügy érezte, hogy a halottat ő ölte meg, megölte a szivében, és borzalmas árulásának emlékét végleg megsemmisítette. Erre csak egyet­len élő lény emlékeztetheti még: Raphael Conne- val. Ennek meg kell halnia és vele megszűnik a múlt. Tizenegy órakor megjelentek a segédek. Délután négy órakor volt a párbaj. Amikor Guil- lame szemben állt az ellenfelével, gyűlölet és düh töltötte el. E percben szenvedett legjobban és érezte, hogy az élete tűrhetetlen, amig ez az em­ber életben van. Kétszer vad dühvei rontott az ellenfelének. El kellett egymástól választani őket. Harmadszor is rávetette magát Raphaelre és átfúrta őt kard­jával. Donneval földre bukott. Meghalt. Miután elbúcsúzott segédeitől Guillaume, las­san végigsétált a bois utjain. A feje nehéz volt és a gondolatai zavartak. Szenvedett. Megbo­sszulta magát! Ebédre hazament. Az inasa jelentette, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents