Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-08 / 32. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. augusztus 8. a következő beszéddel kérte föl a kiállítás megnyitására : Méltóságos Uram! Mélyen t. Közönség ! A legelső szó a hálás köszönet szava legyen, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter úr őkegyelmessége figyelemre méltatta e végvidék kulturális törekvéseit s kegyes volt Méltóságodat megbízni azzal, hogy e kiállításon, a mi nagy ünnepünkön magas személyét képviselje. Ne várjon most tőlem Méltóságod magasan szárnyaló, szónoki szépségekben gazdag s szóvirágoktól ékes beszédet. Az én beszé demben inkább a munkás férfiú szerény, egyszerű, hogy ne mondjam gügyögő szavai nyilvánulnak meg, ki munkája végeztével, szerényen bár, de önérzetesen, felemelt fővel lép bírálói elé. Egyszerű szavak az én szavaim, melyek szívből jönnek s szívhez szólanak. Méltóságos Uram 1 A mi ünnepünkből, mely úgy hiszem, nemcsak városunkra, de a magyar képzőművészetre is nagy’’ jelentőségű az érzelmi momentumokat kizárni szinte lehetetlen, nem csak azért, mert a mindent megaranyozó poézisnek, a mindent széppé átvarázsoló művészetnek ünnepe a szív ünnepe is, — de ama sajátos, szinte mesébe illő kialakulásnál fogva is, mely ez ősi bányavárost magyar Barbizonná varázsolta át, lehetetlen mély meghatottság nélkül visszaemlékezni ama kisded csoportra, mely ezelőtt tizenhét évvel Hollósy mester vezetése alatt itt ütött tanyát s itt tűzték ki ama forradalmi lobogót, a mely j mozgalom a magyar képző művészetnek mint- ; egy újjászületésére vezetett. Nem hoztak ide magukkal mást, mint fiatalos munkakedvet, tüzes lelkesedést s min denekfölött a művészet lángoló szeretetél. S ez a hármas talizmán csodákat müveit. Győzött a meg nem értésen, a kicsinyes lenézésen, a gúnyolódáson s két évtizednek véres viaskodásain keresztül az egykori pajtaszerü »festőiskoládból e'jutottak oda, hogy ma világszerte elismeréssel, csodálattal emlegetik a »nagybányai« nevet. Méltóságos Uram I Az önérzetes munkás kegyet soha senkitől sem kér, de azt szívesen veszi, ha becsületes munkáját méltatják, érdeme szerint megbecsülik Kegyet mi sem kérünk senkitől. Méltóságodtól is csupán azt kérjük, hogy legyen hűséges tolmácsolója mindannak, amit itt körünkben látott, ami itt szivét megillette; legyen hűséges tolmácsolója annak az oltártemelő munkának, melyen tüzes lelkesedéssel, tudásuk legjavával részt vettek a kicsinyek, a nagyok, s amely oltáron a magyar kultúra, a magyar j művészet szövétneke gyulád ki s szórni fogja vakító sugarait időtlen-időkig! Ebben a reményben szeretettel kérem Méltóságodat, hogy a vallás- és közoktatásügyi ; A „Nagybánya“ tárczája. A nagybányai festők. Az a művészet, amiből a nagybányai festő kolónia alapitói kiindultak, mély érzésekből született. Ezek az érzések a kontemplativ elrnerülés alapján keletkeztek s ennek a természet hatásával szemben elfoglalt látszólag passzív álláspontnak szubjektív jellege óriási haladást jelentett a megelőző korszak objektiv naturalizmusával szemben. Nagy haladást jelentett azért, mert az egyéniség érvényesüléséhez vezetett. Az egyéniség értékének fölismerése szükségkép agresszivitást visz a lélekbe s ennek az agresszivitásnak a jegyében állunk ma, látszólag nagyon távol attól a hangulatkereső, természeiimádó, rajongó á'la- pottól, mely 10-15 évvel ezelőtt épen a mi nagybányai művészetünket jellemezte legjobban. Hangsúlyoznunk kell azonban ismételten, hogy ez a távolság csak látszólagos, mert a művészet elsősorban temperamentum kérdése és az egyéni temperamentum felismerésének nélkülözhetetlen föltétele a természet odaadó, szeretetteljes megfigyelése, amely folyamat eredménye nemcsak j lálóérzékünk, hanem kedélyünk sajátos dbpozi- J cziójától is függ. Azoknak a müveknek, amelyekkel nagy- j bányai festőink 15 évvel ezelőtt Budapesten a nagy nyilvánosság előtt megjelentek, épen abban rejlett a sajátos erejük, hogy a tempirameutum miniszter őnagyméltósága nevében kiállításunkat megnyitni méltóztassék. (Éljenzés.) Dr. Oopcsa László miniszteri tanácsos a következő nagyhatású beszéddel válaszolt: Tisztelt Közönség! Nem üres szó, hanem mély és igaz érzés az, melyet érzek e pillanatban, midőn gr. Zichy János vallás- és közoktatás- ügyi miniszter ur ő nagyméítósága nevében, megbízatásából és képviseletében itt ezen a szép festői helyen, nagyrabecsült körükben megjelenek. Annak az áliamférfiunak képviseletében. ki minisztersége alatt mindenkor állandó jóindulatban és támogatásban részesítette a magyar művészetet és annak minden ágazatát. A miniszter ur ő nagyméltósága megbízott engem azzal, hogy mindenek előtt itt köszönt sem a megjelent díszes társaságot és üdvözöljem a festőművészeket és mindazokat, akik a mai kiállítás rendezésében részt veitek. Legnagyobb örömmel és büszkeséggel jelenek meg ezen történelqri emlékektől megszentelt város falai között. Örömmel azért, mert édes anyám itt született és lakott és igy e várost mintegy második szülővárosomul ismerem és igy e város irányában oly’an melegséget érzek, mint az édes anya gyermeke irányában Büszkeséggel azért, mert többször megjelenve Nagybányán mindig tudatában* voltam és jelenleg is tudatában vagyok annak, hogy ezen ősi város védnöksége alatt álló festőiskola mindenkor híven teljesítette feladatát s nemcsak e hazában, de a külföldön is munkássága elismerésben részesült. Tudatában vagyok annak, hogy e festészeti iskola a lefolyt tizenhét év alatt többet alkotott, mint amennyit szerény eszközök mellett alkothatott! Tisztelt közönség! Nagybánya szép ős városában az aranybányászatot évszázadok óta művelik. Tisztelet és elismerés a derék bányamunkások iránt, akik a föld mélyéből véres verejtékkel felhozzák a drága csillogó aranyakat. De nem kevésbé tisztelet és elismerés azon szellemi munkások irányában, akik nem ugyan a föld mélyéből, de a természet öléből tárják elénk a szellemi munkásságnak szép aranyait, a magyar festőművészet remekeit. Ha két bányász találkozik egymással, igy köszöntik egymást: »szerencse fel!« Engedjék i meg nekem, hogy ezen ünnepélyes órák ünnepélyes pillanatában úgy köszöntsem Önöket, hogy adjon az isteni Gondviselés Önöknek továbbra is szerencsét és sikert pályájukon. A magam részéről ígérem és kijelentem, hogy jelenteni fogom a nagyméltóságu miniszter urnák, hogy van itt e szép környékü festői városban egy festői telep, mely minden tekintetben méltó nemcsak az erkölcsi, de az anyagi támogatásra is. , Ily érzések hatása alatt még egyszer üdvözölve Önöket, jubiláris kiállításukat ezennel meg- nyitottnak nyilvánítom. és a kedély különös fogékonyságáról tanúskodtak. Az emberek érzése azóta, amint mondtam, nagyot változott. De ha nem is vagyunk ma azok, akik voltunk, érezzük, hogy művészeti életünk alapja még mindig az a munka, amit itt, a csöndes bányaváros tiszta levegőjében fejtettek ki Hollósy, Réti, Thorma, Ferenczy, Iványi-Grünwald és mások, kik e perezben nem képviselik a legújabb álláspontot, de akik azért nemcsak mint alapvetők, hanem abszolút értelemben is újak maradnak mindig, mert értékes egyéniségük tetjes igénybevételével dolgoztak.*) A nagybányai müvészkolcnia törzse azokból a festőkből áll, akiket már név szerint említettem és akiket két csoportba lehet osztani. Az egyikhez számítható Hollósy, Thorma és Réti, a másikhoz Ferenezy és Giünwald. Az előbbieknél főleg a rajz, az utóbbiaknál pedig a szia dominál. Holiósy sohasem fogott nagyobb szinproblé- mák megoldásához. Művészetének ereje a megfigyelés bensőségében keresendő és az erős kon- czentráczióban arra, amit az ábrázolás egyetlen hangsúlyának választ. Szigorúan, hibátlanul rajzol, akadémikusán a szó finomabb és mélyebb értelmében. A részletek csodálatraméitóan éles megfigyelése tünteti ki őt mindenekelőtt és a tanításnál is ez az első követelménye. Ebben a tekin- j tetben elhalt bátyja és a müncheni akadémián tanuiótársa, Hollósy József volt a mintakép-*; tőle sajátíthatta e! az erős hajlamot a konczen*) Az alábbi sorokat eredetileg németül irtain a leipzigi »Der Cicerone« ez. művészeti folyóirat számára. A szerző, A miniszteri kiküldött szép beszédét a közönség riadó éljenzéssel fogadta. Majd Thorma János, Ferenezy Károly és Réti István kalauzolása mellett a kiállítás megtekintésére indult, minduntalan a legnagyobb elragadtatással nyilatkozva a kiállítás meglepő művészi kvalitásairól. A jelen volt festőművészek közül többet bemutattak a miniszteri kiküldöttnek, ki elhalmozta őket gratuláczióval Dr. Oopcsa László miniszteri tanácsos, ki megtekintette a Kossuth-utczai áll. elemi iskolában levő kiállítást is, nemkülönben a torna- csarnokban kiállított Aradi vértanuk ez. képet is, jóval tizenkét óra után fejezte be körútját. A kiáilitás nagy közönsége a katonai zenekar hangversenye mellett még jó ideig együtt maradt, de a délutáni órákban ismét nagy nép- vándorlás indult meg a kiállítási terület felé. Ä diszebéd. Déli egy órakor mintegy százötven teritékü diszebéd volt a Széchenyi-ligetben- A diszebé- den igen sokan vettek részt közéletünk kitűnőségei közül. A körünkbe érkező idegen vendégeken kívül ott voltak : gróf Teleki Géza v. b. t tanácsos, Lovrioh Gusztáv budapesti ügyvéd, dr Erdödy Ignácz m kir. honvéd főtörzsorvos, Haráosek László miniszteri tanácsos, dr. Kosu tány Ignácz egyetemi tanár. L. Ilay Lajos országgyűlési képviselő, dr Lovrich Isván fővárosi ügyvéd, Papolozy Lajos kir. táblabiró, Németh Gyula operaénekes. Ott voltak továbbá igen sokan tár-'adalmunk előkelőségei közül, nemkülönben a festőkolonia is s?ép számban volt képviselve. Az első felköszöntőt Égly Mihály rendező bizottsági elnök mondotta, a város nevében a miniszter képviselőjére s a vendégekre ürítve poharát. Égly felköszöntőjében a miniszter képviselőjének megnyitó beszédére aliudálva kiemelte azt, hogy a miniszteri kiküldöttben tulajdonképen Nagybánya fiát üdvözölhetjük, kinek édes anyja Nagybányán született s igy a legbensőbb kapcsolatok fűzik városunkhoz. A miniszteri tanácsost, mint Nagybánya fiát éltette, kiben nem csalatkozhatunk, hiszen Nagybánya az ő fiaiban még soha sem csalódott. Égly beszédét a díszes közönség zajos éljenzéssel fogadta. Révész János rövid, talpraesett beszédben a festőművészeket köszöntötte. Dr. Ooposa László a következő beszéd kíséretében a város közönségére ürítette poharát; Tisztelt Társaság! Fenélonnál, a nagy francia Írónál ezt olvastam : szeretem a világot, de jobban szeretem Európát. Önök szives engedelmével tovább folytatom: szeretem Európát, de jobban szeretem Magyarországot, még jobban szeretem e pillanatban Nagybánya városát. És mindjárt megmondom miért? Már megnyitó beszédemtráczióra is, mely az idősebbik Hollósvnál buddhista tanulmányok kifolyása volt. Ebben a konezentráczióban nyilvánul meg Hollósy legnagyobb ereje, ezzel függ össze azonban a legnagyobb gyengéje, a dekorativ érzék hiánya is. Az eívontabb művészi számítás nem kenyere és nagy egyoldalúsága szkeptikussá teszi minden művészeti elmélettel szemben. Csak ősz- tönszerüleg dolgozik s e miatt hajótörést is szenvedett egyetlen nagyobb kornpoziczióján, a >Rá- kóc/.i-induió«-n, melyet most Nagybányán kiállítva látunk. Hollósy a leghevesebb temperamenfumu emberek egyike és művei mégsem árulnak el sokat kedélyének ebbői a melegségéből. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy a művész keveset dolgozik és képeiből hiányzik ennélfogva az az érzékiség, amely csak a palettával való állandó bizalmas érintkezésnek köszönhető. Legelőnyösebben mutatkozik be Hollósy a most szintén kiállított tájképeiben, hol néhány gyöngéd sejteíéssel mély érzéseket kellhet. Nagy szuggeszliv erejük van Réti István festményeinek is. Ő a legmélyebb elemző tehetség, nemcsak baj^ársai, hanem minden magyar művész közt. Merészebb kolorisztikus problémák tőle is távol maradtak, szemei azonban nagyon érzékenyek a valeurök és tónusok iránt. Finom, meleg fényhatásokkal dolgozik, melyek tulérzé- keny kedélyről tanúskodnak és ezeket a festői értékeket mély költői érzésekhez fűzi. Rendkívül érzékeny beidegzeítség olvasható le a saját &i ősképéről, melyen az erős ráeső fényt
