Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1912-12-26 / 52. szám

1912. decemher 25

NAGYBÁNYA

5

lomása alapján elfogta Bogoz Tógyert és vejéf, valamint Bogdán Péter és Mariás Péter vada- falvai lakosokat. A további vallatások rendén Rogoz Tógyer és veje a következőket ismerték be: Az 1910. év nyarán megjelent náluk Floruoa Péter somfalusi illetőségű ismert pénzhamisító, ki már ilyen cselekményért 6 évet és 7 hónapot ült börtönben, valamint a két vadafalvai ember s Floruca tőlük 50—50 K-t csalt ki azon célból, hogy hamis pénzgyártásához szükséges anyagot megszerezhesse. Nemsokára Floruca jelentette, hogy az anyag, valamint a gép kész van s akkor valamennyien felmentek a Mosóbánya feletti Bükkerdőségbe s ott egy rejtett helyen a pénzgyártáshoz hozzá is láttak oly eredménnyel hogy sikerült 4—500 drb ötkoronást előállítani. Azonban munkájukban megzavartattak, amennyiben az erdőségben épen akkor vadászat volt s a banda belekerült a hajtásba, ahonnan a 'gyártott pénz, a gép s más szükséges anyagok összesze- dése után elfutottak s az erdőség egy másik részén a hamis pénzmennyiséget elrejtették, Másnap mikor biztonságban érezték magukat a pénzen megosztozkodtak s több valószínűség szerint értékesítették is, mert a megtartott házkutatás alkalmával csupán Rogoznál találtak meg 9 drbot. A díszes társaság jelenleg a debreceni kir. ügyészség börtönében vizsgálati fogságban van.

Anyakönyvi közlemények. A nagybányai anyakönyvi hivatalnál deczember 19-től a következő bejegyzések tétettek: Születtek: Dec. 14. Erdélyi Lászlónak halva született fiú ; dec. 11. Bodenlosz Jánosnak »Etelka«, dec. 15. Becsi Rozáliának »Mária«, dec. 14. Bardon Mihálynak »Ágnes Éva«: dec. 14. Dernmi Rózának »Ilona«; dec. 12. Tar Mihálynak »Árpád«, dec. 17. Nyegra Lászlónak »László«, dec. 18. Szelezsán Györgynek »Erzsébet Karolin«; dec. 15. Havasi Mihálynak »Regina«, dec. 19. Zsurna Jenőnek »Irén« nevű gyermeke. — Elhaltak: dec. 13. Ojegár József, gkath. 4 hónapos, hányamunkás gyermeke, bélhurutban. dec. 15. Tréger József, ref. 50 éves, timármester gerinc agysorvadásban, özv. Hamzsa Jenőné Filtner Ottilia, rkath. 57 éves, ócskaruhák- kai kereskedő szivszéihüdésben; dec. 15 Zetye Dömötör, gkath. 46 éves, napszámos, jobbláb kötőszövetlobban, dec. 14. Ötvös Rozália, gkath. 3 éves, téglavető napszámos gyermeke, tüdőlobban dec. 16. Kramer Ignác, izr. 40 éves, kereskedő, tüdőtágulásban, dec. 16. Juhász Gyula, rkath. 49 éves, kőműves-segéd, tüdővészben, dec. 18. Ma- kovics Rozália, gkath. 2 éves, téglavető napszámos gyermeke, tüdölobban. dec, 18. Bajcsuk Mihály, gkath. 2 hónapos, napszámos gyermeke, bélhurutban. dec. 19. özv. Zetye Jánosné, Kosztin Anasztázia, gkath. 72 éves, alamizsnás, végelgyengülésben. dec. 20. Tyira Rozália Terézia, gkath. 15 hónapos, dijnok gyermeke, rángógörcsökben. — Házasságai kötöttek: Mező Károly és Tánczler Gizella nagybányai lakosok. — Kihirdetés alatt állanak-. Edelstein Mendel nagybányai és Háry Minás sülelmedi; Rusolán János nagybányai és Gsilik Mária felsőbányái lakosok.

Saját előnye, ha hajat vágatni, borotválkozni Tréger modern berendezésű fodrász-termébe jár, hol jó, tiszta és gyors kiszolgálásban részesül. Tyukszemvágást, mindennemű masszírozást szakszerűen végez Tréger Lajos.

Hires aranybánya krém! Aranybánya szappan! Aranybánya pouderl Sok évi tapasztalat és vegyeiemzés után sikerült egy olyan tejkrémet előállítanom, mely az arcznak eredeti színét megtartja s ami fődolog, hogy nem ártalmas, mert e téren sem higanyt, sem más ártalmas anyagot nem tartalmaz. Csoda hatása van szeplő és máj lóit ellen. Eltávolít minden pörsenést, sömört és bőrhámlást, kisimítja a ránczokat s az arczbőrí üdévé változtatja. Nap pal is használható, mivel nem zsíros s a pudert jól állja. Estéakint borsónyi nagyságút kezeinkkel az arczunkra dörzsölünk egyenletesen s reggel az aranybánya szappannal lemossuk. Ára a krémnek 80 fillér, hozzávaló pouder 80 fillér szappan 80 fillér. Legalább 3—3 darab vételénél bérmentve szállítok. Egyedüli készítője: Widder Péter gyógyszerész Nagybányán.

A vízvezetékhez és csatornázáshoz szükséges összes felszerelések, fürdőszoba és closetí-beren- dezések, angol öntött vas, — ólom — és betoncsövek s mindennemű anyagok legjutányosabb árak mellett szerezhetők be Harácsek Vilmos Utódai czégnél Nagybányán.

Huszthy Mátyás műtermében a borús téli napokon villanyvilágításnál (az esti órákban is) készíttetnek fényképfölvételek.

Ismét Versországban.

Jártam valamikor én is Versországban, Benne élt a lelkem.

Fekete szemekről, éjfekete hajról Én is énekeltem.

Láttam verőfényben én is a világot;

Volt egy napom hozzá, fényesen világlott, Fekete színéről, fekete hajáról Neki énekeltem.

Ő volt a világom, ő volt az életem,

Ő volt a szerelmem.

Aztán elhallgatott minden nóta róla, Versországban többet nem jártam azóta. Mert az a fényes nap elment más egére. Azután más nézett fekete hajára,

Fekete szemébe

Azt, hogy kettőnk közül ki is volt az oka. Talán a jó Isten, vagy még az sem tudja. Akkor odahagytam végleg Versországot. Megfogadram : többet tájékán se járok, Feléje se megyek.

Feléje se megyek. De miért is mennék, Nincsen már ott vonzó, fényes, meleg világ, Verőfény . . . csak árnyék.

Hosszú, nagy időn át busán kerülgettem,

De most tudja Isten, mi is történt velem ? Feledett nap helyett más fekete szemek Kérő nézésimre hosszan visszanéztek.

Azóta a lelkem ismét reád talált Verőfény világa,

Azóta a lelkem hol is járna máshol,

Ha nem Versországban ?

Gyulai Mihály.

Egy szürke doboz.

— Irta: Szederkényi Anna. —

Aznap este, mikor kidobált mindent a szekrényből, Székely Sándor azt remélte, hogy nem fog semmit találni. Ott hevertek a szőnyegen a csipkés holmik, a szegény, ártatlan fehér jószágok. Amikor már a harmadik fiók is üres volt, megpihent egy kicsit. Belekönyökölt a szekrénybe és körülnézett. Mély lélegzetet vett, azt gondolta, milyen furcsa, hogy igy belefáradt ebbe a munkába, pedig elhatározta, hogy nyugodt marad. Mélységesen hideg és közömbös maradt és ezzel a közömbösségével fogja ösz- szetörni az asszonyt.

Jaj az az asszony I . .. Ott hevertek a lábainál a fehérneműi, a puha, drága batisztok, amelyeknek iliatosságát sohasem tudta elválasztani az asszonytól Hogy tudta ő becézni, simogatni ezeket a ruhadarabokat, amelyek hozzátartoztak az asszonyhoz, mint a virág szirmai a termőhöz.

A kapu dördülése rázta föl. Fölegyenesedett, mint akit váratlanul erősen hátba vágnak és az ütést egészen a szivéig érzi.

— Mi ez? Már jönne?

Mit fog szólni, ha meglátja a rendetlenséget. Öukénytelenül, mint a gyermek, akit krajcárkeresés közben lep meg az édes anyja, elkezdett mindent visszadobálni. Néhány zsebkendő leesett. A szekrény alá lökdöste őket.

A léptek elhaladtak az ablak alatt.

— Nem ő . .. még nem ő .. .

Leült a szőnyegre és a legalsó fiókot is kirántotta. Dobozok, könyvek, papirszeletek, képeslapcsomók, mindenféle más Írások pihentek szép sorjában, egymás mellett. Székely Sándor kinyújtotta a kezét, de visszakapta. Megijedt, mintha apró alvó gyereket készült volna fölkelteni. Megint kinyújtotta a kezét és véletlenül ismét a szürke doboz felé nyúlt, amelyre hegyes- levelű, kék liliomok voltak festve. Egyik sarokban lapult ez a doboz. Nem volt rajta semmi j jel, mégis úgy vonzotta, kényszeritette valami, hogy éppen azt nyissa ki. Halálosan bizonyos volt benne, hogy egyetlen mozdulat és abból az élettelen, ostoba dobozból fog rászállni minden nyomorúság, átok, kínszenvedés.

Becsapta a fiókot, de rögtön kinyitotta . . . Csak látni akarta még egyszer ezt a dobozt. Talán nincs is benne semmi. Az ujjai hipnoti- záltan nyúltak érte. Hozzáütődiek és egészen < elzsibbadtan emelték ki a fiókból. Olyan hely |

maradt utána, mint mikor a falból hiányzik ,egy tégla. Négyszögletes üresség, amely kívánja, akarja, hogy töltsék ki valamivel.

A dobozt a térdére tette. Nagyon nehéz volt. Nyomta, mint egy malomkő. Szorította, forróság öntötte el, ahol hozzáért. Az asszonynak élő valósága, része volt a doboz. Az asz- szony szivének egy fiókja, amelyet most ki fog nyitni és kiszedi belőle egymásután az izmait, rostjait, megnézi a színüket, a pirosságukat. Látni fogja az asszony szivét, megtudja, valódi-e. Fölrántotta a tetejét. Megreccsent, mintha megszakadt volna benne egy ér. Egy pillanatra behunyta a szemét, mint aki nem akarja, hogy megvakitsa a hirtelen rásütő világosság, Azután lassan nézett bele, mint ájulás után. Körülnézett, mint a hajós, mielőtt a szilárd hajóról a viharzó vizen lebegő csónakba lép és belenyúlt a dobozba. Hideg, sima lapokat tapintott. Meg- didergett, a homlokához kapott. A világosság felé fordult :

»Halálom után érintetlenül elégetendő. Becstelen gazember, aki valaha e leveleket elolvassa«.

Hirtelen megfordult, mint a tolvaj, akinek hallucináló agyveleje a rendőrt varázsolja háta mögé. Megkönnyebbülten sóhajtott föl.

Nem látta senki.

Most már nem habozott. Kirángatta egymásután a leveleket, belenézett ebbe is, abba is, eldobta, fölvette újra őket, kiszórta valamennyit maga körül. Turkált köztük, mint a pirománikus a lángokban, amelyek marják, pörkölik a húsát; szívta magába a fekete szavakat, mint a halálraszánt keskenyszáju csapon át a gyilkos gázt. Ezek a levelek mind-mind az asz- szonvnak Íródtak. A szeretője irta őket. Mindmind bizonyságot tesznek róla, hogy csalt az asszony, csalt.

Belekapaszkodott a szekrény aljába, az ajtóba és föltápászkodott, mint a hüdéses bénult. Gépszerü mozdulatokkal visszarakott, elrende zett mindent és átvonszolta magát a másik szobába. Lerogyott az Íróasztala mellé. A hideg verejíékcseppek lefolytak a halántékán. A mutatóujját odatartotta egy csöpp alá és az odapergett a körmére. Elkezdte bámulni azt a csöppet és azt gondolta, hogy az agyvelejének könnye az a csöpp, amelyet hasgatódzó halántékán át sirt el.

Megint előszedte a leveleket. Sorjában kisimította és újra olvasta őket. Szavanként haldokolt bele, de tovább ment, egy szótagot, egy betűt sem hagyott ki.

Az előszobában pattant a zár. Jött az asz- szony. Székely Sándor úgy érezte, hogy minden lépésével az ő testén, mint egy rogyadozó hídon gázol át. Félig megfordult a széken az ajtó felé most is, mint mindig, ha jött az asszony és úgy, oda sem nézve, söpörte bele az Íróasztal fiókjába a dobozt a levelekkel együtt.

— Jó estét. Hogy van? Mit csinál? — hangzottak az asszony megszokott kérdései.

Most meg fog csókolni — villant bele a Székely Sándor agyába, mikor már megütötte az asszony illata, melegsége Most meg fog csókolni, pedig nedves még a nyaka a szeretőjének csókjától, aki bizonyosan a kapu előtt vált el tőle. Érezte, hogy hajlik főléje, hogy ér az ajka közelebb-közelebb az ajkához, a két karja megrándult, a kezei görcsösen ökölbeszorultak, egy szempillantásra vad vágyakozást érzett úgy megtaszitani az asszonyt, hogy kiröpüljön az udvar közepére, de az asszony ajka már rá- préselődött reszkető, vouagló szájára. Minden csöpp vére kigyult, mintha egy idegen, szép asszonyt, egy uj asszonyt érintett volna szerelmesen. A szeme elhomályosult, fáradtan, kimerültén kapaszkodott az asszony vállába és lehúzta fejét a mellére. Csókolta éhesen, be- felhetetlenül, mint akitől búcsút vesznek a nagy ut előtt, amelyről nincs visszatérés .. .

Zilált fejjel, lélegzet után kapkodva igyekezett az asszony szabadulni. A két tenyerét az ura vállához feszítve, háirarántotta magát. Ez a mozdulat magához téritette Székely Sándort. A kezei lehülten estek le az asszony derekáról, a szája ize megkeseredett, mint a megcsömörlöít emberé. Nézte az asszonyt, aki nem ment át a hálóba, hanem ott kezdett vetkőzni az ő szobájában Mig odarakta az övét, az alját, a blúzát a pamiagra ő csak nézte és egy szó jutott eszébe. Égy rettenetes csúf, gyilkos szó, melyek azokat a nőket illetik, akikre még gondolni sem ( mert volna máskor ez asszony közelében. Gon-