Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-12-26 / 52. szám
22T. évfolyam. I©i2. deczember Hó 25. 52-d.iH szám. :ÉJ»& EE3BVZZJiJkJR. Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér, megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-uteza 13. szám, ahová lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Háborús karácsony. — Irta: Erdösi Dezső. — December 25. Ilyen nehéz, borús karácsonya még kevés volt a mag)Tarnak. Züllött közállapotainkra rácsapott a háború réme, ezer vész és baj közé kerültünk. Hirte- lenében belekerültünk a világtörténelem forgatagának kellős közepébe és a világ- történelmet vérrel csinálják. Ma már minden magyar állampolgár a maga bőrén érzi a nagy események hatását, az egyiket behívták katonának, a másiknak rokonát, hozzátartozóját szólították fegyver alá, az üzletek rosszul mennek, az élelmiszerek ára mind magasabbra szökken. Érezzük, látjuk, hogy olyan események kezdenek magukkal ragadni bennünket, amilyeneket eddig nem ismertünk, amilyenekről még csak nem is álmodtunk. Világháború! Száz és százezer ember pusztulása, Magyarország sorsa, minden kockán forog 1 Leirhatatlan hangulatok között virrad ránk karácsony ünnepe. A békéé, a szereidéi Mily őrült ellentét! Ha hitetlenek lennénk és nem volna annyi veszíteni valónk, kacagnánk a pokoli humor fölött, amely a világháborús izgalmak kellős közepébe a béke ünnepét iktatja be. De félre a kishitűséggel és a rossz- indulattal. Modern filozófusok hasztalan hirdetik, hogy az ember a boldogságra született. Az élet ennek ellenkezőjét bizonyítja. Amig az ember akár szegény, akár gazdag keresztülvergődik pár év- I tized alatt, ami neki a nagy mindenség- i bői kijutott: a szenvedés, a boldogtalanság és a küzdelem minden skáláján végig keli mennie. Az anyának kínlódása között születik meg a gyermeke és a kin hangulata kiséri végig az egész életén. A Megváltó élete, kinek megszületését ; most ünnepeljük, nem volt-e kínlódásokkal teljes? Adatott nekünk a hit, a remény és a szeretet és ezzel érdemessé vált a lét arra, hogy küzdjünk és küzködjünk érte. i Ezek az élet értékei és az ember mindenkor görcsösen ragaszkodott hozzájok. Most is igy vagyunk. Nem lehet olyan szomorú a karácson)7, nem lehet oly rémekkel fenyegető a háború, hogy kiirtsa a szivekből a hitet, a reményt és a szeretetek Ha nem is születtünk arra, hogy boldogok legyünk, boldogtalanokká sem akarunk válni és minden erőnkkel ragaszkodunk azokhoz az erkölcsi és anyagi javakhoz, amiket a sors megadott nekünk. Ezért üljük meg bensőségíeljesen, megnyugvással karácsony szent ünnepét és várjuk elszántan, de nem reménytelenül, hogy mit hoz a holnapi nap. Nincs az a viharos, sötét éjszaka, amely után fel nem ragyog a nap; nem csak minden jó múlik el, de minden rossz is. Isteni bölcsesség és jóság megnyilatkozását kell látnunk abban, hogy éppen most, a háborús izgalmak szélvészében derül ránk a béke ünnepe. Hirdetvén, hogy a jövő és az igazság mégis csak az, hogy békének kell lenni az emberek között. Fajok, országok bármennyire is agyarkodjanak egymás ellen, mégis el kell jönnie az időnek, amikor az általános béke áldásainak örvendhetünk. Nagy időket élünk. Imádkozzunk, hogy béke legyen. Üljük meg szent áhítattal a szeretet és béke ünnepét, amely adatott nekünk az élet harcos zivatarai között. Mert bármily veszedelmek fenyegessenek is, nem a harc az ember hivatása, hanem az, hogy éljen békében és egymás iránt való szeretetben. Nagybánya. — Irta: Szablya János. — (Befejező közlemény.) Amivel a természet leple meg festőinket, az nagy örömet és lelkes kedvet szerzett nekik. De az emberek által szerzett meglepetés nagyon szerény keretek között mozgott. így is tartozunk azzal, hogy feljegyezzük Stoll Béla ügyvéd nevét, aki legalább valamit adott. Ez a valami: egy szénatartó volt, amely Réti szerint tizenöt esztendőn át az iskola »egyedüli hajléka« és a város áldozatkészségének »egyedüli jele« volt. A lelkes öröm néhány hónap múlva széjjel- foszlott. Az alapos, megfontolt munkát, a tárgyba való elmélyedést a sok uj benyomás és szenzáció lehetetlenné tette. »Ehhez járult még az anyagi viszonyok nyomasztó volta is« — mondja Réti — »úgy, hogy szeptember végén a kolónia bi- nyos iehangoltsággal oszlott szél. Nagyrészt visz- szaléríünk Münchenbe Hollósyval.« Igen. Az »anyagi viszonyok nyomasztó volta*. Ez az a A „Nagybánya“ tárczája. Éjféli mise. Lágyan borul rám a Karácson éje A bűnös pesti bwlevárdohon, Mélységes éjből csillagok zenéje Zendül szivembe, mely vele rokon. Fagyasztó széllel zug át a december, Szivem sebét száz emlék nyitja ki; Mégis csak érzem, bus, magányos ember Bogy homlokon csókol valaki. Barangolok a téli halk világon, A jól ismert ut most oly idegen, — Ah elpazarlott, léha ifjúságom Mindenütt rám néz fájva, ridegen. Úgy fáj a honvágy, régi hit, utánnad, Mikor Karácson bűvös éjjelén Kern kinzott kétség, nem tépett bünbánat. És áldva fénylett valaki felém . . . Most is közel van, bár szorongva vérzem, — De jaj a megbocsátó szeretet, Mikor már késő megbánásban érzem, Bogy minden, óh, másként is lehetett! Nem jő imádság lelkem bánatából, Nem száll a béke a homályon át, — El innen, éltem mámoros zajából, Bol nem lelem szivem Karácsonátl Alom kisért most. Kis faluba vágyom, Bol tiszta nép, mely Istenhez közel, Az éjben át . hófödte bérovilágon . . , Fenyők között megy templomába el. A tiszta, boldog békeségben, ottan Szivembe is a hit ragyogna ki, És áldva sejteném megujhodottan, Bogy komiokon csókolt meg valaki . . . Irta : Gergely látván. Nikomédius, az aranyosinak). — irta: Sas Ede — I. Abban az időben történt, amikor az emberek, ha aranyat akartak csinálni, nem mentek a tőzsdére, nem alapítottak bankot, vagy ami legcélravezetőbb : nem jártak ki vasúti engedélyeket, gyógyszertári jogot és hasonló földi javakat, hanem mindezen közvetett módok helyett közvetlenül a dologra tértek: mesterséges utón igyekeztek a dicső fémet előállítani. A titokzatos, félelmetes, különösen pedig füstös műhelyekben, amelyek falaira hatalmas lókoponyák voltak kitűzve, denevérek voltak kiszögezve, bolthajtásaikról pedig rengeteg gyikok, óriáskígyók és egyébb borzasztó hüllők lógtak alá: javaban Totyogtak I a tudomány boszorkányüsfjei s a tudósok annyit I törték a fejüket a kínos problémán, hogy csak- I nem mind beleőrültek a bölcsek kövének keresésébe. Ebben a régi korban, egy bástyás, tornyos, rostélyos ablakos, alabárdokkal kopogós német városkában élt a mi történetünk hőse, a derék Nikomédius Theofrasztus mester, aki jeles aranycsináló hírében állott, noha világéletében még egy újpesti hatost sem tudott létrehozni, Egy egész hosszú életet eltöltött az érdemes mester lombikjai, görebjei és csodás ákom-bákomok- kal telt könyvei mellett; szakálla akkorára nőtt, hogy derekára csavargatva viselte; s utoljára is nemhogy aranyat tudott volna csinálni, de azt sem tadta, hogy fiu-e vagy leány. — Mindegy! — csüggedetlenüi és nagy fekete szemében föllobogott a tudomány szent őrülete, — azért nem hagyom abba a munkát, mig végre is sarkom alá gyűröm a titkos szellemeket. Megszerzem magamnak az örök dicsőséget, a Nikomédius név halhatatlanságát és mellesleg én leszek a világ leggazdagabb embere... Meg kell jegyeznünk, hogy a kitűnő mesternek alapos oka van arra, hogy az örök dicsőségen kívül a vagyonszerzésre is törekedjék. Vala ugyanis a házában egy nevezetes nőszeméiy, aki úgy szerette a selymet és bársonyt, hogy kevés lett volna számára Peru minden kincse, ha ugyan Peru már akkor föl lett volna fedezve. Ez a hö 1- gyecske ez agg tudós gyönyörű, fiatal felesége volt, — de mi ne dobjunk azért rá követ, a miért komoly tudós létére egy ilyen ifjú és bohő kis ördögöt vön feleségül. Nikomédius mester, kellő óvatossággal, olyan élemedett gazdasszonyt fogadott a házába, mintha az irta volna Sybillák könyvét. Mit tesz azonban Isten, azaz hogy a ravasz gazdaasszony ? Egy nap, mikor a ludós keserves deréknyillalá- sok miatt nyögött az ágyában, mert előző nap meghűlt a bagolyvárában a nagy aranyfőzésben, az éltes nőszemély helyett — akit minden túlzás nélkül nevezhetünk vén boszorkánynak, — rózsás, hajnalfriss tünemény lépett a szobájába. — Ki vagy, te angyali lény? — nyitotta
