Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-14 / 46. szám

22T. évfolyam.

ISIS. november lió 1-4.

'iS-d.ils szám.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉG L Y MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, ahová lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzietébon Is.

Válságcr- De

Recseg, ropog minuen .

Mintha valamely természetfölölti h Szodoma és Gomorhát akarna 1 nálni: törik, szakad minden, amit eddig megingathatatlannak, örökéletünek gondoltunk. A hosszantartó pénzügyi krízist ime újabb háborús komplikációk súlyosbítják s amikor már azt hittük, hogy jobb idők hajnala dereng reánk, akkor sújtott még a sors keze gazdasági életünkre.

Napról-napra nem hallhatunk s nem olvashatunk egyébről, mint ennek vagy annak az intézetnek, vagy cégnek válságáról. Szinte minden órában egy nagy vállalat kerül ravatalra, hogy a részvény- társaságok részvényeiről ne is beszéljünk, melyek hanyatt-homlok zuhannak alá s naponta óriási értékek sülyednek a semmiségbe,

S most ime megértük azt is, amitől már őseink is annyira fáztak, hogy a Balkánon lappangva izzó zsarátnok lobbot vetett s egy európai balkáni háború véres árnyéka borul a láthatárra. Vájjon mit s mennyit véthettünk, hogy a sors ily ke ményen látogat meg bennünket! Avagy a Magyarok Istene megfeledkezett volna népéről s súlyos helyzetében segítő karját nem nyújtja ezer esztendős nemzetének a megmentésére! Szomorú időket élünk s még csak reményünk sincsen arra, hogy a viszonyok egyhamar megjavulhatnának. Sőt csak rosszabbodhatnak, amennyiben egyetlen magyar cég és vál'alat sem lesz, mely óriási veszteségek V ^guszhatná e válságos időket. )i (,, . ..i íztrák-magyar háború jöven- ak képét sem merészeljük Mg igen félő, hogy a balkáni ap a mi monarchiánk érdekszférájára s ekkor azután elkerülhetetlen a mi részünkről a háború. S akkor már nemcsak anyagi érdekeink forognak kockán. Akkor a tönkrement egzisztenciák mellett olt siránkozik a férjét vesztett anya, gyermekét gyászoló szülő s az apját vesztet gyermeksereg S ezt a veszteséget azután sokáig, igen sokára heverheti ki a mi amúgy is agyonsanyargatott országunk.

De még nem hült ki a reménység örök sugara. Ha csak szikrája is, de él bennünk az a hit, az a szent reménykedés, hogy talán még az utolsó órában elkerülhető az a vérontás, amely a mi fiaink szivéből áztatná a termő talajt. Hiszen elég vért áldoztunk mi már ennek a hármas bérc koszoruzta hazának védelmében. S a nagyobbik bajt elkerülve, talán köíjüVcnben. vigasztalódhatunk anyagi tönkünk láttára, mert elképzelhetjük, hogy mennyivel könnyebben elviseljük az anyagi veszteséget, mint azt, ha siratnunk, gyászolnunk kell azokat, akik szivünkhöz legközelebb állanak. Az anyagiak jobb konjukturák beálltával megváltozhatnak s még egy szebb jövendő hajnala derenghet mireánk, de akiket Mors imperator diadalszekere elé íogott, azok létezését többé emberi hatalommal visszaidézni nem lehet.

Viseljük hát nyugodt lélekkel a válságos idők súlyos terhét s törődjünk bele a változhatatlanba. Amig még rosz- szabb is lehet, mint aminő a jelenlegi állapot, addig hálát kell adnunk a Mindenhatónak, hogy sújtó keze csak ennyire nehezedett reánk. A Magyarok Istene él még s nem feledkezik meg népéről, melyet a vad és puszta Ázsia földjéről vezérelt a ma már ugyan nem tejjel- mézzel folyó Kánaánba, de amely többet ázott hü magyar vértől, mint amennyi elegendő, hogy termőképessége a Kánaánéval egyenrangú lehessen.

Ezekben a válságos időkben tartsunk hát össze mi magyarok s gondoljunk arra a sok-sok ellenségre, mely tengerként gyűrűzik, forr, zuhog körülöttünk, hogy elnyeljen s magába olvasszon minket, az egyedül álló, testvériden nemzetet7

Az evang. templomszentelés.

November 13.

Az evangélikus egyház uj templomát, mint már jeleztük, vasárnap fogják fölszentelni Hiányzik ugyan még a külső márványboriték a falakról, bent sem kész egészen a mozaik padló, a sekrestye, slb.. de oly lázasan dolgoznak, hogy vasárnapra rendbe jön az egész.

A márvány ajtók, lépcsők, front disz stb. itt vannak az állomáson, ma érkeztek meg s igy azokat is hamarosan fölrakják,

A szentelő ünnepre 16-án d. u. 5 órakor érkezik meg Geduly Henrik nyíregyházi püspök, a kinek kíséretében lesznek Meskó László dr. ny. államtitkár, egyházmegyei felügyelő, Maierny főesperes, Rédey lelkész, Borlnyik alesperes és még számosán.

Szatmárról és Nyíregyházáról is sok venA „Nagybánya“ tárczája.

Versek.

Interieur.

Jmé, lopva és észrevétlenül Halk cipellőkben megjött az est.

S most pici ecsetjével az alkony Arczomra sötét ráncokat fest.

Elébem fátyolt ereget titkon,

Sűrű és súlyos szőnyegeket,

Miken nem haitik át a lihegés S nem párázik át a lehelet.

Aztán eltakar mindent a sötét,

A falat, ablakot s a szobát,

Hogy csönd legyen, fülledt, fárasztó csönd S szőnyegen ne hulljék semmi át.

Végül bájosan leszáll elébem,

Sötéttel bevonja szememet

És lezárja halkan ... hogy ne lássam...

Ruháid diszkréten mint veted.

Éjfélkor.

Némán gubbaszkodva ahogy kinézek :

Kint ásit az éjszakai csend,

Lelkemben összeroskadnak a várak . . . Csend van, csak valami Lázasan zakatol odabent.

Ebből az éjből itt már mi se támad. Látom: örökre letűnt a féng!

Villámok nem czikáznak, ég nem dörög, Csend van . . . Csak itten bent Reszket valami s vacog szegény,

Vége annak, hogy az éjt fény hasítsa, Lelkemre rászállt a vaksötét.

Dübörögnek im odabent a hantok,

Könnyel most temetem,

Ami eddig harcra ösztökélt.

Vége, hogy álmaim fényre gyuljanak Kint ásit az éjszakai csend.

Lelkemben összeroskadnak a várak.

S im, érzem, egy halott Fehéren nyújtózik odabent.

Fejes-Boldisár Ferencz,

Utazás féláru jegy gyei.

Irta : Balázs Dezső.

Nyolc év kellett mig végre meggyőztem Grünfeld urat, közvetlen főnökömet, hogy kvalitásaim nem mindennapiak, ügy oktattam ki és bántam a biztosítási üzletszerzőkkel, hogy még egy halálraszánt tengerészkapitányból is biztosítási szakembert, a legleleményesebb aquisiteurt alakítottam. Karácsony előtt lévén, a zárlati munkálatok még a különben szabad estéimet is lefoglalták. Kapy aligazgató ur nagyban dicsérve szerénységem mellett is feltűnő szaktudásomat és ambíciómat, tudtomra adta, hogy másnap üzletileg, napidijjal és költségeim megtérítése mellett Kolozsvárra utazom. Ez a kiküldetésem a közeli jövőben történő előléptetésem és használhatóságom tüzpróbája. Diszkréten kioktatott egyben, hogy az ilyen kiküldetésnél, különösen az útiköltségekben, helyes beosztással igen szép összeg takarítható meg.

Másnap kora reggel már megrohantam egy régi barátomat, Tarján Aladár vasúti tisztet és röviden előadva kiküldetésem czélját és Kapy ur tanácsát, baráti érzelmeinek megnyilvánulásaként egy Kolozsvárra és vissza érvényes féláru vasúti jegyet kértem. Eleinte hallani sem akart róla. Beszélt nekem büntctéspénzről, fegyelemről, kidobásról.

— Szóval — mondá — ezt képtelenség megkoczkáztatni, ha már más miatt nem, már csak azért is mert névre szól a jegy.