Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-11-07 / 45. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. november 7. hány még ideig-óráig megmarad, élesztgeti a környezet, mely eszünkbe juttatja az elköltözött emlékét, de később egész lényünk inkább az élő világ felé fordul érdeklődéssel, a megholtak emléke lassan-lassan elmosódik. Jó tehát, ha legalább egyszer egv évben megemlékezünk régi holtainkról, ha a kegyelet marék virággal, pár szál gyertyával kedveskedik a fakult sirdombok alján pihenőnek. Ó de a temető látogatása tanulságot is foglalhat magában Azt a megnyugtató és felemelő nagy gondolatot kelti bennünk, hogy halálban j mindnyájan egyenlők vagyunk. Választott légyen el bennünket rang, kor, tehetség és más egyéb az embereket osztályozó külömbség, amint a göröngy koporsónkra dübörögve hull, egyforma lesz szegény, gazdag, szolga, király. Érdekes, hogy éppen virággal, meg világgal kedveskedünk az elhunytaknak, pedig ezek ép az életnek lehetnek jelképei. Az életnek, igen, de a rövid ideig tartó életnek. Az ősz hervadó világi sejtelmesen juttatják eszünkbe az elmúlást a hamar elégő kanócz szimbóluma kurtára szabott földi pályánknak. Mi mégis a minnennapi élet tülekedésében úgy teszünk-veszünk, mintha örökké élnénk, ; nem törődünk a vallás intelmével: éljünk ugv, j mintha minden órában meg kellene halnunk, ! rohanunk előre elfeledve a multat, nem nézve a jövőt, mig a temető apró virágai, pislákoló mécsei megdöbbentően meg nem állítanak. S akkor elmegyünk, kicicomázzuk a sírokat, szinte versenyre kelünk a fényűzésben, hogy felülmúljunk másokat. Vájjon a kegyelet ilyen megnyilatkozása nem visszataszitó-e, ha őszintén meggonduljük a dolgot. Nem a pompa, nem a csillogás teszi j ezt az ünnepet naggyá, hanem a sok magába i szállt lélek, az elmúlásról megemlékező szív csendes elmélkedése nemesítse meg, adjon tar- i talmat neki. Mit ér a hivalkodó csillogás ezen ! az egy napon, mit a fényűzés vásári zaja a te- | mető csendes ölén. Van-e valami felemelő a lát- I ványosság számba menő kivilágításban, ha látjuk, j hogy nagyobb részt szinte a megszólástól való félelem, vagy éppen a látiatás vágya gyuj- j tatja meg egy-egy sirdombon a mécsesek százait ! mig a szivek jégkéreggel vannak bevonva, mint a horpadt sirdombok hátának a novemberi fagytól zuzmarás gyepe, ha a szív nem melegszik j fel az emlékezés szárnyán magába szálló elméi- ! kedésre. Bizony egy marék virág, egy serczegő : gyertya és áhitatos szív jobban illenék az ünnep komolyságához és felemelő voltához. Minek a ' halottaknak a pompa, a lény. Igen, az élők nem j tudnak erről lemondani. Ők akarnak a pazar kivilágítás fényében sütkérezni. Émberi gyengeség ez, elismerjük; és sok sok nemes dolognak voit már indító oka az emberi gyenge, ámde nem jelenti ez azt, hogy mindenütt ' szótlanul kellene hagyni. — Vasárnapra szeretném. Ferkó lesz, Ferkó, mint a nagyapja. — Mint a nagyapja. Meglesz. Most a pap fordul el, de visszahajiik, amikor a vállára nehezíti Kis András a kiterpesztett tenyerét. — Ezt meg a szegényeknek. Mosolygott hozzá és valósággal nevetésre torzul az ábrázata, amikor a pap egyre jobban elhülő tekintettel olvassa a bankókat; egy, kettő, . . . négy, öl, hat. Újból megszámlálja. — De hiszen ez hatvan forint. — Egy fillérrel sem kevesebb, jól tudom, A pap csak a fejét ingatta. — Bár jó szívvel adna, ha csak egy fillért is. Ezek a szavak egyszeribe útnak indították Kis Andrást. Vagy tizenkét esztendő telt el, hogy Kis Andtás megint bekopogtatott. Deresedö a haja már, de még mindig olyan mintha cövek kelne útnak, ha megmozdul. Az erős szánakozásával Mennyivel nemesebb volna, ha a sok elköltött, hiú csillogásra elköltött koronát a holtaknak emlékén felmelegedve a halálnak eljegyzett élők kezébe juttatnók. Mennyivel emberibb volna ez. De hát jótékonyságot is csak akkor gyakorolunk, ha az legalább fényt vet reánk. Hogyan hagynók el tehát a fényűző kivilágítást, mikor számtalan gyertya veti ránk fényét, melyről hetekig beszélhet irigyünk mardosó nyelve. Nem jut eszünkbe, hogy a körültekintő szem belelát a káprázatos képmulatásba. Nem akarunk e súlyos szavakkal senkit vádolni, hisz láttunk már nemcsak kidőlt fejfa mellett sirdogáló alakot egy-két gyertyának a sötétséggel küzködő fényé- j néí, hanem a lángok százainál is fájdalomtól í roskadozó embertársunkat. S mégis a mai általános szokást, mely bensőséges állítat nélkül puszta csillogásra törekszik, méltatlannak tartjuk a holtak emlékéhez. Igazat ad nekünk, aki megfigyelte egyszer jól a mai állapotokat, aki meghallgatta egy-egy hallottak estéjén a sírnál álldogáló gyászolók profán, sokszor kegyeletsértő megjegyzéseit. S az ilyenekről joggal elmondhatni, hogy nem a holtak emlékének, hanem saját hiúságuknak gyújtották a gyertát. Szomorú valóság. November 6. Külkereskedelmi mérlegünk állandó pasz- szivitása megtermi káros gyümölcseit és hovatovább azok fognak tönkre menni, akiknek Hekuba az ország gazdasági fejlődése Évenként növekszik az a borzasztó szám, amely a behozatalt jelzi és noha már 1800 millió koroná- nái is többet fizetünk külföldi áruezikkekért, még sem remélhetjük ennek az óriási számnak a csökkenését. Vájjon miért nem apadhat e szám és miért félünk attól, hogy ijesztő roha- mossággal e szám tova-növekszik ? Megfogyott a vásárlók száma és szegényebb lett a vevők sora. És igy fog az ezentúl fokozottabb mértékben lenni. Nap-nap után gyérül a tőkénk, mert behozatal növekedésével nem növekszik arányosan a nemzet vagyona. Elúsztak a karácsonyi ajándékokért kiadott milliók is a külföldre és minél több értékűt rendeltek a kereskedők külföldi árukból, annál inkább kétszeres értékkel szegényedett a magyar fogyasztó vagyona Maholnap üres tarisznyáju kuldosok nézik-nézik csak a fényes kirakatokat és az azokban fel- halmazott külföldi lim-lomokat. Még oly olcsó legyen majdan a vakító ragyogásu olcsóság, nem lesz vevő ezekre sem. A kereskedő sorsa olyan mértékben hanyatlik, amilyen mértékben megvonja rendeléseit a hazai iparosságtól. Felteszünk egy kérdést: kit lehet okolni azért, hogy aránylag igen csekély értékű honi kezel a nehéz betegségből lábbadozó pappal és a mig végignéz a megsanyargatott testű emberen, megelégedetten nyujtóztatja izmait a ruhája alatt. Egy pillanatra farkasszemet néznek egymással, de a robusztus Kis András nem bírja a pap szelíd tekintetét. Mélységes, zugó csöndesség helyeződött kettejük közé, mint olyan embereknél, akik nem merik vagy nem akarják elmondani az egymásról való gondolataikat. Mégis a pap szólt először : — Jól ment a sora, hogy nem láttam. Kihúzta magát Kis András. — Az ám. Megvettem a Túri Pál portáját, a Kovácsék földjét. — Tudom, tudom, mind tudom. Kis András azonban nem hagyta megzavartatni magát. Hencegőn, mint aki hatalmasságuk ellenségeskedése dacára is eljutott annak az útnak a végére, amit pelyhedzó állal, erőtől duzzadó akarattal és csak magára támaszkodva áru került eladásra ? A kereskedők válasza: A társadalom, mert pénzéért nem követel honi árut. Szegény üldözött társadalom. Mi mást mondunk : tudjuk és valljuk, hogy egyedül a kereskedők. íme á példa : bemegyünk karácsonyi ajándékot vásárolni, mondjuk egy bazárba Amit ott felhalmozva találunk, csak abból válogathatunk. Hát miért nem halmozott fel jó előre a vásárolni éhes közönség számára a kereskedő csupa honi árut? Biz ha ezt tette volna, el is fogyott volna minden, mert karácsonykor sietünk és két kézzel is fizetjük meg az árát annak, amit elénk tálalnak. A kereskedők érezik, hogy kevesebb a vevő, hát raj luk legyen a sor uj vevőkört és módosabb vevőkört teremteni azzal, hogy ilyen rendkívüli alkalmakat felhasználva zúdítsák a piaczra a hazai árukat. Az ily módon istápolt iparos is szívesen vásárol viszont gazdagabb ajándékokat szeretteinek. A társadalom igazán ki van szolgáltatva, ezt vádolni nem szabad. A társadalom ma is szívesen vesz honi árukat, de tessék a kereskedőnknek kartellbe vagy trösztökbe, vagy más ilyenféle szerves kapcsolatba lépni, kimondván: minden kifogástalan honi árut köte- telességszeriien fogunk bevezetni és forszírozni. Lám, kaptuk egy olyan kereskedőnek a véleményét is, aki a gazdag emberek szállítója, w nem panaszkodott, de kijelentette azt is, hogy amit vevőinek kirakott, azt szó nélkül vitték; olyan honi árut is, amit máskor nehezen adhatott volna el. Szereinők, ha kereskedőinket fölvetné a vagvon, de ez a paradicsomi élet akkor fog beállani, ha közös akarattal és komoly elhatározással a hazai termékeknek a felkarolását tűzik ki legnemesebb czélul. E mellett meg is gazdagodhatnak, mert nap nap után nagyobb lenne a jólét azon arányban, amilyenben segit- nének apasztani azt a 1800 millió koronát, amit könnyelműen vetettek oda külföldi portékákért, éhhalálra kárhoztatván iparosainkat. Hát kérdezzük tovább: talán a társadalom, tehát a vevő, avagy iparosaink rendelték külföldről a sok vacakot? Erre minden józan ember csak azt válaszolja; nem, ezek egyike sem. Hát akkor csak világos, hogy az általános szegénységet csak a kereskedőkjesznek képesek megszüntetni. Amig a kereskedőink be nem látják azt, hogy egészséges ipari osztályra tudnak csak támaszkodni kalkulációjukban, addig siralmas lesz helyzetük továbbra is és hova-tovább elfogy még a legutolsó, szegény, de még nem egészen koldusbotra jutott vevőkörük. Siessenek velünk karöltve cselekedni, hogy elmúljék már végre az a keserű pohár, amely karácsonykor telik meg számunkra csordultig. a világban kiszínezett maga előtt száz magányos estén. — Uj portát építettem, az istállóban hat pár lóval meg két tucat marhával s több hellyel. Közel a takarékba is bekerült vagy húszezer forint. Diadalmasan nézett a papra, mintha csak azt várná, hogy szavai nyomán megsemmisül, törpévé zsugorodik.-- Megsegített az Isten. — Az Isten ? Majd hogy föl nem nevetett Kis András, de mégis elszégyelte magát a pap szobájában. — De azért a fiam elküldöm bérmálni. Valami jó helyért a templomban nem sajnálok a szegényeknek .... Vastag, haragos piros bugyellárist vett elő. ügy tetszett a papnak, magával az ördöggel áll szemközt és amig Kis András az újait nyálazva egyik bankót a másik után szedte elő, megropogtatva s a levegőben szélesen kiteregetve vala- menyit, azon tusakodotl, tiszta lelkiismerettel Kapható mindenhol! A BIKSZÁDI r Árjegyzéket kívánatra küld a Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes gyógyásvány- viz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb gyógy- hatása felülmúlja a hason összetételű külföldi ásvány- vizeket. Kapható mindenhol!
