Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-10-24 / 43. szám
f1 2 X Ii, r Ztfy, évfolyam. isj.2. olstóloer hó :2<£. ^3-ca.il?: szém. 7Am»JLX>Ar.Mz ias ssséipx».oi>ax<mx mxitxxiAx». Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre ? korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, ahová lapközlemények, hirdetések s előfizetési- pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Ut a függetlensé, Jktóber 23. E czimen régi ked\ ismerősünk, Kosuláni) Tamás czikket irt egyik tekintélyes fővárosi lapba, melyben a statisztika adataival rámutat azon útra, mely az igazi függetlenség felé vezet. Ez a czikk olyan érdekes és tanulságos, hogy olvasóinknak vélünk vele szolgálatot tenni, ha főbb vonásaiban ismertetjük. Kosutámj a statisztikai adataiból matatja ki, hogy három év alatt kerekszámmal 500 milliónyi, vagyis félmlüiárdnyi adósságot csináltunk csak kereskedelmi forgalmunkban! Ha még reágondolunk, hogy száz milliónyi járadék és egyéb kamatozó papírunk van külföldön, aminek szelvényeit évente beváltani nemzeti és erkölcsi kötelességünk, belátható, hogy mi a külföldnek s első sorban Auszhia iparának adófizetői vagyunk, tehát, hogy e tekintetben Ausztriának, ahol adósságunknak háromnegyed része van elhelyezve, adófizetői leltünk s igy ezeklől függünk. Ezt az adót, illetve gaz- i dasági függetlenségünket nem lehet karddal, puskával, ágyúval vagy vitézséggel visszavivni, de több termeléssel, füstölgő gyári kéményekkel, szorgalommal és bölcs takarékossággal. A független államot független egyének többsége alkotja. Jöjjünk tisztába mindenekelőtt azzal, ki a valódi független ember? Teljesen független ember csak a szomszéd nélküli pusztaságon, tehát a Szaharában, vagy a Góbi sivatagon vagy egyáltalán távol minden emberlakta helytől lehet valaki. A czivilizált viíág már maga korlátokat von, nem tehetünk úgy és azt, amit ás amikor akarunk, mert a müveit embernek a jog és törvény korlátái közt Kell élnie, alkalmazkodnia kell s nem szabad ’t tenni, amit nem akarunk, hogy mások te gyenek nekünk ; ez esetben régen az volt a törvény, hogy »aki bírja, az marja«, »aki erősebb, z a hatalmasabb«, ma azonban minden egyesnél hatalmasabb a törvény és az állam s ez az előbbi értelemben vett függetlenséget korlátok I közé szorítja s igy a gyengébbeknek is lehetővé teszi a megélhetést. Az én felfogásom szerint j az a független ember, aki saját jövedelméből I vagy tisztességes keresetéből saját és családja ; szükségleteit fedezni képes. Aki ennél nagyobb : jövedelemmel rendelkezik, vagy többet keres, az gazdag; aki ellenben többel kőit a jövede- í lemnél, az saját tönkrejutásának útjára lépett Amit az egyes emberről elmondottunk, az áll az államra nézve is. Ezek szerint Magyarország az utóbbi években nem a függetlenség, hanem I az eladósodás terén mutat fel haladást. Évszázadok előtt egy pazarló Szokratcsz- nek a tanácsát kérte, hogy honnan lehetne kölcsönt kapnia? A bölcs azt válaszolta: »legokosabban teszel, ha magadtól veszel kölcsönt.« Hogy, miként ? kérdezte az adós. Úgy, hogy »redukálod kiadásaidat s igényeidet « Nézzük e szempontból, mely csikkekből van nekünk nagyobb behozatalunk Látjuk hogy selyemszövetekből, selyemruhákból, csipkékből, harisnyából s más hasonló selyemnemüből a behozatalunk megközelíti a száz millió lorouát; selymet el enyészően keveset lermeiücu Magyarországon, erre csinálják tehát az adósságot ? De menjünk tovább; kiviszüuk mintegy 25 millió korona értékű gyapjút és behozunk 164 millió értékű gyapjúszövetet és gyapjukészitményt. Miért? mert nálunk a munkás drágább s ellenére a nagy vám, a magyar szövet nem bir árára uézve a külföldi áruval versenyezni. De eme nagyobb bér mellett sem képes a magyar munkás megélni s évről-évre több mint százezer veszi kezébe a vándorbotot, hogy iü hagyva az országot, tengerentúl idegen nép között keressen egy boldogabb hazát s hogy egy része ezt meg is találja, bizonyítja az Amerikából érkező sok pénzküldemény és a visszavándorlók állal külföldön megtakarítóit jelentékeny összegek. De menjünk tovább; kiviszünk 25 millió értékű nyersbőrt, 27 millió értékű készített bőrt s czipő- behozataiunk meghaladja a 36 millió koronát Kiviszszük tehát a nyers anyagot, a bőrt is, a cserzőanyagot is, a miáltalunk kiszállított bőröket, a mi általunk kiszállított cserzőanyaggal kész bőrré változtatják valahol a Rajna mentén, fel is szabják czipőnek vagy más egyébnek, visszahozzák hozzánk és mi nemcsak azt fizetjük vis za, amit mi kaptunk a bőrért s cserzőanyagéri, nemcsak a szállítás költségeit, hanem a külföldi munkást, annak nyereségét, a vámot, ami csakugyan nem jól van igy. Ezt még folytathatnám, ki visszük a nyers zsiradékot, kivisszük a szódát, visszakapjuk s drágán fizetjük a belőle előállított szappant; kivisszük a sörárpát, s visszakapjuk a belőle előállított sört. Yonalszámra visszük Németországba a kohónkban előállított nyersvasat, hogy pár hónap múlva gépek alakjában 10 - 2Ü-szoros árban visszahozzuk. Ahbozértők több mint 50 millió koronára becsülik azt az összeget, mit a magyar ember évenkint a külföldi fürdőkbeu elkölt stb stb mire folytassam? Ezekből is eléggé látható hogy nem ez az ut a függetlenség felé, mert ez valóságos öngyilkosság. Holott már Széchenyi mondta több miöt 50 év «dőli: »Oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni« s ennek ellenére egész kerületek vannak orvos nélkül s kiváit veszedelmes betegségek idején ugyancsak pusztul a nép, főleg a csecsemők. Ennek az állapotnak nem az a helyes orvoslása, hogy mindenáron a külföldi kereskedést forszírozzuk, mert az, hogy a Magyarországról Berlinbe szállított tojás olcsóbb, mint a budapesti piaczon, hogy a magyar marhának a busát Münkheuben, Zürikben olcsóbban lehet kapni, A „Nagybánya“ tárczája. A selmeczi Bursch-dalok. — Révai Károly uj könyve. — Révai Károly az utóbbi években kezdette íorditgalni a selmeczi Bursch dalokat, melyek a nagy közönség részére eléggé ismeretlen te- j rületet képeztek. A selmeczi évek alatt a főis- kola hallgatói németül énekelték ezeket a behízelgő melódiákat, mikor pedig a »vén diák« j hazaballagott, elnémultak e dalok is s csupán I csak valamely társas összejövetel alkalmával hangzott az fel ismét a régi burschok ajkán. A megmagyarositott szép dalok száma egyre nőtt s most íme egy díszes kiállítású kö- ! tetbeu kerülnek a könyves házakba oly olcsó áron, hogy azt mindenki megszerezheti magának. A fordításról csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. Nem szószerinti fordítás ez, hanem igaz költői munka, mely magyar nyelven tűkrözteti vissza az eredeti versek szépségeit, j A kötetet a fordító szeretettel ajánlja a bányásztestületnek. A kötetnek a mottója a következő elmés j közmondás: Amelyik diák Jénából asszony nélkül, Lip- ; cséböl veretlenül, Witlenbergából ép bőrrel és J Selmeczről a Bursch-dalok ismerete nélkül kerül vissza szülőföldjére: az a legszánalomra méltóbb teremtménye az Istennek. Előszavát Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos, bányaigazgató irta színes toilal s azt egész terjedelmében itt közöljük: Nehéz, de hálás feladatra vállalkozott Révai Károly a selmeczi régi »Bursch« dalok fordításával ; ha elgondoljuk, hogy a szövegnek nemcsak a dallamhoz kell alkalmazkodnia, hanem annak hol helyi vonatkozású értelmét, hol a diák, hol a bányász életéből fakadó sajátságait kell kidomborítania, kifejeznie, — kétségtelen, hogy mindezek megvalósításához, rulini- rozott irói készség, egészséges humor és lelkes inspiratio szükséges. Egy régi bűv ös-bájos világnak, ifjú korunk legszebb időszakának aranyos perspectiváját tárja elénk e kis verses könyv; annak a páratlan teslvéresülésnek, annak az egyedül álló tes • tüleli szellemnek, hol komoly, hol enyelgő, majd pajkos megnyilatkozása csillámiik elénk, amely a selmeczi Alma Mater hallgatóit, mint egy család szerető tagjait, annyi bensőséggel, szeretettel összefoglalta s a hagyományok ápolásában, a testületi szellem fönntartásában egyesítette. Hol termettek e dalok ? Ki tudná megmondani? írójuk — egy, kettő kivételével — ismeretlen ; úgy születtek mint népdalaink a pusztán, az erdő mélyen 1 a »Neu schacht« kecske- lába asztalainál a bányák rejtekében; egy némelyike remek mü, másika naiv egvügyüség, de mindegyike kedves nekünk, mert hisz az miénk volt, a mi szivünkből fakadt. Hálásak vagyunk Révainak, hogy a régi kincset kiásta az enyészetből; a feledéstől megmentette és édes anyanyelvűnkön átadta az uj nemzedéknek, hogy azt fönntartsa, uj életre hozza s annak nyomán tartsa fönn azt a benső szeretetteljes szellemet, melynek ápolásában mi immár megöregedtünk s melyet hagyatékképen az ifjú nemzedékre ruháztunk át. Melegen ajánlom kedves pályatársaimnak s ifjú barátaimnak e kis füzetet, fogadják azt oly szeretettel, aminővel azt én fogadtam. Jó szerencsét! A kötetből mutatványul itt közlünk nehány megkapó dalt: Bányász himnusz. Dicsőség a bányász testületnek, Jó szerencse, áldás lengje átl Bár a napfény ritkán süt felettek, Hőn imádják mégis a hazát. Zordon bérezek bányász gyermekének Szeretettel nyújtanak kezet. Éljen soká! éljen soká! Éljen a bányásztestület! Nem halljátok búgni a harangot S a koíompnak hívó szózatát? Nos siessünk ! Oda lent a hantot Üdv riadal viszhangozza át. Zordon bérezek bányász gyermekének Szeretettel nyújtanak kezet, Éljen soká! éljen soká! Éljen a bányász testület! S ha a föld majd titkait kitárja S gazdag érezét nyújtja át nekünk Nagy jutalmak mámoritó árja És szeretet fogja el szívünk’. Zordon bérezek bányász gyermekének
