Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-10-24 / 43. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. október 24. mint Buapesten, az azt mutatja, hogy nem helyes utón vagyunk; és másképpen kell a dolgot megkezdeni. Egy igen nagy nemzeti hibában leledzünk : imádjuk a külföldit, ha rossz is és megvetjük a belföldit, ha kiváló is. Évtizedekig a hires pécsi és székesfehérvári kezlyüt először Prágába kellett küldeni s akkor vásároltuk csak meg, ha az Prágából érkezve, mint valódi prágai keztvü jött vissza hozzánk. Nagyon sok magyar komló meg Csehországba, Saazba, hogy onnan mint jóuevü saazi komló idehaza nagyobb áron legyen értékesíthető. A nagybányai, nagy károlyi gyékénykosarak és egyéb, igazán szemrevaló dolgok 5 koronás áron mennek Párisba, hol egy pár csokorral díszítve és jusztirozva, 40 koronáért állanak rendelkezésére esetleg a magyar vevőnek. Annak idején bejárta a lapokat, hogy a Hegedűs mini-zterné által Londonból hozott és kitűnőnek minősített kefeáru tulajdonképpen eredetileg Pozsonyban készült. De nekünk az nem jó, ami magyar, mindenáron külföldi kell. Kezdjük azzal, hogy a cipő csak akkor jó, ha drágább is, ha amerikai, a szövetnek angol szövetnek kell lenni; a sör bajor vagy pilzeni legyen; a szivar Havannából, a cigaretta Egyiptomból származzék. A pezsgő csak akkor ér valamit, ha francia. Mindenki a prágai sonkát keresi, mintha a hazai sertéseink sonkáját idehaza, ha az az Ízlésnek megfelelőbb, nem lehetne prágai módra pácolni és füstölni. Se szeri, se száma a kitünőbbnél-kitünőbb magyar ásványvizeknek, de ezekből összesen sem adnak el talán nálunk annyit, mint a Giesshübler-ből, mert az nem magyar, pedig magyar ásványvizeinknél éppenséggel nem jobb. Sokfelé a húst is Bécsből hozatják, holott ludvale- hogy Bécset jóformán mi látjuk el prima vi' marhával. Nyilvánvaló ezek után, hogy mig ipari mékek tekintetében a legnagyobb igényeket támasztjuk, másrészről azonban tudjuk, hogy a köznép jelentékeny része, különösen a Kárpátok alján és Erdélyben alig számítható az iparczik- keket fogyasztó közönséghez. A köznépnél egy tót kalap, egy báránybőr-kucsma, egy szűr, sőt egy pár csizma félszázadig is szolgál, apáról fiúra száll s igy kezdő iparunknak egyáltalában nem alkotja fogyasztó közönségét, *s ez igen □agy baj Nem rajzolom tovább e szomorú képet, mert ebből csak azt a következtetést kell levonnunk, hogy az eselre, ha magunkafreálisan, vagyonilag függetlenekké tenni akarjuk, nem azt az utat kell követnünk, a melyen most járunk, hanem a görög bölcs szavai után igazodjunk, s kérjünk kölcsön magunktól, azaz: szállítsuk le igényeinket, takarékoskodjunk és minden törekvésünk odairányuljon, hogy azt, amire itthon szükségünk van, lehetőleg belföldi termékből, belföldi iparosainkkal állítsuk is elő, mert ha a katonaságnak nemzeti szinü zászlót adnak is, ha a katona nadrágjára nemzeti szinü zsinórt varrunk is, az eddigi utón haladva, matematikai biztossággal meg lehet állapítani, hogy függetlenségünket soha vissza nem vívjuk, s előbb vagy utóbb, ha csak az Isten csodát nem tesz, tönkre jutunk. Az intézkedést nem lehet tisztán a kormányra bízni Az elég, ba a kormány gondoskodik arról, hogy ne segítsék elő állami szubvencióval a kereskedésnek azt az ágát, amely itthon drágaságot okoz, mint az előbb a tojásra és húsra nézve említettem. Szeretném reményleni, hogy a magyar társadalom is megteszi a magáét, s mindenki, aki függetlenségre törekszik, kétszer, háromszor is forgassa meg a pénzt, mielőtt külföldi áru- czikkért kiadja. És ha nagy lelkesedéssel elhatároztuk, hogy csak magyar czikkeket, csak magyar szövetet fogunk használni, ugyanaz a i lelkes honleány odahaza abban állapodott meg, 1 hogy csak csinálják a többiek, ő azért sutlyom- : ban Bécsből, vagy Parisból hozat, hogy különb legyen a többinél! Ily felfogás mellett függet- ; lenséget akarni és annak az elkövetkezését várni, több a naivságnál, pedig mint az előbbiekből I bőségesen kitetszik, egyedül ez az ut vezet a ! valódi függetlenséghez, mert az alaki független- : ség csak külső máz, mely a mai reális korban mit sem számit. Politika — parancsszóra. Levéi a szerkesztője Október 23. t. Szerkesztő ur! Szíveskedjék becses lapjában az alábbiaknak tért nyitni; A nagybányai függetlenségi és 48-as párt f. hó 21-én az István Király Szálló kü ön termébe választmányi ülést hívott egybe, amelyre meghívta az Ipartestület és a Kereskedők Köre elnökségét, elöljáróságát, illetve választmányi tagjait. A gyűlésnek tárgya a politikai és a súlyos gazdasági helyzet megbeszélése, valamint a nagybányai választópolgárság állásfoglalása lett volna az együttes ellenzék küzdelmét illetőleg a 'kormánynyal szemben. A gyűlés megnyitása után Bónia ístván alelnök vezette be az értekezletet. Az előadottakkal jelenlevők mindenben és mindannyian nem látszottak egyetérteni, aminek Gla- vitzky Károly, mint a kereskedők elnöke és iparkamarai tanácsos adott kifejezést, kifejtvén, hogy nekünk nem annyira a politikai állásfoglalásban, mint inkább a válságos gazdasági helyzetből kell keresnünk a kivezető utat; indítványozta, hogy tétessék az értekezletből kifolyólag dr. Földes Bála képviselőnkhöz — aki iránt úgyis mindnyájan teljes bizalommal vagyunk — egy fölterjesztés, amelyben az ő bölcseségáre apellálva kérjük módját, keresni az áldatlan politikai helyzetből való kibontakozásra, mert annak, hogy az egyesült ellenzék a kormánynyai harczban áll, csak az ország közgazdasági helyzete s ezek között első sorban az iparosok é3 kereskedők vallják kárát. Szász József alelnök felszólalása után, miután ismertem iparostársam felfogását, én is hozzászólottam a tárgyhoz, mindenben helyeselve Olavitzky kamarai tagíársam felfogását s a magam részéről is kértem a jelenlevők hozzájárulását. Eközben sajnálattal kellett látnom, hogy felszólalásom nem talált viszhangra Farkas Sándor elnök és Szász József alelnök polgártársaimnál. az elnök idegesen jelentette ki, hogyha az értekezlet ilyen értelemben határozna, ő "ebből a konzekventiát azonnal le fogja vonni. Mert ő az értekezlettől más határozatot vár : az egyesült ellenzék üdvözlését, a további ellenállásra való serkentését, Tisza és Lukács fejét, stb. ilyen és ezekhez hasonló kijelentésekkel igyekezett felszólalásunkban megzavarni s a jelenlevőket pedig a saját felfogásának megfelelő határozatra bírni. Azonban Nómedy Varga Jakab, Senkálszki Mihály, Szűcs Jenő, valamint Gla- viozky és az én ismételt hozzászólásunk után elfogadta a gyűlés az elnök kivételével Glaviozky indítványát és a felterjesztés megszerkesztésére egy ötös bizottság kiküldésében állapodott meg. Közben vártuk a határozat enuncziálását. De hiába vártuk; mert az elnök azzal a kijelentéssel, hogy ő »ilyen határozatot nem hirdet ki«, inkább lemond az elnökségről, nem mondta ki a határozatot, s a gyűlés anélkül szétosztott. Eddig a gyűlés lefolyása. Azonban az ott törtéutekbez a magam és a jelenvolíak részéről még szó fér. Szó fér pedig azért, mert Nagybányán e szerint a függetlenségi párt maga az elnökség, illetve maga az elnök; ahol olyan megállapodás vagy határozat lehet csak érvényes, amihez az einök is hozzájárul, bármily kérlelő hangon legyen Í3 az előadva. Elképzelni is lehetetlen, hogy legyen egy politikai testület egy oly nagy inteligentiáju városban, mint. a mienk, ahol az elnök nem tűri az ellenvéleményt, és nem tartja be az alkotmányos formákat, noha ugyanezen politikai párt képviselői a képviselöházban végletekig menő harczot folytatnak az igazi alkotmányosságért és az alkotmányos formákért. Már pedig ha bármiféle gyűlés vagy értekezlet tartatik valahol más testületek bevonásával, annyi előzékenységet és tiszteletet elvárhatnak ezen testület képviselői, — akik talán nem is annyira a maguk nevében hallatják szavukat, Szeretettel nyújtanak kezet. Éljen soká! éljen soká! Éljen a bányász testület! A vén korhely. Adjátok ide még egyszer Kezembe a tele kupát! Aztán elégülten mehetsz el A másvilágra vén diák. Sok évnek súlya nyomja vállam, Az átkozott kor megviselt; Valami súgja, hogy ma nálam A számadási könyv betelt. Bort, gyöngyöző bort poharamba, S harsogjon föl a régi dal! Egy édes asszonyt a karomba, Minthogyha lennék fiatal. Váljék a kedvem mámorosra, — A gyönyör úgy jó, hogyha sok ! — És egymást folyton váltogassa A borra dal s a dalra csók! Ó jöjjetek szivemre újra Dal, bor és édes szerelem! Ettől múlik az élet búja S rózsássá válik hirtelen. Rázzátok meg e vénhedt csontot, Tudom ez neki jól esik; Láng önti el a vén bolondot, Mint tüz-aczélt, ha verdesik. Ám meg ne rogyjál gyönge térdem, Ne zsibbadj el két vén karom! Amig a partot el nem értem, Hadd legyek úr a csolnakon. Mig elhagynám Bachust és Ámort S köszöntném Kháront oda át: Hadd éljek át egy bűvös mámort, Még egy utolsó éjszakát! Mámortól izzó, vad, parázna Tűzekkel tele éj legyen, Hogy ne didergjek ázva-fázva A legutolsó perceken. S utamra is csak ez kisérjen, — Egyéb emlék nem érdemes! — Bor, dal és asszony éljen, éljen ! Igyál öreg, dalolj, szeress! Beszállás előtt. Beszállunk már a föld alá, Vár ránk a munkahely! Fölváltjuk a szép napsugárt A bánya mécsivei. A tárót s aknát fölveri A kalapács-moraj, Mig a kolompnak érczszava Ismét a napra csal. Szorítsatok tehát kezet Még egyszer a napon ; Ki tudja, bátha ez a perez A végső alkalom ? Ám bányászsziv nem fél soha, Mert védik Istenek ! Csak hol az éreztemeg ragyog, Oda figyeljetek I a y->. -yT jr r-----w A ----v X természetes gyógyásvány1 ß 1 1/ f í\ I I víz vegyi alkatrészeinél AA I) I IV /V / /A I II f°gva a legjelesebb gyógy- JL JL. JL_ylX m ^JL V A—^ -A. hatása felülmúlja a hason Kapható mindenhol! ÍUSSXa a Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. Kapható mindenhol!
