Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-09-26 / 39. szám
2 1912. szeptember 26. NAGYBÁNYA az Ausztriával kötött kereskedelmi szerződés értelmében. A szerződés 15 §-a kimondja, hogy „mindegyik állam kereskedői és iparosai ugyanolyan feltételek mellett gyűjthetnek megrendeléseket, mint a belföldiek“. Továbbá „az egyik állam kereskedelmi utazói üzletük folytatására éppen ugv jogosítva vannak a másik államban, mint a belföldi kereskedelmi utazók az illető államban érvényes szabályok értelmében“. Ugyanez a paragrafus azonban korlátokat szab a belföldieknek és az osztrákoknak eme paritása elé, amennyiben kijelenti, hogy: „ennek a paragrafusnak az intézkedései a vándoriparra, beleértve a házalókereskedést, nem nyernek alkalmazást“. A javaslat már most megállapítja, hogy a „megrendelés-gyűjtés“ a „vándoripar“ körébe tartozik, ebben a körben pedig a külföldieknek a belföldiekkel való egyenlősítését mi sem garantálja. Ezt az egyenlőséget a szerződés csak azoknak a kereskedelmi utazóknak biztosítja, akik kereskedőknél gyűjtenek meg rendeléseket, vagy olyan személyeknél, akik a fölajánlott árui üzemükben fölhasználni szokták. Ez a fölfogás pedig nem önkényes, hanem megfelel forgalmi jogunk fejlődésének. Egyébiránt, hogy mit kell és mit nem kell érteni a házaló kereskedésen kívül még a „vándoripar“ fogalma alatt, nevezetesen, hogy érteni lehet e alatta a szükebb értelemben vett megrendelés- gyűjtést, ezt annak a kormánynak kell tudnia, amelyek a kereskedelmi szerződést megkötötték. Hogy a „megrendelés- gyűjtés“ éppen úgy korlátozásra szoruló foglalkozás, mint a házalás, egész bizonysággal kitűnik a középeurópai államok közigazgatási rendjéből. Nagybánya. — A nagybányai festötelep jubiláns kiállítása alkalmából. — II. Megindult tehát a munka két irányban. Az önálló művészek haladtak tovább a maguk utján, az iskola pedig tőlük függellenül működött. — Hollósy — sajnos — maga nem produkált. 1897-ben, az első nagybányai kiállításon mindössze három Kis József illusztráció szerepelt tőle. Iskolája azonban nagyon kedvező eredményt mutatott fel. Az ekkor kiállított tanulmányok általában színvonalas dolgok voltak, melyeken látszott, hogy a Hollósy keze alatt dolgozó fiatalok semmi olcsó hatásra sem törekednek, csak a dolgok lényegét igyekeznek megfogni. A növendékek munkái nem voltak egyebek, mint stúdiumok a szó legszorosabb értelmében. Any- nyira nem tartalmaztak egyebet a formák és valeurök leszögezésénél, hogy a képszerüségnek még az elemi követelményei is hiányoztak belőlük Ennek az utóbbi szempontnak a szem elől tévesztése volt a Hollósy-iskola alaphibája. Holló- syból hiányzik a dekorativ érzék. Szinproblé- mák iránt nem fogékony s a megfigyelő képességnek a plasztikus értékekre való koncentrálására, ami nála csaknem kizárólagos művészeti kérdéssé vált, tanítványainál már a rajz- tanulás érdekében is különös súlyt helyez. Hollósy nagyszerűen tanit látni, de nem tanítja meg azt, hogyan kell a látottakat értékesíteni. Iskolájának minden kiállításán tapasztaltuk, hogy tanítványainak szemkullurája és artisztikus felfogása között nincs helyes arány. Hollósy sohasem törekedett egyébre, mint egy - egy kisebb téma finoman hangsúlyozott egységes megoldására, nagyobb lélegzetű kom- pozicziókat nem csinált. Az egyetlen nagyobb konczepczió, — »Rákóczi induló« — ami egész nagybányai korszaka alatt lefoglalva tartotta, végül megoldatlanul maradt. A művész természete t. i. tiltakozott minden ellen, ami nem viselte magán az érzés közvetlenségének bélyegét; perhorreszkálta a számítást, elvonatkozást, ami nélkül pedig komponálni nem lehet, ösz- tönszerűleg akart megoldani olyan feladatokat is, amelyeknél a legnagyobb tervszerűségre lett volna szükség. Ezek miatt a hiányok miatt nem alapított Hollósy igazi iskolát s azokon, akiket működésük alapján is joggal tarthatunk tanítványainak, mint elsősorban Thormán és Rétin, szintén lehet érezni a dekorativ és tektonikus elem hiányát. A keze íjatt dolgozó fiatalokban meg épen nem fejlődhetett ki a hajlam az elméleti munkára. A nagybányai festők közül a Hollósyfól függetlenül fejlődött Ferenczy Károly és Iványi- Grünwald Béla művészetében ismerhető fel leg több dekorativ tendenczia. Mindkettőjüket a tónusos rajzkeresés jellemezte akkor, midőn Nagybányán megtelepedtek s Nagybánya mindekettő- jükből naturalisztikus alapon álló koloristát csinált Grünwald a dekoralivebb, Ferenczy a poétikusabb jelenség. Az utóbbinak festményein ismerhető fel a legjobban Nagybánya nyűgödí- vonuló, erdős hegyeinek komoly, szelíd hangulata. A nagybányai tájképet csöndes ritmusú tömegek s meleg színek jellemzik. A város keleti oldalán síkság terűi el, s onnan nézve nem igér sok festői szépséget a Gutin hegyláncz s a tövében elterülő város. Az idegen azonban nyomban megváltoztatja véleményét, amint a nagyrészt ódon házak közé lép s tovább haladva a hegyekhez jut. Itt ugyanis minden lépéssel uj kép tárul fel előtte A távolból egybeolvadni látszó hegyek elkülönülnek s a motívumok száz meg száz kombináczióját mutatják. A tájkép megtartja egységes jellegét, de azért mindenütt más változatban jelenik s még a legmagasabb pontokról nézve is megmarad benne a bizonyos intimitás. Ezt a bensőséget, aminek érzetét felfedezzük, Réti figurális tárgyú festményein, kitünően interpretálta Ferenczy magán a nagybányai tájképen. Már az első nagybányai kiállításon feltűnést kellett »Hegyi beszéd« ez. festményével. A kép legartisztikusabb és legeredetibb része az erős rálátással festett, erdővel boriíoü árnyékos völgy, melynek hátrafelé mélyedő előterében foglal helyet a háttal ábrázolt Krisztus és a társadalom minden rétegét képviselő hallgatóság. Mögötte a hegytetőn a nyugalomra hajló nap meleg fénye. Az égből alig látszik valami. Ez a homályos, csöndes, rejtett völgy a legtipikusabb nagybányai részletek egyike. Az ottani hegyekben ugyanis nincs vadregényesség; szőlők, gyümölcsösök, gesztenyések s azonkívül is csak lombos erdők borítják őket; kopasz sziklaoldalt alig látni rajtuk legfeljebb vízmosást. A környékbeli legmagasabb hegynek, a Rozsálynak is legelő és kaszáló van a tetején. Ferenczy temperamentumának semmi sem felelhetett meg jobban, mint ez a környék s mivel egyénisége épen akkor kezdett kibontakozni. amikor itt megtelepült, specziális nagybányai festővé kellett lennie. Kezdetben inkább a vonal, mint a színek embere volt és a nagybányai táj egész rajza is teljesen megfelelt az ő művészi ritmusérzékének. Színeit a nagybányai erdős hegyoldalak meleg tónusai tették, éretté és kompoziczión könnyen megállapítható, hogy az alkotó folyamat kiindulási pontja a tájkép volt. A hegyi beszédnél pl. a művészi hangsúly nem a cselekményre, hanem a >hegy«-re esik. Ferenczy a bibliai Ihéinát — a rá akkor tagad hatatlanul befolyást gyakoroló quattrocentisták, illetőleg praezaftaelislákhoz hasonlóan — saját felfogásának megfelelően interpretálta, de nem az esemény maga ösztönözte a kép megfestésére, hanem a nagybányai hegyvidék A hegyek közt járt s e:ért jutott eszébe hegyi predikácziót festeni. Hasonló a »Három királyok«, »Józsefet eladják testvérei« és az »Ábrahám áldozata« genezise. Jellemző mindeniknél, hogy az alakok a tájhoz képest kicsinyek. Kérem. Szükség van ezenkívül nyolez egyszerű sapkára, hat diszcsákőra . . . tessék csak rám bízni, most már tudom, öt szolgálati övre, hat díszövre, tetszik tudni ha a hadtesparancs- nok jön, tizenkét pár lakcsizmára, mert nem lehet tudni soha, mikor reped el egy csizma, négy szolgálati kardra az iskolában, hat középnehéz szolgálati kardra a reitschulban, tizenkét disz- kardra, ha sétálni akar Smueián ur. Grün, mire is van még szükség. Ja igen, nyolc pár nikkel sarkantyúra a táborban, tizenkét pár ezüst sarkantyúra, hajön a hadtestparancsnok... Tiz natroltáskára. Különben elég lesz kilencz is. Leg följebb utána tetszik rendelni .. — Majd utána rendelek! — mondja ifj. bucsini Smueián. — Ezenkívül... Mi is kell ezenkívül ? Ja igen, három egyszerű nyereg. Négy disznyereg. Hat extra nyereg, ha a hadtestparancsnok jön... Készen is volnánk. Van ugyan még itt néhány szükséges tárgy .. . — Csak tessék elküldeni . . . — Grün ur, akkor csomagoljon be bucsini Smueián ur számára négy vízmentes gummi- köppenyt, hat vízálló gumigallért, négy extra gummiköpenvt .. . Tetszik tudni, ha a hadtestparancsnok jön ... — Szóval egy héten belül minden otthon lesz? — Igen. Egyébre nincs is szükség. Van ugyan még néhány szükséges tárgy . . . — Szükséges? — Igen. Grün ur, Írja még hozzá ; egy ió- huspuhiló nyereg disznóbőrből, egy extra lóbus- puhitó nyereg, ha a hadtestparancsnok jön. Ek- rasából.. . — Tehát egy héten belül. — Kérem alássan. A többi felszerelésre ugyebár nincs is szüksége Smueián urnák ? Smueián (habozva): Ha szükséges . . . Schrameoz: Szükséges . . . szükséges. A királygyakorlatra például szükséges, Grün ur irja : Hat vízmentes gummival átvont diszcsákó. Smwczián: Diszcsákó már van. Schrameoz: Igen, de gummival átvont még nincs. Grün ur irja, egy kis tábori sátor az iskolába. Egy nagy sátor a gyakorlatokra. Egy extra sátor, tetszik tudni, ha a hadtestparancsnok jön. Két tábori látcső iskolai használatra, két iskolai látcső tábori használatra. Egy diszlátcső, ha esetleg őfelsége meglátogatja a hadgyakorlatokat. Egy vízmentes gummivászonnal átvoní ex'ra látcső esős időre, egy viaszkkai preparált nyereg hegyi túrákra, három szabadalmazott hólyaglencsékkel díszített gummiköpeny az iskolába. Egy széles pengéjű diszkard aszbeszt betéttel, két kis tábori ágyú iskolai használatra, három tarack-üteg . . . tetszik tudni, ha a hadtestparancsnok jön . . . Smuezián: Több ninc3? Schrameoz: Több ninc3 . . . Van ugyan még itt egy térkép . . . Grün ur irja . .. Egy Magyar- ország térképe, teljes kiadás, Kogu’owitz 1912 .. hogy beocsini tlandmegérkezett.
