Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-11 / 2. szám
ZSZ. évfolyam. 1912. január 2xó 11. 2-d.ils: szám. nu löflzetési Arak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. $ Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kffnyvkereskedó Üzletében is. Agyongyámkodott város. — A nagy kölcsön történetéhez. — Január 10. Úgy e lap. mint a közigazgatási szaklapok hasábjain, de a fővárosi sajtóban is nem egyszer volt szó a régóta kilátásba helyezett, régóta vajúdó városi törvénvról. Megdönthetetlen érvekkel mutatták ki, hogy a modern berendezésű s a korral lépést haladó városokat többé nem lehet egy kalap alá fogni a községekkel; nem lehet többé ugyanegv norma szerint kezelni a milliós költségvetésekkel dolgozó s nagy intelligencziájú képviselő- testülettel bíró városokat és a legutolsó községeket is, melyekben legtöbbször egyetlen az Írástudó ember, maga a jegyző. A községek lölött való szigorúbb ellenőrzés helyén való; de hogy a községi törvény értelmében a városok fölött gyakorolt tulontuli gyámkodás folytán minő óriási károk érik a városokat, arra eklatáns példát nyújt városunknak hónapok óta függőben levő kölcsönügve, melyet e helyütt nehány sorban, tájékoztatás végett megvilágítani akarok. Nagybánya sz.kir.r.t. város közönsége megértve a haladó kor igényeit, melyek elől egy fejlődésre törekvő város ki nem térhet, majdnem öt millió koronát szánt ama korszakalkotó müvek létesítésére, amelyek nélkül a városok mai versenyében nagyon is alól maradt volna. Épilelt a város három elemi iskolát mintegy . . . 650.000 K költséggel. Három ovódát .... 140000 „ Létesítette a villamos vilá gitást ............................ 500 000 „ „ Ép ített egy modern szállót és színházat .... 900000 „ „ Épített festőmütermeket . 100 000 „ Az uj állami főgimnázium építésére telekérlékben és pénzben előirányzott 250 000 koronát. Elkészítette a városi vízvezetéket, mely tizenhét kilóméterről szállítja az ország legkitűnőbb forrásvizét ....................... 800 000 K költséggel Mu nkálat alatt áli s háromnegyed részben már készen is van a városi csatorna mű . • . . . 800.000 K költséggel. Beszerzett egy jégkészitő ^ gépet............................. 40 000 K költséggel Ép itett egy tizenöt kilométeres bosszú gőzmozdo- nyú iparvasutat az erdő- gazdaság fokozottabb kihasználására ... 350 000 K költséggel. Utak, hidak épilésére, város rendezésre . . . 100 000 K fordított. Megszavazott a tervezett magyar láposi vasút létesítésére ........................ 200000 koronát. Vé gül régebbi befektetésekre fölvett függő kölcsönök visszafizetésére előirányzón................... 350000 koronát. 4, 680 OOíTK" Éhez a nagy munkaprogramra megvalósításához, amelyek elől, ismételve hangoztatjuk, ki nem térhettünk, a városnak készpénze nem volt s különféle hitelműveletekkel szerezte be a szükséges összegek egy részét, inig az utolsó kölcsönt 1911. év tavaszán kívánta fölvenni. A kölcsön lebonyolításáig pedig a szükséges összegeket a városi takarék- pénztár előlegezte. Ugyanis Nagybánya város azon szerencsés városok közé tartozik, melynek saját községi takarékpénztára van s igy ha kisebb-nagyobb összegekre szüksége van a város házi pénztárának, a kellő formalitások betartása mellett a város ez összegeket a takarékpénztárból előlegezheti. Ezzel azon kellemes helyzetbe jút a város, hogy nem akkor veszi föl a szükséges kölcsönt, mikor épen befektetései igénylik, de módjában van kivárni a pénzpiacz kedvező konjunktúráit, hogy azt kihasználva, aránylag kedvező ráta mellett íinancirozhassa munka- programmját. Csakhogy egy városnak az elavult községi törvény értelmében annyi gyámja van, hogy sokszor egészen agvongyám- kodják. így járt legújabban Nagybánya város közönsége is. Az elősorolt munkálatokra a város 1906. évben fölvett 600.000 koronát; 1908. évben 2,450.000 koronát s 1911. év elején 2,300000 koronát óhajtott fölvenni. Hosszabb tárgyalások után a Magyar Országos Központi Takarékpénztár tekintettel arra, hogy Nagybányának igen tekintélyes vagyona van és közigazgatási városi pótadója nincs, hajlandó volt a 2,300000 koronát községi kölcsön alakjában financirozni és pedig 4Va"/o községi kötvények kibocsátása mellett 50 évi annuitással 5?2710oo0/'o-kal 967a korona leszámolási árfolyam mellett. Ez volt akkor az elérhető legkedvezőbb feltétel a városra nézve, melyet az akkor még tartalékban nem levő záloglevelek és községi kölcsönök financzirozásával foglalkozó budapesti pénzintézet csak nyújthatott. Ezen feltételeket a város közgyűlése a takarékpénztárral történt megegyezés után nehány napra névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadta s a felsőbb jóváhagyások elnyerése végett a lépéseket azonnal megtette. S most következett azután az agyon- gyámkodás! A kölcsön felvételét jóvá kellett hagynia a vármegye törvényhatóságának, mely tudvalevőleg elég nagy időközökben tartja közgyűléseit. Jóvá kellett hagynia: a kereskedelmi, a pénzügyi, s a belügyi kormányzatnak. Ily sokoldalú felülbírálás keresztül hajszolása tárgyában a város polgármestere 1911. év ápril havától az év végéig legalább tízszer eljárt az illető referenseknél, államtitkároknál, minisztereknél, csakhogy a kölcsön ügye mielőbb elintézést nyerjen. A sok sürgetésnek megvolt a kellő hatása, mert 1911. évi deczember 28-án a kötvény a megfelelő jóváhagyási záradékkal elláttatott s már 1912. év január 2-án Szatmárvármegye fóispáni hivatala utján leérkezett a városhoz. Január 3-án mint a város megbízottja, jelentkeztem Budapesten a kötvény leszámolása végett az ezt megszavazó Magyar Országos Központi Takarékpénztárnál, hogy ellenértékét a vezetésem alatt álló városi takarékpénztár javára írassam. Legnagyobb meglepetésemre azonban Schmidt József vezérigazgató kijelentette, hogy oly feltételek mellett, mint 1911. ápril hó elején a megállapodás voll, a takarékpénztár nem tudja, de nem is hajlandó a kölcsönösszeget folyósítani. Hiába hivatkoztam a kölcsönös megállapodásra; hiába hivatkoztam arra, hogy a város nem oka annak, hogy nyolez hónap kellett a formalitások elintézéséhez s nem rajta múlt, hogy a jóváhagyást előbb beszerezni nem tudta, — minderre a megváltozott pénzügyi viszonyok, a községi kölcsön papírjainak lehetetlen értékesítése stb. volt a válasz. Világosabban szólva, pénzt arra a kötvényre, melyet oly későre sikerült a kormányhatósággal jóváhagyatni, arra a kötvényre, melynek feltételei pedig igen konveniensek voltak a városra nézve, nem kaphattunk. Igaz, hogy hajlandó az Országos Központi Takarékpénztár uj alapon tárgyalni s uj kötvény alapján fináncirozni a kölcsönügyet, de ez már szerfölött drága lenne. Hát hol történt a hiba ? Ki vagy mi az oka a város anyagi kárának, mely számításom szerint az amortizáczionális 50 év alatt mintegy 200.000 koronára rúg az interkaláris kamatok nélkül? A város vezetősége megtette a maga kötelességét idejében; ót hibáztatni nem lehet. A vármegye a fölterjesztés után tartott legközelebbi közgyűlésén a kötvényt jóváhagyta. A kereskedelmi, pénzügyi s belügyi minisztériumokban is aránylag sürgősen és pedig kedvezően intézték el a kölcsön ügyét. A fóispáni hivatal pedig épen mesés gyorsasággal (még aznap) továbbította az okmányokat. Vádolni tehát senkit sem lehet.
