Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-07 / 10. szám

ZS. évfolyam.

1012. márcssius 1x6 7.

10-d.ils: szám,

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

É G L Y MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kSnyvkercskedő üzletében is.

A Rokkant Egylet közgyűlése.

Márczius 6.

A Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjegyletének nagybányai fiókpénztára f. hó 3-án tartotta évi közgyűlését a városháza tanácstermében. A tagok és a nagyszámú érdeklődő közönség a termet teljesen betöltötték.

A rendkívüli érdeklődésnek az volt a magyarázata, hogy a fiókpénztár kérésére Szávay Gyula, a debreczeni kereskedelmi- és iparkamara titkára, az országos nevű költő a rokkant egylet ismertetését czélzó felolvasást tartott ez alkalommal.

A közgyűlést Imre Károly alelnök a következő beszéddel nyitotta meg:

Tisztelt közgyűlés! Mélyen tisztelt vendégeink! Összegyűltünk ez alkalommal, hogy egy áldást osztó nemes intézménynek, a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdijegylete nagybányai fiókpénztárának egyévi működéséről beszámoljunk, annak fejlesztését tovább folytassuk. Egyesületünknek czélja, hogy midőn az aggkorral járó gyengeség kiveszi a munkás kezéből a kenyérkereső szerszámot, ne szoruljon azért az emberi könyörület keserű falatjára, hanem munkabíró korában befizetett csekély tagdijai fejében gond nélküli életet biztosítson magának. Tekintve ez intézmény nemes czélját, óhajtandó volna, hogy lassanként minden olyan ember tagja leg}ren, aki magának gondnélkül való megélhetést öregségére másként

biztosítani nem tud. És én hiszem, hogy I eljő az az idő, mikor ez az ábránd valóra válik és nem fogunk találkozni a magyar társadalomban az emberi kö- nyörületre utalt munkaképtelen munkásokkal.

Az öreg napjainkról való gondoskodásnak ez a módja egyszersmind a takarékosság és mérsékletesség előmozdítására is szolgál, mert rászoktatja lassanként az embereket arra, hogy előbb a jövő biztosítására szolgáló filléreiket tegyék félre s csak azután gondoljanak mindennapi szükségleteik ellátására, élvezeteik kielégítésére.

Minden müveit államnak kötelessége volna gondoskodni polgárainak aggkori ellátásáról, mert hiszen elsősorban állami érdek, hogy a nemzet testén koldusok ne élősködjenek. Sajnos, hazánk gazdaságilag még nincs abban a helyzetben, hogy ezen kötelessége teljesítésére a kormány gondolhasson, de hogy ezt a kötelességét érzi, bizonyítja az, hogy országos egyesületünket már négy év óta segélyezi. Ni c* segély azonban csekélységénél fogva inkább csak erkölcsi támogatásnak tekinthető s a dolog természetéből folyólag a jövőben fokozatosan kell emelkednie.

Hogy intézményünk országszerte, közelebb pedig városunkban erősen halad a megizmosodás felé, élénk bizonysága a mai érdeklődés. Örömmel tölti ez el mindnyájunk szivét. Ez öröm hatása alatt üdvözlöm a megjelent tagtársakat, igen tisztelt vendégeinket s közöttük első helyen Szávay Gyula kereskedelmi- és iparkamarai titkár urat, a ki időt és fáradságot nem kiméivé, meghívásunkra eljött, hogy egyesületünk előrevitelét munkálja, miért is neki e helyütt hálás köszönetemet fejezem ki. Ezek után a gyűlést megnyitom.

A központ évi jelentéséről szóló füzetek a jelenvoltak között kiosztatván, abból a főbb pontok külön is felolvastattak.

Ezután Fritsch Sámuel pénztárnok évi jelentése és a zárószámadás előterjesztése kapcsán a nagybányai fiókpénztár évi jelentése is felolvastatott, mire a közgyűlés azokat elfogadta és a felmentvényt megadta.

Az évi küldöttgyűlésre a közgyűlés tagokat nem választott, mivel a pénztárnak az efféle költségeket fedező külön alapja még nincs, más részről pedig teljesen megbízik a központi vezetésben.

Az indítványok során Fritsch Sámuel pénztárnok a választmány határozata értelmében javaslatot tett arra nézve, hogy a Sólyom Ferencz alelnök lemondásával megüresedett egyik alelnöki tiszt Tréger Lajossal töltessék be, mire a közgyűlés Tréger Lajost egyhangúlag alelnöknek megválasztotta.

Imre Károly alelnök mély sajnálattal emlékezett meg arról, hogy a fiók- pénztár lelkes, agilis elnöke : Gyöngyössy Gyula betegen fekszik. Tekintve az ő fáradhatatlan ügybuzgóságát, melyből folyólag még betegágyában is élénk figyelemmel kiséri a fiókpénztár ügyA „Nagybánya“ tárczája.

Szávai/ Gyula verseiből*) Elmúlás.

Erdőirtáson járok révedezve ;

Kietlen, mint egy parlag temető.

Jobbr ól-balról szétszórt mogorva fej fák, Boncsolt fatörzsek, merednek elő.

Konok tüskök bozontos üstökökkel,

Sírból felütött dacos, vad fejek.

Kik csak azért törtek ki napvilágra, Hogy egy utolsó jaj-szót elkiáltva Gyilkosukra átkot dörögjenek.

Lent kis lakatlan kastély omladoz, Fűrész-munkásoknak nyújt menhelyet, Agyontaposott mai udvarán Valamikor virágpark lehetett.

A vadfüvek közt tavaszonta most is Egy-két korcs jácint lapul félve meg, Beteg virágán áldott szép napoknak, Lányos, dalos, szerelmes alkonyoknak Harmatban fürdő emléke remeg

*) Felolvasta szerző a Teleki-Társaság szombati estélyén.

Kis kert sírása, erdő átkozása Begés dallamban holdas éjbe széled —

S a romokon fát fűrészel az élet.-Az illúzió.

A jászolnál a vén igás lovat Faggatja, hetyke kis csikó-.

»JVo most már tudnék mindent, öregem, Csak azt az egyet mondd meg még nekem; Mi is az az illúzió ?«

> Illúzió, illúzió«

Dörmög a vén, a vaksi ló,

Miközben hozzák a zabot,

És farklegyintés És halk nyerítés Jelzi, hogy ez jó állapot.

Szól most a vén, a vaksi ló:

»Tudod mi ez P« Tudom, az abrak.

>No hát jegyezd meg jól magadnak:

A többi mind — illúzió U

Tavasz.

Lirai hangulattal bandukoltam a hegyen és megejtett a nagy tömeg. Fönséges tömeg, egy nagy zöld kolosszus, ezer ágú ifjú feje egy titánnak. Csudálatos tavaszi rezgések futottak rajta

bodrozva, szinte tántorogva. Ó, kegyetlen mélysége a szerelemnek! Tánczolt a hegy háta, mint valamikor az Urnák, midőn intett és megrezdült a menny és szökkentek a folyók, mint a kecskék. Merthogy a szerelem örökéletü s az Ur a lélekkel fújta belé az első teremtéskor minden lénybe és azzá levő tárgyba. A tavaszi szellő nekilendült s pofozta az ifjú hegykoszorut. Az ég csudálatosán kék volt s kacagó iramodással dobálta a csókjait. Nekem, vagy a hegynek? Talán mindkettőnknek, vagy mindennek, mert mindketten és mindnyájan szerelmesek voltunk.

— Eh, fütyülök a tavaszra, kiáltok fel, még nincs is itt és már lirizálok I

Egy pár kopasz ág rezzenve bámult utánam : — Mit akar ez a bolond ?

Én igazán semmit se akartam. Csak épen bolyogtam. Tavasz van. Úgy tetszett. Hát mentem. Ilyenkor muszáj sokat kódorogni az embernek. A napfény kicsalja házából s észbontóan vonzza magával . . . Hosszas téli álmodásunk- ból ime feléledtünk. Nem gondolod te ostoba fa, hogy egy kicsit meghaló ez? Felébredni s a gubóbul kibámulni, ki a nagy világba, a sercenö micsodába . . . Na, hogy mondjam: a nagy, a . . . nagy, a rettenetes világba . . . Hogy is tudsz elágazni úgy benne. Én nem tudok elágazni, de ahelyett futni tudok. És tudod-e, hogy most szívesen kifutnék a rettenetes világból?!

Megkarmolt egy ág, a vérem kibugyant a kezemből . . . Ejnye, te ostoba ág, te se tudsz egyebet?! A mozdulatlanság átkával megvert növény boszuja volt ez, mert fürgén ugrottam