Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-22 / 8. szám
221. évfolyam.. 1312. fetruáx 1x6 22. Q-d.il?: szám. »BifJHzftesi árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, I Negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. % legjeienlfe minden liéten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kfinyvkereskedé üzletében i*.* Katholikus kör. Február 21. Egyik cikkemben szóvá tettem a nyilvánosság előtt egy Nagybányán létesítendő katholikus kör eszméjét. Abban azt is Ígértem, hogy alkalom adtán kifejtem okaimat, miért tartom az eszme megvalósítását szükségesnek, s mi a véleményem a létesítendő kör czélja és feladata felől. A tek. szerkesztő ur en- gedelméből sietek az Ígéretemet beváltani. Köztudomású tény, hogy a több ezer lelket számláló, értelmiségénél fogva az egész egyházmegyében a tekintélyesebbek közzé sorolt nagybányai r. kát. hitközségnek az igen csekély hatáskörű u. n. egyháztanácsot (tulajdonkép iskolaszék) nem számítva — semmiféle hivatalos szervezete vagy az egész községre kiterjedő szervezettsége nincsen. Egy nagy testület, melynek mint ilyennek se kötelessége, se joga, se szava, se óhajtása nincs, mely egyéneiben ugyan létezik, de mint egész talán nem is él, legalább tudata ezen testületi élet létéről és szükségéről alig vanl Ebből magyarázható, ha nem is menthető a mi lanyhaságunk, közömbösségünk, nemtörődömségünk. Nem tudnék kiáltóbb bizonyítékot erre mondani, mint azt, hogy a nagybányai róm. kath. plébánosi állás tizenkét év óta nincsen véglegesen betöltve. Kereste ez ügy törvényszerű elintézésének módját az egyházi főhatóság, kereste a város, de a nagybányai róm. katholikus hívők eg}T£|^me tudtommal nyilvánosan soha sem kérte, soha sem sürgette. Egy hitközség, melyben annyi katholikus öntudat, annyi vallási önérzet van, mint mi bennünk, megérdemli ezt az állapotot. E példa is azt mutatja, hogy mégis csak volnának nekünk hol nagyobb, hol csekélyebb olyan ügyeink és érdekeink, amelyeknek hasznunkra szolgáló elintézését a mi szervezettségünk hathatósan előmozdítaná és biztosítaná. Azt vethetné valaki az ellen, hogy országos autonómia hiányában mindenütt ilyenek a viszonyok. Igaz, csakhogy máshol nem érték be a katholikusok az állapotok néma tűrésével, hanem országszerte, városokban és falvakban egyaránt, társadalmi tömörüléssel pótolják a hivatalos szervezet hiányát, hogy ez utón szolgálják közös érdekeiket, s a megalkotandó orsz. autonómia minden szervében már megmunkált talajra találjon. Ez volna egyik feladata a helybeli katholikus társadalmi egyesülésnek is: a vallási öntudat és összetartozandó- ság érzetének felébresztése és az egyházi ügyek iránti nemes érdeklődés felkeltése, hogy megalakulhasson a helyi autonómia, ha lehet, még az orsz. autonómiának a bizonytalan jövőbe nyúló életrekelése előtt. A másik nemcsak nekünk katolikusoknak, hanem az egész városi társadalomnak érdekébe vágó czélja és munkaköre lenne a katholikus körnek a szociális tevékenység, melynek sokfelé ágazó egyes feladatai volnának: az ismeret- terjesztés, felnőttek oktatása, az iparosmunkásság vezetése, erkölcsi és anyagi érdekeinek istápolása, az alsóbb néprétegek valláserkölcsi alapon való művelése, patronage-tevékenység, az alkoholizmus és a tisztességtelen sajtó elleni küzdelem s ezekkel rokon feladatok, melyekben való munkálkodás más vidékek és városok társadalmát már Jelég intenzív módon foglalkoztatja. Érzem, hogy ez elsorolásom sokat ölel föl; nem is ringatom magam abban a tévedésben, hogy egy eg\Tszerü társadalmi kör mindezt egy egész városra kiterjedően megoldhassa; aszociális tevékenység e részletezésével csak rá akartam mutatni, hogy korunk megváltozott viszonyai a vezető értelmiséget, mily nagy kötelességek elé állítják, melyek alól pedig nem vonhatja ki magát, ha vezető szerepét meg akarja tartani. Mert azt nem szabad felednünk, hogy ha a valláserkölcsi alapon, a történelmi hagyományok és a hazafiság alapján álló értelmiség nem vezeti a társadalmat különösen az alsóbb népet, talál az vezetőket, nem is kell keresnie, önként jönnek, kínálkoznak, csak aztán magunkra vessünk, ha e vezetők a népet félrevezetik oly útra, mely ellen hazafias lelkiismeretünk tiltakozik. S ha egy létesítendő katholikus kör e sok ágú szociális tevékenység csak egyik másik feladatának munkálásában látja is egyelőre szükebb munkaterét, s ha emellett fel tudja kelteni az egész hetyi társadalomban e szoA „Nagybánya“ tárczája. Reviczky sírja. A nagy osenci bus birodalmában, Mécset gyújtott a kegyelet. Lángrózsák koszorúk takarnak Minden legapróbb sírhelyet. Be8űppedt hanton, koldus sírján Is égett mécs és volt virág. A dús kriptákon meg kevélyen Pompáztak a georginák. Csupán egy sir volt koszorutlan, A dudva fedte és a gaz. ügy mart, úgy égetett a szégyen: Reviczky sírja az?!.. . ügy állt kopáron gondozatlan E sir, amelyben egy világ S tán most is zsognak, sírnak, búgnak Alatta a melódiák! Csak egy züllött poéta lélek Ballag ki hozzá néha-nap. 8 kőtáblájáról kibetüzi: Ez -»a világ osak — hangulag!« . . . Peterdi Andor. Adolphe ifjúkora. — Én tehát azt gondoltam . . . Mert hiszen ilyen nagy lépést nem szabad elhamarkodni . . . — Nem lett volna szabad semmit sem gondolnod, Adolphe, amig tanácsomat ki nem kérted. Az öreg kor, tudod, ugy-e, a higgadság és megfontolás, sőt bizonyos tekintetben a jövőbe való látás kora. Én tehát, bármit is gondoltál, mérnöknek szántalak. Mérnök leszel, Adolphe, mint bátyád, a kiváló Gustave .. . — Én . .. — Ne vágj a szavamba, Adolphe, mérnök leszel, valami előérzet azt súgja nekem, hogy amit te akarsz, az botor könnyelműség, különösen a Gustave bátyád fényes és ragyogó pályája után. Ezt akartam ludtodra adni. A nagy vaká- cziót megérdemled fiam, mert dolgoztál, bár mélyen elkeserít, hogy algebrából '’sak jó eredményre tudtál vergődni. Minden esetre ez szomorú csapás, de azért már mindegy. Élvezd a vakácziót kedved szerint .. . Csak arra kérlek hogy naponta nyolez—tiz órát mégis szánj rá a középiskolai tantárgyak ismétlésére. — De . .. —És erre a ritka alkalomra való tekintettel pénzt is akarok neked adni. Ezen pénzjutalmat a következőképen használd fel, hogy szórakozásodnak némi erkölcsi alapja is legyen. Színházba mégy, második emeleti zsölyébe, ez két korona, Szinlapot váltasz, ez húsz fillér. A darabban, melyet neked e czélra kiszemeltem, őt felvonás van és igy négy felvonásköz. Az utolsó háromban egy-egy narancsot fogsz enni, sőt czit- romvizet is ihatsz egy pohárral, ez is húsz fillér összesen volna két korona negyven fillér, de hogy zavarba ne jöhess netalán nem várt esetben, két korona ötven fillért adok ... Akarsz valamit mondani, fiam ? .. . — Én . .. Én ? Én!? . . . — Szeretnék ma este menni, a hires filozófus darab megy, az >Előítéletek<r. — Nem, fiam Száz és egy okom van, hogy ettől a lépéstől visszatartsalak. Sem a darabot, sem a szerzőjét nem ismerem, még nem informálódtam és igy nem tehetlek ki téged valamely káros befolyásoknak. Holnap mégy és pedig a n3gy Corneille darabját nézed meg, a kitűnő >Cid«-et. A gyermeki kőtelességtudás és hazafias bátorság ezen klasszikus költeménye annál is inkább fog téged érdekelni, fiam, minthogy annak idején könyv nélkül is tanultátok. Ha végleg kikerülsz az életbe, még hasznád veheted tanításainak. Harmincz perezre most elmehetsz hazulról, remélem nem fogod elcsavarogni az időt mellékutczák homályában. A Piacz-téren kívánom, hogy sétálj le és fel. Mielőtt azonban elmennél, megtudnád-e í, mondani, ki hozatta azt a törvényt, mely szerint a franczia trónról a nők örökre ki vannak zárva? — V. Fülöp, édes apám. — Úgy van, fiam, V. Fülöp . . . No és . . . Tessék besétálni . . . Alázatos szolgája, főtisztelendő ur . . . Épen a fiammal foglalkozom. Köszönj fiam. a főtisztelendő urnák . ..
