Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-15 / 7. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. február 15. felelő vagyonnal nem rendelkezik De ha nem rendelkezik, hát ne építsen sporttelepet s űzze a testedzés nemes sportját úgy, mint eddig, hat éven át, sporttelep nélkül. Ugyan az Istenért, mi köze van ahoz a nagybányai Kaszinónak vagy a Részvénytakarékpénztárnak vagy a Városi takarékpénztárnak, úgy is, mint „kulturegyesületnek“, hogy az aradi testgyakorlók köre tenniszpálvával, futball- térrel vagy ezek nélkül fogja-e űzni a testgyakorlás nemes sportját? Erre a feltűnést keltő kérelemre, mely nagyon is szem elől tévesztette azon markáns vonalat, melv a köz- és magánczélokat és érdekeket az országos gyűjtés eszközölhetése szempontjából elválasztja, Stoll Béla, mint a nagybányai Kaszinó egyesület s a Részvénytakarék- pénztár elnöke a következő levélben válaszolt: Aradi Testgyakorlók Köre Arad. Úgyis, mint a nagybányai Kaszinó-egye sülét és úgyis, mint a nagybányai Részvénytakarékpénztár elnöke, vettük egyletüknek sporttelep építéséhez való hozzájárulásra adomány-kérvényét. Meglepett, hiszen ha a gazdag Alföld ily, inkább magánmulalságnak tekinthető köre a minden tekintetben a létért küzdő végvidék szegénységéhez fordul, mit tegyünk akkor mi ? A nemzet vértanúinak képét magasztos, apotheozisszerü felfogással alkotta meg a millennáris ünnepélyre Thoma János festőművész. Országos feltűnést keltett ez a kép, j de még sem akadt mecénás. Ki honorálta i volna? A nemzeti intézetek épp úgy, mint | az áldozni képesek, meghunyászkodásnak | is mondható lojalitás-érzületüktől áthatva, ' tartózkodtak s midőn a művész e magasztos müvét a köznek áldozta, a Műcsarnok pin- czéjében nyert helyet, mintha a fel nem talált vértanuk földi maradványaként kellene ezt kriptába helyezni. Ha ezen kép megszerzésére az aradi ereklyemuzeum részére indult volna meg a gyűjtés Aradról, úgy készséggel hoztuk volna meg hazafias érzülettel és fájdalommal, de őszinte elismeréssel mi is áldozatunkat; de midőn ily magasztos áldozatok várnak megoldásra, amire gyűjtenünk kell, addig a régi lakásban lakik és hogy asztalánál Pali részére is van hely. Válasz nem jött és aggódva várta az asszony az egymást követő napokat. Egyszer egy vasárnap estén, amikor varrogatva ült az asztal mellett és vele volt a most tizen- j téves fia és tizenegyéves leánya is, kopogtatás nélkül lökődött be az ajtó és Pali jött be rajta. Az anya megremegett a látásától. Az elmúlt tiz óv alatt a rózsás szőke gyermekből nagy sovány, bajuszos ember lett, kemény vonásu ajakkal és szemében sötét, gúnyos kifejezés volt. Es amikor beszélni kezdett, megborzongott az anya. Éles, kellemetlen volt a hangja. Fején sapkával, zsebeibe mélyesztett kezekkel, egyik lábáról a másikra lépve gúnyosan kezdett el beszélni. — Hát öreg, nem döglöttem meg; itt vagyok újra! Ezek a te kölykeid? Végeztem a tanuló idővel, itt vagyok megint ,. . most újra elkergethettek! — Megtanítalak rá titeket is . . . az öreg lesz az orgazda !... Vig életünk lesz! ... A bazár, azt hiszem, még mindig közel van ide? Hahaha ! Majd megtalálom oda az utat, de nemcsak egy pár rongyos fillérért teszem majd meg. Remélem szaglálhatok még a pénzes szekrényükben ! Nohát?... Hiszen nem is feleltek? Olyan nincsen! Pótolni valóm van! Tiz éven át nem éltem, most kipótolom! . . . Ide egy pohárral! Es inni akarok! Te leány, egy-kettő hozz dohányt, már rég megtehedted volna ! Az anya félénken értette meg gyermekeivel, hogy szót fogadjanak, aztán halkan mondta: ne méltóztassék rossz néven venni, ha mu- ! lalságra nem adakozhatunk. Maradunk tisztelettel Stoll Béla, a nagybányai Kaszinó-egylet elnöke, és a nagybányai Részvénytakarékpénztár igazgatója. Ez a levél egyszerű, nemes hangjával bizonyára nagyban hozzá fog járulni azon kérdés tisztázásához is, hogy mily czélokra lehet és mily czélokra nem lehet g}Tüjteni! S hogy ez apró esettel külön is foglalkoztunk, dehogy is azért tettük, hogy Aradot bántsuk. Hiszen Arad is csak úgy gondolkozott, mint gondolkozik az egész ország s amely tipikussá váló felfogás ellen végre is határozott állást kell foglalni mindenkinek! Az ipartestület közgyűlése.- Kupás Mihály lett az uj elnök. — Február lé. A nagybányai iparlestület f. hó 11-én, vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta rendes évzáró közgyűlését a városház tanácstermében. A közgyűlés iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg, amit egyébként teljesen érthetővé tesz ama körülmény is, hogy napirenden volt az elnökválasztás s az elnökség tagjainak választás utján való kiegészítése. Az elnökválasztás a legnagyobb rendben, bár némi kis izgatottság között történt meg s az eredménye az lett, hogy uj elnöknek Kupás Mihályt választották meg 67 szavazattal Csepeg Ferencz régi elnök 23 szavazatával szemben. A választás ez eredménye nagy meglepetést keltett a testületor kívül állók körében. Mint értesülünk, a régi elnökség iránt főleg az adott okot a pauaszra, az elégedetlenségre, hogy a testületben tért engedett a politikai pártoskodásnak is s a testület nem egyszer, mint politikai exponens is megjelent a küzdőtéren, Hogy ez nem jól volt igy, arra mi magunk is rámutattunk nem egy Ízben s hogy ez az állapot a testület többségének tetszésével sem találkozott, azt a most lezajlott választás is dokumentálta. Utóvégre egy oly nagy testületnek, mint az ipartestület, oly számos tagja van s politikai meggyőződésük is annyira szét —A testvéreid tudják, hogy ártatlanul voltál ott, már régen megmondtam nekik. Neked csak a mostohaapád halála után vallhattam be. Képzeljed el, ha előbb történt volna és te felelőségre vontad volna Martint. Pál brutálisan nevetett. — Hahaha! Nem volt rossz vicc!... Tiz évre becsukatni engem csak azért, hogy életveszélyből ments ki.. . De most már mindegy az elveszett évekért! Az anya halkan, alázatosan folytatta: — Mi is igy gondoljuk. Kiszolgálást fogadtam, a gyermekeket dologba küldöttem, keresek egy keveset. .. Megtakarítottunk valamicskét . . . — Meghiszem azt öregem, kipihenem majd magamat ... a munkától nem fogok megbetegedhetni ... Elképzelheted, nem jöttem ide, mint valami szelíd lelkű borjú és nem mondom, jól tettétek, hogy az intézetbe zártatok . .. Nagyon jól esett! .. . Ezt nem bírom! Nekem is megvan a büszkeségem ... A szomszédom, te és a kölykök is kinevetnének ezért! . . . Először majd leszámolunk! A gyerekek visszajöttek, üveg, dohány volt már az asztalon, aprópénz is került melléje. Pál elkezdett inni és mindenféle kihívó megjegyzést tett. De mert senki sem ellenkezett, csöndesebb lett: nem talált semmit, amibe belekapaszkodhatott volna a dühe. Nyugodtabb lett, de ezt sem akarta és ezért hangosan, hevesen kiabált. — No! Miért bámultok úgy reám kölykök, ágazó, hogy a testületbe a politikát beengedni majdnem egyértelmű az eredményes együttműködés kizárásával. Ily nagy testületet pedig bármely politikai pártban tömöríteni képtelenség, anélkül, hogy nagy számban ne legyenek az elégedetlenkedők is, ami pedig egy testület kebelében csak folytonos torzsolkodásra vezethet. Reámutatott ez áldatlan körülményre székfoglaló beszédében az uj elnök is, aki általános tetszés és éljenzés között jelentette ki, hogy ezúttal programmot nem ad ugyan, azonban már most jelzi, hogy a múltakon okulva az ipaitesiületet a politikai pártoskodás eszközévé vagy Iprédájává nem teszi s azzá tenni senkinek nem engedi l Az ipartestületnek a szociális idők mai viharzásában amúgy is oly sok életbevágó feladata van az iparosság egyetemének érdekei megvédésében, hogy ezt a nagy, nehéz munkát még politikai kérdésekkel is megzavarni vagy akadályozni aligha lehet az elnökség hivatása. Kupás Mihály székfoglaló tartalmas, sfcép beszédét a közgyűlés viharos éljenzéssel fogadta s az uj elnököt az iparhatóság nevében Égig Mihály főjegyző üdvözölte. Az elnökválasztáson kívül még egy kiemelkedő mozzanata volt a közgyűlésnek. A közgyűlés nagy lelkesedéssel tiszteletbeli elnökévé választotta az iparosok nesztorát, Szerencsy Józsefet, ki az ipartestület megalakításában igen tevékeny részt vett s aki a kezdet nagy nehézségei között az elnöki tisztet is évekig viselte. A közgyűlés igy tisztelte meg régi elnökét s nagy érdemeinek elismerésével ez utón fejezte ki háláját. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben tudósítunk: A közgyűlést Csepeg Ferenc elnök nyitotta intgs a közgyűlés mindjárt a napirend tárgyalásába fogott. Ä múlt évről beterjesztett számadásokat jóváhagyólag tudomásul vették ; elfogadták továbbá az 1912 évre előtrányzolt költségvetést. Ezután az elnöki széket Ggöngyösg Gyula aleluök foglalta el, ki fölhívta a közgyűlést, hogy ejtse meg az elnökválasztást. A szavazalszedő bizottság elnökévé Jancsovits Józsefet, tagjaiul pedig Kováts István és Csiszár József tagokat kérte föl. A szavazatok leadása mintegy negyedórát vett igénybe s Jancsovits József elnök jelentette be az eredményt. Beadatott összesen 91 szavazat. Ebből Kupás Mihály kapott 67 szavazatot idegessé tesztek . .. takarodjatok innen ... de gyorsabban . . . A gyerekek szót fogadtak. Erre kezére támasztotta a fejét és sötéten, némán meredt maga elé. Fájdalmasan nézte az anyja, halkan felállóit és melléje ült, a fiú elfordult tőle. — Pál, szegény, szerencsétlen gyermekem, mennyit szenvedtél, hogy ennyire jutottál. .. A fia vállára tette a kezét, az dühösen lerázta, de az anyai kéz újra odalopódzott és hízelegve simított végig a haján. Megtűrte, de a két kezébe rejtette az arcát. És az anya elkezdett beszélni, nem volt az semmi összefüggő, csak szakadozott mondatok . .. — Szegény gyermekem, megértelek . . . nem csodálom, hogy megbosszulni akarod magad, de gondold meg, ha a rosszat rosszal fizeted, abból nem lehet hasznod ... ha tönkre teszel bennünket, mit használsz magadnak? ... Nem akarod inkább eltűrni, hogy szeressünk és megvigasztaljunk. . . Gondozni fogunk . . minden szeretetet, amit ez évek alatt nélkülöznöd kellett, kétszeresen megtalálod anyádnál, testvéreidnél. . . azzal boszuld meg magad az embereken, a törvényeken, akik azzá tettek, amivé lettél, — hogy nem engeded tönkre jutni önmagadat. Pál mozdulatlanul várt, de kevésbé mereven ült; a tagjai puhábbak lettek és lassacskán úgy esett, hogy a feje anyjának vállához simult és anyja karjai átölelték. A fiatal ember teste megremegett és hirtelenűl görcsös zokogásba tört... és könnyezve elmondott mindent, ami
