Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-15 / 7. szám
22Z. évfolyam. 1312. fe"bru.á,r 1x6 15. '7-d.Ils: szám. Tek. K' r m, vcx ±Mm m Elöíizft M «grjele; ispéldány. 1 ortómentes. Szorkesztöség és lapke elemér "ek. v> Petiin. TlüOaUjd 111 cl£Ull UidiJIULllUld gél biró nemzeti specialitásunkkal, mely a nyilvános gyűjtések rendezésében csim- borasszói magasságban csúcsosodik ki s tör a zsebekre. Nincsen olyan lehetetlen idea, olyan elfogadhatatlan titulus, melyek alkalmatlanoknak bizonyulnának a nyilvános gyűjtések megkísérlésére. Ha valamely nagyvárosnak eszébe jut, hogy bizony a téli dermesztő hidegben a hívek testi üdvösségére nagyon helyén való dolog volna, ha a templomot befütenék, hát e czéiból nem az érdekelt ájtatos hívek zsebeihez fordulnak, hanem nyilvános országos gyűjtést rendeznek a »nemesczélu« idea megvalósítására a könyörületes .szivekhez. Ez a legkönnyebb vége a dolognak. Nem is kell más hozzá, mint egy kőnyomatos gép, egy hatásosan megstilizált körlevél és egy ékes stambil. Balek pedig mindig akad. S hogy a millió sok eset közül épen ez az eg}7, mely toliunk alá tévedt, nem „légből kapott“ példa, azt bizonyítják azon körlevelek, melyekkel a szomszédból csak a napokban árasztották el városunkat. Nem vagyunk barátai a blaszfémiá- nak, de bizony bizony az ily tapasztalatok után azon a valamivel párosult éle messér b • legkö kugli;;/ esf ti vai punyara s a nyertesen: nszieieiere nnuu- járt ott helyben csapraütendő bizonyos számú pilzeni hordók beszerzésére országos gyűjtést fog rendezni. S mindez történik olv időben, mi- dón a drágaság horribilis mérveket ölt. Midőn mindenki a legkeservesebben küzd a megélhetésért. Midőn nemcsak az élelmi szerek árai szökkentek fel ötven-hatvan százalékkal, hanem a luxus- czikket épen nem képező ruházati czik- kek árai is. Midőn a kiadások lavinaszerűen növekednek minden vonalon, anélkül, hogy ezzel szemben arányosan emelkednének a jövedelmek. Valóban ily körülmények között a gyűjtés nemzeti betegségéről csak szatírát Írhatunk Hiszen annyira vagvunk már, hogy a közig: gatási hivataloknál nemsokára külön ikiaióhivataU kell berendezni a segélykérvények és a gyűjtést elrendelő felsőbb határozatok be- csomozására, ann}Ti mindenféle kérvény, felsőbb rendelet érkezik, hogy adjon a város, gyűjtsön a város a tüzkárosul- taknak, árvízkárosultaknak, tüdőbetegeknek, templomépitésre, szobrokra, emlékkövekre, elhagyott gyermekeknek, lelkészlak építésre, szanatóriumokra, vakoknak, siketnémáknak, internátusokra s minden más kigondolható és kigon- dolhatatlan czélokra. __ )rlók o a v Köre fordult kérelmével városunk kul- turegvesületeihez és pénzintézeteihez. Hogy e kérvénynyel külön is foglalkozunk, arra kettős okunk van. Az egyik az, hogy ezzel is illusztráljuk, mi mindenre folyik az országos gyűjtés; a másik az, hogy dokumentáljuk, hogy a mindenféle czimeken folyó gyűjtések lavina- forgataga megöli a valóban nemes s országos érdekeket érintő akcziókat is. A testgyakorlók köre hírül adja, hogy az egyesület a testnevelés terén kifejtett hat éves eredményes működés után eljutott oda, hogy a folyó évben sporttelepet kell építenie. De miután a kör — sajnos, mint a többi vidéki kul- turegyesüietek — megfelelő vagyonnal nem rendelkezik, az építés költségeit gyűjtés utján kell összeszereznie. Tehát, tekintve, hogy kizárólag kulturegyesüle- teknél számíthatnak támogatásra, fölkérik e kulturegyesületeket, hogy nehéz munkájukban tehetségükhöz képest segíteni kegyeskedjenek. Azon reményben stb. stb. Miről is van szó? A testgyakorlók köre hat évig eredményesen működött. Ez dicséretes dolog. Tehát most hat év után sporttelepre van szükségük. És ismét csak tehát: adakozzunk a sporttelep létesítésére, mert az egyesület megA „Nagybánya“ tárczája. Anyai ölelés. Irta : Frapió Leo», Amikor Pál négy éves lett, meghalt az atyja. Anyja férjhez ment másodszor is egy Mártin nevű kárpitoshoz, ki józan állapotban becsületes ember volt, de amikor leitta magát, hirtelen haragú lett. Pál első időben nagyon boldog volt; az anyja változatlanul szerette és mostoha apja jó volt hozzá, az anyja kedvéért. De amikor egymásután megszületett egy kis fiú és egy kis leány, Martin csak azokat beczézgette, a mostohafia részére már nem voltak kedveskedései. Csakhamar kényelmetlenné vált a gyermek és lassacskán meg- gyüiölte. Azonfelül Martin áldozata lett az italnak és mindinkább brutálisabban bánt a családjával. Végül a kis Pali lett mindannyiuk bűnbakja. Amikor észrevette az asszony, mennyire gyűlöli Martin a mostohafiát, már nem tudott változtatni a helyzeten. Ittas állapotban nem birt magával az ember és ilyenkor még a fiú élete sem volt biztonságban. Ekkor belátta az asszony, hogy csak egy lehetőség létezik a íiu védelmére: ki kellett tenni a házból. De hová küldje? Nem voltak rokonai, barátai, akik ingyen tartották volna a gyerekei, Eltartásáért nem birt fizetni és tekintve zsenge korát tanoneznak sem adhatta. Ezzel tisztában volt az aggódó anya és az egyedüli végeredményhez jutott: kell, hogy a hatóság helyezze el a gyereket. De ez se volt lehetséges, a szülők ugyanis nem voltak keresetnélküliek, a gyerek se testileg, se pedig szellemileg nem volt beteg. Ekkor átvillant a kétségbeesett asszony agyán a javító intézet. Ha nem akarta, hogy mostoha apja agyonüsse a fiát, el kellett küldeni hazulról . . . javító intézetbe kell elhelyezni. De hogyan csinálja? Pali szelíd, jóságos gyermek volt és nem voltak rossz tulajdonságai. A kétségbeesett, anya erre, — tekintve a mindinkább növekedő veszélyt, egy borzalmas és hősies tervet eszelt ki: tolvajiásra akarta rábírni a jóságos, szende fiút. Az iszákos szemeiből kiolvasta az első szülött gyermek ellen érzett gyűlöletét, ez végleg rábírta szándékának megvalósítására és férje távollétében magához bivta gyermekét. — Palikám, mondta remegő hangon, hallgass rám, menj le a bazárig, vegyél el az ajtó mellett áiló asztalkáról egy doboz czipőkrémet, egy darab szappant és egy irónt és ha megvan minden, fuss haza gyorsan, fizelés nélkül. Nem adhatok pénzt, mert nincsen. De ha nem hozod el a tárgyakat, apád megver. Pali egy ideig mozdulatlanul állott, arcából eltűnt minden vércsöpp. — Apa megver engem, ismételte rekedten az anya. Most elérte, amit akart. A fiú egész testében megremegett, előre nyújtotta a kezeit, mintha megvédelmezni akarná az anyját és egy panaszos sikolylyal elsietett hazulról. A gyereket rajtakapták a lopáson és beidézték az apját. — Nem akarom többé visszafogadni házamba, indítványozom, hogy javivitóintézetbe tegyék a fiút, különben a feleségem is ezt akarja, jelentette ki Martin. Nagyon hátrányos volt Palira nézve, hogy semmikép sem volt rábírható arra, hogy beszéljen. Megkérdezték, hogy jutott a lopás gondolatára és vájjon megbánta e ? Ds Pali nem felelt. Lehajtott fejjel, össze- szoriiott ajakkal, hamuszinü arczczal állott ott. Sőt amikor azt mondották neki: — Ha felelnél, ha megígérnéd, hogy nem teszed ezt soha többé, megbocsátanánk, miért tetted ? Mire Pali csak nem-et rebegett. — Fogsz-e még lopni? Kérdezték újra, de ő állhatatosan hallgatott. A fiú magatartásából tisztán meglátszott, hogy megátalkodott gyerek , .. javítóintézetbe való! .. Egy este, alkonvatkor, amikor legjobban vágyódnak az anyjuk után a gyermekek, egy augusztusi estén elvitték a kis Palit vasutón a távoli javítóintézetbe, ahol a nagykorusitásig ott kellett maradnia . . . II. Martin asszony irt a fiúnak. Félénken megértette vele, hogy özvegy lett, hogy még mindig
