Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-09 / 19. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. május 9. télén az uzsorát hivatásszerűen űző apró szatócsokhoz menni, könyörögni s végül a kapott összeg után horribilis kamatokat fizetni és terhes kötelezettségeket teljesíteni. Klasszikus példákkal szolgál erre boldogult Egan Ede a földmivelés- ügyi minisztériumhoz küldött jelentéseiben, de klasszikus példák láthatók itt a mi vidékünkön is. Falvainkban, sőt városunkban is az uzsora ragályszeröleg terjed. Járásbíróságunk épületében állandóan ki vannak függesztve az uzsora elleni hirdetmények s egy vidéki kis zúgintézet ellen most is vizsgálat folyik töméntelen uzsoraeset miatt. A zálogüzletek czélja ezek szerint a gyors hitelnyújtás, oly módon, hogy a hitelt keresőnek nem szükséges Írásbeli vagy ingatlan biztosítékot nyújtani, hanem teljesen elegendő a kézi zálogtárgy. Eredménye pedig az uzsora üzlete csökkentése, egybefoglalóan a hitel helyes rendezése és okszerű szervezése. E kettős eredmény már igy is elegendő ok arra, hogy e kérdés mihamarabb a megvalósulás stádiumába jusson. Fejtegetéseink valódiságáról és a zálogüzletek életképességéről legjobban meggyőzhet a »Magyar Pénzügy« ez. előkelő köz- és hitelgazdasági folyóirat, melynek egyik számában a következőket olvastuk: Az „Aradi Hitelbank és Takarék- pénztár“ zálogosztályát csak nemrégiben adta át a forgalomnak. Miután ez az osztálv nemcsak ékszerek, hanem külö- nősen ingók zálogbavételével foglalkozik és igy, tekintve, hogy Arad város 60.000 lelket számlál és ingók zálogbavételével egy intézet sem foglalkozik, az intézetnek ez az osztálya fontos közigazgatási missiót teljesít és forgalma már is oly nagy, hogy hat tisztviselőt foglalkoztat. Aradot viszonyba állítva városunkkal, megállapíthatjuk, hogy egy ily irányú vállalkozás itt is csak haszonnal és üdvös eredményekkel prosperálhat s hitelviszonyainkra csak egészséges irányban hathat. Összegezzünk! Városunk semmiféle záiogüzlettel nem rendelkezik, holott köz- gazdasági és hitelpolitikai szempontokból eminens szüksége van reá. Apró hitelünk reorganizaczióját kell bennelássuk egyrészről s az uzsoráskodás megölőjét vagy legalább is nagy mértékbeni ellensúlyozóját kell üdvözölnünk benne másrészről. Magunk részéről örömmel látnánk minden olvan iránvu vállalkozást, mely •J J 7 kJ ezt akarná megvalósítani s annak sikeres és hasznos működésében egy pillanatig sem tudnánk kételkedni. Mert egy zálogüzletből a városnak anyagi haszna, kereskedelmünknek és iparunknak hatékony előnye s apró és törpe hiteltkere- sőknek nagy kényelme lenne. Egy zálog- üzlet alapítása eminens gazdasági érdekünk volna, amivel foglalkozni nem felesleges és legkevésbbé sem időszerűtlen. S ha e zálogüzletet a hivatalos város alapítaná meg, ebből is szép jövedelmet biztosíthatna a háztartási kölsé- gek fedezésére. B. i. Sötétség. Május 8. Az egyik hírben meg van írva annak rendje-módja szerint, hogy ilyen és ilyen nevezetű paraszlasszonyok valóságos méregkeverőbandát szerveztek. Jó pénzért segítettek eltenni fiatal parasztmenyecskék utjából öreg férjeiket. Ki mennyit tudott áldozni egy-egy emberéletért, aszerint adóztatták meg az özvegységre vágyó asszonyt. Jószerivel mindenki tudott a faluban, — no meg a szomszéd községekben is, — erről az embergyilkos szövetkezetről. Tudomásul vették, valószínűleg olyanok is akadtak, akik megbotráukoztak fölötte, de azok is hallgattak. Nem akadt áruló . . . Nem akadt olyan, aki nyíltan mert volna vádaskodni a sűrűn szereplő vén embereket más világra szálitó koporsók mellett . . . Csóválták a fejüket, hümmögtek, szorosabban gombolták össze a bekecset, fázódva bor- zongtak meg, de hallgatlak . , . És a Szent Mihály lova rogyadozva döczögtette az alvégi, felvégi temetőkbe módos parasztgazdák, fiatal asszonyok öreg férjeinek, lassan ölő méreggel telitelt tetemét . . . ... A másik hir szépen megfért az előbbi mellett, a következőket regéli: Ebben és ebben a községben, — igazán nem fontos a név, egyformán megtörténhetett volna bármelyikben — tehát ebben és ebben a községben az egyik paraszt egy szép napon elujságolta, miféle látomása volt az éjjel . . . Megjelent néki álmában nemrégiben elhunyt, kedves szomszédja. Hörögve, reszketve nyögte ki, miért hagyta ott siri nyugalmát Nem pihenhet koporsójában, mert megfordították a gonoszok. Vonuljanak ki a parasztok, ássák föl a sirt és fordítsák vissza a hátára. Ha nem cselekszik ezt meg, meghal mindenki a fa'uban. Sorra veszi a fehérre meszelt, cseréptetős házakat Ellátogat a külső és belső szobákba. Ráteszi hideg ujjait az alvók szivére és nem fognak többet fölvirradni, meghalnak sorra, kipusztul a falu . . . És a nagyfejüek megbeszélték az esetet. Ásót, kapál ragadtak és kivonultak a temetőbe. Nekifeküdtek a munkának. Kikotoríák a íöld alól a koporsót, — fölfesziteíték és — a halottat természetesen úgy találták, ahogyan a föld alá temették , . . Az igazán nem fontos és nem tartozik ide, hogy a parasztok dühökben elverték a paraszt- gazdát. A krónikásnak más megjegyzése van az esetekről, amelyhez hasonlókat nem nagyon kell keresni naponta a hírek közölt. Egy kis szorgalommal ehhez hasonló mezei virágokból tekintélyes bokrétát lehetne kötni úgy havonta. Hogy nem mind ilyen a paraszt! Még csak az kellene, hogy mind ilyen legyen . . . Hogy csak akadnak ilyenek és másutt is előfordulnak hasonló esetek . . . Igen ám, de nagyon gyakran akadnak ilyenek és az igazán nem vigasztalás, hogy másutt is vannak női bőrbe bujt fenevadak és két lábon járó, emberformáju, babonás balgák. Ezek az asszonyok — rettenetes, mennyien vannak, — lassú számítással, hidegvérrel nézik az áldozatjuk vergődését. Nem egyszer heszámilhatatlanul, hanem nyugodt meg- gondollsággal, napról-napra újra. Heteken keresztül. Hanem azért az országban sok sok ezer gyermek maradt iskolázatlanul az idei iskolai évben is, A tanítónak némely helyütt harangozni is kell és fölfordulhat éhen, még sem hallgatja meg senki a panaszukat. Rettenetes ország ez 1 Mindig mentik benne a népet, de azért az 1912-ik esztendőben egy egész falu elhiszi, hogy a halott visszatért három héttel a temetése után a sírjából és kiöli a falut, ha vissza nem fordítják a hátára . . . A szatmári Kálvineum-ünnepóly. Május 8. A szatmári Kálvineum ünnepély vasárnap zajlott le úgyszólván az egész vármegye részvételével. Városunkból is igen számosán részt vettek a magasztos ünnepélyen, mely minden tekintetben a legfényesebben sikerült. — Jaj, el vagyunk veszve, menthetetlenül elveszve. Hogy tudtál ilyesmit elmulasztani ebben a nehéz-időben! — Hiszen akkor még nem volt nehéz-idő 1 Egy felhő-foszlány sem volt az égen. Hogyan sejthettem volna, hogy amiatt a kis mulasztás miatt ez a zene bona szakad reánk ? S úgy gondolom, épen nem szép tőled, hogy mulasztásom n^att annyi szemrehányást teszel nekem, holott tudod, hogy ritkán fordul elő. Az esti imát soha sem hanyagoltam el eddig a nagy földrengés óta, melyben szintén bűnös voltam. — Mortimer, mit beszélsz 1 A sárga-lázt elfelejtetted? — Kedvesem, te mindig terhemre irod a sárga-lázt, én azonban azt hizzem, ebben teljesen ártatlan vagyok. Egy kis áhitatosságnak elmulasztása az én részemről hogyan hatna olyan nagy távolságba? A földrengést a magam részéről is hajlandó vagyok magamra vállalni, mert a szomszédságban történt, de akaszszanak fel, ha felelősnek kellene lennem minden rongyos . . . (Fct, bum, bo’.um, bum!) — Istenem, Istenem, bizonyosan lecsapott valahol. Nem érjük meg a virradatot és akkor, ha nem leszünk többé, meg lesz az az elégtételed, hogy a te istentelen beszéded .. . Mortimer! — Nos, mi baj megint ? — A hangod úgy hallatszik, mintha . . . Mortimer, csakugyan a nyitott kályha előtt állasz ? — Ez minden esetre vétkem ebben a pillanatban. — Menj el onnan azonnal, ügy látszik, el vagy határozva, hogy a végzetei mindanynyiunkra reázúditsad. Nem tudod, hogy a villámnak nincs jobb vezetője, mint a nyitott kályha? Hát most hova mentél ? — Ide, az ablakhoz. — A Isten szerelmére, megőrültél ? Távozz onnan azonnali A legkisebb gyermekek is tudják, hogy égi háború idején életveszélyes az ablaknál állani. Édesem, drágám, tudom, nem élem túl ezt az éjét. . . . Mortimer 1 — Tessék 1 — Miféle suhogás az ? — Abban fáradozom, hogy a nadrágom felső végét megtaláljam. — Dobd el gyorsan. Csak nem akarsz ebben a viharban felöitözködni? Tudod, hogy minden tekintélyes szakértő szerint a gyapju- nemüek vonzzák a villámot. Ó, kedvesem, nem elég, hogy már természetes okokból is állandó életveszélyben forgunk? Te megteszel minden kigondolhatót, ami a veszélyt növelheti. Az Istenért ne énekelj! Hogy jut ilyesmi az eszedbe? — Nos, mit árthat az? — Mortimer, nem egyszer, százszor mondtam neked, hogy az ének hullámzást idéz elő jjtf J ^z^v^na*ra a johirü Huszthy-cég (Hid-u. 15.) ▼▼▼ TTT ▼▼▼ TT VV ¥T ▼ ▼ ▼ berendezkedett. 12 drb kép csak 70 fillér, dupla nagyság 1 K 50 f. Felvételek kizárólag vasárnap délután 2-től 7 óráig, továbbá kedden és pénteken reggeltől estig. ................ i
