Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-09 / 19. szám
■AT>AT.MI Í3B S^&PIZIOD^LIjMX Előfizetési árak: E'ász évre 8 korona, félévre |4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér, feljelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, ahová lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Városi zálogüzlet. Május 8. Városunk teherviselési képessége évről-évre nagyobb próbának van kitéve, aminek csak természetes következménye az, hogy újabb és újabb bevételi forrásokról kell gondoskodnunk, ha a a város közönségét a pótadóktól meg- akarjuk menteni. Ez újabb bevételi források megteremtése nem könnyű dolog, de nem is lehetetlen. Össze kell hoznunk a szükséges dolgokat a hasznossal s oly vállalatokat kell életre hívnunk, amelyekkel mig egyrészről hézagot pótolunk, másrészt azok a tiszta polgári hasznot meg is hozzák. Lapunk legutóbbi számában részletesen foglalkoztunk a városi fürdő kérdésével, kimutatva azt, hogyha a városi fürdő kapcsán a gyógyfürdőt és hideg vizgyógvintézetet felállítjuk, oly tekintélyes jövedelmi forrásra teszünk szert, mely igen nagy sulylyal fog esni a város közgazdasági mérlegébe. Ezúttal mint újabb jövedelmi forrást fölelevenitjük ismét a városi zálogüzlet megalapításának kérdését, fölhiva arra illetékes köreink figyelmét. A banküzlet különböző nemei között első helyen szerepel a lombard- kölcsönök nyújtása. Lombard-üzlet a hitelnyújtás azon neme, mely kézizálog alapján történhetik. A kézizálog lehet nemesércz, értékpapírok, vagy oly áruk, melyek tömegesen hozatnak forgalomba. Városunkban ez üzletággal a városi takarékpénztár foglalkozott egyedül, azonban nem régen ez is beszüntette ily irányú működését. Most úgy állunk, hogy Nagybányán, mely élénk kereskedelmi és intenzív ipari élettel bir, egyetlen egy zálogra kölcsönt nyújtó vállalkozás sem működik. Már pedig, hogy milyen szükség van egy ily irányú vállalatra, azt mi sem bizonyítja jobban, mintha ide iktatjuk a városi takarékpénztár 1907. évi zárszámadásának, akkor még működő, ez üzletágra vonatkozó számadatait. 1907. év végén zálogtárgyakra kiadott kölcsönök .... 12.051 K 1907. év folyamán zálagtár- gyakra folyósított kölcsönök 10.020 K 22071 K 1907. év folyamán kiváltatott 10.485 K 11285 K Kamatjövedelem/659 korona 94 fillér volt. y egy ük azonbí*r ’ekintetbe azt, hogy ez csak szoroson vett lombard-üzlet volt, amennyiben csak ékszereket, értéktárgyakat és értékpapírokat fogadott el biztosítékul, helyesebben zálogul és mindezek daczára szép forgalmat csinált. Ám egy megvalósulandó zálogüzletnek ezeken kívül is messze kiterjesztenie kell üzletkörét. Lehetőleg oly fokig, hogy minden értéket képviselő tárgyat elfogadjon, illetve reá zálogkölcsönt nyújtson. Nevezetesen fel kell vennie üzletkörébe a ruhanemüeket, háztartásbeli és ipari czikkeket, stb. Midőn igy állásifoglalunk a zálogüzlet megvalósítása mellett, szükséges megokolnunk, hogy mi okból óhajtjuk s micsoda egészséges hatást remélünk tőle. Vidéki hitelviszonyaink manapság sincsenek oly precízül berendezve, hogy a kölcsönt kereső ember azonnal pénzhez juthasson. Egy kölcsön felvevése sok utánjárást, nagy biztosítékot és napokig tartó időt igényel, ami a hirtelen hitelre szoruló egyénnek tetemes vesztességet okoz. Másrészről a kölcsönt venni szándékozónak mégha csak 30— 40 koronára van is szüksége, váltójához két embert: kibocsátót és forgatót kell állítania, amit az alaki törvényszerűség idevágó rendelkezései megkívánnak. Hogy ez micsoda kellemetlenséggel, utánjárással és minden előfeltétel birtokában is mily sok kudarczczal jár, azt csak a szenvendőlegesen szerepeltek tudják megmondani. E bajokon volna hivatva segíteni elsősorban a zálogüzlet, mely minden elfogadható zálogtárgyra pár perez alatt nyújt kölcsönt anélkül, hogy kötvényt kellene aláírni vagy jóbarátokat lenne szükséges segítségül hívni. Az apró hitelt igénylőknek óriási könnyebbséget nyújtana kétségkívül. A zálogházi hitel tekintélyesen redukálná az uzsora-kölcsönök kontingensét. Mert manapság a zálogüzlet hiányában a megszorult emberek egyenesen ki vannak szolgáltatva az uzsorásoknak. Hitelt ingóságaira nem kap, kényA „Nagybánya“ tárczája. A zivatar. — Mark Twain. — — Igen — beszélte Wiliams ur — a vihartól v-aló rettegés egyike a legkinzóbb gyengeségeknek, amelyek emberi lényt hatalmukba keríthetnek. Leginkább asszonyok esnek e gyön- geség áldozatául, de olykor kis kutyáknál s néha férfiaknál is előfordul. Az az asszony, aki szembe merne nézni magával az ördöggel, sőt egy egérrel is: egészen oda van egy villámczikázástól. Tehát, amint mondtam önnek, félig elfojtott kiáltás ébresztett fel: — Mortimer! Mortimer! Mihelyt őt érzékemet össze tudtam szedni, föl emelkedtem a sötétségben s feleltem: — Evangeline! Te kiáltasz? Mi az? Hol vagy? — A mosókamrába zárkóztam! Szégyel- hetnéd magad, hogy ott fekszel s alszol, mikor ilyen rettenetes vihar tombol. — Ejnye, hogyan volna képes az ember szégyenkezni, ha alszik? Ilyenkor érzékei nem működnek; az ember nem tud szégyenkezni, mikor alszik, Evangeline. — Te persze sohasem tudsz. Mortimer! Elnyomott zokogás hangját hallottam. Visszafojtottam tehát a csípős választ, mely már a nyelvemen volt. — Nagyon sajnálom kedvesem, valóban sajnálom. Nem akartam, jöjj ki és ... — Mortimer! — Az égre, mi az, drágám ? — Azt kell hinnem, hogy te még mindig az ágyban fekszel! — Miért ne ? Természetesen. — Azonnal kellj fel. Azt hiszem, egy kis figyelmet kellene fordítanod az életedre a feleséged és gyermekeid érdekében, ha már magadra nem gondolsz. — De, édes kincsem .. . — Az Istenért, ne fecsegj, Mortimer. Jól tudod, hogy ilyen viharban a legveszélyesebb hely az ágy. Ez minden könyvben benne van. De neked persze mindegy, te mégis az ágyban maradsz és életedet minden meggondolás nélkül eldobod, az ég tudja miért, csak az örökös makacsságod miatt és . ,. — De, a macskába, Evangeline, már nem vagyok az ágyban, már .. . Ezt a mondatot hirtelen villámsugár szakította meg, a feleségem elfojtott kiáltásától és félelmes dörgéstől kisérve. — Íme! Most már láthatod, mire vezet a te czinizmusod. Ó, Mortimer, hogyan lehetsz olyan elvetemült, hogy ilyen zivatarban károm- kodol 1 — Én nem káromkodtam. S különben sem én vagyok az oka, épen igy történt volna akkor is, hogy egy szót sem szólok. Jól tudod, Evangeline, legalább is kellene tudnod, hogy ha a légkör elektromossággal van tele .. . — Óh, igen, csak makacskodj folyton, szüntelenül, fel nem foghatom, miért viselkedel igy, mikor tudod, hogy nincs villámhárítónk és szegény feleséged és gyermekeid élete csupán a Gondviselés kegyelmétől függ. Most meg mit csinálsz? Gyújtót gyújtasz? Ilyen zivatarba! Hát tökéletesen elment az eszed? — Az ördögbe, asszony, mitárt az? Olyan sötét van itt, és . . . — Oltsd ki, oltsd ki azonnal 1 Hát szánt- szándékkal sírba akarsz juttatni mindnyájunkat? Tudod, hogy semmi sem vonzza úgy a villámot, mint a világosság. (Fct, — kik! — bum ! — bolum ! — bum I) — 0, hallod? Most már láthatod, mit csináltál ! — Már kedvesem, azt hajlandó vagyok elismerni, hogy a kénes gyújtó magához vonja a villámot; de, hogy villámlást elő nem idéz, arról jótállók, ha azonban az égi löveg mégis az én gyújtómnak szólott, mondhatom, nagyon siralmasan volt czélozva. — Szégyeld magad, Mortimer. Szemtől-szem- ben állunk a halállal s te ebben az ünnepélyes pillanatban képes vagy ilyen beszédet folytatni. Ha nem kívánod . . . Mortimer! — Nos? — Tulajdonkép elmondtad-e ma az esti imát ? — Igen ... én . . . épen hozzáfogtam, akkor eszembe ötlött, hogy kiszámítsam, mennyi tizenkétszer tizenhárom, és . . . (Fct, — bum ! — bum 1 — bumbum! — krk 1)
