Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1911-07-27 / 30. szám

Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-ulcza 13. szára, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is.

A termés és a búzaár.

Julius 26.

Mag}Tarország, amint azt már a banalitásig hangoztatták, földmivelő állam, még pedig annyira földmivelő, hogy az már gyakran a közgazdasági élet sok •egyéb szervének rovására van. Itt a terméstől függ minden, az ország népének boldogulása, jóléte, mindene. Az a féltő szeretet, amelylvel a búza növekedését itt nézik, az a gondosság, amelylvel a lábon álló vetést fagytól, kártól, jégesőtől megkímélni szeretnék, nagyon is érthető, mert hiszen életkérdés. De különösen természetes az az érdeklődés az idén, amikor a várható termés felől a legszo- morubb, a legnyugtalanítóbb hírek érkeztek. ügy hitték, úgy hiresztelték, hogy Magyarországra ez az esztendő valóságos egyiptomi csapás mért. A börze is meglehetős pesszimizmussal telt el a termést illetőién, ami a búza árak emelkedésében elég érthető kifejezéshez is jutott. És ime kiderüli, hogy a pesszimizmusra nem volt ok, katasztrófától korántsem kell tartani. A földmivelésügyi minisztérium jelentéséből ugyanis kitűnt, hogy Magyarországon az idén úgynevezett jó középtermés van.

Igaz — és ennél a pontnál nem is lehet azt elhallgatni, a földmivelésügyi minisztérium termésbecslései nem készülnek, nem is igen készülhetnek teljesen precziz jelentések alapján. A lábon álló búzát kvantitative meghatározni alig lehet s igy a valóságos termés némiképen eltér

majd attól a terméstől, amelyet most papiroson alapítottak meg.

Serényi hivatalos jelentéseit általában az optimizmus jellemzi, aminek igazolására elég a múlt esztendőre hivatkozni, amikor az első jelentésnek a búzáról közölt adatait később 10 millióval kellett redukálni. Mivel azonban más mód a termés megállapítására még nincsen, mint ; az, amelyet a földmivelési miniszter bocsát ; rendelkezésre, mégis csak a jelentés j adatai alapján lehet a várható termésről I legmegközelitőbb képet alkotni. És tagadhatatlan, hogy a hivatalos termésbecslés rendkívül megélénkítette a budapesti gabonatőzsde forgalmát. Az árak hanyatlottak, tehát meglehetős nagy számban akadtak, akik búzát és rozsot vásároltak.

1 És pedig vásároltak nemcsak a csapadékos idő miatt, hanem azért is, mert a bevetett területet kisebbre becsülték, mint a minisztérium. Az osztrákok annak a lehetőségével is számoltak, hogy a monarchia az idén ismét rászorul az importra. Tavaly t. i. nagyobb termés volt, mint amekkora az idén vrn és végül mégis román búzát voltak Kénytelenek importálni a malmok.

Ezt az árhanyatlást és a nyomában támadt forgalmi élénkséget azonban nem lehet pusztán a termésbecslés javára Írni.

A készáru olcsóbbodását például az idézte elő, hogy a malmok két hétre megszüntették az üzemüket és ezzel egyelőre elódázódolt a nyersanyag megszerzésének szükségessége. Elódázódott, mondjuk, mert nem szűnt meg. Mihelyt

ug3ranis a malmokban a munka megkezdődik, ismét nagymennyiségű nyersanyagra lesz szükség s a milyen mértékben a gabonaraktárakat töltik, olyan mértékben emelkednek a gabonaárak is. Már most is mindent elkövetnek, hogy azt a kedvező hatást, amelyet a minisztérium termésbecslése tett, amennyire csak lehet, lerontsák. Különösen a bécsi sajtó mutat rá nagy kárörömmel azokra az eltérésekre, amelyek a miniszter jelentései között vannak és szemére hányja, hogy nem beszél azokról a komoly bajokról, amelyek júniusban jelentkeztek a vetés nagy kárára. Azaz a bécsi sajtó szerint a miniszter megfeledkezik azokról a károkról, amelveket részint az időjárás, részint a rovarok a vetésben okoztak.

Szóval a miniszter optimizmusát akarják a gabona-árak emelésére használni. Pedig ha igaz is, hogy a földmivelésügyi miniszter rózsaszínű szemüvegen át nézi ezt az agrárius világot, mégsem hihető, hogy a termésbecslés és a termés között akkora lesz az eltérés, mint tavaly volt. Ahhoz ez a hivatalos jelentés túlságosan későn érkezett.

A legnagyobb valószinüség tehát az, hogy az idén igen is jó a termés.

És ez különösen azért fontos és kell, hogy kedvező hatású legyen, mert ezt a meglehetősen bőséges esztendőt nem előzte meg az Ínséges esztendők hosszú sora. A múlt esztendőben szintén szépen fizetett a föld, a gazdának igazán nincs szüksége arra, hogy túlzottan magas gaA „Nagybánya“ tárczája.

Ó Éva . ..

Ó Éva nem látod az arezomon,

Milyen fakó, nincs már rajt semmi éleb Viruló pírját kicsdkoltad mind,

Mely egykor oly szent lázba ejtett téged

És lelkem büszke, daczos szárnyai,

Mik felragadnak, fel a napvilágba,

Hol vannak, Éva? Nézd, a porba lent A szirti sas: a madarak királya!

Az volna ős, szent hivatásod, mond: Teremtő sziveket kergetni a halálba És uralkodni leikeink felett,

Mig bűnös véred szomja megkívánja ?

Minden ábrándot, mit rólad szövünk, Ronggyá tép hízelgő, hazug beszéded S vad szomjúságod minden tüzet kiöl, Ml lelkűnkben fenség, erő és élet.

Elpusztulunk, ha meg nem változol, Beteg már, satnya minden férfilélek. Egyedül maradsz Éva, egyedül,

Ha minden csókos testvéred kivégzed

Ó Éva, Éva, tiszta gyönyörök Termékenyítsék lázas, forró véred,

És üdv lesz majd a szerelem, a csók,

És nem lesz szenny a vágy és bűn az életi

Petronius,

A peches ember szerencséje.

— Irta: Kálmán Jenő. —

A peches ember egy kissé porosán és megtépázva ült le a terraszra. A lóversenyről jött és azon gondolkozott, hogy ha az utolsó futamban nem adja le az utolsó tíz koronáját, most volna tiz koronája. Ez a gondolat sok keserűséggel facsarta meg a szivét, de hamarosan elterelte a lóverseny kellemetlen emlékeit egy másik gond.

— Miből fizetem ki cechet ? — mormolta miközben bizonytalan sejtésekről szűkre szorult a gyomra. Két krajezar szerénykedett a mellénye zsebében, ez nyilván még a felszolgáló pinezérnek sem elég. És azonkívül teljesen idegen kávéházban telepedett le, mert a törzshelyeket némi differencziák miatt szorgalmasan elkerülte egy idő óta. Most hát idetelepedett, mert a kávébáz a körút legforgalmasabb részén volt és abban reménykedett, hogy majd csak jön egy ismerős, aki kiszabadja a csávából. Mintha a főpinezér örrökké számoló lelke költözött volna beléje rögtön, összeadta, mennyit költött. Egy kávé, két kenyér — ez huszonhat. Kétszer borravaló : összesen harminczketlő. Ezzel szemben

egy méla remény és két krajezár fedezete van. Idegesen kaparászott a mellénye felső zsebében, hátha akad egy előrelátó czigaretta, amely csak azért bujt el, hogy a czigarettaéhség óráiban vigasztalására legyen gazdájának. Sajnos, már ilyen czigaretták is ritkán akadnak, a zseb mindössze némi piszokkal vegyes dohányport rejtegetett és a peches ember elszántan üvöltött egy buzgolkodó pinezér u!án:

— Czigaretlát!

Mindjárt hozzágondolta, hogy ez már negyvenkettő, de tekintve, hogy egy koronánál kevesebbet amúgy sem akart kérni attól az ismerőstől, akit elejibe fog dobni a végzet, megnyugodott. A pinezér fölkapta a szót és tovább adta.

— Czigarettát! — zúgta utána a köszönő ember. »Czigarettát« harsogta az újságos és erre megjelent az ajtóban egy ládás gyerek.

— Czigarettát! — sipította ezérna hangon, de a peches ember ettől úgy megijedt, hogy behúzta a fejét a vállai közzé. A főpiuezérre számított, de ennek a gyereknek azonnal kell fizetni, ügy telt, mintha nem rendelt volna semmit, de a gyerek makacsul kereste a czigaretta-éhes vendéget és lecsapott rá.

— Czigarettát! — mondta undorító készséggel, de a peches ember megsemmisülten tolta el magától. Valami olyasfélét motyogott, hogy a »nikotinmérgezés«, azzal belefeküdt egy képes lapba és föl nem mert nézni addig, amig csalhatatlan bizonysággal nem tudta, hogy a fiú elment. Vigasztalásul újra leszállította a cechet tiz krajczárral, de borzaszatóan vágyott a cziga-