Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1911-11-23 / 47. szám

X23Z. évfolyam.

1911. november lió 23.-^tr7-ll*: szám.

NAGY

■MZ iis a»5BÍir*IZiODA.IjM;Z 1HCHITXI., AZ».

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre í korona, f: negyedévre 2 korona, egy szára ára 20 fillér.

jelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

n,

<JU Zl 24

N • t *1

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is.

Szakértői vélemény.

— A csatornázás kérdéséhez. —

November 22.

A csatornázás ügyében tudvalevőleg elszámolási differencziák merüllek föl a város megbízóit ellenőrző képviselője: Zarka Elemér nyug. műszaki tanácsos és Deutsch vállalkozó között, minek az lett a következménye, hogy Deutsch vállalkozó a maga igazainak bizonyítására bírói szakértői szemlét kért.

Abban a helyzetben vagyunk, hogy a szakértői véleményt közölhetjük s midőn azt a közvélemény tájékoztatása végett közre adjuk, aggódva hívjuk föl arra az illetékes körök figyelmét, nehogy a várost megint oly költséges pernek tegyük ki, melyben előreláthatólag vesztes csak a város lehet. Vagy ha mindenáron per kell, már most preczizirozni kell a felelősség kérdését is, hogy egy elvesztett per esetén ki viselje az anyagi felelősséget?

A szakértői vélemény, mely nem igen kedvező a városra, nézve, igv hangzik:

A csatornázás építése körül a város és vállalkozó között a következő vitás kérdések merültek föl:

1. A csatornaárkokból kiemelt földmeny- nyiség elszámolásánál vállalkozó a feltételek szerint megengedhető legnagyobb árok szélességet állította be kereseti kimutatásába, mit Zarka építésvezető a legkisebbre redukált.

2. A vállalkozó állal beállított szivattyuzási egységárat, méterenkint 3 koronát az építésvezető azzal az indokolással törölt, hogy a vizet kézi merítéssel is ki lehetett volna emelni.

3. Vállalkozó azon többlet beton megfizetését kérte, mivel a csatornákat a tervezettnél erősebbre építette.

Építésvezető ezt is törölte.

4. Vállalkozó a csatornák belső felületének vízhatlan vakolásáért külön díjazást számítolt fel, mit építésvezető, mint nem fizetendői, a számlából törölt.

5. A csatornák által kiszorított anyag el- fuvarozási költségeit a szállítási távolságok magyarázásával az építésvezető leszorította.

6. A hirtelen záporok állal behordott csatornaárkok kitisztítás! költségeit vállalkozó felszámította a városnak, mit az épitésvezelő törölt.

7. A régi csatornák okozta bepiszkitás folytán szükséges csatornatisztitási munkálatokért vállalkozó méterenkint 5 koronát kért, épilés- vczeiő pedig 20 fillért utalványozott.

8. Vállalkozó az alapcsövezés költségeit méterenkint 90 fillérrel számítóba fel, mit épitésvezelő egészen törölt, ’ mondván, hogy ezért a munkáért vállalkozónak nem jár semmi sem.

9. Vállalkozó az építés során előfordult tervváltoztatás folytán ;kségessé vált álduczo- lásokért négvszögméierenkint 2 koronát számítolt fel, mit építésvezető teljesen töröli, mondván, hogy ezért sem számiiható semmi sem.

10. Vállalkozó az építés befejezésére ki- kikötöft 120 napi határidőt meghosszabbítani kéri, mert szerinte a munkát az esős és munka- szünetes napok miatt lehetetlen ily rövid idő alatt elvégezni. Építésvezető a határidő meghosszabbítást ellenzi és ragaszkodik a késedelmi kötbérnek a város javára leendő megfizetéséhez.

11 V'gül pedig azt áiliija vállalkozó, hogy ajánlatának megtétele alkalmával neki olyan

tervet mutattak, mely szerint a csatornák 80 czentiméterrel magasabban voltak feltüntetve, mint azon a terven, melyet mint szerződéses mellékletet a szerződés aláírásakor jóhiszemüleg aláirt. Ezen 80 cm.-rel mélyebbre történt fektetés miatt egységárainak a felemelését kéri, mit Zarka — vállalkozó ezen állítását tagadva — elutasít.

Ezen vitás kérdésekben az előzetes bírósági szemlén meghallgatott három szakértő egybehangzóan a következő véleményt adta:

1. A csatorna árkokból kiemelendő föld- mennyiség a feltételek szerint megengedhető legnagyobb árokszélesség mellett számolandó el és fizetendő vállalkozónak.

2. A mélerenkinli három koronás szivattyuzási egységár, miután a szivattyúzás szükséges, megfizetendő vállalkozónak.

3. A többletbelon, minek elkészítését a talajviszonyok telték szükségessé, vállalkozó részéről a feltételek szerint jogosan nem követelhető ugyan, de mert e munka szükséges volt, méltányosságból megfizetendő vállalkozónak.

4. Az elrendelt 1 czentiméternél vastagabb vakolás vállalkozónak megfizetendő négyszög- mélerenkint 1 koronával.

5. A kiszorított föld elfuvarozásánál a szállítási távolságot illetőleg a szakértők a vállalkozó és épitésvezelő állásfoglalása között a középutat jelölik meg helyesnek.

6. Ha beigazoltatik, hogy vis-major jellegű záporok voltak, akkor az ezek által okozott károk vállalkozónak megfizetendők a kár helyreállítására vállalkozó által tényleg kifizetelt összeg erejéig.

7. A régi csatornák okozta szennyezések kitisztítása megfizetendő vállalkozónak méteren- kinl 1 K. 50 fillérrel.

A „Nagybánya“ tárczája.

A szerencse mosolya.

— A. jubiláns költő legújabb verse. —

Juj meg, állj meg, esdve kérlek, — Jó szerencse, röpke lélek l Hadd pihenjen, hogyha fáradt,

Kis lakomban fürge szárnyad S itt hullajtsd el, ha lehet,

Egy-két gyönge pelyhedet.

Kincsedet pazar szeszélylyel Szórod a világon széjjel; Érdemtelent felmagasztalsz,

Kétségb’ esőt megvigasztalsz:

Végre adj már némi kis Boldogságot nékem is

S im megáll a röpke lélek; Boldoggá tesz, szinte félek. Tündérujját intve tartja És mosolyra nyílik ajka.

Balga gyermek! jói vigyázz,

Kém tudod te, mit kívánsz.

A boldogság nem sajátom,

Őt, utamban néha látom . . .

Hová kincset szórok épen,

Onnan elviszek cserében Egy kis szivet, egy kis észt,

Földi jóért égi részt.

Adományom bármi édes,

Ke gondold, hogy nem veszélyes,

Amit társaidnak mérek,

Mindig csöppen abba méreg, Telhetlenség, vagy közöny,

Dúlt kedély, vagy néma könny.

Küzdj tovább a földi bajjal Edzett szívvel, férfikarral,

Ami védhet és emelhet,

Próbáld önmagadban lelned. Boldogságod a remény S a hű munka lesz, nem, én.

S úgy elröppent ham,arjába,

Mint a felriadt madárka.

Kincseit hiába kértem Megpihent egy perezig értem,

De jóvolta semmi más:

Egy mosoly s egy jó tanács.

Lévay József.

Előszó.

— A Mikszáth-almanachhoz. —

Hozíunk megint egy kosár virágot — maradjunk meg a régi Almanachok stüusa mellett — azt odadöntjük szép olvasónőink Iába elé. Van fűszeresen fanyar vadvirág, ablakba való ékesség, égőszinü, mint a drágakő, van idegenszerü dísznövény, a kelyhe forró és szomjas, mint az emberi száj, ábrándos vízinövény, amely melegebbnek érzi a holdfényt a nap tüzénél. Tessék benne válogatni.

Nem hiába élünk közelebb Seherezade hazájához : nálunk ma is több mese terem, mint egyebütt. Olyan bő a termés, hogy a könyvkiadók kaszával válogathatnak benne, az újságkiadók pedig napról-napra fölvirágozbatják vele házukat, mintha mindig Űrnapja lenne.

Ez a kérkedés azonban valami szegénységet is takargat: a magyar humor, irodalmunknak ez a jellemző speczialitása veszendőben van. Miután emberemlékezet óta fényt és meleget szórt a Parnassusra, lassankint, szinte észrevétlenül elmerült az égboltozat határán és ami még ott fénylik a magasabb hegyeken, az csak elkésett bucsusugár. Bizonyos, hogy ezentúl homályosabb és hűvösebb lesz nálunk is az élet.

Pedig abban a játszi fényben, amely oly magasságból mosolygott le az életre, mint az alföldi ég, egy őserejü faj különös életbölcsesége nyilatkozott meg, Ez a humor, akár a bölcsek köve, képes volt minden csodára, megaranyozott sok nyomorúságot jóllakatott sok éhséget, áthidalt száz szakadékot és megoldott nem egy tűrhetetlen feszültséget. Úgy látszik azonban, hogy az ősök öröksége nem birja el a czivilizácziót. Ahol gőzekóvel szántanak, onnan elszállanak a nemes kócsagok és varjusereg telepszik a helyükbe. A humor a magyar irodalomnak addig adott egyéni zamatot és zománczot, amig az ország távol esett a világtól, amig vidék volt. Tegnap még Budapest maga sem volt város, hanem falusi emberek megszállóbelye; a vidék ezüstös

f