Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1911-11-23 / 47. szám

2 NAGYBÁNYA 1911. november 23. 8. Az alapcsövezés megfizetendő vállalko­zónak mélerenkint 80 fillérrel. 9. A tervváltozás folytán szükségessé vált álduczolások megfizetendők vállalkozónak négy­szögméterenként 1 K 50 fillérrel. 10. A 120 napi építési határidőt szakértők nagyon rövidnek tartják, nem lehetetlen ugyan a munkál annyi idő alatt is befejezni, de ez a legnagyobb erőmegfeszitést és aránytalanul nagy beruházási költséget igényel, azonkívül ezen rövid építési idő a város forgalmát nagy mérv­ben zavarná. A szóban forgó munkálatok el­végzésére normális viszonyok közt 8 munka­hónap szükséges. 11. Azon feltételes kérdésre, hogy ha igaz az, hogy a csatornák 80 czenliméterrel mélyebbre lettek lefektetve, úgy szakértők véleménye sze­rint — ezen nagyobb mélységből kiemelt föld­munkára vállalkozónak az egységára 66 száza­lékkal, a szivattyúzásra vonatkozó egységára pedig 33 százalékkal emelendő. Nagy veszély ffenyegeti szilvásainkat. Novembet ‘22. Aki csak kissé körülnézett gyümölcsösé­ben, láthatta, hogy a szilvafákat valami korom- szerű feketeség iepte meg. A tudósabbak azt is tudják, hogy a feketeség neve a korompenész, de az okát nem sokan keresték, pedig ennek oka van. A korompenész a pajzstetvek testéből kifejlődő méznemü izzadmányból keletkezett. Mennyi paizstetü kellett ahhoz, hogy egész szilvásokat kormossá, feketévé tegyen ! Aki fi­gyelmesen megnézi szilvafáit s annak vékonyabb ágait, látni fog azokon olyan félborsszem alakú, könnyen elroppanó kis fedőket s alatta fehér porszemeket. Ez az elhalt paizstetü háza, fedője, vagy paizsa, melylyel megvédi az alatta levő apró petéket, tojásokat. Bár ez is veszedelmet rejt magaban, de a jövő év veszedelme ezen j paizstetveknek maradékai, melyek millió szám- | ban lepték el a szilvafák vastagabb ágainak alsó felén levő repedéseit, sőt magát a törzset is s csak jó megfigyeléssel láthatni azon kisebb- nagyobb élénk rozsdafoltokat. Ezen rozsdafoltok a millió tetü pajzsának egymáshoz való tapadásából keletkezett s alatta vannak meghúzódva a szilvafák vérszopói, a tetvek. Ezek tavasszal elhagyják téli szállásaikat s | mennek nyaralni a vékony galyakra, friss haj­tásokra s szaporodnak tovább millió és millió számra. A porszemü petéket, sőt a fiatal paizs- tetveket is viszi a szél egyik fáról a másikra, sőt a már kiszáradt fát el is hagyják s költöz­nek más fára. Ha ezeket nem pusztítjuk, pár év ftiulva nem lesznek szilvafáink s hiába hozatunk más­honnan s hiába ültetünk, mert azok nem lesz­nek tartósak s esetleg a gyümölcs is féléretlen lehull róla. Azért hát csak rajta, nem kell saj- ! nálni sem a költséget, sem a fáradtságot, min- ! denki fogjon az irtáshoz. Szilvafáit nyesse meg, ne legyen annak sűrű a koronája. A sűrű szil vásokat ritkítsa meg, hogy a napfény besüthes­sen közéjük s a levágott galyakat, törzseket ott a helyszínén égesse el. Azután ásássá, ka- páltassa fel a szilvafák, de más fák alját is és ha a legújabb rovarirtó szerrel akar permetezni, — pedig minden gazdának kötelessége magáért is és másokért is ezt tenni — akkor még a fák töve körül, a törzs mellé húzássá fel a földet, nehogy a permetező anyag nagyobb mennyi­ségben lefolyva, esetleg megtámadja a gyök nyakát. Ezek után készítsen agyag, mész, hamu, marhatrágyából vízzel egy már ismert meszelő­anyagot s ezen keverék minden 100 literjéhez töltsön 15 litert a legújabb és hivatalosan is, gyakorlati gyümölcstermelők által jónak ismert róvarirtószerbői, melynek Dendrin a neve s kapható Nagybányán, Harácsek Vilmos Utódai kereskedésében. Ezen szert addig kell kavarni, mig a ke­verékben eltűnik, feloldódik, összevegyül a többi anyagokkal s azután, mint rendesen, bemeszel­jük vele nemcsak a fák törzsét, hanem a hozzá­férhető vastagabb ágakat is s nemcsak a szilva-, hanem más gyümölcsfáinkat is. Azonban ez a már igen is elhatalmasodott bajra még nem nem elég! Rügyfakadás előtt — legjobb március hónapban — fáinkat ugyan­csak Dendrinkeverékkel — 100 liter vízhez ÍZ—15 liter Dendrin kell — meg kell perme­tezni, hogy a gályákon s vékonyabb ágon le­vők is elpusztuljanak. Esetleg valakinek a Dendrin színe és sza­gáról az a gondolata támadhat, hogy az olcsóbb karbolineumot használja a meszeléshez, a per­metezéshez. Ezt ne tegye, mert igaz, hogy a Dendrin is karbolineum, de olyan karbolineum, mely a vízzel keveredik, abban feloldódik, egyen­letesen eloszlik, mig a karbolineum mindig a viz felszínen fog úszni s igy egy helyre több jut­ván, mint más helyre, a fát megtámadja. Sokan lesznek, akik úgy a költséget, mint az időt sajnálni fogják a fáktól, azok azonban gondolják meg azt, hogy mennyibe fog kerülni egy uj szilvás ültetése s mily szomorúság és kár lesz akkor, ha majd a szilvát féléretten, összezsugorodva lehullni látjuk. A meszelést, takarítást csak a rest és zsu­gori gazda fogja sajnálni fáitól s nem fog külön­bözni azon városunkban is található fuvarosok­tól, kik lovaikat silány takarmánynyal táplálják, azonban korbácsnyéllel biztatják, kényszerítik a munkára, mig szegény pára az utón felfordul. A permetezést, a permetezőanyag és per­metező-gépek beszerzését pedig legjobb lenne szövetkezeti utón végezni. Több gazda, leginkább szomszédok, álljon össze s vegyen gépet, anyagot, igy sokkal olcsóbba fog kerülni a permetezés s a permetezőmunkásokat is könnyebben lehet kapni hosszabb munkára. Nem kell hát gazdauraim sokat gondol­kozni, mert kifogyunk az időből s aztán majd vakarhatjuk fejünket a pusztulás láttára! Rozsos István. Nagy Gyurka birodalma. — Köztársaságiak figyelmébe. — November 22. A monarchikus eszme hívei aggódva te­kinthetnek Hódmezővásárhely felé, ahoi pont négy hét előtt megszületett az Első Magyar Köztársasági Párt, mint lapkiadó-részvénytársa­ság. Sokszor hangoztatták, hogy jó lesz vigyázni Nagy Gyurka doktorra, mert még fel találja forgatni a magj’ar állameszmét. És richtig. Most pedig már bajos segíteni a dolgon, mert — Nagy Gyurka állítása szerint — már milliók hívei a köztársasági eszmének. Ha ilyen rohamosan gyűlnek továbbra is a milliók a párt zászlaja alá, nincs kizáava, hogy Nagy Gyurkán kívül lesz még három négy hive a köztársasági pártnak. Egyelőre csupán az az akadály, hogy a csatlakozni kívánók nem tud­ják miképen kell viselkedni, mik a szokások a köztársasági pártban. Ezen is segít azonban Nagy Gyurka, a párt vezére, aki a Magyar Köztársa­ság czimü vérvörös köpenyű folyóirat legutóbb megjelent számában a lehető legrészletesebb fel­világosításokat szolgáltatja, miheztarlás céljából. Az Ady Endréhez czimzett szerkesztői üzenetet, amelyből kitűnik, hogy hazánk kiváló dalnoka szintén hive Nagy Gyurka eszméinek, nem tart­juk szükségesnek bővebben ismertetni, miután az a látszatot kelthetné, hogy a köztársasági párt feltétlenül megkívánja híveitől az érthetet­len versek költését, holott csak az érthetetlen holdfénye besütött a régi Hatvani-utczába, a So- roksári-ut ablakaiból kiváncsi falusi arezok kan­dikáltak elő. Aki itt mesélt és dalolt, annak lel­kében szélesvonalu tájképek éltek, gyermekkorá­nak éjszakáiba parasztasszonyok babonás meséi világítottak, első szerelmének emlékeiben füzesek zúgtak, vadgalambok szóltak. Aki közülök törté­netesen Budapesten született, az is vidéki életet élt és ha a valóságban nem is, legalább papírról szívta magába a falu tüzes napfényét és a falusi ember mosolygó fatalizmusát. Tegnapról mára a magyar város legyőzte a falut. Most már Budapest ivlámpáinak hideg fénye kápráztatja a vidéki ember szemét is és a falu városi életet él, habár csak vágyaiban is, újságpapíron. Az élet betört az álmok országába, az emberek most már nem érnek rá arra, hogy elmélyedve szinczerizáljanak, ők annyira meg­komolyodtak, hogy még a falu bolondja is komor és nagy elszántságot hordoz magában, úgy meg­tanultak dolgozni, hogy még a naplopó idegei is sajognak a kimerültségtől. A város aszfaltja nem jobb, de nem is rosz- szabb irodalmi termőföld, mint a falu göröngye, de másféle élet csírázik benne. A város annyira benne él az életben, annyira harezosa, rabja, vagy lázadója az életnek, hogy nem tud föléje emelkedni és nem tud rajta elnézően mosolyogni. A város vagy imádja, vagy gyűlöli az életet, de sohasem bagatellizálja. Ha nevet is, gúnyosan nevet; nincs humora, de van szatírája. A kócsagok vonulófélben vannak. A magyar humor, az erőnek és a gondtalan egészségnek ez a szárnyaló, fényes tollazatú teremtménye, bu- esuzófélben van. Egy ideig talán tévelyegve ott kóvályog még a fejünk fölött, de holnap már hiába nézünk a magasba, csak az üres égbolt derült és meleg közömbössége mosolyog le reánk. Az Almanach, úgy mint eddig, ezentúl is kosárba gyűjti a meséket, a vidék és a város termését, humorosat és komolyat, megbecsülve a régiek adományát, örülve annak, ami uj. Az egészet odaöntjük olvasóink elé, válogassanak benne és találják meg azt, ami kedvükre való. Herczeg Ferencz. Éjjeli látogatás. — Irta: Csehov, — — Ezredes ur, kérjük szépen, meséljen va­lamit, kértek, könyörögtek a fiatal leányok, akik egy asztalnál ültek az öreg katonával. Ivanoff ezredes felpödörte ősz bajuszát, nagy korty rumos teát ivott és elkezdett mesélni: — A hetvenes évek elején Gzenosztochau- ban állomásoztunk. Förtelmes téli idő volt. Oly hideg időt azóta sem értem. Éjjel lefagyott az őrszem orra és nappal oly szörnyű hóviharok vol­tak, hogy egy lépésnyire se láthattunk tőle. De az nem volt baj. Fiatal legény voltam akkor. Fessebb kadét nem volt a regimentben. Az asszonyok szerettek. Ha rákacsintottam vala­melyikre, már meg is hódítottam magamnak. Pedig nagyon szerettem a nőket. Minden órának szakítsd le a virágát, gondoltam és ezt meg is fogadtam. Ott nősültem Czenosztochauban. Gyö­nyörű nő volt a feleségem, Isten nyugosztalja! Hadsegéd voltam és takarmányt, szénát, zabot én szereztem be. így történt, hogy sokfelé utazgattam e czélbó1. E szolgálati utazásokat sze­relmi kalandjárásra használtam fsl és sokszor csak ürügyül szolgáltak, hogy mélyebben nézhes­sek egy tüzesszemü lengyel nő lángoló csillagaiba. Egy este utaztam el egy húsz kilométernyi távolságban fekvő faluba. Kemény fagy volt. A föld repedezett és a kocsis úgy ült a bakon, mint valami óriás jégcsap Engem nem nagyon bán­tott a kriminális hideg, mert erősen beburko- lództam, de hirtelenül hóvihar szakadt ránk. Fehér fal emelkedett, fel előttünk, kavargóit, fel - alá mozgott és óriás csikókban szálldogált min­denfelé. — Nagyságos ur kérem, mondta a kocsis, nem találok utat. Hideg és meleg víz­vezeték. Központi fű­tés, villanyvilágítás. : Figyelmes kiszolgálás. Lrtekezes minden mo­dern nyelvben. Szoba­árak 3 koronától I : : A* ___ — A főváros központján. Villamos megálló. 10 perez a központi és a nyugati pályaudvar­hoz. 80 legmoderneb­ben berendezett szoba Augusztus hó 1-én megnyílt as Edisoxt-Szálloda Budapest, VIL, Hársfa-utcza 59. sz. (Király-utcza sarkon.) Tulajdonos: POLLÁK JÓZSEF.

Next

/
Thumbnails
Contents