Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-09-28 / 39. szám
2 NAGYBANYA 1911. szeptember 28. azt nálunk is komoty tanulmány tárgyává tegyék. A francia kormány elsősorban megengedte a községeknek, hogy hús- és pékszövetkezeteket alakítsanak s hogy ezáltal gyakoroljanak a községek közvetlenül befolyást a legszükségesebb élelmiszerek áralakulására. Azonkivül a városokban mindenütt, ahol vásárcsarnokok vannak, hatósági bizottság ellenőrzése mellett kifüggesztik a napi árakat az összes élelmezési czikkeknél, hogy a fogyasztónak módjában állhasson az áruk árainak ellenőrzése. Tervbe vette a kormány a fővárosban hatósági sütödék és húsvágók felállítását s az élelmiszerek szállítási tarifáját a lehetőségig leszállította, hogy a szállítási költségek minél kevésbé nyomják az árakat. Egyébként Franciaország még abban a szerencsés helyzetben is van, hogy a közeli gyarmatokról a husszállitásra is be tudott rendezkedni s igy a gyarmatok olcsó termékei közvetlenül a nagyobb városok piaczaira jutnak. A legfontosabb intézkedéssel a közvetítő kereskedelem kiküszöbölése czél- jából a francia kormány nem lépett az antimerkantilizmus terére, csak oda akar hatni a szövetkezetek felállításával, hogy a fölös közvetítés drágító hatását minél jobban ellensúlyozhassa. Kiemeljük mi is ezt az intézményt, melynek széles alapokon való megvalósítását nálunk is örömmel üdvözölné a fogyasztók tömege. A szatmári kiállítás. Szeptember 27. Fényes ünnepségek keretében nyílt meg a Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület ötvenéves jubileuma alkalmából rendezett szatmári kiállítás. Az ünnepségen, mely a Kossuth-kerti kioszk nagytermében folyt le, az egyesület tagjai közül igen sokan voltak jelen. A kormány részéről Kazy Mihály földmivelésügyi államtitkár és Szomjas Lajos földmivelésügyi miniszteri tanácsos jelentek meg az ünnepségen. Kiküldötteik utján képviseltették magukat az Omke, a Gazdasági Egyesületek Szövetsége, a Szőlősgazdák Országos Szövetsége, a üebreczeni Keresk. és Iparkamara, Bereg és Szabolcsmegyék társegyletei, stb., stb. Városunkból a kiállítás megnyitásán részt- vettek : Dr. Makray Mihály polgármester, Torday Imre, Bálint Imre, Neubauer Ferencz, Hubay Zsigmond, Szőke Béla, L. Bay Lajos, Almer Károly, Révész János, Szász József, Szerencsy József, Szász János, dr. Miskolczy Sándor, Alexy Kornél, Bernhardt Adolf, dr. Nagy Gábor, Gla- vitzky Károly, Lázár Bertalan, Bónis István, Zoltán Ákos, Fischer Károly, Bayer Jenő, Kende Dániel, György Gusztáv, Bauer Viktor, Hoffmann Árpád. A Szatmári Gazdasági Egyesület díszközgyűlését, az ünneplő egyesület elnöke gróf Teleki Géza nyitotta meg. Köszöntötte a kormány kiküldötteit, a társegyesületek, testületek képviselőit, a megjelent vendégeket és elhalt elnöktársainak jelenlevő családját. Rámutatott beszédében arra, hogy az egyesületnek kevés tagja van és a kormány segítsége nélkül nem lehetett volna ezt a kiállítást sem összehozni. A gazdaközönséget, melynek ez az egyesület minden erejével előmozdítja az érdekeit, tömeges belépésre szólítja fel. Kazy József államtitkár a kereskedelmi és földmivelésügyi miniszterek legbelsőbb, legőszintébb üdvözletét tolmácsolja s csatolja ezekhez saját üdvözletét és jókivánatait, valamint azon óhaját, hogy az 50 éves egyesület minél nagyobb mértékben tudja előmozditani Magyar- ország, édes hazánk gazdasági érdekeit. Az Omke üdvözletét Szilassy Zoltán tolmácsolta. Az ünnepség következő pontja gróf Károlyi György, báró Vécsey József és Domahidy Sándor, az elmúlt félszázad alatt volt nagynevű elnökök arczképeinek leleplezése volt. Gróf Károlyi György felett Csaba Adorján főispán tartotta az emlékbeszédet; báró Vécsey József felett dr. Böszörményi Emil; mig Domahidy Sándor érdemeit dr. Falussy Árpád volt főispán méltatta. Mindhárom beszéd magasan szárnyaló voit s mély hatást telt az .ünneplő közönségre. Dr. Vajay Károly szatmári polgármester beszéde után dr. Domokos Andor olvasta fel a szatmármegyei gazdasági egyesület 50 éves történetét, mire a díszközgyűlés véget ért. A kiállítást gróf Teleky Géza rövid bevezető beszéde után a földmivelésügyi miniszter nevében Kazy József államtitkár nyitotta meg, mire a nagy közönség eloszlott a kiállítás területén, mely a maga egészében valóban megkapó képet nyújt. A kiállításon lépten-nyomon találkozunk Nagybánya nevével. Nagybánya a gyümölcsészel terén határozottan vezet a kiállításon; bányászati kiállításával pedig úgyszólván egyedül áll; erdészeti kiállításával, nemkülönben háziipari s ipari czikkeivel exczellál. A gyümölcsészeti kiállításon a nagybányaiak tekintélyes számban vettek részt. Első helyen kell említenünk a Gazdasági Egyesület Gyümölcs- értékesítő R-T. pompás kollekczióját, mely ritkaság számba megy. E remek kollekczió mellé méltán sorakoznak: Korponay Kornél földbirtokos, Szász József és Szász János, Molcsány Gábor, Bernhardt Adolf, Almer Károly, Fiilep Imre, Glaviczky Károly, dr. Miskolczy Sándor, Révész János, Bónis István, Hoffmann Árpádné, Wienerberger Béla kiállított gyümölcsei, nemkülönben Miskolczy Sándor pompás borai. Zoltán Ákos az állami gyümölcsafaoitvány- telep és kísérleti állomás felügyelője remek gyümölcsfaolványaival keltett méltó feltűnést. A háziipari kiállítás pavillonjában igen nagy sikert aratott a nagybányai nőegyesület, kinek kiállítását Hoffmann Árpádné rendezte nagy buzgalommal; továbbá Alexy Kornél slöjd-kiálli- tása, nemkülönben Várady József sás és kézmű kollekcziója. Méltó feltűnést kelteti Rozsos István is, aki Szalmárvármegye plasztikai térképét készítette el gipszből. Háztartási konzervjeivel mint mindenütt, úgy itt is nagy diadalt aralott Lakos Imréné. Az iparosok közül első helyen Kovács Istvánt kell felemlítenünk, ki egy gyönyörű lószerszámot állított ki, melyet Pokol Elek részére készített. Feltűnést keltettek Szeni-Iványi Sándor pompás lakatos munkái, nemkülönben Takács Károly egy 5000 literes hordója, melynek oldalára Magyarország czimerét véste. A bányászati kiállítás már külső képével is imponál. Bányakövekből emelt obeliszkek s czementbe illesztett kőzetek és ásványok díszítik a pavilion külsejét. Ä pavilion belsejét a nagybányai, felsőbányái, fernezelyi kincstári és magánbányák kiállításai töltik ki. A falon Benes festőművész bányászképe ragadja meg a figyelmet, melyet ez alkalomra Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos, bányaigazgató engedett át. A felső oldalon emblem alakban vannak csoportosítva a bányász-szerszámok, amatőr- platinathypiákon pedig Nagybánya és vidéke I bányái s területei vannak felmutatva. A pompás képek Alföldy Zoltán kohómérnök felvételei. Az ásványok és kőzetek legszebb példányai hat szekrényben vannak elhelyezve remek csoportosításban. Itt van kiállítva a XVIII. századból való bányászati térkép is. Igen érdekes az a model, mely a bánya íelhuzót mutatja be a Weisz-féle fogókészülék" kel ellátva. A felvonó-gép a találmány alkalma" zásával nem zuhanhat le, mert ha a felvon; kötele el is szakad, a kast az automatikusa0 működő kapcsok meg fogják. A kicsinyített mon del teljesen hű képe az eredetinek s műkő' Az abbé: Lehet, de maga okosabb dolgokkal törődjék ... ez a tárgy nem magának való. Bob: Miért ? A» abbé (kenetteljesen): Mert ebben a tárgyban nincs semmi, ami érdekelhetné. Bob : És ha mégis érdekel ? Abbé ur mindig azt mondja, hogy a tárgyat változatossága érdekessé teszi . . . nem sok olyan tárgyat tanultunk eddig, ami ilyen változatos volna . . . Az abbé (újra előveszi az újságot): Hát nem bánom, mulasson, ahogy akar. Bob: De ön nem akarja megmondani a véleményét . . . bizony nem mulatságos, mindig olyan emberrel befogva lenni, aki nem cseveg. Csönd. Bob (kaczag): Abbé ur, kérem nézze ezt a vastag nénit .. . Milyen furcsa. Most lehajol, a topán szallagját köti meg... az ember azt mondaná, hogy egy elefánt hátulról! Ugy-e? Az abbé (dühösen): Bob! Bob: Ugyan mi baj. Egy elefánt, hátulról nézve, hát rosszat mondtam ? Mindegy, ha igy néznék ki, nem hajolnék előre az egész világ előtt... a vízben csinálnám! . . . Az abbé: Nem illik gúnyolni az embereket, akiknek Isten nem kedvezett. . . soh’sem tudhatjuk, nincs-e rajtunk még csúnyább dolog, amin mások nevetnek. Bob: Oh, csúnyább dolgok! Bizonyosan tudom, hogy nem vagyok ilyen vastag és ön abbé ur . . . nem lehét mondani, hogy valami szép alak... de mégse olyan, mint az a néni... Szerencsére .. . Különben nem mennék önnel sétálni. Az abbé:! ... Bob (egy ideig a vizro néz, hirtelen oldalba böki az abbét): Öl!! Az abbé (fölugrik). Mi az már megint ? Bob (ragyogó arcczal): Istenem ! Milyen szép. Az abhJ' if'eeoda? Bob: Az ott, a fehér trikóban ! Ott .. . nem látja ? (Az abbé meglátja a hölgyet s hirtelen az újságba temetkezik). Hogyan! nem találja szépnek ? Milyen aranyos haj . . . s hát még a bőre ! Milyen fehér, nézze csak abbé ur, ez aztán fehér, mi ? És a vállai szélesek . .. aztán vékony ... aztán megint vastag lesz . . . Mondja abbé ur, miért lesz az hirtelen vastag? Én nem vagyok olyan ? .. . Az abbé:... Bob: Nagyon mulatságos lehet az az újság, hogy inkább oda néz. Pedig ez szebb s minden ur oda néz. 0 hiszen nem is tud úszni. A hátán fekszik .. . csak az arcza látszik ki a vízből s az a két kicsi... mint a zsemlye. Látja abbé ur? Az abbé: Igen, igen, jól van. Bob: Határozottan nem érdekli ... 0 most hasra fekszik ... igy már több látszik ki a vízből.. . ha úszómester volnék, inkább, inkább ezt. vinném, mint azt a vastagot. Hát ön abbé ur ? Az abbé: Mindenesetre nem oly nehéz. Bob: Nemcsak azért (megböki az abbét). Most kijön, nézze gyorsan ... Milyen rózsaszínű ... Az ember azt mondaná, hogy egészen meztelen... Az abbé:.. . Bob: S aztán az a másik milyen sovány. Én nem szeretem, ha olyan sovány valaki ... és a keletiek is úgy gondolkodnak . . . Az abbé (megdöbbenve): Miket fecseg már megint? Micsoda keletiek? Bob: Egy könyvben olvastam, hogy a vastag nőket szeretik . . . egy jó könyvben . . . Az abbé (nyugtalanul): Micsoda könyvben? Hogy hívják ? Bob (gondolkozik): Azt hiszem a »hárem*. H !5 Kiitt MSifliSi Hifii! Alapittatott 1894-ben. Ajánlja dúsan fölszerelt raktárát az összes híres gyártmányú órákban. Nagy választók arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban.
